Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

MÁSODIK RÉSZ

Szeretetbóí szenvedni

rok már élni mindörökké: Neked és jóillatul Istennek akarok elégni. Tüzet, égi tüzet helyezz szívem helyébe — és akkor nem leszek többé reménytelen, szerencsétlen!" (nov. 9.)

„Szeretet az Isten! — Milyen jó volna mindig, egy örökkévalóságon át csak erre gondolni és mindenről elfeledkezni. Még a szentáldozás utáni szokásos imáról is, mint ma. — De milyen lehet akkor a mennyország.?” (nov. 11.)

„Állandóan tudatában kell lennem: nem vagyok a magamé. Isten szolgája - most és mindörökké! Reggeli felajánlásaim legyenek egészen tudatosak: én ma előbbre akarom mozdítani Isten dicsőségét. S kérem, hogy egész nap ebben a tudatban maradhassak: ez az Isten jelenlétében járás. ” c'9 (nov. 12.)

„Oratio, silendum, mortifikáció szelleme. — Nem, bennem ezekből egyáltalán nincs semmi. Hanem: az ördög újra és újra követeli lelkemben vélt örökségét; és természetem materiális összetevője (...) istentiszteletlenségre7,1 visz. Csak a kegyelem ereje őriz a tagadástól. (...) Engedelmesség! Ó, Jézusom, kérlek, juttass annyi erőt nekem is, hogy minden körülmények közt vállaljam és viseljem az engedelmesség keresztjét!”{ 1956. febr. 6.)

„ Coronare vidt te Deus! ' — S mi más koronával, mint a sajátjával, a töviskoronával. Felajánlja nekem, hogy Vele együtt feszíttessem meg. Micsoda végtelen nagylelkűség! Indicium immensae caritatis. 2 — Uram, add, hogy így is fogadjam, s így is viseljem, mindörökké! - Hisz az én véges földi életemnek végtelen, örök távlatokat nyitottál. Halhatatlan lelkeket teremtettél, örökérvényű megváltást hoztál, örök életre hívtál, s mindörökké megnaradó karakteredet nyomtad lelkembe!” (márc. 7.)

„Az Oltáriszentség legyen most már igazán középpontja életemnek. A szentáldozás és szentséglátogatás. Egész na51