Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

MÁSODIK RÉSZ

Szerétéiből szenvedni

A szentmise-analógiával élve: a szemináriumi évek az ő számára - minden zaklatottságával együtt - szakrális cselekedetek ideje volt. Mise. Megszentelt hely és idő, amelyben a tevékeny - aktív — élet a bűnöktől való megszabadulást jelentette, hogy szemlélődő - kontemplativ - életében mindenről lemondjon, és saját lelkében találja meg Istent. Kilépve a világ forgatagába - „ite missa est” — ez a kegyelmi élet „mozdul el”

Szent Agoston-i értelemben: a tevékeny, „kifelé” aktív életet egyesíti az imával.

Ez a „vegyes élet”, vita mixta. - A pálosok napi imájában: „Add, hogy életünk imádság és apostolkodás legyen...”

Emlékezve a korábbi aggályosságokra: való igaz, ellentmondásosnak látszik, ahogy szorongva-szenvedve gondolt ordinációjára.82 A szentelésre illetve primiciára való készülés szép dokumentuma két levél Zalaegerszegről. Az egyik P. Kovács Lajos Bánktól, az ólai plébániatemplom ferences káplánjától érkezett március 2-i dátummal, a másikat édesapja írta március 11-én. A levelekből is kitűnik, hogy Ferenc mennyire ódzkodott a kíváncsi tekintetektől kísért látványos ünnepléstől. Bánk atya kedves-szelíd szavakkal így intette-erősítette fiatalabb oltártestvérét: „Most komolyan szeretnék beszélni Veled. Jól tudom, hogy szerénységed tiltakozik minden ünneplés ellen, ez természetes, de egyet-mást meg

55