Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

MÁSODIK RÉSZ

„Szerétéiből szenvedni

Itt és most szenteljünk kicsit több időt a lelkinaplónak. A belső viharokról, önvádról is árulkodó vallomások mutatják meg leghitelesebben az utat, s visznek közelebb a titokhoz. Következzen ismét néhány részlet, kevés magyarázó utalással, az utolsó szemináriumi évekből:

„Felemelt, idehelyezett, hogy hívjam, hogy készülhessek hívásának megfelelni. S hívását sem én fogadtam el; ha rajtam állt volna, mindenestül sutba vágtam volna. - Elhalmoz mindennel, amit csak kívánni tudok, sőt amit képtelen vagyok kívánni, azzal is. (1954. szept. 19.)

„Nincs tisztázva még a hivatásom sem: mire hívott az Úr, arra, hogy igéjét terjesszem, hogy lelkipásztorkodjam, vagy hogy csendes elvonuló életáldozatot hozzak. — De bízom, hogy kívánja az életem áldozatát. (...)

Uram, engedd inkább, hogy bármit szenvedjek — de védj meg a gonosztól! Örömmel akarok mindent vállalni, egész életemen át a tisztítótűz kínját,61 csak azt ne engedd, hogy valamivel is megbántsalak!” (okt. 27.)

„Nem tudom, hogy az Ür Jézus mire választott ki, mire hívott, milyen módon, és hol szolgáljam Mystikus Testét, — de hiszem, hogy hívott, hiszem, hogy kiválasztott valami olyanra, ami a világnak minden nyugalan, ideges, kapkodó szorgoskodásánál fontosabb: lelkek mentésére hívott! Köszönöm Néki!

Es tudom, hogy mindent oda kell adnom. Mindent — ez nem frázis; — való és nagyon szent igazság. Mindenen keresztül vállalni akarom, Uram, hívásodat, nem félek az áldozattól s a vértanúságtól (...). Bízom Benned, s Szűzanyádban: ha kívánsz tőlem valamit, erőt is adsz hozzá. ” (nov. 26.)

„A Szent Vér felmutatása közben ez a gondolat jutott eszembe: Az Úr Jézus Szentséges Szívének vére az én szívemre hull. (...) — Es még egy kép: az Örök Isteni Szerétéiből

47