Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1948 (4. évfolyam, 2-7. szám)
1948-04-01 / 7. szám
2 MAGYAR 3ÖVÓ 1948 április 1. A Z ELMÚLT rendszer édeskeveset tett a cigányokért. De nem is volt célja, hogy tegyen. A félrevezetett közvélemény a cigányságot azonosította a lopással, rablással, becstelenséggel. Nem látta be azt, hogy a cigányok egy részét a körülmények, és éppen a Horthy-rendszer uralkodó-osztálya által konzervált körülmények gátolják meg abban, hogy produktívabb helyet foglaljon el. Nem akarták meglátni azt, hogy a cigánykérdés elsősorban nem erkölcsi, hanem szociális jellegű. S ehhez mért vaksággal cselekedtek. A magyar köztársaságnak azonban a cigányok is teljesértékü, egyenjogú polgárai. Ez azonban csak jogi szépszólás lenne, ha a demokrágfá nem adna lehetőséget arra, hogy továbbfejlődjenek és valóban elfoglalják helyüket a dolgozók között. A magyar demokrácia azonban lehetőséget ad rá. És éppen erről akarunk beszélni: 2. A LÉG az elmúlt évben, december 2-án a Népjóléti Minisztériumban úgynevezett cigány-értekezletet tartottak. Itt határozták el, hogy a cigánykérdés sürgős vizsgálatához fognak. 1948. február 7-től 10-ig többtagú bizottság járt Baranyában, s onnan gazdag tapasztalatokkal tért vissza. Ezek közül is kiválik erős példamutató erejével egy nagyszerű kezdeményezés: a versend-i példa. Versend 2.600 katasztrális hold határával körülbelül 1.500 lelket számláló község. Lakossága négyajkú. Magyarok, németek, cigányok és sökácok (horvátok) lakják. A németség most van kitelepítés alatt. A cigányság elkülönülten lakik, körübelül hatvan házban. S itt válik példamutatóvá és különösen érdekessé a versendi helyzet. Mert sok házban villanyvilágítás van, tisztaság és aránylag modern berendezés. Egyes családoknak rádiókészülékük van. A kertekben gyümölcsfák, veteményesek, gazdag konyhakerti kultúra. A szekrények tetején befőttes üvegek, savanyúság. A szobák lepadlózottak, az ablakok arányosak, a függönyök tiszta fehérek. Fehér és tiszta az ágynemű is, az asztalokon ízléses porcellán figurák, Herendi márkájú is akad közöttük. Van téglából épített, beton emésztőgödörrel ellátott teljesen higiénikus W.C. is. A cigánylakosság javarésze földműveléssel foglalkozik. Sok közülük a zenész a környező városokban. Van közöttük iparos és kereskedőféle. Van, aki lovat tart. A téli élelem-ellátást kertészmunkával biztosítják. VERSEND: A CIGÁNYKÉRDÉS MEGOLDÁSA Irta: Sebestyén György Jellegzetes háziiparuk is alakult ki. Ez a ,,pacsker”-készítés. A „pacsker” mindennapra való papucs-féle, felsőrésze valami maradék posztó-darabból, talpa kenderkócból készül. Az asszonyoknak előbb a durva fonalat kell megfonniok, abból szövik meg a vastag talpat. Ügyes asszony napjában tíz pár pacskert is készít, a férfiak párját másfél, két forintért értékesítik. De vannak, akik gyapjúfonálból kézimunkáznak, pullóvert, harisnyát készítenek, s mindezzel egészen fejlett háziipari kultúra kezd kialakulni. Az egészségi helyzet sem elszomorító. Annak ellenére, hogy a községben nincs orvos, védőnő, patika, se teljesen megbízható kút-ivóvíz, a közegészség általában jó. Trahoma — ez az annyira elterjedt népbetegség — egyetlen esetben sem fordult elő, nyit tbc.-s pedig összesen kettő van. A versendi cigányság tudatosan vigyáz egészségére. Jellemző erre, hogy nemrég maguk kérték három család sürgős eltávolítását azzal a megokolással, hogy férget találtak náluk. A versendi iskolának külön cigány-tagozata van, amelyben két tanerő működik és ötvenhét fiatal tanul. Itt mondják, hogy az erkölcsi élet is nagy változáson ment keresztül. Korábban elég gyakoriak voltak a tizenhároméves leányanyák, ma ilyesmi alig fordul elő. A múlt rendszerbeli életmódra jellemző, hogy a csinosabb cigánylányokat szüleik formálisan eladták valami környékbeli úrfclének. „Úgyis megesik a lánnyal a dolog, legalább szerezze mea ezzel a kelengyéjét” — kínálta föl leányát a cigányanya. Ilyen eset ma már egyáltalán nem fordul elő. 3. VÁLTOZÁS nem ment magától. S nem is valami csodálatos véletlen következtében folyt le. Komoly gazdasági természetű megmozdulásoknak kellett bekövetkezniök, amíg a versendi cigánytelepülés ilyen fejlődési fokot érhetett el. Ezt a változást a versendi cigány-szövetkezet megalakulása okozta. A cigányok jórésze — mint előbb említettük -— eddig is földműves munkát végzett. Részesaratóként, sommásként dolgozott egy-egy közeli birtokon. A Baranyavármegyei Földbirtokrendező Tanács 1946. július 23-án kelt határozatával a községgel szomszédos maradványföldekből a versendi cigányságnak 200 katasztrális holdat juttatott. A szövetkezet tagjai a versendi cigányság eddig is földműveléssel foglalkozó családjai. A tagok a fölvétellel családtagjaik számának megfelelő üzletrészt nyernek, ez a családfőnek és a családtagoknak a szövetkezetben kifejtett munkája arányában fokozatosan nő, az átlagnál kisebb munkateljesítményt végzők esetében pedig arányosan csökken. Meghatározott esetben azok a tagok, akiknek üzletrésze egy bizohyos fokot elért, önállósíthatják magukat, a szövetkezeti gazdaság területéről részükre családi körülményeiknek megfelelően élő és holt termelőfölszerelést és földet kell kiadni. Az önállósítás lehetőségét eddig még senki sem használta föl. Az átlagon aluli munkát végző tagok, akiknek üzletrésze egy bizonyos fok alá száll, automatikusan kiesnek a szövetkezet tagjainak sorából, s megszűnik minden igényjogosultságuk. Az alapszabályok egyebekben teljesen egyeznek a közönséges földművesszövetkezetek szabályaival. 4. TGY tárul föl előttünk egy település belső fejlődése. A gazdasági viszonyok változása egészen újfajta embert hoz létre. S az eddig becsteleneknek és visszataszítóaknak mondott cigányok így válnak a dolgos társadalom szorgalmas tagjaivá.^ A közösség kialakulása és ezen belül az egyének jellemének fejlődése ezen a példán igen jól megmérhető. A munka állandó intenzitása a szociális lelkiismeret kialakítója. A rendszeresebb életmód az emberek fizikumára hat. Nyilvánvaló, hogy valaki belső vegetációja más az állandó hányattatások idején, mint a biztos és álandó munka ideje alatt. A test a maga sajátos jeleivel minden változásra reagál. Nemcsak a tisztaság ténye, vagy a gazdagabb táplálkozás az oka a betegségek elmaradásának. Része vari ebben annak a tudatnak is, hogy a tisztaság, vagy az egészséges táplálkozás lehetősége állandó, hogy a lelkiismeretes munka ellenértékeként egy eddiginél sokkal fejlettebb életre van kilátás. A tudat szinte egyenrangú a szervezettel. A nagyobb lehetőségek tudata, s a nyugodt élet adta belső biztonság tágítja ki a változó közösség tagjait, s teszi őket nemcsak jobb munkásokká, hanem nagyobb értékű emberekké is. A versendi ciganyszövetkezet lehetőségei, tagjainak biztos egzisztenciája egyébként elsődlegesebb formában is hat. Azzal, hogy állandó település létesült, azzal, hogy a korr látlan kizsákmányolás lehetőségei elmúltak, az egyéni jólét fokozásának új módjai tűnnek elő. A cigányok mernek már áldozni házuk tisztaságára és ízlésességére vagy kertjük ápoltságára, mert tudják, hogy munkájuk gyümölcseit leszűrhetik. Példa a versendi szövetkezet azonban másra is. Arra, hogy az egyéni jólét megteremtésének módja éppen a közös gazdálkodás, a szövetkezeti gazdaság. A közösség és az állandó segítség nagyon fontos előrelendítője az egyéni jólétnek is. 5. pZ A VERSENDI példa nem recept. Nem bizonyos, hogy a cigánykérdést máshol is ilyen módon lehet megoldani. De az biztos, hogy ez is egy módja a változtatásnak. Sok minden hiányzik még Versendröl. Étkeztetési akcióra lenne szükség. Vándor babakelengyét, vándor babaládát kellene leküldeni. Norton-kút, egészségház és napközi otthon építésére lenne szükség. Aztán az egyéni segítés legkülönbözőbb módjaira. A versendi cigéyiyíiatalok között igen sok a tehetség. Jó lenne, ha közülük a legrátermettebbeket népi kollégiumokban lehetne elhelyezni. Meg kell értenie végre mindenkinek, hogy ez az emberfajta nem különös, sajátságos hajlamainál fogva, valami belső parancsra kényszerül lopni vagy akár gyilkolni is. Nem holmi cigány-hagyomány tiltja számukra a becsületes életet. Tiltotta számukra az az elnyomás, amely az elmúlt rendszerben minden szegényember előtt elállta a fölemelkedés útját. A körülmények változnak, Versenden már meg is változtak. Mégpedig alaposan. S nyomukban változik a cigányság is: dolgossá lesz, becsületessé. És megelégedetté, boldoggá végre. Emberré. SZÍNÉT ÁR GYÖRGY: / Amerikai film és a modern erkölcsök Volt (idő az emberiség- szellemtörténetének fejlődésé során, amikor az ábránd az idill és az illúzió költészete, tehát a valóságból, a képeelet varázslatába menekült édeskés poézis tartotta hatalmába a lelkeket. De nem a nép lelkét hanem ama gőgös és semmittevő arisztokrá(ciáét^ amely a kecses pásztorjátékok és rokokkó dallamok bájával kápráztatta el önmagát, hogy ne vehesse észre a zeneszalónok Ablakai alatt sóhajtó nép nyomorúságát. A francia forradalom ablakot nyitott a világ felé és a XIX. század szabadságharcai kiszellőztették a Fart pour Tart terméketlen bölcsőjében kényeskedő öncélúságnak, a krinolinok és rizsporos parókák alatt megáporodott hangulatát. A nép maga választotta tanítóit és művészeit: Puskint, Tolsztojt, Csehovót, Gorkijt, Petőfit, Táncsicsot, Heinét, Dickenst, Balzacot, Zolát s a többit. Ezek az alkotók egyre szélesebb utat vágtak a naturalista művészet számára, a valóság felett lebegő, érzelmes szerelmi históriák rengetegében. Az alázatos udvaronck tisztességed írása helyére a kevésbbé pallérozott őszinteség ,,tolakodott“ és a századfordulóban Romain Rolland he vári twábk!. .. Ne várj tovább! Még életedben változzon meg e szörny világi Holt milljárd társad szenvedése, év ezredeken átkiált! Ne várj tovább! Csak rajtad múlik, válassz: üdv kell, vagy siralom ?! Ember! Az öröm új világát építsd az üszkös romokon ! Nyugati László már nem volt egyedül, amikor műveiben síkraszállt az elnyomottak igazságáért. Ilyen szellemi előkészítés után joggal volt remélhető, Jhogy a század elején megjelenő mozgókép méltó közvetítője lesz a nép felé a haladás minden megnyilatkozásának. Lenin már negyven évvel ezelőtt, 1907-ben és 1908-ban (beszélt arrol> milyen jelentős eszköze a mozi a töniegnevelesnek, ha a hatalom a dolgozók kezében van. „Amíg a filmgyártás — mondotta, ’ Lenin — a profitspekulánsok kezében van, több kárt okoz, mint hasznot, mert gyakran demoralizálja a tömeget utálatos tartalmával. ^Ha a tömegek birokukba veszik a filmgyártást és az a szocialista .kultúra igazi megteremtőinek kezében lesz, akkor a film a tömegnevelés leghatásosabb eszközévé válik.“ Már röviddel a nagy októberi forradalom után, kiemelte Lenin 'a filmgyártás jelentőségét a szovjet hatalom új feltételei között. filmművészet minden ágának és fajának egyeilen célra kell irányulnia: harc az új éleiért, új erkölcsökért, jobb jövőért a tudomány és művészet felvirágoztatásáért.“ Ez a nyilatkozat pontosan kijelölte a szovjet filmművészet útját. Miben látta ugyanekkor Amerika filmvezérkara a filmművészet kötelességeit? L. B. Mayer, a hatalmas Metró-gyár elnöke a harmincas években Pesten járt és egy sajtófogadáson a következőket mondotta: „Feladatunk. hogy egy kellemes szép álomvilágot teremtsünk a közönség számára. Olyan álomvilágot, amelyben megvalósulnak soha nem teljesülő vágyai, amely elfeledteti vele gondjait és küzdelmeit.“ Az amerikai filmgyártás, mint tapasztalhattuk, maradéktalanul megvalósította ezt a szándékot. Vagyis, a filmművészet Amerikában visszafordult a hamis illúziók, pathetikus és homályos költészetéhez. *iNem felrázni igyekszik közönségét a valóságos élet valóságos viszonylatainak megmutatásával, hanem ködös kábulatba ringatja azt egy ki tenyésztett embertípus ro mantikus hősiességének kihangsúlyozásával.. Minthogy a művészet mindig egy kor erkölcsi tükre is egyben, nem nehéz az amerikai filmek sematikájából következtetni Amerika erkölcsi arculatára. Nézzük csak, melyek az amerikai film sablonfigurái? A megfélemlíthetetlen gangsz’ter, a vadnyugati hős, a zseniális üzletember, a .keménykötésű bankvezér, a gyönyörű nő, aki karriert csinál és az ötletes hírszerző, aki 'túljár mindenki eszén. Van még kiváló detektívfelügyelő, sikert sikerre halmozó művész és rengeteg jómódú polgár saját házzal, saját autóval és saját „állati hűséggel“ ragaszkodó inassal. Ez az amerikai illúziógyár érdekes, de értéktelen archivuma. Az amerikai film még a szegénységet is oly'an émelyítő, minden őszinteségtől irtózó sziruppal önti le, a gyermekes, tehát felelőtlen optimizmusnak olyan mindent elködösítő rózsaszínébe burkolja, amelynek pályázatában a néző a reális ábrázolásnak árnyékát sem fedezheti fel. Amjerika filmgyártói megbocsájthatatlan hibát követtek el, amikor lekötötték magukat a népbutító illuzionizmus mellé. De, ne higyjűb. hogy ezek a „derék üzletemberek“ nem tudták, mire vállalkoztak. Hollywood volt a kapitalista reakció leghasznosabb fegyvertársa és propagandistája. És az ma is. A szép testek és könnyű karrierek látszatának mákonyával, a gondtalan élet illúziójának mérgével késlelteti és akadályozza a dolgozó tömegek öntudatraébredését. „Nézd milyen jól élünk mi Amerikában !“ Ez 51 ki nem mondott propaganda szólam harsog a néző felé minden filmkockáról és kinek jutna eszébe a géppuskáiábú Fred Astaire, vagy az izgalmas szépségű Rita Hayworth csábító yonaglásai láttán arra gondolni, hogy Detroitban, a Ford művek gépei megölik a lelket, hogy talán pppen ebben a pillanatban lincselnek meg valahol egy néger fiatalembert, aki négy évvel ezelőtt még életét kockáztatta a csillagos lobogóért s hogy a nagybankok elnökei talán éppen a szép Rita Hayworth önfeledt csókjának pillanatában írták alá azt a kartellsz-erződést, amely az elbájolt néző életének amúgyis szűk kereteit még jobban összeszorítja. Az amerikai kapitalista reakció szörnyű mézesmadzagja az amerikai filmgyártás, amelynek legsúlyosabb bűne, hogy tudatosan és megfontoltan leplezi és takargatja nézőtömegei előtt az igazságot, holott a film hivatása, hogy a népé legyen. A népet azonban ne csak gyönyörködtesse, hanem nevelje is. Mindenekelőtt ne azt a konvencionális, haz\ig világot mutassa neki, amely az amerikai filiíimesLerek ravaszkodásával minden filmből kiszorítja az igazi életet. Igazságot adjon, de erkölcsi felemelő igazságot. Nagy tragédiákat: a lelkiismeret, a társadalom, a sfcoeális szándékot nagy kJeJső konfliktusait az'örökös házassági komédiák és csengő-bongó történetkék helyett. Kapja meg ezeket a tragédiákban a nép, a tömeg a maga igazi szerepét, amely a jövő társadalmában úgyis egyre nagyobb lesz, tehát nem hiányozhat az irodalomból, a művészetből, á filmművészetből’ sem. Az amerikai filmgyártás ismeretes válsága egytíen az amerikai erkölcs válsága, amely akkor fog csak megoldódni, ha az élet reális jelenségei, az igazság és a szocialista szemlélet olyan jelentős szerephez juthat benne, amilyet Lenin már negyven eztendővel ezelőtt minden művészetek feladataként megjelölt. IA Hetmeii íeqéty a magyar I jövőért I küzd!
