Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

ELSŐ RÉSZ

„Szeretetböl szenvedni ”

Hárman voltak másodvimnazisták az évfolyamon; ’ talán azért is csak ennyien, mert az itt megszerezhető érettségit az állam nem ismerte el. Igazgatója a volt premontrei igazgató, Kopácsi Lóránt, „spiri” (= spirituális, lelki vezető) és prefektus Kalamár Ernő.

A kisszeminárium állami részről történő hátrányos helyzetbe szorítása, majd megszüntetése ‘51-ben kizárólag a vallásellenes kurzus számlájára írandó. Ez a koncepciós ítélővégrehajtó politika érvényesült a szeminárium létének-nemlétének eldöntésében, s egyáltalán a magyarországi papképzés dolgában. Senkinek nem lehettek illúziói e téren sem, amikor a május elsejei és egyéb ünneplések alkalmával ilyen fenyegető üzeneteket rikácsoltak a „pléhjancsin” keresztül a tömegeknek: „termelésünk ellenségei a kulák, az egér és a pap.”

Kitűnő volt a szombathelyi szeminárium szellemisége — a kisszemináriummal együtt -, s magas színvonalú a képzés. A tanárok elsősorban imádkozó papok voltak, másodsorban tudósok.10 Érzékelhető különbség volt ennek megfelelően a kispapok hozzáállásában is — összehasonlítva más egyházmegyék szemináriumaival. Azokban az években, amikor Böck János győri spirituálisként" az ‘52- ben megszüntetett pécsi és szombathelyi szeminárium kispapjainak is lelki vezetője volt, így jellemezte papnövendékeit: a pécsiek hozták az észt, a szombathelyiek a lelkiséget, a győriek a vagányságot — ők voltak otthon. A pécsiek tudásukkal tekintélyt szereztek, a szombathelyiek a jámborságról adtak példát."

Ferkó erős elhatározással, érett hivatástudattal érkezett a szombathelyi Püspökvárba. Lelkinaplójának első oldalán, szeptember 27-ei dátummal a következőket írta: „De kár, hogy csak most, tizenhét éves koromban jutottam ide.

21