Székely László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 11. (Vasszilvágy, 2009)

Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről

A szülői otthon

És még mintegy két évig gyönyörködhetett növekedésében, 1878-ban meghalt. Eliz leánya, aki ezekről a dolgokról kőszegi tartózkodása alatt beszámolt, azt hitte, nem éli túl a nagy veszteséget.

Benedek grófot abba a családi kriptába temették, amelyet ő építtetett a 48-as szabadságharcban elhalt bátyja számára. Bár Kelemen gróf fejét ágyúgolyó vitte el, mégis, talán mert nedves földben nyugodott, egészen épen került át az új sírboltba, amely most Benedek grófot is befogadta.

János 1876. június 27-én született. Atyja halálakor tehát még kicsiny gyermek volt. Nem csoda, ha különben szigorú édesanya őt dédelgette, kényeztette.

A kisfiú különben is „Sontagskind”44 volt, csupa kedvesség és napsugár. Nagy kék szeme, göndör szőke haja, örök mosolygó derűje napsugarakkal oszlatta a gyászoló család bánatát.

Anyjához igen ragaszkodott. Egyszer nagy lett a riadalom, egy bika szabadult el kötelékéből, és feléjük tartott. A bátor kisfiú nem bújt anyja mögé, hanem éppen elébe állt, nehogy mamának baja essék. Megható volt a hőslelkű kisfiúnak ez az önzetlen szeretete.

Eliz-Erzsébet-Pia, aki tíz évvel volt idősebb kis öccsénél, elbeszélt néhány apróságot a kis János életéből.

Egyszer négy éves korában, talán Bécsben templomba vitték, zenés nagymisére. A nagyok a padokba ültek, ő egy zsámolyra. A zenekar játéka igen megtetszett neki. Felállt és elkezdett tapsolni, de oly hevesen, hogy alig lehetett abbahagyatni. Nagy érzékét a művészet minden ága iránt anyjától örökölhette.

44 Vasárnapi gyermek.

33