Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-04-11 / 15. szám
2. OLDAL MAGYAR KATONAUJSÁG 1942 ÁPRILIS 11. Totális háború és a hadiüsemi munkásság A korszerű háború hadszíntérré változtatta a mögöttes országrészeket is. Mindem egyes polgár a háború cselekvő, vagy szenvedő részese. A fokozott gondoskodás az utánpótlásról, a termelés megszervezése, gondoskodás az illhonmaradotlakról, minden tényezőnek a háború szolgálatába való állítása eljuttatott a totális háború lényegéhez. A régi, 1914-es évek előtti, békevilágban az ország védelmét az 1912. XXX. és XXXI. t.-c., a hudiszükséglcleket, az igénybevételt, a közigazgatás átállítását az 1912. LXVIIL, LXIX. és a LX1II. t.-c. szabályozta. Ezek a régi törvények és végrehajtási utasításaik csupán a jegyveres alakulatok ellátásáról, utánpótlásáról gondoskodtak. Nem sokban különböztek /. Lipót, vagy éppen Mária Terézia törvényeitől, pátenseitől, vagy rendeletéitől. «Nem haladtak a korral» — nem biztosították a mögöttes országrészek szükségleteit és nem intézkedtek a belső termelés és hadianyagutánpótlás folytonosságának biztosításáról sem. Csakhamar jelentkeztek a hibák. A polgári szükségletek és az utánpótlás elhanyagolása végeredményben a hadviselés érdekeit gyengítette. A harctéren küzdő csapatok legénységét Icedvezőtlenül befolyásolta az itthonmaradottak helyzete. Az itthoniak nyugtalankodni kezdtek és ezt az ellenséges propaganda nagyszerűen kihasználta. Az 1914—18-as világháborút elvesztettük, de nem a csatatereken, hanem itthon. Nem a hadvezérek és rohamzászlóaljak, hanem a mögöttes országrészek, amelynek lelkivilágát károsan befolyásolta a rémhírterjesztők fecsegése. A munka katonái A ma háborújában megszűnt a mögöttes országrész és a hadműveleti terület közötti különbség. A nemzet minden egyes tagja katona. A gyárimunkás a munka katonája; a hivatalnokok, a földművesek, az asszonyok, a gyermekek éppúgy tevékeny, sőt szenvedő részesei a küzdelemnek, mint a távoli orosz síkságokon harcoló csatár. Következésképpen szabályozni kellett a mögöttes országrész, különösen a munka lutdseregének kötelességeit, igénybevételének módozatait és egyúttal gondoskodni kellett a dolgozók létfenntartásának és az intézményes utánpótlásnak biztosításáról. Beigazolódott az, hogy a mögöttes országrész magatartása, a lakosság erkölcsi ereje felér egy hadsereg ütőképességével. Azok az államok, amelyeknek alkalmuk volt az 1914—18-as világháború alatt szerzett tapasztalatokat kellőképpen kiértékelni, a békekötés után, az átállítás évei után komoly mérlegelés tárgyává tették és tervbe vették olyan újabb törvények megalkotását, amelyek a háborús államigazgatás minden ágazatának tevékenységét szabályozzák, az országot a háborús állapotra már a békeidőben előkészítik és a háborús állapot beálltával igény bevesznek a termelés folytonosságának biztosítására mindenkit, akire honvédelmi érdekből szükség van. Áss 1939. évi II. törvénycikk Így született meg 1918-ban a francia honvédelmi törvény. A tapasztalatok alapján létesítették az olaszok 1931-ben a Legfelsőbb Nemzetvédelmi Bizottságot. Az új német véderő törvény 1935 derekán lépett érvénybe, egy félévvel előzve az angol honvédelmi kormányrendeleteket, amelyeknek végrehajtó szerve az angol birodalmi honvédelmi tanács. A mi honvédelmi törvényünk az 1939. 11. t.-c., amely a leventekötelezettséget, a hadkötelezettséget, a honvédelmi szolgálatra és szolgáltatásokra való igénybevétel módozatait és a légvédelmi kötelezettséget szabályozza. Végrehajtó szerve a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács. Mindegyik hatalom tisztában volt azzal, hogy a ma háborúját előkészítő törvénynek olyannak kell lenni, hogy az állami követelmények, a nemzeti sajátosságok, az adottságok és a hagyományok tisztelete mellett a totális háború viselésére tökéletesen 'felvértezze a nemzetet. Az ipari mozgósítás Itt jutottunk el ahhoz a ponthoz, amely a hadiüzemi munkásságot illeti. Ha egy állam háborút visel, mozgósítani kell a rendelkezésére álló fegyveres erőt. Ha egy állam fenn akarja tartani a fegyveres erő ütőképességét, biztosítania kell ennek ellátását és utánpótlását. Hogyan gondoskodik az állam a harctéren küzdő seregek kiegészítéséről, utánpótlásáról és anyagi ellátásáról? Kiképzi a tartalékokat és a harctéren küzdő seregek rendelkezésére bocsátja. Elrendeli az ipari mozgósítást, amely éppen olyan fontos, mint a fegyveres erők mozgósítása és az egész nemzetgazdaságot a honvédelmi érdekek szolgálatába állítja. Az ipari mozgósítás anyagi és személyi! A személyi mozgósítás közvetlenül érinti a vállalatok alkalmazottait, akik a honvédelmi törvény alapján, mint honvédelmi munkára kötelezett hadimunkások folytatják munkájukat. Az igénybevétel pillanatától kezdve nemcsak a mindennapi kenyérért dolgozik a hadiüzemi alkalmazott. Munkájával, amelynek folytonosságát tételes törvény biztosítja és védi, a honvédelmi érdekeket szolgálja. A rendeletek a munka hadseregébe sorolják azokat a nélkülözhetetlen szakmunkásokat és betanított segédmunkásokat, akik a honvédelmi munka elvégzését biztosítják. Gondoskodnak a szakmunkások nyilvántartásáról, a tényleges katonai szolgálat (behívások) alól való mentesítéséről, természetesen anélkül, hogy ezláltal a hadrakelt sereg ütőképességét csökkentenék. A katonai vezetők Honvédelmi szolgáltatásokra igénybeveszik a vállalatokat, élükre katonai vezetőket rendelnek, akik üzemellenőrzési, állománynyilvántartási, mentesítési, 9Őt honvédelmi kérdéseket érintő műszaki ügyekben intézkednek és fegyelmi fenyítő hatalmat gyakorolnak. (A m. kir. honvéd haditudósító század közlése.) Egyik hadnagy-bajtárs futárként megy haza s rövidesen vissza is tér majd. Otthon sem laknak messze tőlünk s így mostani útja igazán a legbiztosabb s leggyorsabb alkalom az üzenetre és a hazulról való válasz elhozatalára. Kikísérem az állomásra. A pályaudvar egyes épületeinek romjain, természetesen még meglátszik, hogy háború van, de javarészük már kijavítva ismét használatban áll. Sürgés-forgás a pályaudvaron, akárcsak nálunk, odahaza, a Keleti-, vagy Nyugati-pályaudvarokon. Szembeszökő különbség mégis, hogy itt az utazóközönség óriási zöme katona. Ennek is a többsége: német, de jócskán látni magyar egyenruhát is és hallani magyar szót is. Az egyik ajtón most kisebb szállítmány csapata fordul ki. Az itteni magyar tábori kórház küld haza vagy harnúnc beteget és sebesültet. Egytől-egyig olyanok, akiknek még valamilyen utókezelésre van szükségük s mint halljuk, legtöbbjüket, gyógyfürdőkbe utalják. A sebesültek vidáman bicegnek mankóikon vagy botjaikon, van olyan, aki a kocsira kapaszkodás közben felkötött kezébe veszi a pipát s boldogan látja, hogy erre már alkalmas a karja. Ma egész nap minusz három fok körül járt a hőmérő s eddig a legmelegebb nap volt az idei évbeli. Mindenki láthatóan élvezi ezt az állapotot, s a kis (magyar csapat is igyekszik kihasználni a kellemes levegőt, a rettenetes fagyok ukrán viskóidra kényszerítő hatása és a zárt kórház levegője után. Lesz mit mesélni! Beszédbe elegyedünk velük. Persze mindegyik örül, hogy néhány nap múlva ismét láthatja hozzátartozóit. — Hát az bizonyos, —- mondom — hogy lesz mit mesélni! Ugyan mit mondanak el majd odahaza? Az emberek bólogatnak, mosolyognak s egymás után huzakodnak elő azzal, amit ők a «szovjetr-paradicsomban» a legjellemzőbbnek vagy legszomorúbbnak láttak. Egy kerékpáros tizedes ezt mondja: — Bizonyos, hogy odahaza is látott az ember szegénységet, különösen a cigánysoron. De olyan rongyos embereket, meg ekkora nyomort, amit itt láttam, soha elképzelni sem tudtunk volna. És még ezeket a szerenesétlen embereket ámították az elvtársaik avval, hogy a legjobb élete és legnagyobb boldogsága Szovjetországban van a polgároknak. De a legszomorúbb az, hogy amikor mi mondottuk el nékik kézzel-lábbal, meg tolmácsok útján a mi otthoni életünket, kereseti lehetőségeinket, gyerekeink és családunk mindennapos életét, akkor ezek csak hitetlenkedve néztek ránk s azt mondogatták: «Az nem lehet! Ez hihetetlen!» Tulajdonképpen csak a nálunk lévő fényképek, meg a tábori mozgóezínházunk képei után ébredtek rá, hogy nálunk csakugyan még a legszegényebb ember is igazán gazdag és boldog hozzájuk képest. Istállónak berendezett templom Fiatal, sápadt, lőttkarú, tüzérosztálybeli honvédhez fordulunk most azzal a kérdéssel, mi tette rá a legdöbbenetesebb hatást? — Egy istállónak berendezett templom — mondja bólogatva. — Én református vagyok, nálunk nincsenek is szentképek, ez meg görögkeleti templom volt s valamikor tele lehetett képpel. Előbb csak meghökkentem azon a szeméten, piszkon, bűzön, ami ebben a régi templomban volt s azután megláttam az egyik sarokba lökve egy Krisztus-képet, amelyet összemocskoltak a bolsik. Akkor valami olyan elkeseredett harag és gyűlölet támadt bennem, ezek ellen az alávaló gazemberek ellen, amit sohasem tudok elfelejteni! A továbbiakban márcsak röviden írtam egy üres tábori lapra, hogy mit láttak katonáink Szovjetoroszországbau. Most, hogy e jegyzetekből írom ezt a tudósítást, a következőket olvasom: Egy egészségügyi altiszt: mezítláb járó szovjet orvosokat látott. Egy tanító foglalkozású karpaszományos: kolduló, kéregető, lerongyolódott és kiéhezett szovjet tanítót, meg az ugyancsak tanítónő feleségét. Egy miskolekörnyéki vonatkatonánk: olyan lerongyolt egykori ukrán kisgazdát, aki már annyira tönkrement, mint kolbász-munkás, hogy magát, feleségét és A katonai parancsnokok állandóan tájékoztatják a hadiüzemi munkásságot azokról a rendelkezésekről, amelyeknek figyelembevételével a munkát folytatni kell. Irányítói, gyámolítói, fegyelmező! és tanácsadói a munkásságnak. A hadiüzemi munkás saját érdekében cselekszik, ha bizalommal van a katonai vezetők iránt!, akik a honvédelmi törvény szerint elöljárói. Hazája és családja javát szolgálja az, aki bizalmas tárgyú, vagy ügyes-bajos személyi kérdésekben a hadiüzemi személyzeti parancsnokhoz fordul, aki nemcsak ellenőrzője, hanem életlehetőségeinek biztosítója is. Ha a hadiüziemi munkás lelkiismeretesen teljesíti kötelességét, méltó részese annak a főbb fövőért folyó, sorsdöntő küzdelemnek, amelynek súlyát mérhetetlenül megnövelte a totális háború. három gyermekét márcsak néhány felismerhetetíen ronggyal és sásból font gyékénydarabokkal tudta ruházni. Ki az Isten? Megkérdeztük tolmács útján az egyik embertől, vájjon tudják-e azt, hogy ki az Isten? A szerencsétlen ember bambán nézett ránk és ezt mondta: — Nem tudom, ki volt azelőtt, de nekünk mindig azt hajtogatták, hogy Sztálin elvtárs az Isten, az majd egyesíti seregeit és meghódítja a világot! Ez az ember Isten igazi fogalmáról és a vallásról semmit a világon nem tudott. Egy kaukázusi fogoly mesélte kihallgatása során a következőket: — A mi eszredünk Olguvkajaban éjszakázott legutóbb. Reggel továbbment volt s néhányon elkésve értek a sorakozóhoz. összeszedték s nyomban a hirtelen összeállított rögtönítélő katonai bíróság elé állították őket, amely a politikai biztos elnöklete alatt félperc múlva kimondta ítéletét. Minket közben elindítottak s már csak puskaropogást halló ttunk, de bajtársainkat sose láttuk többé. Érdemes a szovjetháború után hatalmas könyvbe kiadni azolcat a tapasztalatokat, amelyeket csapataink szerezlek Szovjetoroszországban. Ha ennek a könyvnek az lenne a címe: «Mit láttam a Szovjetúnióban?» s minden ott járt katonánk csak egy mondatban mondaná el a reá legmegrázóbb hatást tevő élményét — akkor kapnák csak igazi tükröt arról, mi volt az őrülteknek és gonosztevőknek ez a közös erővel megteremtett birodalma. KÜLFÖLDI KATONÁI HÍREK A JAPÁN HADITENGERÉSZETNEK 9 rcpülőgépszállító és 11 anyahajója van. * AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK hajóhada, szakértők véleménye szerint, még tíz év múlva sem lesz abban a helyzetben, hogy döntő harcot merjen kezdeni a japán hajóhaddal. * AMERIKAI IIAJÓTÉRBÖL márciusban 646.900 tonnányit süllyesztettek cl a németek. * JERLi ZSÁLEMBEN és még egy-két palesztinai városßan intézkedéseket foganatosítottak az esetleges légitámadások elleni védekezés érdekében. FRANCIAORSZÁG a vesztett háború után nehezen tud rálépni arra a helyes útra, amelyen járnia kell, jövője érdekében. Az ország vezetői hiába látják tisztán a kibontakozás járható útjait, az évtizedek hazug propagandájával kialakított francia közvélemény csak nehezen tud megbarátkozni a francia külpolitika új irányelveivel. A megszállt, de a meg nem szállt országrész sajtója is, átérezve fontos hivatását, állandóan gyúrja, ostorozza az idegenkedő közvéleményt. «Ostobaság az angolszász győzelmektől remélni Franciaország boldogulását!» írta legutóbb a párisi sajtó. * INDIÁBAN sehogy sem tud megállapodást létrehozni Sir Stafford Cripps, angol miniszter. Elutazásakor kijelentette, hogy az angol javaslatokra India csak igennel, vagy nemmel felelhet. A nem várt akadályok azonban, úgylátszik, mégis lehetővé tettek egy harmadik lehetőséget is, mert a miniszter indiai tartózkodását meghosszabbítva, teljhatalmú megbízottként, tárgyalásokat kezdett a hindu ellenjavaslat és az angol javaslat összehangolásáról. * TÖRÖKORSZÁGBAN a Papén ankarai német nagykövet ellen elkövetett merénylet ügyében megindított per tárgyalása folyamatban van. A merénylet szovjet vádlottjai — akiket egyébként az ankarai szovjet nagykövet meglátogatott börtönükben — pökhendien tagadnak. Az egyik török vádlott vallomásából az tűnt ki, hogy Ribbcntrop, német külügyminiszter ellen készítették elő a merényletet. Ezt láttuk a Szovjetunióban
