Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-02-14 / 7. szám
1942 FEBRUAR 14. hÄGYAR KATONAUJSAG 5. OLDAL. AZ ELMÚLT HÉT HADIESEMÉNYEI Az elmúlt hét a tengely haderőinek sorozatos győzelmeket hozott és az ellentáborban kezdenek olyan hangok jelentkezni, amelyek az eddigi győzelmi harsonázást abbahagyva a keserű valóságot most már felismerni és tudomásul venni is hajlandók. Anglia, amely hagyományos önző politikájával a leginkább alkalmas arra, hogy cselekedeteiből a valóságos helyzetre következtessünk, nem adott helyet Sir Crippsnck a háborús kormányban, pedig néhány héttel ezelőtt Sir Cripps Anglia legnépszerűbb politikusa volt, anynyira népszerű, hogy Churchill esélyes vetélytársát látták benne. Ez pedig az idők jele, s aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Crippsen keresztül a Szovjetunió, mint katonai hatalom nem gyakorol már olyan varázst az angolokra, mint eddig. Már a halálraítéltet kezdik benne látni, kezdik felismerni, hogy a Szovjet nem tudja megverni a német hadsereget és nem tudja megmenteni így Angliát, aki végül mégis maga lesz kénytelen rendezni számláját. Keleti arcvonal: Az oroszországi «téli offenzívá»-nak immár három hónapja múlt el, s az eredmény szovjetorosz szempontból lesújtó. «Tél tábornok» minden segítsége nem volt elég arra, hogy a szovjet hadicél: a német ellenállás megtörése és az elvesztett területek visszaszerzése bekövetkezhessen. Pedig a szovjet hadvezetőség nem fukarkodott áldozatokat hozni a cél érdekében. Az alkalmas pillanat kihasználásának reményében számolatlanul dobta ki az arcvonalra a még szervezés alatt álló, kiképzetten új hadosztályokat és a gigantikus szovjet arzenál még megmaradt hadianyagát. A már lethargiába süllyedő szovjet lakosságot óriásivá -felnagyított vagy teljesen költött szovjet sikerek harsonázásaval a Szovjet rendelkezésére álló összes propagandaeszköz felhasználásával újra ellenállóképessé, a háború aktívabb, teljesítőképesebb és vakabb eszközévé akarta tenni és ennek elérése érdekében nem fukarkodott a győzelmi ígéretekkel. A szovjet polgár önbizalma vissza is tért, de nem volt hosszú életű. A győzelmi sorozatok hirdetése észrevehetően alábbhagyott, a szovjet hadvezetés a számára Tél tábornok kezessége mellett előlegezett bizalomváltóknak még kis töredékét sem volt képes beváltani és a szovjet polgárok rémülten kezdik felismerni, hogy nincs is fedezet ezekre a váltókra. A hivatalos szovjet összeállítás sem tud, a legoptimistább módszerek alkalmazása mellett sem, 40—50.000 négyzetkilométernél több visszafoglalt területet felmutatni a téli hadjárat eredményeként, s ha ezt a számot a németek által elfoglalt több mint egymillió négyzetkilométert kitevő terület mellé állítjuk, szembeszökővé válik a különbség az ígért és megvalósított szovjet eredmények között. Ma már a szovjet hadijelentések mindenütt az arcvonalon megjelenő német tartalékokról, fokozódó német ellenállásról és mind gyakrabban megismétlődő német ellentámadásokról kénytelenek beszámolni. A német haderő tehát nem őrlődött fel a téli hadjáratban, a szovjet haderő viszont irtózatos veszteségeket szenvedett és a szovjet vezetés győzelmi mámorának elmúlásával kezd rádöbbenni arra, hogy a játszmát végleg elvesztette. Számolnunk lehet azzal, hogy szovjet részről még néhány kétségbeesett kísérlet történik a sors kerekének megfordítására, ezeknek az erőfeszítéseknek eredménye azonban megint csak ugyanaz lesz, ami az eddigieknek volt, azaz a szovjet haderő további súlyos vérvesztesége, amivel az elérni kívánt céltól még meszszebb fognak kerülni és csak siettetik a bolsevizmus immár kikerülhetetlen csődjét. A szovjet vezetés az elmúlt hét elején a déli arcvonalon Taganrognál, majd annak elhárítása után a középső frontszakaszon Vjasmatól keletre indított nagy erőkkel támadást, de míg az első támadás a súlyos veszteségeket szenvedett szovjet erők visszavonulásával végződött, addig a középső arcvonalon támadó orosz erők két hadosztálya köré a németek újból vasgyűrűt vontak és a kétségbeesetten védekező szovjet hadosztályok megint csak nem tudtak kimenekülni a halálos szorításból. Ezzel párhuzamosan, Leningrad felszabadítására a schlüsselburgi német erőket támadták két oldalról a szovjet erők, a kiválóan szervezett német elhárítás tüzében azonban ezek a támadások is véres veszteséget okozva a támadóknak omlottak össze. Legutóbb a Donee folyómenti arcvonalon indított támadások végződtek lesújtó eredménnyel a szov-Az angolszász hírszolgálat még soha nem hivatkozott annyit a hadiszerencse forgandóságára, mint az elmúlt héten. Churchill a nála igazán szokatlan elismeréssel «a nagy tábornok»-nak nevezte Rommel vezérezredest s a sivatagi háború mesterének ismeri el azt, akit alig pár hónappal ezelőtt az angol alsóházban az órákon belüli teljes összezúzással fenyegetett meg, Rommel vezérezredes villámszerű ellentámadása már Tobt-uk közelébe vetette vissza az angolokat, akik az előreláthatóan elkészített Tripolisz felírású katonai bélyegzőiken kívül egy hadosztálynyi hadianyagot, 1220- nál több gépkocsit, harckocsit, felbecsülhetetlen értékű üzemanyag- és élelmiszerkészleteket és igen sok illúziót ott hagytak az afrikai homokban Rommel vezérezredes diadalmas német és olasz csapatainak zsákmányául. Ma már az angolok volt szövetségeseiknek, a franciáknak megvádolásával keresik a magyarázatát a hadiszerencse fatális megváltozására és azzal mentegetik magukat, hogy Darlan tengernagy bocsátotta rendelkezésére Rommelnek és Basticonak a támadáshoz szükséges utánpótlást. Közben pedig szűnni nem akaró jajveszékeléssel panaszolják, hogy a tengely utánpótlást szállító hajókaravánjai egymást érik az afrikai kikötők-A feltartózhatatlanul közelgő és a brit világbirodalom egyik legfontosabb pillérét fenyegető viharfelhőből lecsapott az első villám. Szingapúr- szigetén a japánok partraszálltak és a heves elhárító tűz ellenére, az első partraszállást közvetlenül követően a japán páncélos egységek is megjelentek már a szigeten. Percival tábornok, az erőd parancsnoka sietett közölni a helyőrséggel, hogy Szingapúr mint távolkeleti hajótámaszpont, már nem létezik és egyszerű ostromlott erőddé vált. Még mindnyájan emlékezhetünk Wawel tábornoknak a távolkeleti angol erők főparancsnokának drámai hangú napiparancsára, amelyben Szingapúrt Tobrukhoz hasonlítja és a tobruki ellenállás mintájára Szingapúr védőitől is kitartást követel, időnyerést a segítség beérkezéséig. A katonailag iskolázatlan és végtelenül naív angolszász közvéleményre talán bátorítólag hatott ez a parancs, annak ellenére, hogy az öszszehasonlítás naivitására a parancs propaganda célja is csak gyenge indokként fogadható el. Tobrukot a fölényben lévő angol hajóhad nehéz ágyúi védték a tenger felől, íkkor, amikor a támadó nehéz tüzérségnek egy hosszú sivatagi útvonalon való felvonultatása leküzdhetetlen akadályokba ütközött. A tobruki ellenállás tehát nem volt csoda, hanem az adott helyzetből és erőviszonyokból természetszerűleg következett. Szingapúr helyzete pontosan fordított. Minden eszköz, a gondos előkészítés következtében, a támadó kezében van, s a védők teljesen körülzárva, a siker minden reménye nélkül egy kilátástalan és nem is hosszú védekezésbe kezdtek. A japánok Szingapúr elfoglalásájet haderőre: 14 nap alatt több mint ezer foglyot, többezer halottat, 17 páncélkocsit, 52 ágyút, 87 géppuskát és aknavetőt vesztettek az oroszok. Leningrád a német nehézágyúk tüzében történelmének talán legsúlyosabb napjait éli, a megpróbáltatásokat, az éhezést és hideget, s az állandó bombázást még az akaratnélküli szovjet ember-állatok sem fogják már huzamosabb ideig bírni. ben, az eddig fölényes biztonsággal folytatott angol tengeri utánpótlás pedig egyre veszteségteljesebb lesz. A legtapasztaltabb német tengeralattjáróknak a Földközitengeren való megjelenése, Málta szűnni nem akaró bombázása és a tengely repülőerőinek Észak-Afrikában döntő módon történt megnövelése mind azt bizonyítják, hogy a hadiszerencse tényleg változó, de kell valaki, aki ezt a kívánt módon változtassa, pl. egy Rommel vezérezredes, mert a hadiszerencse nem áll akárki mellé és csak a tényleges, komoly erőfeszítéseket jutalmazza. Az észal&lrikai hadiesemények súlyos árnyékot vetettek Egyiptomra, amelynek talán néhány nap múlva újra a határaira érkezik a háború. A most fellángolt egyiptomi nemzeti öntudat és az angol parancsra cselekvő egyiptomi kormány gyors bukása, kellemetlenül emlékeztetik Angliát hatalmi helyzetének gyengülésére és arra, hogy ma már nehéz egy országot saját akarata ellenére, egyszerű eszközként felhasználni az impérium céljaira. A földközitengeri csökkentett angol hajóhad tengeralattjárókban és kereskedelmi hajókban súlyos veszteségeket szenvedett a múlt héten is, s az egyiptomi angol kikötők a tengely támadásainak újból célpontjává lettek. nak időpontját a Maláj-félsziget megtámadásának megindulásakor február közepére tették. Szingapúr február közepére a japánok birtokában lesz. A burmai arcvonalon Műiméin elfoglalása után, a Salwen-folyón szervezték meg az angolok az ellenállást. A japánok itt már két hídfőt alkottak a folyón, s az angolszász propaganda a kétségbeesés kapkodásával hol Rangoon küszöbön álló elvesztésére igyekszik előkészíteni az angolszász közvéleményt, hol pedig togadkozik, hogy Rangoont utolsó emberig, valószínűleg kínai vagy hindu emberig, védeni fogják. Mindenesetre a burmai út gyakorlati értéke nullává csökkent és a csunkingi kormány a térképeken igen nagy fantáziával és felelőtlenül megvont kalkuttai útvonalon, amely a valóságban nem létezik, nehezen fogja megkapni a Knox által ígért és az amerikai szenátus által megszavazott hadianyagsegítséget. A mahasszari szorosban további fontos támaszpontokat foglaltak el a japánok, Lahat Batun, Tanah Grogot elfoglalása a vidék tervszerű megszállását és a japán haderőnek Jáva felé való tervszerű előretolását jelenti. A javai tengeren lefolyt csatában az amúgy is gyenge hollandindiai haditengerészet pótolhatatlan veszteségeket szenvedett. Japán repülőgépek elsüllyesztették a «De Ruyter» 6.470 tonnás cirkálót, megrongáltak egy ugyanebbe az osztályba tartozó hollandindiai cirkálót és az Egyesült Államok egyik Marblebeal-mintájú 7.050 tonnás cirkálóját. Ezenkívül elsüllyesztettek egy 5.000 tonnás hajót. A Bismarck-szigeteken a japánok tisztogató hadműveleteiket is befejezték. Az angolszász ellátási hajózás 400.000 tonna hajótért vesztett január hónapban. Az amerikai tengernagyi hivatal naponta kénytelen az amerikai partok előtt elsüllyesztett hajók neveit nyilvánosságra hozni. Az angol tengernagyi hivatal az elmúlt héten egy nagy tengeralattjárónak, a Triumphnak és egy nagy angol rombolónak a 2.400 tonnás Matabelenek elsüllyedését jelentette. A tengely számára szintén súlyos veszteséget hozott az elmúlt hét: dr. Todt birodalmi miniszter, a Westwall megteremtője, a Todt-hadsereg szervezője, Németország «fegyverkovácsa» vasárnap katonai feladatainak teljesítése közben, halálos repülőszerencsétlenseg áldozata lett. A nagy alkotó meghalt, de szelleme él és a győzelem, amelynek kivívására állította szolgálatba lángeszét, már kezdi beragyogni sugaraival a látóhatárt. Észak-Afrika: Távol-Kelet: Hóban, fagyban előre!... — Jobbról olasz páncélosok Liblában Ür «aid
