Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

MÁSODIK RÉSZ

Kapiller Ferenc

Tisztán akarom magam átadni. Pura et sancta victimd'“’ akarom, hogy legyen a lelkem, a testem, a szívem. (...)”

(jún. 14.)

„Az Ur papja lettem! — Szinte nem is tudom felfogni, mit jelent ez. ” (jún. 19.)

„ Uram! Hogy lehet, hogy ennyire megfeledkeztem hivatásom egyetlen lehetséges életformájáról, amit alig három hónappal előbb még tisztán láttam és kértem Tőled; arról, hogy hivatásom szerétéiből szenvedni. — Szüzanyádhoz fordulok. Mater Dolorosa, Fájdalmas Anyám, Te mindent megtehetsz — ne engedd, hogy erről, hivatásomról valaha is megfeledkezzem!”

„Nyári pálos-táborozásomat ‘* szinte még most sem tudom regisztrálni. Gyanakszom magamra, vajon nem kötődés-keresés-e csak az, amit én szerzetes hivatásnak vélek? Hogy komolyan és erős szálakkal tartozzak valahovaI (...) — Most is Szűzanyára bízom, mint előbb, egész hivatás-kérdésemet. Bízom, hogy majd megnyitja szememet — és méginkább: szívemet, hogy testemmel-lelkemmel az ő pálos fia lehessek.”(szept. 18.)

„Számomra ezentúl minden földi vágy bűn, ha tudatos és akart. Egyetlen vágyam lehet csak: Isten dicsősége. Eszközöm a teljes ónmegtagadás. — Akaratomat kell megtagadnom! Nem az extraordináris mortificatiókG ' vezetnek Isten dicsőségére. Kellenek ezek is, de csak hogy akaratomat uralni tudjam. Hogy akkor se féljek a fájdalmaktól, testi szenvedésektől, ha nem önként vállalom. ”(nov. 9.)

„Jézus Szentséges Szíve, nincs már reményem másban, csak Benned. Vedd szívemet a Tiedbe, és égess ki belőle mindent! Égesd el egészen, hogy a régi embernek, az emberi emberszívnek még hamuja se maradjön.68 Veled és Belőled aka50