Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-04-04 / 14. szám
Ára 10 filier. „Feltámadnak haddal, vésszel...” Felavatták az új világháborúban elesett magyar hősök első emlékművét tFeltámadnak haddal, vésszel, Buzogánnyal, kelevézzel, Kifeni mind nehéz kardját S a honi újra elfoglalják! > Nagypéntek és a rákövetkező húsvét a Krisztusi világrendnek örök, mély tényeit és tanulságait tartalmazza. A bűnökbe süllyedt emberiségért a Megváltó életét áldozta, de harmadnapon feltámadott... Váltsághalála elkerülhetetlen szükségesség volt, amelynek sötét fájdalma azonban virágos örömre változott húsvét reggelén. Nagypéntek és húsvét gondolatának magasztos összefüggésére építette fel ezelőtt háromszáz esztendővel a legnagyobb magyar katonabölcselő, gróf Zrínyi Miklós is legfőbb művének, a Zrínyiásznak csodálatosan időálló szerkezetét: a széthúzás, önzés és bizalmatlanság terhes bilincseiből csakis úgy szabadulhat fel új életre a magyar, ha erkölcseiben megtisztul, nemzeti önerejét kiépíti és összefogja, vitézi harcos erényeit pedig felvirágoztatja. Zrínyi felajánlja és boldogan áldozza életét Hazája, nemzete megváltásáért. A hősi áldozatnak ez a fenkölt és tudatos beállítása a nemzet halhatatlanságának szolgálatába az örök magyar katonaeszmény valóságából fakad. Nem véletlen, nem mesterséges találmány, hanem törvényszerű és természetes. Hősi áldozatok nélkül nincs Nemzet és Haza, s a múlandó egyéni élet csakis ezen keresztül találja meg magasabbrendű szerepét és jelentőségét. A magyar katona — ősei dicső példájához méltóan — mindezek tudatában vállalja és tölti be történelmi hivatását. Nem kényszerből és ön-A m. kir. 1. honvéd gépvontatású könnyű tüzérosztály a Délvidéken és Oroszországban elesett bajtársainak Hősi emlékműve magáért harcol, hanem a Zrínyi Miklós-i értelmezésben: «önként és önzetlenül, a mindenekfelett való nemzeti közérdekért. Így aztán harca és áldozata nemcsak önmagának szerez megbecsülést és kegyeletes emlékezést, hanem egyben biztosítja a nemzet fennmaradását is. • A most folyó új világháborúnak !s meg. unnak már a magyar hősei, akik legdrágább kincsük, az életük feláldozásával tettek bizonyságot hűségükről és vitézségükről. Nemcsak a szűkebbkörű, hanem a nagy nemzet-család számára is fájdalmas az ő elvesztésük, de a rájuk való emlékezés nemcsak a Nagypéntek borúját látja, hanem azon túl keresi a Feltámadás bíborló sugarait, amelyek a boldogabb magyar jövő felé mutatnak és vezetnek. Ezekkel a gondolatokkal köszöntjük azt az új hősi emlékművet, amelyet a honvédség egyik budapesti csapatteste most állított fel a szovjet földön elesett hősei emlékezetére. Huszonnégy honvéd bajlárs neve tündöklik ezen az új emlékművön, amely — mint a Kormányzóhelyettes Úr Ö Főméltósága avatóbeszédében mondotta — kapocs ő közöttük, akik életüket adták a Hazáért és közöttünk, akik most új harcok előtt állunk. Igen, ezek a kapcsok a megdicsőült hősök és harcot folytatók közt építik fel a lelkekben és a történelemben nemzeti halhatatlanságunk szent templomát, hittel hirdetvén, hogy a hősi áldozatok nem hiábavalók, mert Nagypéntekre Feltámadás következik. Képek az 1. honvéd gépvontatású könnyű tüzér«*ztály csapatzászló-szenteléséről. Az osztálvparanc nők bőszedet intéz a honvédekhez. A Kormányzóhelyettes Űr felköti a Legfelsőbb Hadúr által adományozott szalagot. —• Az ütegek felesküsznek az új csapatzászlóra
