Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
MÁSODIK RÉSZ
Kapiller Ferenc höz, a testvérekhez vagy paptársaihoz a legszívesebben / «)? így utazott. 1957 nyarán — túl az elsőáldozáson és bérmáláson, a tanév befejeztével — gyakran megfordult Nemeskoltán is, ahova akkor helyezték Hencz Józsefet. Egy elkezdett plébánia-építkezést kellett folytatni, s ebben sokat tudott segíteni idősebb, volt kispaptársának. Egy-egy alkalommal a reggeli szentmise után indult, s a napi erős, de jókedvvel végzett munka után este hazabiciklizett. — Szeretettel csinált mindent. — A következő év nyarán a hívek összefogásával az apáti templom kicsi sekrestyéjének bővítésére került sor. A korabeli levelezésből kitűnik, hogy milyen nehézségekbe ütközött a szükséges anyagok beszerzése is, de jó szervezőmunkával — és Isten segedelmével — az augusztus 20-ai Szent István-búcsúra sikerült befejezni az építkezést. A befejező munkálatok azonban már a káplán nélkül folytak: 1958. július 11-én Ferenc súlyos betegen jelentkezett a soproni kórházban. Gencsapátiba többé nem tért vissza. Az alig két évig tartó kápláni működését — rövidsége ellenére - nem érezzük töredéknek;’’ pasztorációs tevékenysége áldásosnak bizonyult gyermek és felnőtt számára egyaránt. „Jobb a lelkekbe írni, mint papírra” — idézhette volna Huvelin abbét; ennek szellemében cselekedett: a Historia Domust alázatosságból, engedelmességből vezette, de csak két hónapig. A november 5-ei bejegyzés után üresek a további oldalak. Lelkinaplója a szemináriumi évek lezárásával vált kerek egésszé. Nincs folytatása, illetve — mutatis mutandis — folytatásának tekinthetők prédikációi; gyümölcse pedig a megnyilvánuló hit: lélek és élet. 64
