Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

HARMADIK RÉSZ

„Szerétéiből szenvedni

Harmadik rész

\ét szóval jellemezte bemutatkozó szentbeszédét: szeretettel, de keményen. Árnyaltabb megfogalmazással ugyanez áll szinte az összes prédikációjára: mindig nagy szeretettel szólt híveihez, de határozott volt a hamissal, a gonosszal szemben. A gonosz néven nevezése - apage, satanas! — azonban soha nem vált a beszéd központi tételévé; nem térítette el igazi szándékától: leszámolni a magunk gyarlóságaival, istengyilkos vétkeinkkel. Mondanivalóját olyan fogalmak, megérlelt, megszenvedett gondolatok köré szervezte, amilyenekkel a lelkinaplóban találkoztunk már: egyház és hivatás; az ima, mint a lelkiélet lélegzetvétele; Mária segítségül hívása; magyarság és kereszténység; alázat és engedelmesség — „fiat voluntas tua” —; szeretet az Isten; kenyér és bor, munka és szenvedés; a szeretet mértéke az áldozat; Oltáriszentség; a szenvedés misztériuma; a Golgota drámája; vértanúság. Sokszor megszólalt általa a „pálos lélek” is: ahogy idézi az 50. (Miserere) zsoltárt vagy a Remete Szent Pál-énekek egy-egy sorát („Szenteket termő kert legyen hazánk”); ahogy „átteszi” és alkalmazza a hármas fogadalom szigorát a mindennapi életre.

Nyelve az imába forduló bibliás nyelv, sok idézettel és parafrázissal. Gyakoriak a földművelésből, kétkezi munkából vett képek, hasonlatok. Az utalások mellett érdemes idézni is néhány részletet prédikációiból:

65