Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-07-10 / 28. szám
6. OLDAL MAGYAR KATONAUJSÁG 1942. JÚLIUS 10. Nemzetvédelmi Jegyzetek A Magyar Sors napiparancsa Három évszázaddal ezelőtt is két malomkő között őrlődött a magyar. Akkor élt és írta — ármány és harcizaj közepette — Zrínyi Miklós hadvezér-költő a szenvedő nemzetéhez intézett: ma is időszerű tanításait, intelmeit. Komoly eltökéltség és hallatlan tetterő árad Zrínyi meggyőző őszinleségü, közvetlen szavaiból. Lapjaink hasábjain és mindenütt, ahol tehetjük, Zrínyi nemzetmegtartó igéit hirdetjük, mert hitünk és meggyőződésünk, hogy az ellenséges népek gyűrűjében a magyarságot egyedül csak a Zrínyi Miklós és a katonaeszmény erényei tarthatják meg nemzetnek, tényezőnek. Éppen ezért jóleső érzéssel vesszük tudomásul és köszöntjük örömmel csonka Erdély egyik legelterjedtebb napilapjának, a Kolozsvárott megjelenő «Keleti Vjság»-nak <A MAGYAR SORS NAPIPARANCSA> találó cím alatt, napról-napra közölt, Zrínyitől eredő idézeteit. A mai sorsdöntő időkben kétszeresen szükséges, hogy a katonaeszmény szelleme és az ebből áradó jegyelem hassa át a magyar lelkeket. Olyan Zrínyi-szellemű magyarokra van szüksége Hazánknak, akik megértik és megtartják a magyar sors parancsait és azoknak maradéktalan teljesítéséért áldozatot is tudnak hozni. Mint, ahogy Zrínyi is tette: mindenét, éleiét és vagyonát Hazájának áldozta! Ezt kívánja tőlünk a szebb magyar jövendő mindennapos parancsa. Az illatszerkereskedésben A mai idők fokozott munkát kívánnak minden masyartól A Vitézi Rend Monori Zrínyi Csoportjának értekezlete A Vitézi Rend Monori Zrínyi Csoportja nagyszámú Zrínyi-munkatárs jelenlétében tartotta értekezletét. Vitéz Részegh Ferenc csoportvezető nyitotta meg az értekezletet a Zrínyi fohász elmondásával, majd a jelenlevők lelkes ünneplése közepette fejezett ki tiszteletadást a Kormányzó Ür Ő Főméltósága iránt. — A Főméltóságú Ür magyarságának, hitének és munkásságának köszönhetjük, — mondotta, — hogy a magyarság a mai, előnyös helyzetében van, s lehetővé válik, hogy további ezer esztendőre biztosíthassuk utódaink számára az országot. Az Ő példáját kell követnünk, és úgy kell dolgoznunk és élnünk, ahogyan Ő él és dolgozik. Beszéde végén azt a kívánságát fejezte ki, hogy a Főméltóságú Urat, mint a magyar nemzet legelhivatottabb vezérét, a magyarok Istene sokáig éltesse és tartsa meg Hazánk üdvére\ Vitéz Koncz Antal titkárhelyettes a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjai Központi Vezetőségének üdvözletét tolmácsolta. Rámutatott arra, hogy a mai, nehéz idők fokozott munkát kívánnak minden magyartól és ebből a munkából elsősorban a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja munkatársainak kell kivenni a részüket. Utalt ezzel kapcsolatban arra, hogy a nemzetvédelmi szervezetek egy csoportba tömörültek. Megemlékezett a Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának szellemi munkásságáról, a Magyar Katonaujság-ról, a Regényes Hőstörténetek-ről. Felhívta a munkatársak figyelmét, terjesszék ezeket a kiadványokat, amelyek a katona- és hazafias szellem ápolására kiválóan alkalmasak. Dr. Kováts Imre tisztiorvos, Zrínyi-munkatárs a káros sajtótermékekről tartott nagysikerű előadást. Különösen az úgynevezett ponyvairodalom kártevéseit ismertette. Felszólította a munkatársakat, hogy a káros sajtótermékektől óvakodjanak. Az értekezlet végén a csoportvezető ajánlatára elhatározták, hogy résztvesznek a vecsési leventenap rendezésében. Ünnepélyesen fogadták a Déli-pályaudvarra érkezett sebesült honvédeket. Államfői zászlószalag adományozása A Kormányzó Úr Ö Főméltósága június 14-én a következő legfelsőbb elhatározást méltóztatott kibocsájtani: Emlékezetül a szovjet elleni harcokban végrehajtott kimagasló és vitéz magatartására, a m. kir. kárpátaljai 4. honvéd hegyi zászlóaljnak csapatzászlószalagomat adományozom. Kitüntetések. A Kormányzó Ür ö Főméltósága 1942 május 16-án, Budapesten kell legfelsőbb elhatározásával a szovjet elleni hadműveletek alkalmával az ellenség előtt tanúsított kitűnő szolgálataikért adományozni méltóztatott a Magyar Ezüst Érdemkeresztet a hadiszalagon: Kulcsár István, Makra Sándor th. törzsőrmestereknek és Bognár Ferenc tsz. c. őrmesternek. sokan voltak. Éppen szappant osztott szét az illatszerkereskedő. Sietve írta be az adagokat a vásárlási könyvekbe. A szappant is maga osztotta szét, mert Gyurit, a tanuló-segédjét egy nagyon jól öltözött hölgy teljesen lefoglalta. A hölgy feltűnően kedves hangon beszélt. Minden apróságról megkérdezte, mibe kerül? Vett kölnivizet, arckrémet, púdert, fogkefét, hajcsavart, festéket, sampont, fésűt, körömkefét stb. Gyuri eleinte boldogan rakosgatta egymás mellé az árut. örült, hogy éppen ő szolgálhatja ki ezt a jómódú vásárlót. De azután egyre gyanúsabbnak találta a hölgy kedvességét és hosszas válogatását. Szinte úgy tűnt fel, mintha húzni, halasztani akarná a hölgy az időt. A bolt lassan üres is lett. A főnök is visszahúzódott az üzlet hátsó fülkéjébe. A hölgy mintha csak ezt a pillanatot várta volna. Bizalmasan közelhajolt Gyuri arcához. — Ügy-e, drágám, ilyen nagy összegű vásárlás után néhány darab szappant becsúsztat a csomagba. Az ára nem számít! ... S egy pénzdarabbal megérintette Gyuri kezét. Gyuri hátrahökkent. A kezét elhúzta. — Sajnálom, nagyságos asszony, de úgy tudom, hogy itt ebben az országban szegénynek és gazdagnak egyforma mennyiségű szappan jár. És annak a szappannak egy ára van. — Csak nem akarja azt mondani, drágám, hogy azzal a vacak egységes szappannal mosakodjam? Két hónapig egy darabbal?!... Ilahaha!... — nevetett csúfolódva a hölgy. Ez a csúfondáros hang megerősítette Gyuri hazafias önérzetét. — Ha tudná, nagyságos asszony, hogy az egységes szappan előállítása mennyi gondba, munkába, fáradságba kerül, akkor bizonyára nem mondaná róla, hogy... vacak. Szolgálhatok még valamivel? — fejezte be mondanivalóját Gyuri, emeltebb hangon, de nem udvariatlanul. Miközben a feleletre várt, sapkáját levette, hátrasímílotta a haját s egy bosszús mozdulattal letette a sapkáját az összeválogatott áru mellé. A hölgy nem felelt. Némán bámult Gyurira, azután a sapkára nézett. Leventesapka volt. Gyurinak úgy tűnt fel, mintha a hölgy a festék alatt elpirult volna. A következő pillanatban a hölgy sarkonfordult és kiment az üzletből. Gyuri főnöke előjött az üzlet hátsó részéből. Gyuri nagyon megijedt. Egyenes őszinte beszédével elvesztette a vásárlót. — Főnök úr, kérem, nagyon bánt, hogy így történt.. — Nítm. haragszom.. Helyesen beszéltél, Gyuri. Gyuri a dicsérettől kicsit zavartan emelte fel levente sapkáját, amelyre olyan büszke volt. KATONÁK SPORTJA A Prepeliczay-vándordíj idei versenye Vág-Szerdahelyi Prepeliczuy Istvánná, főhadnagy özvegye, — akinek férje 1936-ban, példaadó szolgálatteljesítés közben életét vesztette — attól a fenkölt gondolattól vezéreltetve, hogy férjének emlékét megörökítse és hogy a honvédség tisztikarának a hadipuskalövészet iránti érdeklődédését és versenykedvét felkeltse, örökös vándordíját alapított. A díj 1938-ban került kiírásra és akkor Bényi Elemér főhadnagy, 1939-ben Simonfay Antal százados nyerte el. A gyalogsági lőiskola-parancsnokság által Várpalotán rendezett, idei versenyre, az egyes hadtestek által előzetesen megtartott selejtező mérkőzések alapján 60 tisztet hívtak meg. A verseny az alábbi eredménnyel zárult: 1. Takács Elek szds. Gysági hadapródisk. 454, 2. Berthóthy László szds. L. A. I. 439, 3. Pataky Imre szds. 26/ÍII. zlj. 433, 4. Cságoly Tibor szds. Közp. Ruhatár 431, 5. v. örményi Zoltán őrnagy Csakző. 413, 6. Molnár Lajos szds. 1. eje. zlj. 406, 7. Lonkay László t. hdgy. 16. hv. zlj. 398, 8. Sárkány József hdgy. 24/1. zlj. 397, 9. Vájná Ferenc fhdgy. 31. ö. hk. zlj. 393, 10. Felsmann István szds. Gysági lőisk. 391, 11. Haralyi László fhdgy. Csakző. 389, 12. Barthó László szds. 32. 8. hk. zlj. 389, 13. Karsay Elek aks. L. A. I. 382, 14. Szirányi Béla fhdgy. 55. po. oszt. 381, 15. Regős Béla aks. L. A. I. 377 találatérték. Ez alkalommal is érdemes felemlíteni, hogy Prepeliczay István főhadnagy tagja volt annak a magyar hadipuska-csapatnak, amely 1935-ben, a római nemzetközi céllövőversenyen a világbajnokságot megnyerte. Hétezer levente áldozott a hősök emlékének Kolczsvárott Hétezer erdélyi levente vonult fel július 6-án a kolozsvári Mátyás-térre, hogy áldozzon a hősök emlékének. Magyarország 63 vármegyéjének jelképeként az élen 63 fáklyás levente sorakozott jel. A megható emlékest végén a hatalmas erdélyi leventesereg a fáklyások vezetésével táborhelyre vonult, ahol tábortűz körül kovácsolódott össze lelkűk: az új Nagy-Magyarország felépítésének legbiztosabb záloga. Az emlékestet követő napon délelőtt a leventék Mátyás-ünnepélyt rendeztek, amelyet a szobor megkoszorúzása, majd a leventéknek a kolozsvári hadtestparancsnok előtt végrehajtott díszmenete követett. Minden igaz magyar embernek megdobban a szíve, amikor ezt a kis hírt elolvassa. Ott él lelkűnkben a vágy, hogy az egész magyar ifjúságot, a nemzeti vezérlő gondolat szolgálatában, egy félelmetes, szemmel át nem tekinthető, hatalmas seregben együtt érezhessük. Most már nem nézzük sévárgó szemmel az olasz, német és japán ifjúság filmhíradóban sokszor látott felvonulását, mert ebben a hétezres számban érezzük az erdélyi ifjúság nemzetépítő erejének megmozdulását, örömmel tölt el a 63 fáklyás levente néma tüntetése is. Ez az ifjúság, mely oláh megszállás alatt nőtt fel, ösztönösen érzi, hogy védeni kell a nemzeti gondolatot a sorsközösségüket még most is hangoztató, sokszor pedig egyenesen fenyegető volt trianoni államcsoportosulások véres hangjai ellen. Mi, magyarok, tudjuk, hogy még nincs itt a végleges rendezes ideje. Az új Európa körvonanalai csak most kezdenek kibontakozni a szövetséges hadak pörölyütései nyomán. Ebben a munkában nekünk is ott kell államink, teljes szívvel és erővel, a szövetségesek oldalán, hogy az új európai ötvözet nélkülözheletlen alkotó elemei lehessünlc. De lelkünk mélyén meg kell hallanunk és meg is kell jegyeznünk azokat az úszításokat, amelyeket a szlovák és oláh sajtó ellenünk, hamis érvekkel, napról napra hallat. Az erdélyi leventék dübörgő díszmenete megnyugtathat bennünket. Orosházán a gyalogsági laktanyában leplezték le az orosz harctéren elesett hősök emléktábláját. Bideskuthy-Vadászy Dezső őrnagy emlékbeszédében a megdicsőült hősöket a magyar katona örök mintaképeinek nevezte.
