Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-03-21 / 12. szám
6. OLDAL. MAGYAR KATONAUJSÁG 1942 MÁRCIUS 21. A Kormányzó Űr Ö Főméltósága résztvett az Aostai herceg lelkiüdvéért bemutatott gyászistentiszteleten ARANY VITÉZSÉGI ÉRMESEK ARCKÉPCSARNOKA A HADIMÚZEUMBAN Újabb érdekességgel gyarapodik a múzeum — Küldjék be fényképüket az arany vitézségi érmesek Alig néhány hónappal ezelőtt nyílt meg a Hadimúzeum új kiállítási terme, a Szovjet földön és a visszacsatolt országrészekben zsákmányolt tárgyakból. Bár a kiállítás még nagy sikerrel tart, a parancsnokság már új kiállítási termen dolgozik. Az 1914—18. évi világháborúban arany vitézségi éremmel kitüntetett legénységi állományúak fényképeit állítja ki az egyik teremben. A nemes cél érdekében a parancsnokság kéri a legénységi arany vitézségi éremmel kitüntetteket, hozzátartozóikat, utódaikat, hogy egy darab — sokszorosításra is alkalmas — fényképet a m. kir. Hadimúzeum parancsnokságához (Budapest, I., Vár, Gróf Bethlen István-bástyasétány 40) mielőbb elküldeni szíveskedjék. Az új háború arany vitézségi érmeseit már tervszerűen, hivatalból gyűjtik. Ezért fontos, hogy a világháború arany vitézségi éremmel kitüntetettjeinek galériáját is minél előbb összeállíthassák. A világháború egyik legnagyobb és legszebb kitüntetése a legénységi arany vitézségi érem volt, amit kimagasló hőstettért adományoztak. 1789- ben alapították legénységi állományúak számára. Két fajtája volt, az arany és az ezüst. I. Ferdinand 1848-ban az ezüsthöz egy kisebb, hasonló érmet is alapított első és második oszosztállval. A vitézségi érem első lapján az uralkodó mellképe látható. A hátsó oldalon két babérkoszorú zárja körül a «Vitézségért»-jelírást; alatta hat csapatzászló láLható. I. Ferenc József 1915- ben bronz vitézségi érmet alapított legénység számára. 1917-ben a vitézségi érmeket újra verették, Károly király képével. A ma adományozásra kerülő vitézségi érmeken Horthy Mikhís Kormányzó Ür, legfelsőbb Hadúrunk mellképe látható. Nemzetvédelmi jegyzeteli Nem kérünk belőle! Napjainkban gyakran hallunk és olvasunk már a magyar «katonaeszmény»-ről és halhatatlan megtestesítőjéről: Zrínyi Miklósról. így azt kellene hinnünk, hogy az ő sajátos szelleme ízig-vérig benne él minden íróban és szónokban. Sajnos, nem egészen így van a dolog. Ezúttal azokról emlékezünk meg, akik ezzel a szellemmel élni, kellőképen élni nem tudnak s azokról, akik ezt a szellemet untalan projanizálják. Az örök éljenzőkről, akiknek minden szava és minden tette a való élet ellentéte, azokról, akik hazafias «lendülettel» mindig előrét kiáltanak és ugyanakkor minden elől meghátrálnak. Zrínyi szellemét ismerni és élni kell. A hozzá való jelemelkedés egyúttal felelősségvállalás is önmagunkért, minden lépésünkért. Felelősségvállalás az egyetemes magyar sorssal, a jobb magyar jövendőért. A «Zrínyi-munka» nem más, mint harc. A szellemi harc lőelemeit is jól kell kiszámítani, mert a hibás lőelemekkel a saját arcvonalunkat gyengítjük. Nem használ tehát a magyar harcos tekintélyének, aki például különféle jólékonykodási célzattal, hangzatos könyvet ad ki a felszabadítás harcairól, de abból éppen a harcok szép és változatos mozzanatai hiányoznak. Hasonló müvek megírásánál egyébként kívánatos lenne a harci cselekményekre, a lényegre részletesebben kitérni és azokat a katonaíró szakszerűségével, érdekesen és színesen megírni. Fehérruhás nők a harctéren Múlt év júliusának végén csapataink már elérték a Búg-folyót. A vörösök menekülésszerűen vonultak vissza, csapataink viszont a nyomukban voltak. A katonailag fontos hidakat, épületeket legnagyobbrészt felrobbantották, de a lakosok a rövid ideig tartó harcok elöl csak részben menekültek el, illetve hamarosan vissza is tértek. Megszokott dolog volt tehát, hogy a helybeli lakosság közöttünk mozog. A Búg-folyó délnyugati partján kicsit megálló ttunk és a folyóparton védelemre rendezkedtünk be. ütegünk lövegei tüzelőállásba mentek. A tüzér figyelő a falu szélén, háznak a tetején helyezkedett el s onnan figyelte a Búg túlsó párján lévő oroszokat. Napsütéses délelőtt volt. A tüzérfigyelő egyszer csak látja, hogy tőle délnyugatra, a terephullámon két fehérruhába öltözött orosz asszony közeledik. A keletről ugyanebben az időben szintén két fehérruhás nő tartott feléje. Amikor a háztetőn rejtőző tüzérfigyelőhöz értek, egycsoportban megállották és beszélgettek a napsütésben. Később eltávoztak a község egyik utcáján át. Nem sokkal később a tüzérfigyelő körül orosz tüzérségi lövedékek csapódtak be. A ház egyik csúcsát is ledöntötte egy gránát. A tüzérfigyelő őrvezető műszerével gyorsan megváltoztatta helyét, egy dombvonulat mögé szökellt. Erről a helyről figyelt tovább. A lövegeink tüzelő állását is látta az új figyelőhelyről. Egyszer csak látja, hogy a négy fehérruhás aszszony az egyik lövegállás közelében, csoportban beszélget. Hirtelen az előbbi orosz tüzérségi tűz jutott eszébe. Felhívta azonnal az ütegparancsnokot, s jelentette, hogy a régi figyelőhelynél ugyanazt a négy, fehérruhás asszonyt látta, majd amikor a nők onnan elmentek, az oroszok szétlőtték a tüzérfigyelő épületét, ö ebben gyanús jeladást gondol. Az ütegparancsnok azonruu. elindult a jelentett lőveg tüzelőállása felé. Amikor egy dombra ért, a négy fehérruhás asszony már távolabb, egy kolchos irányában távozott el. De ebben a pillanatban orosz gránátok süvítettek a feje felett és az ütegállás előtt robbantak. A szakaszparancsnok tüzelőállásváltoztatáshoz készült. Izgalmas percek következtek. Egyre tartottak az orosz lövések, a tüzéreink pedig északi irányban vonták ki magukat a tűz alól. Szerencsére: sebesülés nem történt. Az ütegparancsnok a községet és a mögötte lévő kolchost járőrökkel átkuttatta. Tizenhét gyanús eiyént vezettek elő, közöttük egy fehér, nőiruhás férfit. A vallatások és motozások után kiderült, hogy kilenc szovjetkatona volt a csoportban, akik a meneküléskor polgári ruhát szereztek a községben és ebbe öltözve, mint lakosok maradtak vissza. Az orosz tüzérség részére jeladás volt a fehérruhás nők mozgása. Ebből az a tanulság, hogy a harctéren a legjámborabb nőt, vagy gyermeket sem szabad megtűrni fontos katonai helyeink körül. A háború eszközei sokoldalúak. A harcban az győz, aki a bátorság és leleményesség mellett, kellő körültekintéssel, a legapróbb gyanús dolgot is észreveszi, ahogyan ezt az ügyes tüzérőrvezető figyelő tisztes tette. SPORT Sportjelvények a honvédségnél A honvédelmi miniszter rendeletet adott ki a sportjelvények elnyerésére és viselésére vonatkozóan. Háromféle honvéd sportjelvény lesz, amelyet a honvédség különböző, kiváló, sporteredményeket felmutató tagjai kapnak. Ezek közül: 1. Az olimpiai bajnokjelvény. Hivatásos, tényleges tisztek, vagy tiszthelyettesek, akik olimpiai, egyéni, vagy csapatbajnokságban győztesek, nyerhetik el. 2. Sportbajnoki jelvény. Hivatásos, tényleges tisztek és tiszthelyettesek részére, akik Világ-, Európa-, vagy magyar- egyéni, vagy csapatbajnokságot nyertek. 3. Honvéd sportügyességi jelvény nagy és kis alakban. Nagy alakban azok részére, akik az összhonvédség hadseregsportversenyeinek egyéni versenyszámában első helyezést értek el, vagy ilyen versenyen a hadsereg legjobb sportalosztálya címmel kiírt csapatversenyben első helyezést elért tagokként szerepeltek. Ezenkívül a jelvényszerző versenyen a Katonai Testnevelési Utasításban e jelvényre vonatkozólag megállapított feltételeknek megfelelnek. Kis alakban a fenti módon elért eredményekben a második helyezettek részére. A jelvények viselése a csapattiszti jelvény h elyén, illetve az alatt történik. Az eddigi, hasznos, katonai tömegsportot a versenyben elért teljesítmények alapján, e jelvény rendszerest.ésével, továbbfejlesztette a honvédség vezetősége. Sportpróbák a leventéknél A leventéket 12—23 évig négy korcsoportba osztották. A levente, amikor fiatalabb korcsoportból a felsőbb csoportba lép, sportpróbával bizonyítja érettségét. Az újoncpróbát a legfiatalabb leventéknek kell letenniük, a 13. életévük betöltése előtt. E próba fontosabb versenyszámai a következők: 600 méteres futás 11 másodpercen belül; helyből távolugrás legalább 150 centiméterre; 30 méter távolságra labdahajítás és rúdmászás. Az első próba a 13—15, a második próba a 15—18 évesek részére felállított ügyességi vizsga. A harmadik próbát a 18. életév betöltése és a katonai bevonulás között kell kiállni. Az egyes próbák versenyszámai a korcsoportnak megfelelően mindig nehezebb feltételekhez vannak kötve. A harmadik próba már a következő komoly sportkészséget és bátorságot kívánó számokból áll: 400 méter akadály futás 2 percen belül; átvetődés rúddal 3 méter széles és I1/2 méter mély vizesárkon; célbadobás kézigránáttal fekvőhelyzetből felugorva 30 méter távolságra; átfüggeszkedés 5 méter magas fák között kifeszített 4 méter hosszú kötélen; 20 kilométer gyaloglás, két részben, 5 óra alatt; vízbeugrás 3 méter magasról; talajraugrás 2 méter magasról. Az idén tavasszal már az első vizsgáltat teszik a leventék. A sikeres próba után mindenki megkapja a próbajelvényt és a felsőbb korcsoportba léphet. Ha valaki nem felelt meg a próbán, de koránál fogva felsőbb csoportba tartozna, mindaddig az alacsonyabb korcsoportban foglalkozik, amíg a jelvényt új vizsgán megszerzi. A 3. próbánál, az úgynevezett Honvédpróbánál osztályozások is vannak, még pedig kiváló = 3, jó = 2 és megfelelő = 1 fokozattal. A levente a korcsoportja idejében készül a vizsgára és maga határozza meg, hogy mikor óhajtja a próbát letenni. A levente a szakaszparancsnokanál jelentkezik először és felkészültségét bemutatja. Azután a felkészültek együtt kerülnek a bizottság elé, amelyik a körzetparancsnokból, a csapatparancsnokból és két olyan leventéből áll, akik már a próbát kiállották. Az újoncpróbánál a bizottságban a legmagasabb rendfokozatú leventevezető: a bizottság elnöke. Iskolai leventecsapatok a tanári kar képviselőjét és a testnevelőtanárt is meghívják a próbára. A leventék tehát már az idén tavasszal készülnek, edzenek öntevékenyen, hogy az új rendszerben a magyar katonai testnevelést szolgálják és elnyerjék az érdemük külső jelvényét. Rendőrtisztek vívóversenye A rendőrség vidéki főkapitánysága az idén Kassán rendezte országos rendőrtiszti kardvívóversenyét, március 14-én és 15-én. A csapatversenyben első lett a budapesti főkapitányság ötös csapata (dr. Nedeczky, dr. Rónay, dr. Csoboly, dr. Gaál és Pálinkás). A csapatverseny után országos, egyéni versenyben mérkőztek a rendőrtisztek.
