Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
MÁSODIK RÉSZ
„Szerétéiből szenvedni külsőség. Alakulóban, forrásban lévő rend a magyar tartomány. Ide fanatizmus kell. Nyugodt életet kívánó tagokra itt nincs szükség. ” „ Tegnap délután vallottam meg Péternek vágyaimat. Szt. Cletus és Marcellus vértanú ppk. ünnepe volt. — Ma megkaptam spiri úrtól az engedélyt a szegénység szent fogadahnára... Es — csak nyugodtan szenteltesse magát!” „ Vajon nem az élet élésétől, a nehézségektől szabadulni akarva futok a rend védő szárnyai alá! Egyáltalán, van-e ebben — hic et nunc — valami szerepe az Istenszeretetnek, a nagyobb tökéletességre törekvésnek?” (ápr. 27.) „Hálát adok Neked, Szűzanyám, az elmúlt hónapomért! A sok, nagyon sok lelki s kevés testi szenvedésért; azért, hogy nap mint nap odavezettél az Elő Vizek Forrásához. Pedig, ha tárgyilagosan tekintettem volna magamba — elrettentem volna! Es fogadd hálámat azért az ajándékért, melynél nagyobbat nem adhattál volna, hogy engem — invitum és méltatlant — gyermekeid, választott fiaid közé vontál. Anyám, kérlek, segítsd meglátnom a Te hónapodban, mi az, amit meg kell ismernem, amit kell követnem, amilyenné magamat alakítanom kell, hogy méltó fiad legyek! — Es én mindenemet, egész életemet Neked adom! (...)” (máj. 10.) „Június 9-én (Űrnapján) lettem Remete Szent Pál fiáváT Hogy mennyire mélyrehatónak kellett volna lenni a változásnak, fel sem foghattam; szinte csak »megtörtént velem«; — a preparációs és egyéb rohanásban szinte csak alig percipiáltam. Es most itt vagyok a subdiakonátus előtt, a lelkigyakorlat közepén. Érzelmeim most is egészen hallgatnak. Akarom magamat teljesen átadni, és ez mégsem okoz igazán örömet. Hiszem, hinni akarom az Űr irgalmát, s hogy elfogadja áldozatomat. — Ez is csak értelmi aktus. 49
