Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
MÁSODIK RÉSZ
Kapiller Ferenc idéznünk Ferenc egyik prédikációjából, amelynek tárgya a szentmise, de illik erre a szituációra is; szinte-szinte a prefektus szájából halljuk; „Ite missa est, menjetek, ez az elbocsátás. — Menjetek, most kezdődik küldetésiek, most jön éltetek miséje! (...) Most megkaptátok a kegyelmet a szentáldozásban, használjátok fel azt keresztény módjára: munkában, szenvedésben, türelemben és szeretetben. Éltetek legyen olyan, mint a szentmise áldozat: zengjen Glóriát Istennek, hirdessen Credot a világnak, váljék áldozattá minden gondolatotok, szavatok, cselekedetetek, egész éltetek, és ahogy áldáshoz egyesültetek Krisztussal, egyesítsétek Istennel magatokat, családotokat, embertársaitokat. (...) Az áldásban még egyszer össze van foglalva a szentmise áldozat minden kegyelme: megáld bennünk az Atya, aki Fiát adta értünk; a Fiú, aki meghalt értünk a kereszten, s akinek áldozatát mutattuk be; r megáld végül a Szentlélek, aki az Eucharistia által táplált isteni életet bennünk fenntartja. — Az Atya búcsúáldása ez gyermekeinek, kik tőle a világ forgatagába térnek vissza, szélednek szét.” (Genes-Apáti, 1956. nov. 11.) A prefektus jó emberismerő. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a Ferencről adott jellemzése, amely személyes benyomásaiból született, lényegében megegyezik a Söveges Dávid által megrajzolt képpel, amely viszont kizárólag a napló közléseire, a vallomásokra támaszkodhatott. S hogy mennyire helytállók a jellemzésbe foglalt „jóslatok”, azt a fiatal istenszolgájának további élete — életáldozata — igazolja. Sokak számára meglepetés volt, hogy zárkózottsága a pásztó rációban feloldódott, s a gyerekekkel milyen jól megtalálta a hangot. Valóban váratlan fordulatként hathatott mindez — a felszínen; de a mélyben — láthattuk! - elő volt készítve, meg volt alapozva az út, amely Krisztus követésében töretlen, egyenes.81 54
