Székely László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 11. (Vasszilvágy, 2009)

Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről

Székely László: Emlékezés...

Igen szép gyermek volt, de nem szerette, ha dicsérték. Legtöbbet Münchenben laktak, a halálát érző édesapja óhaja volt, hogy az özvegy ne Pestre menjen lakni, mert ott belesodródnék a költekező életbe. Nos, a nagyvárosban sokan megfordultak a helyes kisfiú után, és megcsodálták. Ezért aztán azzal a kéréssel fordult anyjához: „Mama, nekem is adj fátylat, nem szeretem, ha minduntalan azt mondják, milyen szép fiú. ” (Du musst mir auch einen Scheier geben damit man mir nicht sagt: So ein schöner Bub!)

Azon is mulattak a családban, hogy valaki egyszer nővéréhez mondta hasonlónak, s erre ő azt kérdezte nagyosan: „Und meinen Sie, dass es mir schmeichelt!” {fis gondolja, hogy ezzel hízelgőt mondott?)

Szeretett szavalni is. Három éves korában oly megkapóan szavalta el a Waldkapellét, Uhland hangulatos költeményét, hogy meghatott könnyekre fakasztotta hallgatóságát.

A rokonság

Az özvegy és gyermekei Münchenben laktak, de azért sohasem szakadtak el svájci és magyarországi rokonaiktól. Sokat voltak úton, ez már családi hagyomány volt, hol Schaffhausenbe utaztak, hol a messzi szép Erdélybe, a boldog zabolai otthonba, hol megint Innsbruckba, Elizhez, vagyis most már Pia anyához, aki az Ewige Anbetung45 máterei között imádkozott szeretteiért.

A rokonság nagy része protestáns volt, nemcsak a Moser rokonok, hanem Mikes Ármin leányai is. Mégis csodálatos katolizálási folyamat indult meg közöttük. Mi- 45 Örökimádók.

34