Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1948 (4. évfolyam, 2-7. szám)

1948-04-01 / 7. szám

MAGYAR 3ÖVÓ iy48 április 1 Április elején hagyja el a sajtót a Nemzeti Segély „Centenáris Al­buma”, amely tartalomban és kiállí­tásban egyaránt maradandó értéket biztosít a nagy gonddal összeváloga­tott műnek. v Az album szerkesztőit a negyven­­nyplcas történelmi hagyományok fel­idézésén túlmenően az a szempont vezette, hogy képes-rajzos illusztrá­lásban bemutassák a demokratikus Magyarország szociális intézményei­nek élvonalában működő Nemzeti Se­gély hároméves munkáját és össze­hasonlítva az elmúlt rendszer és a mai népi íkormány intencióit, szociál­politikai vonatkozásban is ismerte­tőt nyújtsanak az olvasónak. A köny­vet értékes irodalmi anyag teszi tel­jessé s ennek keretében a mai ma­gyar irodalom jeleseinek impozáns seregszemléje következik. A könyvet Tildy Zoltán köztársa-Csepeli gyermekek munkaversenye Bensőséges ünnepség keretében vette kezdetét a Nemzeti Segély cse­peli gyermek-otthonában az a mun­kaverseny, amelyet a felnőttek pél­dáján felbuzdult gyermekek indítot­tak az iskolaév befejezéséig. A Temlom-u'tca 13-ban van a Nem­zeti Segély otthona, ahonnan a figye­lemreméltó kezdeményezés néhány nappal ezelőtt kiindult. A hétfő dél­utáni ünnepségen nagy számban je­lentek meg a szervezet intézményei­nek- gyermekei, a versenyre kihívott gyárak üzemi delegátusai és haladó pedagógusok, akik részt vesznek a pályázók teljesítményének elbírálásá­ban. A gyűlést az általános iskola VIII. osz‘ályába járó Kolonics Benja­min, a József Attila gyermekotthon félárva lakója nyitotta meg. Kolonics Benjámin elmondja, hogy a munkaversenynek hat programm­­ponbja van: ki lehet tűnni a tanulmá­nyi előmenetel, a kultúrmunka, a kézimunka, a sport, az egészségügyi ismeretek és az úttörő élet fejlesz­tése terén. Lelkes taps követi a serdülő isko­lásfiú bejelentését, majd elkezdődik a vita, amelynek során egymást lici­tálják túl lelkességben a rövidnadcá­­gos delegátusok Felszólal Ambrus József, a József Attila otthon szín­jeles tanulója, aki szószerint ezeket mondja: — Sokan vannak, akik nem. képesek megbirkózni az iskolai fela­datokkal. Azt javaslom, hogy akik­nek tudásfeleslegük van, legyenek segítségére a gyengébbeknek. Indruck Frigyes tartja magasra a két ujját, beszélni akar. — Ahhoz, hogy sportolni tudjunk, nagy szüksé­günk lenne egy jó focira! A felszólalásnak nagy sikere van. Izgatott közbeszólásokikal sürgetik a focit, a ping-pong asztalt, sőt vala­melyikük szabványos footballpályát is szeretne, szakasztott olyat, mint a nagyoké. Erese István vezetőpedagógus hoz­zászólása után Riedl Antalné, a cse­peli Nemzeti Segély titkára üdvözli aa értékes kezdeményezést, majd a W. M. és a Vámmentes SzabácQakötő üzemi bizottságainak delegátusai, ké­sőbb a gyermekotthonok kiküldöttei kijelentik,, hogy a munkaversenyre való kihívást elfogadják. Gárdonyi Róbert. | A Nemzeti Segély centenáris évkönyve sági elnök cikke vezeti be s Olt Ká­roly népjóléti miniszter, Bölöni György a Nemzeti Segély elnöke, dr. Villányi Andrásné a szervezet al­­elnöke, valamint Kárász Győző, a Nemzeti Segély országos főtitkárá­nak tollából közlünk tanulmányokat. Rónai Sándor szövetkezetügyi minisz­ter, Kerény József a Gyermeklélek­­'tani Intézet igazgatója, dr. Bakáts Tibor a főváros tisztiorvosa, dr- Rot­ter, Lilian, dr. Heimer Ödön, dr Sár­kány Jenő, Fehér Klára, dr. Földes Éva és Vécsey György írásai után harmincegy iró egy-egy kimagasló művét mutatjuk be az olvasónak. Az irodalmi rész tartalmát legbe­szédesebben a résztvevő írók névsora világítja, meg: Gergely Sándor, Bene­dek Marcell, Heltai Jenő, Gellért Oszkár, Barabás Tibor, Kémeri Sán­dor, Vasvári István, Kovái Lőrinc, Várnai Zseni, Hegedűs Géza, Gerőné Fazekas Erzsébet, Kopré József, Anion is a touacsUák Részlet Makarenko könyvéből. Anton viselkedését a telepen mihamarabb az az olthatatlan vonzalom jellemezte, amit a lovak és az istállóügyek keltettek benne. Nehezen volt érthető e szenvedély eredeté. Anton magasabb -szellemi fejlettségű volt, mint számos társa. Beszédét is csak divatból keverte itt-ott ukrán tájszólással. Ruházatát igyekezett rendben tartani, sokat olvasott és szeretett beszélni olvasmányairól. De mindez nem gátolta abban, hogy éjjel-nap­pal az istállóban rostokoljon, kihordja on­nan a trágyát, almozzon a lovak alá, örö­kösen ki- és befogjon, a lószerszámmal baj lódjon, ostart íonogasson, elhajtson a vá­rosba vagy az új telepre. Emellett sohasem ért rá rendes időben se ebédelni, se vacso­rázni és ha elfelejtették félretenni az adag­ját, még csak nem is neheztelt érte. Mint kocsis, állandó csetepatékban élt Kalina Ivanoccsal, a kovácsokkal a raktá­rosokkal és kivétel nélkül mindenkivel, aki a lovakat igényelte. Csak hosszas huzavona után szánta rá magát, hogy befogjon ha parancsot kapott erre, szemére hányta az elutazni akaróknak, hogy nem kímélik a sze­gény lovakat, hogy nemrég is fel volt hor­zsolva a Kesely nyaka, meg hogy nincs elég abrakjuk, nincsenek megpatkolva rendesen. Olykor csak azért nem lehetett kocsira ülni, mert híre-hamva se volt a telepen se Antonnak, se a lovaknak és senki se tudta, hol vannak. Egy júniusi este jó későn azzal vertek fel hogy: — Kozir nagyon beteg, haldoklik . . . — Hogy-hogy, igazán haldoklik? — Tgen — forró mint a tűz és nem lélekzik. •Tekaterina Grigorjevna is megerősítette, hogy Kozímak szívrohama van és okvetlen orvost kell hozzá hívni. Elküldtem Antonért. Úgy jött, mint aki előre elhárítja minden rendelkezésemet. — Anton, azonnal fogj be, a városba kell menni, de rögtön. A fiú félbeszakított: ^ — Én bizony nem megyek sehova és a lovakat sem adom senkinek! . . . Egész nap hajszolják őket, nézze meg, még csuromvíz mind a kettő . . . Nem megyek! —- Doktort kell hozni, hát nem érted? — Bánom is én a maguk betegeit! A Ke­sely is beteg, mért nem hoznak őhozzá is orvost ? Dühbe jöttem: — Azonnal átadod az istállót Opriskó­nak! Veled nem lehet dolgozni! / — Tessék, átadom én . . . Majd meglát­juk, mire megy Opriskóval. Maga is min­dent elhisz . . . hogy az beteg, ez meghal. A lovakkal meg senki se törődik szóval csak dögöljenek rakásra ... És ha megdöglenek se adom a lovakat. — Hallottad, amit mondtam: már nem te vagy a főlovász, hanem Opriskó. Add át neki az istállót, de nyomban! —- Jó, átadom . . . Vagy adja át, aki akarja, én nem maradok tovább a telepen. — Ha nem akarsz maradni, nem is kell, senki se tart vissza! Anton könnyek közt nyúlt a zsebébe, ki­­húzta onnan és az asztalra tette a kulcs­csomót. Bejött Opriskó, Anton jobbkeze és csodálkozva nézte a pityergő főnököt. . . Bratcsenkó megvető pillantással mérte vé­gig, mondani akart valamit, de aztán csak megtörölte az orrát a kabátujjába és szó­­nélkiil kiment. Még aznap este távozott a telepről, a hálóterembe sem ment he többet. Amint be­­kocsiztak a városba az orvosért, látták az országúton baktatva, fel se kéredzkedett s mikor hívták, csak legyintett egyet. Két nap múlva Opriskó rohant este hoz­zám sírva, véres pofával. Még ki se kérdez­hettem, mi történt vele, amikor Iádia Pet­rovna is megjelent, teljesen feldúltam Az­nap ő volt a telepügyeletes. — Anton Szemjovics, jöjjön gyorsan az istállóba, Bratcsenkó van ott, nem is tudom mi van vele . . . Az istállóbamenet szembetalálkoztunk a nvurga Fedorenkóval, a másodWovásszal Bőgött, mint akit megnyriztak. Mi az, mi történt? — Hát igaz is, hogy lehet igy elbánni az emberrel. Csak fogta a gyeplőszárat és n pofámba vágta . . . — Kicsoda? Bratcsenkó? — Persze, hogy ő . . . Az istállóban Bratcsenkót és egyik kise­gítő lovászt nagy munkában találtuk. Ba­rátságosan köszöntött, de amint meglátta mögöttem Opriskót, jnegfelledkozett jelen­létemről és nyomban rátámadt: — Be ne tedd ide a lábad, mert nyakon­­váglak! . . . És ez még kocsis akar lenni! Nézze meg, mit művelt a Kesellyel! Antön egyik kezével a mécsest fogta, má­sik kezével engem húzott Keselyhez. A ló fejét tényleg iszonyúan felhorzsolta a gyeplőszíj, de a seb helyet már fehér ron­­gyoeska takarta, amit most Anton vigyázva felemelt s aztán megint a helyére tett vissza. — Kszeroformot szórtam rá, — mondta komoly hangon- . — De mégis, hogy mertél engedelem nélkül bemenni az istállóba és itt önkénye­sen Ítélkezni verekedni ? .. . — Azt hiszi, hogy kész vagyok vele? Ne kerüljön a szemem elé, mert agyonvágom! Egy sereg telepes tolongott az istálló bejáratánál és a basát fogta nevettében. Én se tudtam kellőképen haragudni Antonra: oly annyira meg volt győződve a maga és a lovai igazságáról. — Hallgass ide, Anton — amiért elverted a gyerekeket, ma este nálam ülsz szoba­­áristomban. — Dohát én nem érek rá! — Elég a feleselésből! — rivalltam rá. — Na jó, jó hát majd leülöm, ha mu­száj . . . Be is ült hozzám este nagy mérgesen és nekilátott olvasni. Raffy Ádám,- Aczél Tamás, Komlóé Aladár, Hollós Korvin Lajos, Fodor József, Kassák Lajos, IJegedüs Zol­tán, Imecs Béla, Füst Milán, Vas István, Ember György, Gereblyés László, Tamás Aladár, Barát Endre, Lew Slavin, Hajnal Gábor, Boross László, Peterdi Andor, és Mária Béla novelláit, verseit találjuk a gazdag szépirodalmi anyagban. A Nemzeti Segély Centenáris Al­buma — a papírhiányra való tekin­tettel — nem jelenhet meg a kívánt és értékét megillető példányszámban. Az érdeklődésre számítva úgy hatá­roztunk, hogy a könyvre már most megindítjuk az előjegyzést. Aki az évkönyvre igényt tart, értesítse a Nemzeti Segély Országos Központjá­nak sajtó- és propaganda osztályát (Budapest VI., Munkácsy Mihály-u. 19>, hogy még idejekorán előjegy­zésbe vehessék Pabló Neruda: SÖTÉT VÁROSNEGYED Elmúlt a dolog költészete, vagy már süríteni nem tudom s szertefoly? Tegnap az alkonyt néztem s olyan voltam mint romok között roppant mohafolt. Bosszút s kormot liheg a város, a kültelkeken bitang, szürke köd, a hivatalban robot őröl lassan s zavaros szemű főnököd. A hegytetőn vérzik a naplemente, utcákon, tereken is vér ömöl, a szíveket fájdalom zúzza, könny marja szét és rohasztja csömör. Folyó öleli át az elővárost, mint fagyos kéz, mely homályban tapog, mély vize fölött szégyenkezve nézik egymást. a csillagok. Távol •.. ködöl a feledés, füst csavarog, jéghegyek zajlanak, zöld mezőkön delel a csorda, a p sátorokról veríték szakad I S én itt ténfergek fulladozva, szívem a világ minden kínja rázza, mintha egy-egy mag volna minden könnycsepp Vér Andor fordítása Ha valamit issük mindig­­mindenkit a lepiMat Aptritiv ? Mecseki itóka! Brandi ? Dékány-Napoleon! Pezsgő ? Líttke ior England Littke Casino! Forgalomba hozza: Zala liácoly- Uq-Budapest, V., Vadász-u. 13. T: 123-963.

Next

/
Thumbnails
Contents