Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
MÁSODIK RÉSZ
Kapiller Ferenc teljék, és magányos emberekként, magukat minden világi dologtól elvonva, egyedül Istennel társalogjanak.” 140. „Testvéreink^..) soha el ne felejtsék, hogy azon atyáknak utódai, kik a rend kezdetén éppen a legszigorúbb életmód gyakorlásával és testük kegyetlen sanyargatásával tűntek ki.” 203. „A külső önmegtagadást úgy kell a belsővel összhangba hozni, hogy ezzel állandó erény megszerzését lehessen biztosítani.” 204. „Mind a belső, mind a külső önmegtagadásnál vigyázni kell, nehogy gyakorlása az Isten szolgálatához szükséges erőket feleméssze vagy elhanyagolása makaccsá tegye bennünk a régi embert.” 351. „A hitszónokoknak világító fáklyákként kell kiemelkedniök a többiek közül mind életszentségben, mind a kánonok által megkívánt tudományokban és tudásban. Életük álljon összhangban tanításukkal, nehogy egyik kezükkel lerontsák azt, amit a másikkal építettek.” A Konstitúción kívül ismerték a „Szenteltessék meg a Te neved” című, 1934-ből(?) való gyűjteményt,,l) amely liturgikus szövegeket, énekeket és imákat tartalmazott. Ugyancsak használták Kisbán Emil kétkötetes rendtörténetét, s más, korábbi kiadványok is közkézen forogtak, mint például a „Ragyogó Napok”, vagy a „tiszteletreméltó Csepellényi György magyar vértanú életé”-ről szóló kis füzet. Az önmegtagadás és a legkeményebb szellemi munka vállalásával — Remete Szent Pál fiaként! — Ferenc élete egyre határozottabb irányt mutat. Filozofikus szemléletben: élete fokozatosan létté mélyül; a belső világ válik fontossá. Kikerülhetetlen és szükséges továbbra is a külső történet vázolása, de tudnunk kell, hogy a tények, a látható események — a láthatatlan történet szolgái. 46
