Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
MÁSODIK RÉSZ
Kapiller Ferenc kell tenni az Úristen kedvéért. (...) A primicia lelkipásztori szempontból olyan jeles esemény, amelyet kiaknázatlanul hagyni komoly peccatum lenne, ennek felelősségét pedig egy ifjú levita nem vállalhatja. Nem is beszélve arról, hogy a szülőknek mit jelent ez! A primicia nem a te ünneped lesz, kedves Testvérem, hanem az egyházközségé, a városé, családodé, az eszméé, amely 1956-ban éppúgy üstökön tud ragadni és Krisztus igájába hajtani férfinyakakat, mint a Genezáret partján. A hit akar diadalt ülni, és azt megakadályoznod nem szabad. Ne feledd, hogy a szentelés napjától kezdve nem leszel magánember, még a becsületes szerénységben sem lelheted örömödet, mert egyetlen szabály dirigál majd neked is: terjedjen az evangélium. Amiből Krisztus ügyének haszna van bennem, azon még csak gondolkodnom sem szabad, hogy tegyem-e vagy sem, természetes, hogy teszem. A Te ünneped, Domine Diaconos, a szentelés napja lesz. Ott kapod a hatalmat, és ott élsz vele először, amikor az eppussal concelebrálva elmondod az igazi elsőmisét. Akkor is néznek majd kíváncsi szemek, de azt nem fogod észrevenni, az még nem fáraszt majd. — A primiciát viszont végig kell élned a föntebbiek miatt. Ezek után hajtsd meg a fejedet, és tanulj meg engedelmeskedni, mert azt is meg kell ám fogadnod a szentelési oltár előtt!” Édesapja is pontosan érzékeli fia aggályait; okosan foglalja bele mondandójába, s jellegzetes humorával oldja fel a feszültséget... A Krisztus rendelte papi hivatás metafizikai pecsétjét június 17-én kapta meg a szombathelyi székesegyházban,83 „hogy szilárd oszlopa legyen Isten akaratának, és hűséges, ren56
