Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)

1942-07-10 / 28. szám

2. OLDAL MAGYAR KATONAUJSÁG 1942. JÚLIUS 10. Amerika erkölcse A nap egyre melegebben ontja aranysugarait az újraéledt, termékeny földre. A fák zöld lombkoronája között, az cnyhénringó ágakon vígan csiripel az izgága madársereg. A kalászdús mezőkön víg nóta csendül, s a színpompás vadvirágok felett tarka lepkék, zümmögő méhecskék cikáznak. Mintha nem is a második világ­háború halálosan komoly, harmadik évének kezdetén lennénk: az élet örömeit hirdeti minden. így volt huszonöt évvel ezelőtt is, az első világ­háború negyedik évének kezdetén. A természet akkor is az újjáéledést, az élet örömeit hirdette, de a fáradt napsugárban már ott borongott a gyászos vég felhője, a későbbi összeomlás minden előjele. Amerika hadba­­lépésc zúdLotta akkor a végveszélyt Európára pusztán csak azért, hogy megmentse a dollármilliárdokat, ame­lyekkel az erőtlenség végső fokán tengődő szövetségeseit segítette. Amerikai pénz, a frissen tóduló élő és holt anyag rabolta cl végeredményben a külső arcvonalon megingathatatlanul erős, de a belsőn szánalmasan gyenge központi hatalmak kezéből a győzedelmi pálmát és pecsételte meg Európa sorsát, az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és Bulgária borzalmas szét­­dúlását. Negyedszázad előtt 1917 június 26-án, az entente üdvrivalgása köze­pette léptek partra St. Nazairebcn az első amerikai csapatok. Pershing amerikai tábornok, a főparancsnok ekkor már Párisban tárgyalt, mert az újonnan érkező, úgynevezett «expediciós» hadsereget Franciaországban akarták kiépíteni. Egymásután hat hadosztály felállítá­sát tervezték, egyenként 979 tiszti és 27,000 legénységi létszámmal. A legelső hadosztály kiképzésére csak három és fél hónapot szántak, ez azonban nem bizonyult elég­ségesnek. A minden kényelemmel felszerelt kiképző táborok különben sem szállíthattak teljes értékű, harc­téri tapasztalatokkal rendelkező katonát. A hadosztályok egyelőre tehát a nyugati hadszíntér legnyugodalmasabb pontjaira, Lotharingiába kerültek és feladatuk jelentő­sége inkább az ententc-scregek tehermentesítésében rejlett. Amikor alig egy év múlva a központi hatalmak belső arcvonala összeomlott, a háborús beavatkozás igen jó üzletnek bizonyult. A dollármilliárdok megtérültek, sőt, méír keresni is lehetett rajtuk. Azzal, hogy egy második világháború csíráit hintették el, Amerikában nem igen törődtek. Az európai légkör elmérgesedését egykedvűen szemlélték, de nem sokáig. A második világháború ki örésekor az amerikai propaganda hatal­mas nyereséget, az új amerikai évszázad felvirradását és világuralmat hirdetett. Ürömmel állottak tehát ismét Anglia oldalára és az új háborút a régi módszer szerint, a demokráciák, az emberiesség, a szabadság és önren-Lapunk multheti számában közöltük azokat a ta­pasztalatokat, amiket magyar munkások gyűjtöttek szovjet-földön. Az alábbiakban ismét megszólaltatunk egy magyar munkásembert, aki érdekes és jellemző megfigyeléseket tett a bolsevizmus szörnyűségeire vo­natkozóan. Éhenhalt családok K. G., — egy hadiüzem raktári alkalmazottja, — mint irnolctizedes az orosz harctéren az egyik csapat­test gazdasági hivatalába volt beosztva. — Hamar eljutottunk Kolomeába, — mondja. — Az utcákon rengeteg ember volt, örömmel üdvözöltek bennünket. So'ial panaszkodtak viszontagságaikról. To­vább haladtunk Ukrajna jelé. Az út, amely még tűrhető állapotban volt, kétoldalt bevetett földek közölt vezetett. Nem tudták felgyújtani az oroszok. A búzatáblákat a kolhosz-vezetők részére épített faemelvények tarkítják. Ezekről ellenőrizték a földeken dolgozó szovjetrabszolgá­kat. A mezőgazdasági munka hajnaltól késő estig folyt. A falukból kivezényelték a lakosság apraját-nagyját és éhbérért dolgoztatták. Sok az elhagyott, tönkrement traktor. Az elrontott aralógépek az árkokban hevertek. A falusi lakosság igen elhanyagolt, néhol piszkos tele­pülésekben lakik. A tisztaságról vajmi kevés fogal­muk van. — Megható jelenet volt, amikor egy kisebb város­ban helyrehozták a templomot és a nép először mehe­tett istentiszteletre. Sok falucskán mentünk keresztül, ahol a házaknak már az alapjait vonta be a gaz. Ér­deklődésemre azt a választ kaptam, hogy ebben a falu­ban 150—200 család is éhenhalt, 5—6 évvel ezelőtt. Egy névtelen feljelentés, vagy összeszólalkozás a kolchosz­­vezetővel, •elég volt ahhoz, hogy a család pusztulásra jusson. Kivégzések a pincében — Egy közepes nagyságú városban füstölgő romok fogadnak bennünket. Elhagyott házak, romhalmazzá váll utcasorok, kifosztott, felforgatott lakások. A romok között rengeteg sok piroskölésű könyv. Sztalin-munkálc minden jobb lakásban halomszámra! Nem azért, mert delkczés háborújának keresztelték. Diadalittasan előre örüllek a hatalmas győzelmeknek, Japán és Német­ország leverésének, Európa újabb leigázásának. Még a különben megvetett vörös bolsevizmussal is össze­barátkoztak a remélt üzleti haszon biztosítása céljából. A második kísérlet kudarca Az idő változásával, a német győzelmek hatása alatt újjáébredt Európával ez alkalommal azonban nem számoltak. Nem számoltak azzal sem, hogy most a ten­gelyhatalmak belső arcvonala megingathatatlanul szer­vezett és egységes. Nem számoltak azzal, hogy az elmúlt 25 év folyamán Európa népe okult a múltból. Hiába jönnek hangzatos jelszavakkal, ma már senkinek sem kell az Amerikából irányított demokrácia és világ­­szabadság. A kenctteljes szavak mögött ott villog az üz­leti haszon, a bolsev izmusnak is mindent örömmel ki­szolgáltató nemtörődömség utálatos képe. Japán hatalmas győzelmei, az eredményes német búv árhajóharr, az egyre fenyegetőbb hajótérhiány már nem engedi, hogy oly korlátlanul tódulhasson az ame­rikai élő és holt anyag Európa leigázására, mint 25 év­vel ezelőtt. Az angol világbirodalom és vörös szövet­sége közeleg jól megérdemelt, végső órái felé. A nap­sugárban most nem egy összeomlás fenyegető képe, de a jólétet, a tengelyhatalmakkal szövetséges, összes népek felvirágzását és békés fejlődését biztosító diadal dereng. Különösen fontos ennek a tudata az oly sokat szen­vedett magyar nép szempontjából. Mily sok vér folyt évszázadokon át a Dunamedencében a nyugat védel­méért! Sokszor a sír szélén állott az ország, mert hosszabb, békés fejlődésre, alaposabb megerősödésre nem nvílott alkalom. A békeidőket is többnyire pártos­kodások, bclharcok dúlták. Szégyenteljes vörös forrada­lomnak, Trianonnak kellett jönnie, hogy végre egy­másra találjon minden magyar. Vigasztalan, sötét éjsza­kákon Zrínyi szelleme vezetett, amíg az önerőbe vetett hit jelentőségére ébredtünk. Honvédcink immár harmadik éve a Magyar Fel­támadás dicső útjait járják. Nem önző célokért, üzleti haszonért ragadtak fegyvert, a régi Haza, Szent István birodalma lebeg lelki szemeik előtt. Vállvetve küzdenek az orosz síkságon, német fegyvertársaik oldalán és fegyvereikkel az új, a hervadhatatlan hőstettek soroza­tos történetét írjak. A belső arcvonalon ezalatt kitar­tóan folyik a munka. Az erős, magyar szíveket a hábo­rús nélkülözés és az idegen, hazug propaganda meg­mételyezni most már nem tudja. Mi, nem Amerikától és csatlósaiktól várjuk felszabadításunkat, szabadsá­gunkat. Egységesen menetelünk Európa népeivel a biz­tos győzelem, a régi nagyság felé. Ny. ív. a lakás volt gazdája talán könys’barál lett volna, hanem mert a fizetésének egyrészét könyvekben kapta. A tűz­oltólaktanyában olyan gyatra volt a felszerelés, hogy nálunk még a legkisebb faluban sem állná meg a helyét. — Azután átmentem a Tseka-palotába, a borzalmak házába. Arcképpel ellátott igazolványok és cirillbetűs kartonok halmazán keresztülgázolva, találtam egy olyun szobára, amely tömve volt az ukrán lázadásnál használt fegyverekkel. A pince volt a kivégzések helye. Egy odavalósi ukrán ember néhány cigarettáért megmutatta a pincét. A falon nyoma sem volt a vakolatnak. Annál több, golyótól származó, lyukat vettem észre. Az ukrán elmondta, hogy ott számtalan honfitársát végezték ki. Elég volt egy feljelentés! Vagy az illetőnek egy kis vagyonkája volt, amire a csekavezetők egyike szemet vetett és az áldozatot máris eltüntették! Kiszúrt szemű szentek — Ez volt hát a paradicsom, aminek olyan nagy propagandát csinált a Szovjet! A nyomdában temérdek, frisskelelű újságot találtam, amelyekben a nagy győzel­mekről számoltak be. Ezeket már nem tudták kivinni az utcára, mert időközben kivertük a «•győztes» szovjet­seregeket. Az iskolákban, sőt már az óvodában is fegy­verekről, ágyúkról tartottak előadást, amit az ott talált rajzok és faliképek is bizonyítanak. — Végre egy rendesebb városba érkeztünk. Azaz: csak a főutca rendes, mert kifelé elhanyagolt, nyomorú­ságos munkáslakásokat találtunk. Megnéztem a volt gö­rögkeleti templomot. Könyvtárrá alakították. Egy fás­­kamrában megtaláltuk a szentek szobrait, kiszúrt sze­mekkel, letört végtagokkal. Bementem egy gyógyszer­­tárba. Orvosság helyett rengeteg szépítőszert árusítottak, mert az ottani asszonyok túlzottan használták. Mellette volt egy emeletes bazár. A folyosón jobbra-balra ajtók tátongtak üresen. Pá'inkámé é , fogtechnikus, szőrmés, ószeres, mind egy fedél alatt. És mindez förtelmes, el­hanyagolt és bűzös állapotban! Az utcasarkokon, a te­reken mindenütt hatalmas hangszórók, amelyek most mélyen hallgatnak. Nincs aki megszólaltassa őket és főleg nincs ember, aki higyjen a moszkvai hazugsá­goknak! Sárbogárdon a hősök emlékművével egyesített Országzászlót József királyi herceg tábornagy avatta fel. VILÁG FORGÁSA AZ ANGLIAI ANYAGHIÁNYRA jellemző rendel­kezésről számol be a londoni «Times» című lap. Augusztus elsejétől Anglia egész területén zongorákat, hajóbőröndökeí, regisztráló pénztárakat, háztartási esz­közöket gyártani ti:os. Bútorokat csak erősen csökken­tett mennyiségben és megszabott anyagokból lehet elő­állítani. * , KÉTEZREDIK SZÜLETÉSNAPJÁT ürmepelte Genf városa, amelynek fennállása tehát a keresztény idő­számítást megelőző évtizedekre esik. Az évfordulót nagyszabású történelmi felvonulással ünnepelték. * A NÉMETORSZÁGBAN ÜOLCOZÓ FRANCIA MUNKÁSOK a német-francia együttműködés legjobb híveivé lesznek, — mint Ley, a német munkafront Párisban tartózkodó vezére kijelentette. Európának meg kell értenie — mondotta Ley, — hogy két lehetőség előtt áll: egységes lesz, vagy pedig eltűnik. * i KÉT SVÉD HAJÓT süllyesztettek el szovjet ten­geralattjárók, mint Stockholmból hivatalosan jelentik. A torpedók repeszdarabjaiból megállapították, hogy kétségkívül szovjet eredetűek voltak. * VATIKÁN-VAROSBÓL ÉRKEZŐ JELENTÉS SZE­RINT Maglione bíboros államtitkár hosszabb külföldi útra indult. A tudósítás megjegyzi, hogy ez az utazás semmiképen sem jelent a Szentszék részéről indí­tott, újabb békcakciót. « ÉSZAK-SZÍRI AB AN FELROBBANT a kormányzó­sági palota. A robbanás következtében a kormányzó és tizenöt tisztviselő életét vesztette. A palotában nagy­­mennyiségű robbanóanyag volt felhalmozva, különböző célokra, s ez az anyag ismeretlen ok következtében robbant fel. * A PRÁGÁI CSEH NAGYGYŰLÉS kétszázezer főnyi közönsége a Szent Vcncel-tércn a német birodalom Vezérének hűséget esküdött. * NÉGY ANGOL EJTÖERNI ŐS leugrott Portugália területén, egy angol repülőgépről. Sikerült elrejtőz­niük. A rendőrség és csendőrség keresi őket. * SZLOVÁKIÁBAN MAGYAR NÉPFŐISKOLÁT állít fel a Magyar Közművelődési Egyesület. Az új nép­főiskola célkiíűzése szerint a szlovákiai magyar pa­rasztság tehetséges egyedeit akarják kiművelni. * MIÉRT VESZ RÉSZT MAGYARORSZÁG A HÁ­BORÚBAN? — teszi fel a kérdést a Popolo D’Itália egyik legutóbbi számának velünk foglalkozó, nagy cikke, amelyet egy kiváló olasz közíró írt. Kifejti, hogy Magyarország azért vesz részt a háborúban, mert euró­pai ország és tudja, hogy európai érdek kívánja rész­vételét. Ezenkívül Magyarország a jövőre is gondol, mint jól felfegyverzett, kitünően felkészült, erős bástya. CHURCHILL LEGUTÓBBI BESZÉDÉVEL kapcso­latban illetékes berlini körökben kijelentették, hogy ez volt az angol miniszterelnök legfáradtabb és lcg­­crőtlenebb beszéde. Az angol alsóház és az angol nép azzal a kérdéssel fordult Churchillhcz, miért érte Angliát hatalmas vereség Líbiában és Egyiptomban? Churchill a kérdés elől a hadiszerencse rejtelmeibe burkolózott. Eltüntették az ukrán gazdát, ha vagyonára szemet vetett a cseka-vezetö Hazatért munkás a szovjet-állapotokról

Next

/
Thumbnails
Contents