Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-07-10 / 28. szám
1942. JÜL1US 10. MAGYAR KATONAUJSÁG 3. OLDAL rövid hírek útban a keleti harctérre (A Magyar Katonaujság külön haditudósítójától) — Kassa gyászünnepe a szovjetbombázás első évfordulóján. A bolsevista légierő a múlt évben orvtámadást intézett Kassa városa ellen. A támadás következtében n város -polgárai közül huszonkilencen életüket vesztették. Az évfordulón Kassán gyászünnepséget tartottak. A katonai és polgári hatóságok vezetői teljes számban jelentek meg. Az emlékbeszédet vitéz Lukács Béla tárcanélküli miniszter mondotta. Utalt arra, hogy a magyar honvéd nem területi nyereségért, imperialista célokért harcol Keleten, hanem az egész Európát fenyegető vörös téboly ellen küzd. A postaigazgatóság épületén a hősi halált haltak nevét feltüntető emléktáblát helyeztek el. Ünnepség Kassán a légitámadás évfordulóján. — A Kaposvári iparosok támogatják hadbavonult társaikat. A Kaposvár e9 Vidéke Ipartestület közgyűlésen elhatározták, hogy minden iparos az ipartestületi tagdíj 100o/o-át fizeti a hadbavonult iparosok hozzátartozóinak támogatása céljából. — Jászberény búcsúja honvédéitől. Jászberény város közönsége a hősök szobránál búcsúzott a harctérre induló egyik honvédalakulattól. A helyőrség nevében az állomásparancsnok, a város nevében Pénzes Sándor polgármester mondott búcsúbeszédet. Megígérte, hogy Jászberény városa különös tekintettel lesz a harctérre induló honvédek hozzátartozóira. — Augusztusban fontos értekezletet tartanak a przemysli bajtársak. Przemysl volt védőinek bajtársi közössége augusztusig nem tartja meg a szokásos havi bajtársi összejövetelét. Ezúton is felhívja azonban a przemysli bajtársak figyelmét, hogy augusztus végén, a nemzetközi vásár idején nagyobb összejövetel lesz s akkor fontos és általános érdeklődésre számot tartó kérdések kerülnek megvitatásra. Az augusztusi összejövetelre nagyon sok vidéki bajtárs már előre bejelentette részvételi szándékát. A vezetőség felkér minden pesti bajtársat is, hogy az összejövetelen minél nagyobb számban jelenjenek meg. — A táboriposta-csomagküldés szabályozása. A melegebb időjárás és a táboripostai csomagok szállítási időtartama miatt a csomagok tartalmának újabb korlátozása vált szükségessé. A hadműveleti területen szolgálatot teljesítő honvéd személyek havonta csak egy darab, egy kilogramm súlyú csomagot kaphatnak. A csomagokban szalonna, kolbászféle és egyéb húsáru, gyufa, továbbá a címzettnek személyes szükségletét meghaladó, vagy a hadműveleti területen nem szükséges egyéb cikkek nem küldhetők. Élelmiszerből legfeljebb 500 gramm, dohányneműekhől legfeljebb 100 gramm, vagy 150 cigaretta, vagy 25 darab szivar, szappanból legfeljebb egy darab helyezhető el a csomagokban. A megengedettnél nagyobb számban küldött csomagok 'Tilos! »-jelzéssel a feladónak; saját költségére, visszaküldetnek, vagy a címzett beleegyezésével ezeket készpénzfizetéssel a markotányos osztag veszi át. Dohányneműeket lehetőleg a Vöröskereszt útján küldjünk a hadműveleti területre, mert ilyen adományokkal az összesség ellátási színvonalát emeljük, s ezt kívánja a bajtársiasság. — A móri kőszénbánya munkásainak gyűjtése. A móri kőszénbánya munkásai saját kezdeményezésre gvüjtést indítottak hadbavonult munkástársaik családjának megsegítésére. A gyüjlés alapján ezerötszáz pengőt meghaladó összeget juttattak a rászorulóknak, s egyben elhatározták, hogy erre a célra havi fizetésük egy százalékát ajánlják fel, ami havi ezerhatszáz pengőt jelent. — Hírek cgv mondatban. Vas vármegyében tizenötezer nő jelentkezett önkéntes munkaszolgálatra. — Az. elmúlt vasárnap avatták fel Gyergyóremele hősi emlékművét. — A honvédelmi miniszter felhívást intézett a háztulajdonosokhoz, hogy hadirokkantakat alkalmazzanak házfelügyelőkül. — A miskolci bajtársi szolgálat könyvekkel ajándékozta meg a harctérre induló honvédeket. — A verbászi cukorgyár tízezer pengőt adományozott a hadiárvák javára. — Szmrecsányi érsek üzenetet intézett a hadbavonuló egri honvédekhez. « A haditudósító század harcos alakulat» — mondotta a honvéd vezérkar főnöke a májusi díszszemlénkén. A. század ennek szellemében készült, hosszú hónapokon keresztül, rendkívül fontos hivatásának betöltésére és ennek tudatában indult a keleti harctérre. A haditudósítóról a világháborús tapasztalatok alapján úgy tudta a közönség, hogy távol az arcvonaltól, hátul, biztos fedezékben írta «eredeti» riportjait, cikkeit, s ott készítette felvételeit. A haditudósítónak ez a típusa ma már kimúlt, szíven találta az új korszellem, amely egészen mást követel és más igényeket támaszt a hadiiudód'ásokkal s.emben. Ma már nem lehet a front mögött megrendezett «hadmozdulatokról» méteres cikkeket írni, hanem vállalni kell a háború minden veszélyét s egyszerű katonájává, részesévé kell lenni a háborúnak. Igen, az új, korszerű haditudósító jegyzettömbjével mikrofonjával, fényképezőgépével, vasty filmfelvevőjével ott kúszik az első vonalakban, hogy pontos krónikás a, lerögzítő je legyen bajtársai hősi küzdelmének. Így éppen olyan részese a háborúnak, mint a többi alakulat. Az újonnan mezalakult honvéd haditudósító század ilyen lelki felkészültséggel és a legkorszerűbb anyagi felszereléssel indult a keleti harctérre, hogy a — a jelvénye szerint — harcos és lángoló szellemével megteremtse a lelki kapcsolatot a fronton küzdő honvéd és az otthon között. A kelenföldi pályaudvaron még a búcsúzó tömeget láttuk, de lelkünk már legyőzve a mérhetetlen távolságot, kelet felé nézett s szeretettel gondolt harcoló testvéreinkre, drága honvédőinkre. Vonatunk maga mögött hagyta a magyar tájakat, a Kátpátok gerincét. A háború első nyomai Kirakodtunk. Utunkat gépkocsikon folytattuk. A nagyszerűen megépí'ett műúton kígyóztunk tovább kelet felé. A bágyasztó meleg és az utazás fáradalmai alvásra kényszerítenek. Léptennyomon el-elnyom az álom. De ébren tart a kíváncsiság, a látnivágyás leküzdhetetlen érzete. A háború első nyomai tűnnek fel az út mentén. Először egy gépkocsi roncsa, majd sűrű. egymásutánban következnek berozsdásodott páncélkocsik, repülőgép-maradványok, s’b. Néhány helyen ócskavasként összegyűjtött lövedékek s hüvelyek tornyosulnak. Itt-ott egy-két egyszerű fakereszt meredezik az alig begyepesedett földhalmon, jelezve, hogy ott hős pihen. Elesett katona, aki megtette kötelességét népe és Hazája iránt. A falvak aránvlag épen maradtak. Golyónyomokat ugyan fel lehet fedezni több háznak a falán. Romokat még csak elvétve látunk. A falusi emberek kíváncsian nézik hosszú oszlottunkat. Nézésükből teljes részvéllenség tükröződik. De ha megállunk valahol, könyörgőssé változik a tekintetük, s összetett kézzel kérnek kenyeret és cigarettát. Az éhségnek ekkora fokát elképzelni sem tudtam. Az eldobált kenyérhéjat is csemegeként kapkodják. Városokat érintünk. Bejáratuk előtt annyi a géproncs, hogy még ma is csaknem közlekedési akadályt okoznak. Egyrészük az út szélén, másik az árokban hever, f elf ordítva, szétlőve. Egymásután száguldunk el az agyonreklámozott, félelmetes tankóriások mellett. Az oldalra dűlt szovjet páncélkolosszusok valóban — így ártalmatlanná téve is — félelmetesek, többirányba meredező lővegcsöveikkel. Áthaladunk olyan városon, amelyben egyetlen ép házat sem lehetne találni. Elszörnyülködve bámuljuk az anyaghalmazok között égnek meredező. csonka falakat, kéménymaradványokat. Látszik, hogy minden utcát, sőt minden házat külön-külön kell elfoglalnia a német haderőnek. Mindenütt a közelharc nyomai tűnnek fel. Érdekes, hogy templomot véletlenül sem talált el lövedék. A vallásos lengyel nép sok-sok temploma mind épen, érintetlenül áll. Ami rombolás látható, az mind régebb keletű .. . „Honvéd-otthon“ Ha ételt, vagy italt akarunk szerezni, a legnagyobb városokban is csak német katonaotthonokban kapunk. A «Soldatenheim »-ok egyetlen olyan helységből sem hiányoznak, ahol német katonák vannak. Olyan hely is van, ahol négy-öl ilyen otthon is található. Ezekbe az otthonokba csak katonák léphetnek be. Állandóan túlzsúfoltak, s tiszt, legénység együtt issza a rossz sört — vidám zene mellett. Megdobbant a szívünk — r.okszáz kilométerre a: otthontó', kimondhatatlan melegséggel töltötte el szívünket, — amikor az egyik városban ezzel a felírással találkoztunk: «II onv é d - otthon». Kipirult arccal, egyszerre mutattuk egymásnak a felírást s szívünk melegével simogatva a kis táblácskát, siettünk betérni a díszes épületbe . . . «Honvéd-otthon»/ milyen különös értelme van ennek a két szónak, itt messze, «valahol Oroszországban». Otthon! Honvéd-otthon! Vajtársak otthona. A mi otthonunk! Megálltunk, s percek alatt f élszáza - zadunk bent szorongott a három helyiségből álló épületben. Azért a félszázad, mert a többi már nem fért be. Megöleltük a gramofon hangjai mellett iszogató határvadász-bajlársakat. Sört rendeltünk, hangosan, magyarul!... Az otthon mellett, magas fallal körülvett, várszerű épület ormán, magyar zászlót lenget a szél. Magyar helyőrség, a megszálló honvédek egysége állomásozik a világháborúból fölismert várban. Az előtte emelkedő domboldalon: kőből művészien kirakott máz var címer díszeleg.. Meghatottan közeledünk a vár felé. Messziről hallatszik a vidám ének és zeneszó: «Horthy Miklós katonája vagyok ...» Magyar filmelőadás Szódjet földön Nagyobb városban tartunk pihenőt; kell a gépnek, s embernek egyaránt. A város hangyabolyhoz hasonlít. A szállító- és ellátó alakulatok hatalmas géposzlopai százszámra állnak meg ebben a városban kelet felé vivő útjukban. A hatalmas laktanyák zsúfolásig megtelt épületeiben ismerkedik, barátkozik a sokféle egyenruhás katona... Századunk egyik szakasza mozielőadást tart. Magyarok, németek, olaszok szoronganak a volt mozihelyiség hatalmas termében s tapsolják végig a «Kölcsönkért férjek», majd pedig a «Dr. Kovács István» című filmek hatásos jeleneteit. Magyar szó csendül, magyar zene száll a terem forró levegőjében s a fegyvertársak önfeledt boldogsággal ünneplik a magyar bajtársakat!... Kuntár Lajos. A Szabadság-tcri Ereklyés Országzászlónál a Székely- napón — midőn beiktatták Marosvásárhely Országzászlóját — a deli őrségváltás idején a SZEFHE és a székely munkások, valamint a budai kereskedő- és iparos-ifjak egyesületének szakasza tisztelgett.
