Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-03-21 / 12. szám
1942 MÁRCIUS 21. MAGYAR KATONAUJSAG 7. OLDAL. UJ KÖNYVEK Két magyar katonai napilap és egy hetilap dicsőséges emlékezete A „Honvéd“, a „Komáromi Értesítő“ és a „Hadilap“ tanulságai BOROSZLÓI KALAND (A «Regényes Hőstörténetek» 6. számai A Vitézi Rend Zrínyi Csoportja évekkel ezelőtt szívós harcot indított a ponyva ellen, nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatban is. Megindította könyvsorozatát, amely Hőstörténetek címmel a magyar katonai múlt ragyogó eseményeit ismerteti, ízes magyar nyelven, magyar és katonaszellemben. E sorozat legújabb könyve a napokban jelent meg: Alföldi Géza * Boroszlói kaland» címmel remek képet fest a Mátyás király korabeli vitézi életről, Kinizsiről, a Fekete Hadsereg félelmet nem ismerő katonáiról, a magyar dicsőség hatalmas múltjából, amikor tízszeres túlerővel szemben is messze vidéken győzedelmesen harcolt a magyar erő. A könyv izgalmasságában jóval szórakoztatóbb, mint bármely cowboy-regény, s Kinizsi alakja, a vitézeinek hősi tettei szívet-lelket gyönyörködtetőbbek, mint Big Bill és társai a gyilkosok szövetsége erkölcsöt és lelket romboló figurái. Értéke a könyvnek, hogy nemcsak nagyszerű szórakoztatás, hanem minden adata történelmi valóság; tehát tanít, oktat; katonai szellemre, bátorságra, szeretetre, tiszteletre és fegyelemre nevel. Ilyen és hozzá hasonló könyvekkel kell a ponyva elleni küzdelmet felvenni. S meggyőződésünk, hogy a siker feltétlenül mutatkozni fojf. A könyv ára 20 fillér. Kapható a könyvárusi, utcai forgalomban, s megrendelhető a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjánál (Budapest, Vili., Reviczky-u. 4/b.). A SPORTREPÜLŐ KÖNYVE Ezzel a címmel értékes szakmunkát írt Kaltenbach Henrik, a Magyar Aero Szövetség felügyelője. Műve, amelyhez a haderőn kívüli molorosrepülőelőképzés vezetője írt előszót, a repülés széles rétegben való népszerűsítését szolgálja. Érthető stílusban magyarázza meg a repülés legel vontabbnak látszó problémáit. Hármas célt szolgál: hézagpótló mű a magyar repülőirodalomban. mert mindent magába foglal, amit a repülésről tudni illik a mai időkben, amikor naponta hasábok telnek meg a napilapokban a légiháborúról. Az ifjúságot nevelőkhöz gyakran fordulnak növendékeik olyan kérdésekkel, amire azok e könyv elolvasása után válaszolni tudnak. Végül, tankönyv mindenki számára, aki repülni akar. Különösen fontos, hogy a repülés iránt érdeklődő ifjúságunk, mielőtt repülő kiképzésre jelentkezne, a kellő alapismereteket megszerezheti és így a kikiképzésnél nem az alapvető dolgok ismertetése veszi igénybe az időt. HAZAFIAS DALOK KÉT SZÓLAMRA Murgács Kálmánnak tizenhárom, menetelésre alkalmas csárdása jelent meg csinos kis füzetben. Ifjúságnak, leventéknek, cserkészeknek, katonaságnak való, értékes alkalmi dalok, ünnepi énekek, irredenta nóták teszik szinte hézagpótlóvá a füzetet. Búcsú az iskolától, Levente-induló, Hősök emlékművénél, Cserkész-induló, Országzászló-induló, Repülő ifjak indulója, Magyar zászló, összetartás-induló, stb., mind-mind gyöngyszemei a magyar hazafias nótaköltészetnek. A füzet a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának a kiadása. Ára 2 pengő. (Budapest, Vili., Reviczky-utca 4/b.) PADÄNYI VIKTOR: ÖSSZEOMLÁS. Az első világháború végnapjaival, a gyászos összeomlással és a rövid lélekzetű kommunista rémuralommal foglalkozik ez a jól sikerült könyv, amely az iglói éppusfcás-különítmény történetén keresztül valóságos orrajzot ad. Ezek a hős magyar fiúk, mint csepp a tengerben küzdöttek, harcoltak és megmaradtak magyarnak és katonának akkor is, mikor már csak nagyon kevesen voltak azok környezetükben. Nem hatott rájuk a bomlott agyú kommunisták eszmevilága, tudták, érezték, hogy csak a nemzeti színeknek van létjogosultsága, nem a vörös rongynak, s fordulatos, érdekes cselekmény nem nélkülözi a derűs részeket sem. Mindenen keresztül átviláglik az iglói géppuskások kér mény, férfias, talpig katona alakja. Előttük előbbre való volt a Haza sorsa, mint az életük! Most, amikor dúl a harc a bolsevizmus ellen, különösen érdeklődésre tarthat számot Padányi Viktor könyve. SÁFRÁNY MIHÁLY 1848—49. HONVÉD TÜZÉRHADNAGY, REF. LELKIPÁSZTOR EMLÉKIRATAI. Az 1848—49-es magyar szabadságharc letűnt és mégis örökké élő eseményeinek egyik szereplője szól hozzánk a naplószcríi mű lapjairól. Megismertet miniket a XIX. század első felében élt magyar diák küzdelmes életével és végigvezet a legendás szabadságharc közvetlenül átélt eseményein. Borsod vármegyének színtiszta magvar levegője árad felénk, mégpedig olyan közvetlenséggel, hogy megdobog rá a szív. Kisnemesi és jobbágysorban élő őseink küzdelmes élete bontakozik elénk a közvetlen egyszerűséggel megírt sorok közül. Fiatal magyar sorsokat ragad magával a történelmi vihar forgószele és előredobta őket az örök magyar hadak dicsőséges útjára. A történetírás számára is értékes, de egyben élvezetes olvasmánynak számító visszaemlékezéseket a főszereplő fia, vitéz Sáfrány Géza ny. altábornagy állította össze s jövedelmét felajánlotta a miskolci rcf. gimnáziumban nagynevű apja nevét viselő alapítvány céljaira. A sajtószabadság az első európai győzelmet 1789-ben aratta Franciaországban. Magyarországnak e győzelem után még ötven esztendeig kellett várnia, amíg végre nálunk is enyhült valamennyire az önkényeskedő császári cenzúra. Az igazi sajtószabadságot pedig csak 59 évvel később, 1848 március 15-én sikerült kivívniok a dicső emlékű cmárciusi ifjak*-nak, élükön az ország ünnepelt költőjével, Petőfi Sándorral. Erről az eseményről s a köréje csoportosult magasztos emlékekről minden évben megemlékezünk. Annál csodálaosabb, hogy a közvetlenül hozzájuk csatlakozó műveltségtörténeti tények mellett, amilyenek például a szabadságharc katonaujságjai, közel száz esztendő óta érthetetlen közönnyel megyünk el. Szinnyey József 1877-ben írt ugyan a szabadságharc hírlapirodalmáról, s abban a katonaújságok is eléggé méltó helyet foglaltak el, de gondoljunk arra, hogy azóta újabb hatvanöt esztendő telt el, s külön és egységesen még senki sem dolgozta fel ezt a rilkaérdekességű anyagot, amely katonai és sajtószempontból egyaránt jellemző tanításokat őrzött meg számunkra a szabadságharc dicső küzdelmeiből. Három katonaujság Az 1848/49-es magyar szabadságharcnak három nevezetes katonaujságja volt. A Kolozsvárt megjelent «Honvéd», a Komáromban szerkesztett «Komáromi Értesítő» és a Csíkszeredán kiadott «Hadi Lap». Sőt, a Csíkszeredái «Hadi Lap»-nak, — mint legutóbb beszámoltunk, — melléklapja is volt, az ország első tüzéri szaklapja, a nemrég felfedezett «Csíki Gyutacs». A «Honvéd»-ct Ocsvay Ferenc, a 48-as idők neves nyomdász-szerkesztője adta ki, Bem tábornok engedélyével. 1848 decemberétől 1849 augusztusáig jelent meg, mégpedig vasárnap kivételével mindennap. Ez volt az első, magyar katonai napi— A Kormányzóhelvettes Urat megillető megszólítások és tiszteletadások. Magvarország Kormányzóhelyettesét írásban a «Főméltóságú Kormányzóhelyettes Üt», szóban a «Főméltóságod» megszólítás illeti meg. Szóbeli érintkezésnél az «alázatosan» szót mindig használni kell, amint azt a Szolgálati Szabályzat I. Része előírja. Ha az 1942. évi II. t.-c. 7. §-a értelmében az ország Kormányzóját helyettesíti, megi'letik mindazok a tiszteletadások, amelyek az ország Kormán vzój át megilletik. Egyébként megilletik azok a tiszteletadások, amelyeket a Szolgálati Szabá’yzat idegen uralkodók részére előír. Ezeket a tiszteletadásokat azonban csak akkor kell teljesíteni, ha kormányzóhelyettesi minő égében jelenik meg és ezt hivatalosan előre tudtul adják. A királyi vár előtti udvarlaki őrség minden esetben az idegen uralkodókat megillető tiszteletadásokat teljesíti. Magyarország Kormán vzóhelyet lesének hitvesét ugyanazok a tiszteletadások illetik meg, mint az ország Kormányzójának a hitvesét. — Városaink feladatai. A Városok Lapja most megjelent számában vezető helyen foglalkozik «Komoly idők — komoly munka» címmel a Magyar Városok Országos Szövetsége működésével. Kifejti a Szövetség szociálpolitikai, szakosztályi és választmányi ülésével kapcsolatban, hogy a Szövetség, mint a magyar városok hivatott érdekképviseleti szerve, erőteljes munkát folytat az egyetemes városi érdekek szolgálatában. Hangsúlyozza a cikk, hogy az utóbbi esztendőkben nemcsak megsokasodtak a városi közületek igazgatási feladatai, de jelentős mértékben specializálódtak is és számos munkakörben olyan feladatok állanak elő, amelyek ellátásánál a hétköznapi munkateljesítményeknek sokszorozására van szükség. lap. A honvédelmi bizottmány 1849 január 1-én e lapban figyelmeztette az időszaki sajtó szerkesztőit a fegyelemre és titoktartásra, mert, mint mondotta: «....egy gondatlan szó sokszor többet árthat, mint egy egész árulási terv». Másutt a sajtó hivatásáról olvashatunk rendkívül sokatmondó s ma is megszívlelhető szavakat: «A sajtónak gyönyörű hivatása van» — mondja a «Honvéd» — «mostani körülményeink szerint lelkesíteni a népet; figyelmeztetni mindenkit hazafiúi kötelességeire, kimutatni, hogy mennyi erő fekszik a népben, ha azt érezni tudja s mi vár, ha passzivitása által hagyná elveszíteni a hazát. Kimutatni, mit tegyen a nép, mit nem, s a szent lelkesedés érzelmeit folytonosan lángra gyújtani a Haza érdekében. Ez a sajtó hivatása!» Szerkesztés a bombázott várban A «Komáromi Értesítő»-t tényleges katona, Mack József honvédtiizérőrnagy szerkesztette és Komáromban, a Sziegler Testvérek nyomdájában nyomták. Szintén napilap volt. 1849 első felében élt. Rosti tüzérhadnagy és Árky őrmester voltak a haditudósítók. Felfogásban, kiállításban, szerkesztésben a lap nem maradt el a «Honvéd» mögött, pedig a március és május közötti, komáromi bombázások idején hírszerzési, továbbá papír- és nyomdatechnikai viszonyok szempontjából nehéz helyzetben volt. Jellemző a lapra, hogy az 1848-as sajtótörvény 1. §-át, amely szerint «Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti» hangsúlyozottan úgy értelmezte, hogyha mindenki, akkor a katona is, tehát igenis él vele. S ezt alaposan meg is indokolja. A harmadik legjellegzetesebb lapot, a «Hadi Lap»-ot, s annak mellékletét «Csíkország» adta a magyar műveltségnek. 1849 május 27-én a távoli Csíkszeredán indult egy különös, jellegzetesen csíki, székelyízű katonai hetilap. Biró Sándor honvédszázados szerkesztette, ezredese jóváhaavésával. K ins Oinatá-ííi a csíksomlyói barátok nyomdája vállalta. Majdnem száz esztendő távlatából megható és tiszteletet parancsoló az önérzetes, katonás hang, amellyel Biró százados bejelenti az indulást, s nyomban «odamond» a finnyás, pesti «arszlánok»-nak: «Műhírlapot szerkesztünk Csíkban, az európai mívelődés határszélén, nagy Magyarország végső gránitszirt-ormai alatt, Hargita és Gimes vadrózsái között. És az Önök kebelét bámulat döbbenti meg ugyebár, e merész vállalaton?» A későbbiekben pedig: «Lesznek, akik kezökbe véve Lapunkat, oly savanyú pofát csinálnak, mintha vadalmát ettek volna és csak azért, mert nem velin a papírja és nem pesti ciceró betűvel van nyomva!» Ezekben a sorokban benne él a székely ség költői hangulatú, de ha kell, harcra kész lelke is. (L. J.) — A hatodik kívánsághangverseny sikere. Szép és változatos műsorral, ren^e'eg szerep’ővel pergett le vasárnap a Művelődés Házában a hatodik honvéd Kívánsághangverseny, zsúfolt nézőtér előtt, nagy tetszéstől kísérve, magyar és német rádióközvetítéssel egybekötve. Műsorra került több katonanóta is, ezek közül feltűnően nagy tetszést aratott a «Három kislány, három honvéd» című, amelyet Heródek Sándorné versére Szerdahelyi János, a «Csipkeálarc» című operett szerzője komponált. A szép és hangulatos, úi katonadalt Nagy Izabella adta elő, olyan sikerrel, hogy meg kellett ismételnie. — Országszerte lelkesen ünnepelték március idusát. Nagy egységben sorakozott fel ezidén a magyar társadalom, hogy kifejezést adjon a 48-as szabadságharc eszményeihez va’ó ragaszkodásának. Az egyetemi és főiskolai ifjúság is megtartotta hagyományos márciusi ünnepségét. Megkoszorúzták Petőfi és Kossuth szobrát. A lélekemelő ünnepség a Vigadóban fejeződött be, ahol megjelentek a honvédség képviselői, valamint a Pázmányegyetem rektorával az élen, az egyetem tanárai. Az újságírók társadalma is bensőséges ünnepséggel hódolt a sajtószabadság emléknapjának. A hadiüzemi munkásság a Magyar Művelődés Házában tartotta márciusi ünnepségét, amelyen dr. Szabó Gyula országgyűlési képviselő mondott nagyhatású beszédet, ünnepséget tartott a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége, a Magyar Evangéliumi Munkásszövetség és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége is.
