Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
ELSŐ RÉSZ
Kapiller Ferenc megnyered, telkednek pedig kárát vallód?” (1950. nov. 26.) Finom áttétellel erre a kettősségre vonatkozhat elöljáróiról alkotott véleménye is: „Szigorúbb prefektus és jóságosabb spirituális kellene. ”(Nov. 30.) Az akarat erősítését, a test legyőzését és minden ellenszenv kiküszöbölését a „contra agere”28 módszerével reméli: „...oly keményen kell küzdenem az alázatosságért! Contra agere — tehát kényszerű megaláztatásokat kell keresnem (...) ” (1951. jan. 17.) E negatív mozdulat mellett - amely talán a prefektus gyenge szigorát egészítette volna ki — rátalált a „jóságosabb spirituálisra”: „Lelki életemet az Úristenre és Kappel úrra bízom (ha elfogadja) ” (Febr. 2.) Kappel kanonoknak mindig volt ideje papnövendékei számára. Szobája ajtaja nyitva állt, bárki bármikor felkereshette problémájával. Jó emberismerő volt. Jól érzékelte Ferenc vívódásait is, és azonnal tudott segíteni eligazító szóval: „Mikor a múlt nap tanácsát kértem egy scrupulusban (bűn — nem bűn), egyszerre rámolvasta, hogy erősen aggályos vagyok.” (Jan. 28.) Túlzásaival szemben okos megfontoltságra figyelmeztette Ferencet már korábban is, s kiemelte az ima fontosságát: „Kanonok úr tanácsai, illetve parancsai: vizsgáltassam meg magam orvossal (méretkezés, táplálkozás...); gyakori mozgás a szabadban(...); pihenés. Imaélet. Első a fantázia lekötése az elmélkedésnél. Az elmélkedés ne legyen kínzó önmagam törése, hanem ima. Ha semmiképp nem akar a fantáziám szó fogadni, akkor vegyem elő a Miatyánk, Hiszekegy, Tízparancsolat parafrázisszerű átelmélkedését. Szűzanya s kedves szentjeim9 gyakori segítségül hívása. A legfontosabb: Istennek átadni magam teljesen. ”(1950. nov. 22.) A napló huszonnegyedik oldalán találjuk az utolsó szombathelyi ádvent rekollekciós jószándékainak össze-32
