Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-03-28 / 13. szám
8. OLDAL. MAGYAR KATONAUJSAG 1942 MÁRCIUS 28. Kocsis Ferenc szakaszvezető 1941 au"'u-/.tusában éjszakai menetben a Búg folyónál Pervvooiajkszkhoz ért a gépkocsizó zászlóaljunk. A gépvonta tású ütegünk a község szélén még az éj folyamán tüzelő állást foglalt. A Búg vonalát kellett délfelől biztosítanunk. Az üteg lőszerlépcsőjc hátrább egy másik községben települt. A napkeltére már mindenki a védelmi állásban volt. Az orosz felderítő repülők hamarosan megjelentek felettünk, s utána az orosz tüzérség tűzharcot kezdeményezett. Az oroszok tüzérfigyelői jól belátták területünket. A legkisebb mozgást is észrevették. Kora hajnalban huszárkötelékek érkeztek erősítésünkre, de azokat is hamarosan tűz alá vette a vörös tüzérség, ütegünk tehát , működésbe lépett. Az orosz ütegállásokra megsemmisítő tüzet zúdított. A lőszer fogyni kezdett. Délelőtt 1/2IO órakor a tüzelőállásból parancs érkezett hátra a lőszcrlépcsőhöz, hogy azonnal előrevinni lőszert, mert nemsokára elfogy. Kocsis Ferenc tartalékos szakaszvezető Írnok volt az ütegnél. Az irodája ugyancsak egy lőszeres gépkocsin volt. A vonatparancsmok őrmester parancsot adott Kocsis szakaszvezetőnek, hogy a gépkocsiján lévő lőszerrel azonnal induljon előre az üteghez. A község kijáratát elhagyta már a gépkocsi és a fele úton lehetett, amikor a nagy sárban elakadtak. Se előre, se hátra nem tudnak mozdulni. Pedig a lőszert a tüzelőállásban várják. A szakaszvezető emlékezett, hogy a községben indulásuk előtt három ökrös szekeret látott, amint a menekülő ukrán lakosság holmiját rakták fel. Gyorsan hátramegy. Az ökrös szekerekről a házakba, biztonságba rakatja a menekülők vagyonát és a három ökrös szekérrel a tehergépkocsi után megy. Az első szekeret megrakják lőszerrel és hüvelylyel és azonnal elindítja egy főtüzérrel az üteghez. Amikor a másodikat is megrakták másik emberét, egy tüzért ugyancsak elindít a szekérrel. A maradék lőszert a harmadik kocsira rakja s ő maga indul vele. A sáros út végig belátható volt. Az orosz tüzérség lőtte, amint jó nagy távközökkel haladtak a lőszerrel az ökrös szekerek. De nem tehettek mást, menni kellett. A lőszernek előre kell jutnia. Egyszerre csak közieden Kocsis szakaszvezető közelében csap be egy orosz gránát. Földdel lesz tele a szekér. Az ökrök megvadulnak s amennyire a mély sár megengedi, rohannak, rángatják a szekeret. A járomszeg is kiverődik. Szerencsére az ütegmclletti falut érik el, amelyen keresztül már a löveghez juthatnak. Kocsis szakaszvezető a szélső ház udvarára vonszolja az ökröket, hogy a járomszöget pótolja. Az orosz tüzérség tüze azonban nem hagy alább. A közeli becsapódások alatt a házak egymásután dőlnek össze. Az ökrök megvadulnak, elszaladnak. A szakaszvezető rohan utánuk, az egyiknek megmarkolja a szarvát, hogy megállítsa. Ebben a pillanatban újabb robbanás, a ház törmeléke eltemeti, az ökrök elszabadulnak. Kocsis a faltörmelék alatt egy kis idő múlva megmozdul. Kezdi magát kikotorni. Amikor lábát szabaddá tette és fel akar állani, nem tud. Szaggatást érez, a lábán megsebesült. De két karja szabad és ép. Neki indul tehát, kúszik az udvarból ki az utcára, hogy jelt adhasson valakinek. Amikor már több mint félkilométert kúszott a sárban, megpillantott két tüzért. Intett és kiáltott nekik. Azok odasiettek. Kocsis szakaszvezető megmutatta, hogy a szekér lőszer, melyik udvarnál van és meghagyta, hogy az ökröket a faluban keressék meg és huzassák a lőszert a lövegekhez. * Kocsis Ferenc szakaszvezető megmutatta, hogyan kell a parancsot teljesíteni, hogyan kell az előlkiizdő bajtársak részére lőszert vinni. A másik két elindított szekér sértetlenül és kellő időben be is érkezett a tüzelőálláshoz. Ö megsebesült, de a harmadik kocsi lőszert is elindította rendeltetési helyére. Baj társai azután a zászlóalj segélyhelyre vitték. Ott sürgősen megoperálták a lábát. Amikor pedig sebe gyógyult és szállítható volt, Lemberg—Becsen át hazahozták Magyarországra. Itthon a kórházban feküdt teljes meggyógyulásáig. Felgyógyulása idejére már ütege is győzelmesen hazaérkezett a Donyec-medencéből. Együtt szerelt le baj társaival s hazament szülővárosába, Zalaegerszegre. Kocsis Ferenc tartalékos szakaszvezető a kötelességteljesítés önfeláldozó, szép példáját adta. Hősiessége elismeréséül a bronz vitézségi érmet kapta meg. EMLÉKEZTETŐ a magyar katona dicsőséges napjaira 1464 március 29. Széchy Dénes esztergomi érsek Hunyadi Mátyást, a nagy katonakirályt a szentko' Ólával, nagycsütörtökön, Székesfehérvárott megkoronázta. 1744 március 39. Mária Terézia az e napon kelt körlevelében a vármegyéket fegyverre szólítva, az eddig kivívott eredményről így nyilatkozott: <rügyeinknek minden szerencséjét az isteni Gondviselés után leginkább az ősi magyar vitézségnek tulajdoníthatjuk, és ezt — valamint már előbb hálás elismeréssel kijelentettük, úgy most is soha el nem halványuló emlékezetben tartjuk. Mert valamint csodálattal szemlélte Európa, mikép bizonyította a nemzet életének és vérének készséges felajánlása, a hadseregek gyors kiúl'ítása által szeretetét, engedelmességét és hűségét a királynő iránt: úgy ezek emléltezetét nemcsak a jelenkor magasztalja, hanem a magyar név örök dicsőségére az évkönyvek a késő maradékra is átszállítaná fáik». 1849 március 31. A szerbek általános jutása Perczel seregei előtt. Nugent Pétervárad alól Szenttamás jelé vonul vissza csapatával és Péterváradot a magyarok élelmezik. 1705 április 1. Bercsényi Miklós, II. Rákóczi Ferenc kiváló hadvezére Nagyszombatot elfoglalta a császáriaktól. 1849 április 2. A honvédcsapatok Gáspár András tábornok vezetésével Hatvannál megverik az osztrákokat. 1917 április 3. Magyar, osztrák és német csapatok a Stochod folyónál 'Volhyniában) elfoglalták a toboli hídfőt s vagy 9500 orosz foglyot és nagy zsákmányt szereztek. 1915 április 4. A' húsvéti nagy csata napja. Ilonvédeink heves harcot indítottak a Kárpátokban (Laborc-völgy, Zemplén vm.) A visegrádi vár A földrészek között dúló élet-halálharc a magyarság régi küzdelmeit juttatja eszünkbe. Történelmi múltúnknak, hősies harcainknak legszebb bizonyítékai az egykori várak! Jelenünk számára is komoly tanulságot hirdetnek: nem veszhet el egy nép, melynek fiaiban egykor annyi alkotóerő lüktetett! Régi szép váraink ma is felemelő érzést kisugárzó építmények, melyek romjaikban is hirdetik, hogy a magyar a legnehezebb történelmi viharokban is mindig keményen megállta helyét, mert lelkében dicső múlt után egy boldogabb jövendő körvonalai rajzolódtak ki, melyért minden áldozatra kész volt. Pusztuló szép váraink nemcsak egy nemzet alkotó1 endü'etéről regélnek, nemcsak egyéni életének védőbástyái voltak, hanem bennük harcolt az általános emberi civilizációért, a keresztény hitért s az európai kultúráért! Megdöbbentően bátor küzdelmek történetét lehellik felénk a bomladozó falak. Nemcsak váraink sziklafalait, de a köztük elterülő hazai földet is egykori hősök vére festette pirosra, megszerezvén ezzel az áldozattal a hitet a jobb jövőben s a reményt a kialakulás alatt álló új Európa történelmi igazságszolgáltatásában. Képzeletünk szárnyain vi'szarepülünk a múltba és visszaidézzük gyönyörű váraink romjai között a magyarsás évezredes álmait. Kezdjük a sorrendet egyik legszebb, legnagyszabásubb várunk történetének ismertetésével: Visegráiddal. IV. Béla király és felesége a tatárdúlás alatt fogadalmat tett, hoary születendő gyermeküket Isten szolgálatára szentelik. S valóban, bájos kis leányukat, Margitot, Veszprémben, a dominikánus apácák zárdájában neveltették. De szívük fájt, hogy gyermekük távol volt a szülői háztól, ezért a mai Margit-szigeten (Nyulak szigete) új zárdát építettek s a kis hercegnő hazakerült. A tatárjárás veszélyei még nem simultak el s kegyetlen harcmodoruk ellen csak erős, védett terepre épített várak nyújthattak megbízható védelmet. Mária királyné a visegrádi erdőrengeteget tartotta a legmegfelelőbb védekező helynek. Eladta ékszereit s 1251 körül a visegrádi vár helyén leányának, az apácáknak és menekülő magyar nők számára egyszerűbb menedékhelyet építtetett. Az első vár szűk udvarán emelkedett a magasba az öregtorony és a kis kápolna. Kapuja DNy-ra tekintett. A hegy lábánál később vízivár is létesült, a Duna-vonalának védelmére. Gyönyörű hatszögalakú toronyból állott, melynek alapterülete 360 négyzetméter volt, falvastagsága 3.5 méter. Tetejét remek fogas oromfal koronázta. Az ötemeletes torony felső részén kikönyöklő folyosó díszelgett. Száz évig állandóan királyi lakóhely volt, minden elképzelhető dísszel és kényelemmel berendezve. Védelméről részben a természet maga gondoskodott: az óriási erdőségek, a széles Duna s köröskörül a meredek, sziklás hegyoldalak. A Dunaparton elővár is épült, melyet vastag kőfal kötött össze a fellegvárral. Fokozatosan valóságos erődrendszer létesült, mely az akkori viszonyok között kellő védelmet is nyújtott. Árpádházi királyaink nem látogatták Visegrádot, mert hivatásuk másfelé szólította. 1301-ben a behívott Vencel cseheket telepített a várba. Ezeket Csák Máté verte ki fegyverrel. Később Anjoui Károly az alsó várba költözött családjával, mert ez könnyebben megközelíthető volt. Itt zailott le Zách Felicián és Zách Klára ismert tragédiája. De nemcsak szomorú események színhelye volt a folyton szépülő vár. Vidám alkalmi ünnepélyek, díszes fogadások, zajos vadászatok szíves vendéglátó helye is volt. A dunaparti viruló királyi városkában sok várhoztartozó lakott, de az akkori szép épületek nagyrésze a történelmi zivatarokban elpusztult. 1346 után Visegrád már csak fejedelmi átutazók alkalmi szálláshelye. T'jabb fellendülése Nagy Lajos királyunk idejében következett be. A nagy király itt őriztette a Szent Koronát, sőt Lengyelország koronáját is. Zsigmondot később itt tartották rövig fogságban. Ezután a vár sokszor töltötte be államfogház szerepét. Virulásának fénykora Mátyás idejében volt, aki pazar nompával rendezte be. A Vajdahunyadi vár mintá’ára átalakíttatta, bár maga nagymérvű elfoglaltsága miatt sok időt sohasem tölthetett itt. 1527-ben Ferdinand birtokába került s Visegrád német őrséget kapott. A vár a török hódítások ideje alatt sok ostromot állott ki. Hanyatlását is a török uralom pecsételte meg. Gyakran cserélt gazdát, de senki sem javíttatta.. . 1695-ben keresztény seregek ostromolták nehéz ágyúkkal s á vár egykori dicsőségét utána már csak romjai hirdették. Egyes megmaradt részeit 1686-ban Károly herceg s a haditanács levegőbe röpítette, hogy semmiféle ellenállás fészke ne maradhasson. A XVII. században aztán a szerteszét heverő romokat a Dunaparlon újraépülő város épületeihez használták fel. Alig van ház, melynek falaiból ne a vár egykori kövei suttognák a szebb és dicsőbb emlékét. 1870 után némi helyreállítási munkálatok is megindultak, de 70 év után sem értek el számottevő eredményt... Napjainkban fordult a figyelem újra a szép vár felé. Hisszük, hogy az ásatások és felderítő munkálatok sok dicső adattal tárják elénk a magyarság múltját és sok új lelkesedés rügyét fakasztják ki a hazátszerető magyar lelkekben. Hr. vitéz Lengyel Endre. A Vitézi Rend Zrínyi Csoportja közreműködésével szerkeszti! vitéz Rózsás József alezredes. A kiadásért és szerkesztésért felelős! vitéz Mezey Dénes. Kiadja a VITÉZI REND ZRÍNYI CSOPORTJA MUNKATÁRSAINAK IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI SZÖVETKEZETE Szerkesztőség és kiadóhivatal! Budapest, VIII., Rcviczkyutca 4 b. — Távbeszélő szám: 143—448. Megjelenik hetenként. — Előfizetési ára: negyedévre 1.30 P, félévre 2.50 P, egy évre 5.— P. Jogi személyeknek (vállalatoknak) évi 36 P. A lap a 22.220. sz. postatakarékpénztári csekkszámlára (bianco-csekklapon) történő előzetes befizetés útján rendelhető meg. Csak válaszbélyeggel és megcímzett borítékkal ellátott levelekre válaszolunk. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Az egyes szerzők (cikkírók, rajzolók és fényképészek) nevét általában nem közöljük,' de a magunk számára és hivatalos használatra nyilvántartjuk. Közleményeink utánnyomását csakis a forrás pontos megnevezésével engedjük meg. Stádum Sajtóvállalat Rt., Budapest, V., Honvéd-utca 10. — Felelős: Győry Aladár igazgató.
