Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1948 (4. évfolyam, 2-7. szám)

1948-01-15 / 2. szám

t948 január 15. »iám IV. évfolyam 2. sióm 'ölőni György: „Magyarország a XIX. század kö­zepének váratlan esodúgyi rmeke” — ír-a Ady a negyvennyolcas Magyar­­országról és még ezt is írta, hogy akkor „egy/ bizonytalan eredetű nem. ze: fogta magái s nagy bizakodó ma­gyarsággal be akarta iktatni a sze­gény balsorsú magyarságot a jobb­fajta népek anyakönyvébe”. Mert r; volt röviden negyvennyolc társadal­mi forradalma és szabadsághaie,.' És ami száz év óta Magyarországon történt, az mind csak elkenése, kom­promisszuma volt azoknak az esz­méknek, melyek akkor feltörtök, napvilágot f láttak. Száz esztendő esak csupa gánesvefés Voll a motora Magyarország kialakulása ellen. ' Mos1, amikor Magyarország fel­szabadulva, végre visszakanyarodott a száz év előtti útra, vissza a kez­deti szabadsághoz és demokráciához, csak úgy ünnepel héjük méltón >8 száz éves évfordulóját, ha lehánfuk róla a megalkuvásokat, a poli hca! hazudozásokkal együtt a szellemi óz erkölcsi töréseket és azt mutatjuk fel be'^le, ami igazi, tiszta szelleme volt, amit nemzetszereteiben. ház ló­ságban, társadalmi előretörésben, népszabaditásban együtt jelzett Kos suth, Petőfi és Táncsics. Vannak, kiderült, hogy vannak olyanok, akiknek nem tetszik ez a száz esztendő előtti szabadság és akik, ha ma volna 48, nem a szahnd­­sághős honvédekkel menetelnélek együtt, hanem a Habsburgokkal, a gyalázatos hoiráruló arisztokraták* kál, a peesovicsokkal, a muszkavese­­tökkel a népnek és a hazának áruéi­val. Vannak ilyenek-és ha nem titkol­ják, hogy nekik nem Kossuth és Pe­tőfi, aa eszményképük. Tehát akko' a tegnapi Windischgrätzzel fújnak egyet, vagy Bécs zsoldosával, Jßna­­si ecsal, és ha arról lenne szó, kié legyen Buda, ezek amellett drukkol­nának, mint tegnap, hogy inkább az osztrák ármádiáé; és ma, hogy in­kább bizonyos nyugati seregeké, mint a magyar népszabadságé. Száz esztendő múltán is nem nehes fellelni a mai ellenforradalmárokban az egyenlő indító okokat. A régi vi­lág kiváltságosai sírják vissza az 5 idejüket, a föld, a tőke ,az egyiáz urai. Ma a hármas együt esből a Mindszenthyek lépnek elő. A kom­promisszumokat Ifötő magyar szei’ ?m Petőfit csak kisajátította, vagy meg­hamisítóba. Az új ellenforradalmin szelieme merészebb és vakmerőbb: Petőfit egyenesen kitagadja, kitagad­ja és legszívesebben ott fűzné tovább a magyar jelent és jövendőt, ahol a pozsonyi országgyűlés még fel nem szabadította a jobbágyokat.' Negyvennyolc évfordulója, negy­vennyolc száz esztendejének megün­neplése éppen ezért nem szabad, hogy csak szimbolikus ünnepsorozat legyen: Legyen az bátor, őszinte es megnema'kuvó hitvallás ameile-.t, hogy a siabadságeszmcke. élesztjük, és újra a mienkké tesszük, a népi Magyarország kiépítésében diadalra visszük. Ezekben a napokban, amikor szomszédainkkal ápoljuk a ba.áti Összeköttetést és-építjük a népek kö­zötti együt1'működés-, ekkor is negy­vennyolc szellemében C3e!ekszürk, mely" a magyar szabadságot befűzne h világszabadságba és mely szomorú tévedések során, de végül felismerte, hogy csak a népek szabad fejlődése­ben s nem egymásíölött^ uralkodásá­ban van a haladás, a béke és a sza badság.- To'juk hát félre az ú.ból az új sv&rcgelbeket, a történelem kártevőit és hamisítóit. De nem elég, ha fél t­­toljuk őket, koppintsunk a körmük­re is. Mer : nemcsak ünncproptásr'fi van szó, amit elviselni van elég íe- Matéiye a magyar demokráciának, hanem bizonyos ellenforradalmi esz­­mék sunyi elhintéséről. Félre ütnek őr, mint a sanda mészáros. Nem Pe­tő?., Kossuth vagy Táncsics fáj a történelemhamisítóknak, hanem tör­ténelmi kritikájukkal akarják el­hinteni a. kételyeket, hogy ma-ePe­­nességiiket a mulútaal is igazolni jö­hessen. Nem a múlt ellen izgatnak ők. hanem a jelen ellen, az fáj nek c, hogy a haladó szellem ekéje erőseb­ben és mélyebben beleszánt e földbe, mélyebben még, mint Petőfi hitte vagy álmodta. Az fáj nek k, hogy ami valamikor' nak ezép elgondolás volt. gondolat voP, az ma valóság ís£í, mert kitágítjuk a nép uralmát •és a népszabadságot. Amit lehete­­lennek hittek valamikor, az leh<PÖ, amit hibának, bűnnek, tévedésnek hirdetnek, abból mi erényt, 'érdemet és bizonyosságot csinálunk. Most akár tetszik, akár nem. mi vaTljuk és esslekedjük is, how Petőfi. Köss uh és Táncsics népe vagyunk. Ez a« ér­telme 43 cen'ennármmának. j Kárász Győző: ’ ; A görög nép szabadsága - a világ népeinek szabadsága A legutóbbi hetekben, a nemzetközi események közölt, szinte a legfontosabb - helyet a Görögországban folyó harc foglalja el. A re­akció és a demokrácia, az elnyomás és a szabadság erői vívnak halá­los csatát. Ha megengedhetnénk magunknak, hogy kizárólag az emberiesség szempontjából nézzük a görögországi eseményeket, akkor is állást kellene foglalnuizk a nép igazsága mellett. Azonban Görögországban nem görög reakció és görög demokrácia harcáról van szó, hanem a reakció és a demokrácia kCádemléröh országok és nemzetek meg­jelölése nélkül. A harc Görögországban nem néhány hete kezdődött. Miért éppen most kell határozitan leszögezni álláspontunkat? Mi ietle ezt ennyire időszerűvé? Lássuk, mi történik Görögországban. Négyéves kemény, küzdelem ütöm, amikor a partizánok hősi har­cának eredményekép, a görög nép felszabadult, baráti jelszavakkal és a kisnépek önrendelkezési jogának Ígéretével, angol csapatok szédl­­tak partra. Bár a partraszállás katonailag megmagyarázhatatlan volt, mert egyetlen puskalövést sem kellett leadni az akkor már elűzött megszállókra, a görög nép a vendégnek kijáró barátsággal fogadta az angol katonákat. Nem sok időbe telt és a ,.vendégek" sortűzzel fizettek azért, mert a görög nép komolyan vette önrendelkezési jogát, mert nem kellett és nem kell neki a nem régen még Hitlerrel és Mus­­solinivel paktáló Caldarisz és Szofulisz féle áruló Idikk uralma. Az angoloknak ezt a nem egészen dicsőséges szerepét mind inköibb az amerikaiak vette kát és ma azoknak a görögöknek, akik vállalták a német és olasz megszállók elleni harcot, most az angolszász imperia­listák intervenciós csapatai és a közelmúltban még a német és olasz megszállókat támogató görög árulók ellen kell harcolni. -Az angolszász imperialisták, fáivá a görög nép tör ellenségét, látva, hogy rossz vállalkozásba fektették dollárjaikat, fokozzák a nyo­mást. De miéri oly fontos az angol és amerikai imperialistáknak, hogy Görögorszcigban vérbefojtsák a népjogokat, a demokráciát? Ha Görögországban a népé a hatalom, úgy az ország nem szolgád hídfőül az angolszász imperialistáknak háborús poliiikárukban. A görög nép tehát sóját szabadsagán kivid a békéért harcok. Ha ebben a harcban a demokrörcia győz, légy a béke gondolata győzőit. De ha sikerül a reakciónak megvetni lábéit Délkeleteurópúnak ezen a részén, úgy nö­veli a háboríts deszélyt. Ezért kell a magyar népnek is állási foglalni a görög szabadságharcosok mellett és erejéhez képest segíteni őket. Ha í936-ban a viliig népei leheltei»nné tették volna Franco győ­zelmét Spanyolországban és következetes, demokratikus politikád ,kö­vettek volna.cz európai országok egymás után történt leigázása ide­jén. a mgsodik világháborúi felttélenfd elkerülhető lett volna. Tanulnunk kell a múlt hibádból minőd is inkább, mert Görög­ország még. sokkal közelebb van hozzánk,, mint Spanyolország. Állásfoglalásunkkal egyidŐben, erőnkhöz képest segíteni is kell. A dörög nép ezreit végzik ki, tízezrei sínylődne,k börtönökben és in­­ternálótáborokban. A szabadságharcosok, a legnehezebb körülmé­nyek közöli, életüket áldozva harcolnak a mi szabadságunkért is. Kő-

Next

/
Thumbnails
Contents