Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-07-10 / 28. szám
1942. JÚLIUS 10. MAGYAR KATÓN AU J SÁG 7. OLDAL Regősök és kobzosok énekétől a haditudósító század közléséig Az értékes kacfitucfósítás mindig az eíső vonatban Íródott Tessedik Sámuel szobra, amelyet a kétszázéves születési fordulóra készíttetett Szarvas. A szarvasi evangélikus pap és a strázsamester Kétszáz esztendeje született Tessedik Sámuel, szarvasi evangélikus lelkész, akinek gazdasági, ipari cs nevelési módszereit a keszthelyi gazdasági akadémián fejlesztették magas színvonalúvá s akire minden magyar gazda úgy emlékezik, mint — első, igazi mesterére. Tessedik küzdelmes, áldozatos életét és érdemeit évforduló-ünnepségeken méltatták. E helyen arról az érdekes kapcsolatról kívánunk megemlékezni, amely gróf Széchenyi Ferencet, Kónyi János strázsamesterl és Tessedik Sámuelt egy eszme áramkörében összefűzte. Gróf Széchenyi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, mint ismeretes, nemcsak nagy műveltségű irodalombarát, hanem áldozatkész irodalomtámogató is volt. Több értékes, magyar mű neki köszönheti életét. így többek között Tessedik Sámuel <A paraszt ember Magyarországban micsoda és mi lehetne, egy jó rendbeszedett falunak rajzolatjával egyetemben* című, 1783-ban megjelent s nagy feltűnést keltett műve is. A mű eredetileg német nyelven jelent meg. Széchenyi abban az időben báni helytartó volt. Felvilágosultságának híre eljutott az ugyancsak felvilágosuk, de meg nem értett szarvasi paphoz is. Üj művét tiszteletpéldányként megküldölte tehát Széchenyi Ferencnek. A fiatal gróf örömmel fogadta a küldeményt és megígérte Tessediknek, hogy ha új falut telepítenek, akkor azt Tessedik elvei szerint rendezik be. Ezenkívül azt is megígérte, hogy a nagyszerű munkát magyar nyelvre lefordíttatja — saját költségén. Az ígéretből rövidesen valóság lett. Legalább is, ami a fordítást illeti. Abban az időben élt nemesdédi Kónyi János író is, aki az «Eszterházy Antal* gyalogezredben teljesített szolgálatot, mint strázsamester és emellett érdemes írói munkásságot is kifejteit, Kónyiról éppen lapunk egyik utóbbi számában, mint Zrínyi népszerűsítőjéről, a Zrínyiász átdolgozojárol s ezzel a hadiregény megteremtőjéről emlékeztünk meg. Széchenyi Ferenc egy más könyv fordítása kapcsán öszszekötletést tartott fenn Kónyi János strázsamesteríróval s mivel Kónyi korábbi munkáival már bebizonyította, hogy ért a fordítás művészetéhez, a fiatal gróf őt bízta meg a Tessedik-jéle könyv lefordításával. Kónyi az érdekes mű fordítását el is készítette, s az 1786-ban, az előbb említett címmel, Pécsett jelent meg. Így találkozott a 18. században három társadalmi réteg egy nemes gondolat jegyében ^ s így bizonyosodott be rnár akkor a magyar föld ősi, öszszetartó ereje. — A kaláka cs a szövetkezetek. Az erdélyi szövetkezetek panasznapokat tartanak, amelyeknek az a céljuk, hogy az egyes hibákat, megoldandó kérdéseket együttesen tárgyalhassák meg. Az első szövetkezeti panasznapot Gycrgyószentmiklóson és Maroshévizcn rendezték. Mindkét értekezlet határozati indítványt fogadott el, amely kimondja, hogy a jelen levő szövetkezetek a székely falvak szövetkezeteinek megszervezése érdekében forduljanak a kormányhoz és kérjék, hogy a székelységet, ha szövetkezeti szervezeteket kíván létesíteni, mentesítsék a körülményes hatósági eljárások nehézségeitől. Az indítványt azzal az indokolással fogadta el mindkét értekezlet, hogy a szövetkezet a legrégibb székely népi intézménynek, a kalákának jogutóda. Az értekezleten jelen volt szövetkezetek egyhangú lelkesedésbe/ fogadták a határozati javaslatot. — Hatezer hallgatója volt az olasz kultúrintczct tanfolyamainak. A Magyarországi Olasz Kultúrintézet 1941/42. tanévének záróünnepségén Aldo Bizzarri főigazgató beszámolt a budapesti íőintézet és az öt vidéki fiókintézet, illetve ugyanannyi kirendeltség sokoldalú tevékenységének újabb jelentős fejlődéséről. Az intézet által fenntartott 239 tanfolyamon 6057 hallgató vett részt. Gyakran olvashatjuk mostanában a lapok cikkeinek élén ezt a megjelölést: <A m. kir. honvéd haditudósító század közlése.» Ha pedig a filmszínházban ülünk, a hiradófilmek alsó sarkán ötlik szemünkbe az ismerős «hitelesítő jegy»: «Ht. szd.» (Haditudósító század.) S mi akkor tudjuk, hogy valóban harctéri tudósítást olvaslunlc, vagy láttunk. A közvetlen helyszíni élmény frissesége és meleg izgalma lüktet felénk a sorokból és a képekről. Megbecsüléssel adózunk azoknak a tudósítóknak, akik a harckocsik dübörgésében, géppuskák, ágyúk és zuhanóbombázók halálos harcizajában — mindenütt az első vonalban — irónt, fényképező-, vagy filmfel vpvfígépet tartanak kezükben, hogy a harctér történelmi pillanatait az itthonmaradoltali és az utókor számára megörökítsék. Nemes elődok példája A hadihírek közlése, a haditudósítás oly nagy rmdtra tekinthet vissza, mint maga az emberi műveltség. Évszázadokkal a könyvnyomtatás előtt voltak már írott hírlapok, amelyek fontosnak tartották, hogy a csaták, vagy győzelmek hírét az otthoniaknak megvigyek. ősidők óta kétféle haditudósítást ismerünk. Egyik a hivatalos közlés, másik a színes tudósítás. A hivatalos harctéri tudósítást rendszerint maga a harcoló csapat vezére adta ki. Nálunk, magyaroknál, a haditudósítók elődeit az igricek, kobzosok és regősök körében találjuk. Már a legrégibb harcokban, a nagy csaták szüneteiben ők adtak erőt a múlt hősi példái alapján a továbbküzdéshez. Mindig és mindenütt a harcolók első vonalában voltak és hiteles elbeszéléseik nyomán épült fel a vitézi ének s a katonaköltészet ezernyi változata. Tinódi Lantos Sebestyén már vérbeli harctéri tudósításokat adott. Az ellenségről szólva, elmondja, hogy a «Dunát béállották nagy vízi erővel, magoltat béáslák környül nagy vermökvel.» Felzendül bennük Sebők deák figyelmeztetése, amit a «Hadnagyok tanúsága» című versezetében hagyott reánk: «Ne futamjék senki közülietek, mert sok jámbort ti itt elveszthettük.» Ezek a régi katonaversek mind az ő,i haditudósítók szerzeményei. Mind ott születtek a harc első vonalában, a legforróbb pillanatokban, a leghalálosabb veszélyek közepette. Laczkovics kapitány tudósításai Az osztrák császári hadak «öndícsérete», amit a XVIII. század elején élt «Wiennerisches Diarium» című újságban fejtettek ki, teremtette meg a magyarországi, első nyomtatott újságot s abban az első «hivatalos harctéri tudősítás*-t. Az osztrákok valótlan állításainak ellensúlyozására II. Rákóczi Ferenc parancsot adott Eszterliázy Antal kuruc altábornagynak, hogy latinnyelvű újságot nyomasson s abban hitelesen mondja el a világnak az eseményeket. A lap Mercurius Hungaricus címmel indult meg és hiteles tudósításokat közölt. 1788 október 8-án jelent meg az első pesti magyar újság, «Magyar Merkurius• címmel, s mindjárt azzal kedveskedett olvasóinak, hogy a polgári hírek és események mellett bőséges és hiteles haditudósítást is közölt. A lap haditudósítója Laczkovics János királyi nemes testőr, későbbi huszárkapitány volt. Laczkovics kapitány a törökellenes háborúban vitézségével rendkívül kitűnt. 0 zsákmányolta az első törők zászlót, Belgrád ostrománál ő kelt át először a Száván s a vár bevételénél példaadó hősiességet tanúsított. A harcok szüneteiben haditudó-ííásokat írt, sőt Belgrád bevételét versben énekelte meg. Versét a «Magyar Merkurius» 1789. évi 88. száma közölte. Megtestesülése volt a vérbeli katonaujságírónak. A mai haditudósítók büszkén emlékezhetnek reá s vallhatják ősüknek. Az első és a mostani világháború Az 1914—18. évi világháborúban hivatalosan is szervezték a haditudósítást. Majd minden hadseregparancsnokságnál ott találtuk őket, jellegzetes öltözékükben, nyakukban távcsővel és fényképezőgéppel. Kiemelkedő sikereket már akkor is azok a vérbeli haditudósítók értek el, akik mindig az első vonalból, a helyszínről adtak izgalmas és hűséges tudósítást. Nevezetes haditudósítók működtek a lövészárok tábori újságjainál, a körülzárt Przemyslben, az olasz hegyekben és a zord szibériai hómezőkön. Aki forgatja a világháborús tábori újságokat, megismerheti az akkori haditudósítók önzetlen és sokszor önfeláldozó munkásságát, s érezheti azt a lenyűgöző erőt, ami a »hiteles tudósítás» -ból árad. A mai idő villámháborúi megteremtették a korszerü, új «fegyvernemr-et: a haditudósító századokat. Ma már valamennyi haditudósítót ott találjuk az első \onalban a zuhanóbombázók megfigyelő fülkéjében, a tengeralattjárók izgalmas harcaiban, a páncélkocsik dübörgő zajában s az első vonalban küzdő gyalogság emberfeletti viaskodásaibam. L. J. ÚJ KÖNYVEK M. Katona Ilona: VIHAR GYERMEKEI. (A Vitézi Rend Zrínyi Csoportja kiadása.) A bukaresti román sajtó immár hónapok óta cikkezik a szlovák-román sorsközösségről. Ezekből a gyűlölködő írásokból kiérzik az, hogy valamit forralnak ellenünk ... A fegyverben álló magyarság — a Dunamedence békéje érdekében — a leikéből jogosan feltörő indulatokat elfojtotta. Elfojtotta — de nem felejtette el! Az előbbi — a románságra nézve igen szomorú — jelenségek teszik ma különösen időszerűvé M. Katona Ilona, a neves írónő «Vihar gyermekei» című regényét, amely most jelent meg a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja kiadásában. A katonaeszmény szellemében kitünően megírt regény a román elnyomatás alatt sínylődő Erdély gerinces magyarságának gyötrelmeit és megaláztatását eleven hatóerővel tárja elénk. Szinte halljuk az ártatlanul börtönbe hurcolt magyarok szívbemarkoló sikoltását és látjuk az elnyomatás, a nyomor, a nélkülözés következtében egymásután emelkedő sírhalmok fölé boruló, vádoló keresztfákat. Húsz keserves év sóhaja és könnye árad félénk a «Vihar gyermekei s-nek. szomorú sorsából. Egészen a részbeni felszabadulás mámoros öröméig, amely újabb reménnyel tölti el szívünket : ezeréves Hazánk minden porszeme újra visszatér hozzánk. Mindenkinek, aki együttérez a már felszabadított és a majd ezután visszatérő Erdély magyarságával, elolvasásra ajánljuk M. Katona Ilona regényét. A csinos kiállítású, művészi rajzokkal illusztrált 164 oldalas regény ára 3.— P. Megrendelhető az összegnek a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja Munkatársainak Irodalmi és Művészeti Szövetkezete (Budapest, Vili., Reviczky-u. 4/b.) 58.100. számú postatakarékpénztári csekkszámlájára történő előzetes befizetése után. 1 ÉV — 1 MILLIÓ. Diákkaptármunka az 1941. évben. Az országszerte széles rétegekben megindult „Diákkaptár“-mozgalom elérkezett első, jelentős állomásához. A megváltozott idők követelményeiről manapság sok szó esik. A diákságnak gazdasági életre való nevelése a legidőszerűbb nemzeti feladataink közé tartozik. Ennek a munkának komoly tényezője a „Diákkaptár Szövetség“, amely már az 1941. évben országos viszonylatban eredményeket ért el. „1 év = 1 millió“ címmel jelent meg a diákkaptár-munka beszámolója. A nemzeti és gazdasági szempontból nagyjelentőségű munkából a magyar diákok jelentékeny rétege kivette részét. A háborús anyaggazdálkodás követelményeinek megfelelően nagymennyiségű szövetet, ócskavasat gyűjtöttek, s ezzel is elősegítették a végső győzelem elérését. Az ötletesen szerkesztett beszámolóból kitűnik, hogy a Diákkaptár Szövetség olyan anyagokat gyűjt, amik önellátási szempontból fontosak, s ezenkívül ránevelik az ifjúságot más, szintén fontos anyagok gazdasági megbecsülésére, így többek között a selyemhernyótenyésztés fontosságára is. E munka eredményeiről számol be Csanak István értékes műve, amelyhez vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes Ür Ö Főméltósága írt bevezetést, hangsúlyozva, hogy sok értékes ifjúsági mozgalom vert gyökeret az utolsó évtizedben, de a gazdasági nevelés gondolatát magunk termeltük ki és a magyar Diákkaptár Szövetség keretében sokezer magyar ifjúnak nyílik alkalma, hogy dolgozzon a gazdagabb, boldogabb Magyarország megépítésén.
