Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-02-14 / 7. szám
6. OLDAL. MAGYAR KATONAUJSAG 1942 FEBRUÁR 14. Nemzetvédelmi jegyzeteli Az egyforma rendfokozatnak kölcsönös tiszteletadását nemcsak a Szolgálati Szabályzat, hanem a jóérzés is előírja! Nincs annál csúnyább látvány, mint mikor két egyenlő rendfokozatú honvéd találkozik és nem üdvözlik egymást! Mindegyik várja, hogy a «másik* kezdje a tisztelgést! Ennek megakadályozásáfa egyetlen biztos orvosság van: mindig tisztelegjünk előre! A «kölcsönös* tiszteletadás fogalma azt jelenti, hogy mind a két egyforma rendfokozatának tisztelegnie kell, egyiknek ép ágy, mint a másiknak. Csak üres szófecsérlés az a kifogás, hogy a «másik* sem tisztelgett! ő ugyanerre hivatkozik! Szó sincs itt «jóhiszemű'égről*! Hibás mind a kettő! A kölcsönös tiszteletadás elmaradása a kívülálló polgári egyének szemében is rendkívüli visszatetszést szül. Csodálkozik és nem érti. Hát még a világháborút járt öreg harcos! Nagyon megdöbbenhet, mikor látja, hogy két katona úgy megy el egymás mellett, mintha semmi közük sem lenne egymáshoz és a honvédséghez, melynek egyenruháját viselik. Megdöbbenése csak fokozódik, amikor látja, hogy ezek a «nem tisztelgők* ráadásul még rendfokozatot is viselnek! Mindenesetre különös véleményt formál magának — és joggal — erről az ifjú nemzedékről, mely ennyire becsüli meg egymást. A hiba kiküszöbölésének egyetlen módszere — mint már mondottuk — ha nem képzeljük magunkat «előkelőbbnek*, mint a másik fegyvernemből származó bajtárs! Előre kell tisztelegni neki — ha meg észrevesszük, hogy «várja* tisztelgésünket, akkor már jó meszsziről! Meg kell szégyeníteni az ilyen fegyelmetlen és udvariatlan embert! Ha egy-két alkalommal megtesszük ezt, a hatás bizonyára nem fog elmaradni! Mindig csak arra gondoljunk, hogy nem a személynek, hanem a kölcsönösen megbecsült, ugyanazon rendfokozatnak tisztelgünlt és becsüljük a másikat, aki ugyanazt az egyenruhát hordja, mint mi! Nem kell hozzá különös megalázkodást, csak erős elhatározás, ha ezután már messziről, jóelőre tisztelgünk az ugyanazon rendfokozatot viselő bajtársnak is, mert ezzel nemcsak őt, hanem önmagunkat és honvédségünket is megbecsüljük! Beremendi leventék Honvédelmi törvényünk mindenki részére előírja a hazáért való munkát. Mindenki ott teljesíti kötelességét, ahová életkora, foglalkozása, mestersége állítja. A fiatalkorúnkra, a levenleköleles if jakra komoly időkben komoly feladat vár. 1941 tavaszán, megcsonkított hazánk déli határán, a szemben kiépített jugoszláv betonerődök megteltek lövegekket, géppuskákkal és a mozgósított szerb haderő embereivel. Békés magyar dolgozók, amint földjeiket szántották, mindenfelől a jugoszláv haderő feléjük irányított fegyvereit látták. Beremend Baranya vármegyei község leventéi, amint foglalkozásukon összejöttek, kérdezték egymástól, «láttad, mennyi jugoszláv katona van az erődöknél? Mi lesz?.. .* Napsütéses, békés virágvasárnapra virradtunk volna április 4-én, de országunkat veszély fenyegette. A határ biztosítására halárvadász-alakulataink felkészültek. S ekkor, a honvédelmi törvény szellemében, Beremend leventéi is komoly beosztásba siettek. Jelentkeztek a határvadászőrsön. A csillogószemű leventék között ott volt Kajdács János, Krémer György, Vajda Béla és Matheis György beremendi fiatal legény is. Mindegyik megkapta a feladatát. Figyelő szolgálatban és mint hírvivők, támogatták a határvadászokat. Honvédeink javában harcoltak már a jugoszlávokkal. Azok menekültek. A bátor leventék zsákmányolt fegyverrel és lőszerrel felszerelték magukat, s már nemcsak mint figyelők és hírvivők, hanem a honvédeinkkel egyenértékű harco okként teljesí'ették feladatukat. Határvadászaink Beremendtől délkeleti irányban, a trianoni országhatáron túl, Petárda községnél áttörték az első erődvonalat és üldözték a menekülő szerbeket. A négy levente ebben a harcműveletben is résztvelt. Majd amikor ölvenfőnyi jugoszláv csapat a határvadászőrsöt oldalról beakarta keríteni, a négy levente, zsákmányolt jugoszláv puskával és lőszerrel, az ellenség tüzében, jól célzott lövésekkel elhárította a veszélyt és visszavonulásra kényszerílette a sokszoros túlerőben lévő szerbeket. Ezek a tények. A tettet nem kell külön méltatnunk. Elég, ha annyit mondunk: ezek a fiúk honvédnek készülő magyar leventék voltak. Ahová állította őket a haza védelme, ott megálllák a helyüket. Legfőbb Hadurunk «személyes vitéz és bátor magatartásukért* a négy leventének vitézségi érmet adományozott. Ugyancsak megkapták a leventék a Délvidék felszabadításában résztvettek részére alapított emlékérmet is. Négy levente a sok közül. De ilyenek mind. Ezért hihetünk bátran a szebb jövőben. KITÜNTETÉSEK A Kormányzó Ür Ö Főméltósága 1942 január 19. napján Budapesten kelt legfelsőbb elhatározásával, a Szovjet elleni hadműveletek alkalmával az ellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásáért adományozni méltóztatott: 1. a Magyar Arany Vitézségi Érmet: a hősi halált halt Seres László tizedesnek (1914. Kispest); 2. a Magyar Nagy' Ezüst Vitézségi Érmet: a hősi halált halt Kárpáti József karp. c. őrmesternek (1917. Budapest), Simon Sándor c. szakaszvezetőnek (1916. Marcali), Szakáll Mihály tizedesnek (1914. Debrecen), Kézér József tart. tizedesnek (1912. Zagyvarékás), Lipcsei Lajos tart. tizedesnek (Í911. Kótaj), Holló József c. őrvezetőnek (1915. Detk), Major János honvédnek (1915. Öfehértó), Csikós László tart. honvédnek (1912. Budapest), Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért: Baranyay Miklós hdp. őrmesternek (1919. Paks), Fekete Ottó hdp. őrmesternek (192Í. Pásztó), Bitvai Nándor hdp. c. őrmesternek (1920. Budapest), Székely János ht. őrmesternek (1911. Zákány), Lcgrádi János ht. őrmesternek (1912. Kerecsend), Debrecenszki János ht. őrmesternek (1905. Kállósemlyén), Éles Gábor tsz. szakaszvezetőnek (1912. Hajdúnánás), Kcmcniczki György tsz. szakaszvezetőnek (1913. Nyírgebe), (Folytatjuk.) — Az, aki nem szolgálja mindenek idejében jó szívvel a hazáját, az nem egyéb tüzrevaló latornál. (Zrínyi: Aphorisrna.) Vannak nemzeti életünkben úgynevezett nehéz idők, amikor elengedhetetlenül szükséges minden olyan cselekedet, mely a haza javára szolgál. Ebben az esetben, tehát békében és háborúban egyaránt, nem helyezhetjük előtérbe személyes ügyeinket, vagy kényelmünket. Az elkeseredetíségnek, vagy közömbösségnek nem szabad tetőpontra bágni, még csak a húrját sein pendíteni, mert a széthúzás és a meg nem értettség aláássa a jobb jövő alapját, viszont az egyöntetű akarat és teljes összefogás a szebb boldogulás útjára vezet. Készen kell lennünk a legnagyobb megpróbáltatásokra! Azt a vártát, melyet ezer éve őrzünk, minden körülmények között meg kell tartanunk és az önfeláldozásunk legyen a legelső, amelyet a haza szolgálatára bocsátunk, könnyű szívvel. Tenni és akarni kell! Bármilyen formában is, de cselekedjünk hazánk és nemzetünk érdekében. A vezérek kimagasló tettekkel, a szürke milliók szorgalmas hangya-munkával, nők és férfiak azzal a mindent elseprő gondolattal és érzéssel, hogy a haza szent, érte nincs olyan tett, amely nehéz lenne és az önfeláldozásnak sincsen határa. A hazáért szolgálni: legyen az a fanatikus láng, amely röpke életünk végéig elkísérjen és ez a fanatikus láng égesse ki valamennyi nem odavaló gondolatunkat, mozgassa meg a mozdíthatatlan sziklákat, tömörítse egybe a nemzet lelkét, olyan hévvel, hogy azokon a legnagyobb megpróbáltatások se vehessenek erőt. Ne gondoljuk azt, csak nagy cselekedeteket érdemes tenni. Megszámlálhatatlan cseppek alkotják a tenger óriás víztömegét és ezek a kis cseppek egyesülve, hihetetlen dolgokra képesek. Csak akarni kell! Olyan akarattal, amely a viharok, szenvedések, megpróbáltatások és kimondhatatlan önfeláldozások után is mindvégig akarat marad. A cselekedet pedig szívből fakadjon, legyen, mint sugárnak az útja, nyílegyenes; zokszó ne kísérje, még akkor sem, ha nehezünkre esik. Ne várjunk a hazáért tett szolgálatokért jutalmat vagy dicséretet. Az önzetlen munka értékesebb, magunk és mások előtt, viszont az önzés rútsága megnyilvánul már akkor, ha kikényszerítjük a legcsekélyebb elismerést is. Az a tudat, hogy hazánkért dolgozhatunk, cs nemzeti létünk szebb jövőjéért, vezéreljen minket azon az úton, amely, ha nehéz is, de a végén csak a győzelemhez vezethet. A gyenge akaratú ember fölmunkát végez. Az akadályoktól megriad és mielőtt bevégezné azt, amit elkezdett, visszavonul, mélységes megbotránkozással. Az önző előtt nincsen akadály, feltartóztathatatlanul megy a kitűzött cél felé, nagyszerű munkát végez, de csak a saját javára. Az igazi hazafi, legyen bár úr, vagy az alsó néposzlály egy ismeretlen tagja, úgy szolgálja a hazáját, ahogy erejéből, tehetségéből telik. A haza előtte szent, az eszme, amelyért küzd, feddhetetlen, és a kitűzött céljától el nem térítheti semmi. Hazaszeretete tiszta, a munkája önzetlen és a fanatikus láng, amely hívő és győzniakaró, a szeméből átcsap a kishitűekre, hogy örökké égő tüzet gyújtson ott, ahol a hazaszeretet csak pislogó mécses. Legyünk magyarabb-magyarok, emberebb-emberek! Éljünk a hazáért, haljunk, ha kell, ontsuk a vérünket, ha ezzel megőrizhetjük, de mindenek felett harcoljunk és dolgozzunk érte egyöntetű akarattal és szolgáljuk úgy az érdekeit, mint ahogyan hazaszeretetünk és kötelességünk parancsolja. (r. m.) SPORT Budapest székesfőváros Nemzetvédelmi Keresztes tisztviselői és alkalmazottai Az idei országos tőrcsapat bajnokság Nagyon erős mezőny nevezett az idei vívóévad tőrcsapatbajnokságára. A február 8-án lezajlott döntőbe a benevezett hat csapatból az előmérkőzések után a BEAC, MAC, BBTE és a HTVK csapata került. Dr. Bay Béla zsürielnök kiváló vezetésével niagyon jó bíráskodással folyt a verseny. Az első, s az 1942. évi bajnokcsapat a HTVK csapata lett. Tagjai: Maszlay Lajos százados 3 győzelemmel, Hátszeghy József százados 3 győzelemmel, Berczelly Tibor főhadnagy 2 győzelemmel és dr. Gözsy Sándor orvos-százados 1 győzelemmel. Erős küzdelem folyt a 2. helyezett MAC- csapattal, amikor is Hátszeghy József százados (HTVK), a már vezető Dunay Pál (MAC) vívóval szemben győzött. Ez a csűrte döntötte el az eredményt. A közbeeső vívások közül dr. Gözsy Sándor orvos-százados (HTVK) 5 :0-ra győzött Gerevich (MAC) felett, akinek pedig 2 győzelme volt. A honvédség békebeli küzdősportja a \ívás. Tisztjeink a tőrvívás terén is számottevő eredményeket mutatnak fel. A jelenlegi háborús helyzetben a nemzetközi versenyek korlátozottak ugyan, de reményünk van arra, hogy sor kerülhet tőrvívóinknak a megkezdett úton való továbbjutásra.
