Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
ELSŐ RÉSZ
Szerétéiből szenvedni mint a tékozló fiú, mert ő maga ment vissza, de énhozzám jön az Úr.” Hitvalló módon, őszinte megbánással, megtisztulva és megnyugodva vette fel a szentségeket. Ferenc vívódásáról, feltételezett hibáival magát vádoló küszködéséről társai keveset tudtak. Gyötrelmét még fokozta, hogy úgy érezte: sem spirituálisa (Winkler), sem prefektusa (Kalamár) nem érti meg.24 Ami mindebből látszott, az több visszaemlékező hasonló tartalmú jellemzéséből rekonstruálható: „szeretett elrejtőzni, a lelki mélységeket kereste; zárkózott volt, nehezen engedett föl; nem vitatkozott, inkább nem szólt; nem nagyon mosolygott; egyedül viselte keresztjét; aszkéta életet élt, talán túl szigorúan is önmagához; volt benne valami, ami fölemelte; félig misztikus.” Aszténiás alkat;2’ megnyúlt, törékeny testű, ennek ellenére szívós, kitartó volt fizikumát tekintve is. Nem vonta ki magát a sportból: csatlakozott az „öreg tüzérhez”,26 aki bevezette a kora reggeli kerti futást. A fejszével is tudott bánni, ha tuskókat kellett hasogatni télire. Ügyesen kosárlabdázott. Minden társával jó viszonyra törekedett — a zalaiak még jobban összetartottak —, de mély barátságban senkivel sem volt. Nem vett részt a „sárga ház belháborúiban”. Visszafogottsága nem közömbös passzivitás, de szigorú és pontos ítélet is egyben, amit magában hordozott: „Ha csak lehet, nem veszek részt a »belpolitikában«, hisz látom, egyik oldalnak sincs igaza: (...) mindkét fél indító motívuma a hiúság, sőt karrier. ”(1951. febr. 2.) Létértelmezésében - a bibliai világképet követve — különválik világ és örökkévalóság, felszín és mélység, test és lélek.2 „A részletcél az, hogy a lélek teljesen uralma alá hajtsa és uralma alatt tartsa a testet. Ha máshogy nem megy,. a test gyengítésével, (mert) mit ér neked, ha az egész világot 31
