Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)

1942-03-21 / 12. szám

ö. OLDAL. MAGYAR KATONAUJSAG 1942 MÁRCIUS 21. A gyors elhatározóképesség. Tüzes lendületével, gyors clhatározóképességével és hősi bátorságával tüntette ki magát a szovjet ellen vívott harcokban Légrády János őrmester, egyik gép­­kocsizó-zászlőaljunk szakaszparancsnoka. Zászlóaljának egyik százada 1941. október 21-én támadást intézett a Metschrhelowkátől délkeletre lévő állásokban szívósan védekező szovjeterők ellen. Légrády János szakasza élén hatalmas lendülettel s hősiesen tört előre, állan­dóan a legszebb példát mutatva embereinek. Az el­lenséget megközelítve, rövid tűzharc után rávetette magát csapatával a vele szemben állott szovjet támasz­pontra s a kifejlődő közelharcban, a reá összpontosított tüzérségi és gyalogsági tűz ellenére is mintegy 100 foglyot és ugyanannyi puskát zsákmányolt. Vakmerő előretörésével oly sikeresen segítette elő a század har­cát is, hogy ez a támadás során 320 foglyot ejthetett s jelentős mennyiségű fegyvert és hadieszközt zsákmá­nyolhatott. Küzdőkedv és bátorság Fáradhatatlan küzdőkedvével s kiemelkedő bátor­ságával érdemelte ki elöljárói és bajtársai elismerését, valamint megbecsülését Székely János őrmester, egyik gépkocsizó-zá zlőaljunk szakaszparancsnoka. 1941 októ­ber 31-én mint felderítőosztag parancsnok azt a paran­csot kapta ,hogy derítse fel, vájjon milyen ellenséges erők állanak a Donee mellett levő Isjum városa előtt, a folyó nyugati partján. Székely őrmester rendkívül nehéz terepviszonyok között teljesen felázott talajon s úgyszólván mindenütt térdigérő sárban előrejutva, jó­val a folyó előtt fölényeserejű ellenségre bukkant. Bár osztaga, eddigi előnyomulása során kifáradva érkezett az ellenséges különítmény elé, azt haladéktalanul megtá­madta és visszavonulásra kényszerítette. Eközben több foglyot ejtett. A visszavonuló ellenség újból és újból arcot vetett további utóvédállásokban, de Székely őr­mester többízben megismételt szuronytámadással verte ki azokból i'. Fclderítőfcladata végrehajtása során nagy­szerűen felhasználható adatokat szerzett az ellenség helyzetéről, erejéről és védelmi berendezéseiről. Elszánt, bá'or s alárendeltjeit magával ragadó vitéz magatar­tásával. az igazi magyar katona ragyogó példáját mu­tatta. Higgadtság és öntevékenység Bátor és minden helyzetben higgadt, öntevékeny magatartásával érdemelte ki elöljárói és bajtársai el­ismerését a szovjetelleni hadjárat alatt Bitvai Nándor hadapródjelölt őrmester, egyik gépkocsizó-zászlóaljunk szakaszparancsnoka. 1941 október 22-én, szakasza élén példás ügyességgel tisztította meg az ellenségtől a Novo- Nikolajevkától keletre emelkedő magaslatokat. Ennek befejeztével bátran benyomult Truschevacha községbe, kiűzte onnét is a szétszórtan védekező szovjet osztago­kat, majd gyors megszállással birtokába vette a fa­lut. öntevékeny s körültekintő gondossága azonban eközben sem szünetelt, hanem járőröket küldött a luít­­ráló ellenség nyomába s ezeknek jelentéseiből olyan értékes adatokat juttatott zászlóaljparancsnokának tu­domására, amelyeknek alapján ütegeink a leghatásosabb tüzérségi tűzzel tudták üldözni és ismételten szétszórni a menekülő szovjet erőket. Bátorságával, körültekintő intézkedésével s nagy nyugalmával, a legnehezebb harchelyzetekben is kiváló hatást gyakorolt alárendelt­jeire. EMLÉKEZTETŐ a magyar katona dicsőséges napjaira 1849 március 22. Perczel tábornok Szövegnél, For­get őrnagy pedig Szt. Ivánról kiűzte a szer­­beket. 1704 március 23. II. Rákóczi Ferenc seregei Bécs előtt megjelennek. 924 március 24. A kalandozó magyarok Szalárd vezetése alatt Páviát porráegették. 1095 március 25. Szent László királyunk Bodrogon fogadta Anglia, Spanyol- és Franciaország követségét, amely neki a piacenzai egyházi gyűlés határozatából a keresztes háború fő­­vezérségét felajánlotta. A király az ajánla­tot elfogadta, de nemsokára bekövetkezett halála miatt a vezérséget nem viselhette. 1799 március 26. Kovács József, a «Gróf Nádasdy Tamás» gyalogezred tizedese a felsőolasz­országi Lenagno mellett vívott ütközetben puskatussal vágott magának utat a francia zászlóig. Bár súlyosan megsebesült, a zászlót zsákmányul ejtette. 1676 március 27. II. Rákóczi Ferenc születése Borsiban, Zemplén megyében (önéletírása szerint). 1598 március 28. Pálffy Miklós tábornok magyar katonái császári csapatokkal karöltve, a 28. és 29-e közötti éjjel visszafoglalták az akkor 13 éve török kézen levő Győr várát. A 2000 főnyi várőrségböl a basával együtt elesetten kereken 1700 ember, 300 pedig fogságba ke­rült. 188 ágyút zsákmányoltak. A katonaruha becsülete A tavasz, bár erősen késett, lassan mégiscsak el­jött. Lágy lehel lététől kezdett felengedni a természet merevsége, dermedtsége. Rügyfakadás, virág, madárdal és napfény zengte a természet diadalát. Győzött a tavasz s újra feltámadt a természeti Ez a tavasz azonban nem volt igazi tavasz. Az emberek lelke mélyén továbbra is megmaradt a merev­ség, dermedtség. Ide nem tudtak behatolni sem a lágy, fagyotpuhító szellők, sem a virágfakasztó nap­sugarak. Mialatt a mezők és rétek újra felvették szín­pompás köntösüket, az emberek lelkében továbbra is csak kétségek, gyötrelmek s szenvedések nyíltak. Keserű, felejthetetlen tavasz volt ez. Ezerkilenc­­száztizenkilenc tavasza ... Balázs Andrást csak pár héttel ezelőtt hozta haza sorsa falujába. A háború teljes idejét katonasorbaji töltötte. Teljesítettük hazánkkal szemben a kötelességün­ket. Ha nincs már szüksége ránk, sietünk haza! - - búcsúztak egymástól az összeforrt baj társak, ők, szegé­nyek, akkor még nem tudták, hogy nem a Hazánalkl nincs szüksége rájuk, hanem a csatomanépség őrültjei­nek. A magyar falvak tiszta szívű katonái, mikor az idegenben eltöltött hosszú évek dicsőséges csatáiból hazatérve, önfeledten csókolták a magyar földet, még nem tudták, hogy a közeljövő elismerés s jutalom helyett szenvedést és mérhetetlen gyötrelmet jelent számukra. Balázs András sem tudta. A helyzet keserű arculcsapásai azonban hamarosan megismertették vele a szomorú valóságot, ökölbeszo­rult a keze s nyíltan szembe akart szállni a haza­árulókkal, de tapasztalnia kellett, hogy még kevesen vannak cselekvésre szánt hazafiak, mert az emberek legnagyobb részét közöny s félelem tartja távol. Nem maradt azonban tétlen. Céltudatos munkával lassan kezdte összeszedni a frontról hazatért barátait, ismerőseit. Egyik-másikuk fegyvereit is hazahozta, ezek most nagy értéket jelentettek. Mikor már húszán együtt voltak, Balázs kapcsolatot keresett a szomszéd falvak hasonló érzelmű és gondolkozásé férfiaival. A magyar falvak egyszerű, romlatlan lelkű népe öntevékenyen tömörülni kezdett a hazaárulók ellen. A szervezkedés szép eredménnyel folyt. Lassan minden férfi lelkében égni kezdett a Haza iránti kö­telesség tudata s ez a tudat cselekvésre ösztökélte. Balázsék tudták, hogy szervezkedésük, míg felsőbb veze­tést nem kapnak, s nem illeszkedhetnek be az egész országot átfogó nagy megmozdulásba, a Haza szem­pontjából nem sokat számít. De tudák, érezték, hogy eljön az idő, amikor itt is, ott is felgyúlnak a fel­kelés szent tüzei. Addig saját és falujuk védelmét akarták szolgálni tömörülésükkel. Egyik májusvégi napon hirtelen nagy riadalom támadt a faluban. Fegyveres kommunisták érkeztek, öt szekérrel jöttek s egyenesen a községházára haj­tottak. Magukhoz vették a bírót s a birtokukban lévő lista alapján kezdték összeszedni a férfiakat. Sze­rencsére a keresettek legnagyobb része kint dolgozott a mezőn. Balázs Andrást véletlenül otthon találták. Városban járt dolgai intézése miatt. Éppen ünneplőjét rakta a szekrénybe, amikor meglepték. Mindjárt tudta, miért keresik, de nyugalmat erő­szakolt magára. Száz rohamot átélt szíve egy fokkal sem vert hangosabban, s nem sápasztotta el a biztos haláltudat. Tudta, hogy nem babra megy az a munka, ^^QjocLsáúJc hovata. Noé Lajos tizedes írja Székesfehérvárról: Katona vagyok, így nekem a Magyar Ka­­tonaujság nem olyan, mint a többi újság, sokkal több: hű barát s megértő segítőtárs. Már le­ventekoromban is ismertem, olvastam, de mióta katona vagyok, igazán és őszintén megszerettem. Érzem és tudom, hogy Zrínyi szelleme, melyet a lap minden sora sugároz, az öntudatos és harcos magyar férfiú szelleme s erre nekünk katonáknak rendkívül nagy szükségünk van. Baj­társaimnak gyakran olvasok fel a lapból, s mi­kor látom a cikkek hatását, büszke öröm fog el. Szeresse lapunkat továbbra is, s terjessze, ahol csak módja és alkalma nyílik. Jóleső soraiért bajtársi üdvözletünket küldjük. amelyet folytat. Most csak az érdekelte, hogy mit tud­nak ezek a szuronyos vörösök s mi van a többi, férfivel? —• Ez az a büdös kutya? — fordult a csapatot vezető vörös a bíróhoz. — Kötözzétek össze a kezét; és kutassátok át a házat! — rendelkezett a bíró néma bólintására. Balázsban egy pillanatra megmozdult az önvéde­lem ösztöne. Egymaga nem szállhatott volna ered­ményesen szembe nyolc fegyveres vörössel, de leg­alább megmutatja, hogy nem lesz prédájuk barom módjára ezeknek a frontkerülő, védtelen emberekkel szemben legénykedő hordáknak. Utána azonban meg­szólalt tüstént a józan ész is. Bízott embereiben s úgy érezte, hogy még nincs vesztve minden, üssze­­szorított szájjal, de emelt fővel hagyta, hogy szíjat csatoljanak kezeire. A vörösök közben megkezdték a kutatást. Egymás­után szórták a szoba közepére a szekrények, ládák tartalmát. Előkerült Balázs katonaruhája is. Kopott, megviselt volt ugyan, de ereklyeként őrizte szekrényé­ben. Nem gondolta, hogy valamikor vörös posztó lesz egyesek szemében ez a ruha. A katonaruha. — Nézzétek, mit őriz szekrényében a kutyái — emelte magasra az egyik vörös. S míg lobogtatta, tompán csengtek a mellére varrt kitüntetések. A vörösök vérszomjas dühvei estek a daraboknak. Szaggatni, tépni kezdték. A kitüntetések minden rán­tásnál kezdetben halkan, később mind hangosabban sikongtak segítségért. Szavukat azonban csak Balázs értette meg. Minden ruhadarabjánál drágábbnak tartotta ezeket az egyszerű, lövészárkokban elnyűtt, gránátszag­gatta darabokat. Téli estéken elővette megmutatni fiá­nak, sorra vette a kitüntetéseket, elmesélve, melyiket hol és miért kapta. Valóságos ereklye lett így nemcsak Balázs, hanem az egész család szemében az egyszerű katonaruha. S most ezek a hazaárulók éppen ennek esnek s becstelenítik meg szentségtörő kezükkel. Nem bírt magával. Nem gondolkozott tovább. Agya elsötétült. Érezte, hogy meg kell mentenie a katonaruha becsületét. Felemelte összekötözött két kezét s mikor az egyik vörös éppen ketté akarta hasítani, irtózatos erővel úgy vágta fejbe, hogy az szó nélkül zuhant a padlóra. Amikor felpillantott Balázs, ámultán látta, hogy egymaga áll a bolsevista teteme mellett A többi vörös «hős» egymást taposva rohant ki a szobából... Kuntár Lajos. A Vitézi Rend Zrínyi Csoportja közrcműködé'ével szerkeszti: vitéz Rózsás József alezredes. A kiadásért és szerkesztésért felelős: vitéz Mezey Dénes. Kiadja a VITÉZI REND ZRÍNYI CSOPORTJA MUNKATÁRSAI­NAK IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI SZÖVETKEZETE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Reviczky­­utca 4 b. — Távbeszélő szám: 143—448. Megjelenik hetenként. —- Előfizetési ára: negyedévre 1.30 P, félévre 2.50 P, egy évre 5.— P. Jogi személyeknek (vállalatoknak) évi 36 P. A lap a 22.220. sz. postatakarékpénztári csekkszámlára (bianco-csekklapon) történő előzetes befizetés útján rendelhető meg. Csak válaszbélyeggel és megcímzett borítékkal ellátott levelekre válaszolunk. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Az egyes szerzők (cikkírók, rajzolók és fényképészek) nevét általában nem közöljük, de a magunk számára és hivatalos használatra nyilvántartjuk. Közleményeink utánnyomását csakis a forrás pontos megnevezésével engedjük meg. Stádum Sajtóvállalat Rt., Budapest, V., Honvéd-utca 10. — Felelős: Győry Aladár igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents