Székely László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 11. (Vasszilvágy, 2009)
Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről
Székely László: Emlékezés... csodálat tölthet el minket e ritka nő iránt, akinek oly pompás jóságos szíve volt, meleg, lelkes kedélye, tiszta értelme, kedves, jóságos lénye... ” Igaz, hogy ezt a jellemzést nem rideg történetíró szerkesztette, hanem egy ragaszkodó és a gyászeset után mindent különös kegyelettel szemlélő unoka, de azért nem minden nagyanyáról lehetne ily szép dolgokat írni. A zabolai kastélyban boldog harmóniában éltek. Benedek gróf rendkívül jámbor katolikus volt, református felesége szintén mélyen vallásos. Talán éppen ezért éltek oly szép harmóniában. A gyermekek is vegyes vallásúak voltak. A reggeli mellett mindig az iskolai bibliából olvastak fel. Ilyenkor a kis Eliz — később Pia anya - azon tűnődött, hogy ha Isten szólott a prófétákhoz, szólhat hozzá is. így lett figyelmes a lélek belső sugallataira, amelyeket azután buzgón igyekezett követni. Amikor atyja elégedetlenkedett az ország állapotával, s hiányolta a nagy embereket, kislánya azon ábrándozott, hogy egy Jeanne d’Arc-nak kellene föllépnie Magyarországon is, és az lenne ő szívesen, ha Isten küldené. A jó édesapa mély vallásosságot tanúsított betegségében és halálában is. Súlyos gyomorbajban sínylődött mintegy nyolc éven át, s ez, úgy látszik, idővel rákba ment át. Türelemmel viselte el baját, s vallásos magyarázatot adott neki: „ Tudjátok, ez azért van - mondogatta gyermekeinek mert ijjú koromban fogadalmat tettem, hogy zsírosat nem eszem, ezt a fogadalmat megszegtem, és bünhó'döm. ” Leveleit a kis Eliznek diktálta. Tudta, hogy betegsége halálos, de feleségének kíméletből nem beszélt erről. Súlyos betegségében nagy öröm is érte, kisfia született, János. 32
