Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1947-02-01 / 2. szám
A telepesélet küzdelmei és nehézségei Piliscsabától 12 küomóferre feleszik Máriahalom. Nemrégiben még egyilc fellegvára volt a Volksbundnak. A kitelepített svábság helyére most újabb és újabb magyar telepes családok érkeznek. Az Alföldről, Szlovákiából és a Felvidékről jönnek a nincstelen magyarok, hogy új életet teremtsenek az elhagyott földeken. Példátlan nehézségekkel kell megküzdeniök. A kitelepítettek ingóságait és ingatlanait a Földalap vette kezelésbe, olymódon, hogy a rábízott javakat nagyrészt a visszamaradt svábságnak juttatta. Midőn december folyamán 30 új ■ magyar, telepes család került a községbe, legelőt nem kaptak, azzal az indokolással, hogy úgysincs állatállományuk, mikor viszont jószágot igényeltek, azzal dobták vissza igénylésüket, hogy legelő híjján nem tudnak az állatok takarmányozásáról gondoskodni. A íközség bírája, kinek az volna a hivatása, hogy rendet, nyugalmat és megbékélést teremlsen, egyáltalán nem áll hivatása magaslatán. Intézkedései nyomán csak újabb zűrzavar, torzsalkodás támad. Az új telepesek javarésze — már akinek csizmája, bakancsa, vagy egyéb megfelelő lábbelije van —, eljár a szomszéd bányába. Természetesen minimális munkabért kapnak, hiszen szakismeretük nincsen. De ez a sovány kenyér is csalk addig tart, míg a kilométerek le nem marják a lábukról a cipőt. Ezekután érthető, hogy a máriahalmi magyarok a Népjóléti Minisztériumhoz és a Nemzeti Segélyhez fordultak. Ne hagyjanak bennünket éhenhalni! A Nemzeti Segély azonnal magjelent a fenyegetett telepeseknél. 72 családot részesítettek segélyben. 100 kiló nulláslisztet, 150 kg burgonyát, 300 kiló babot, 62 kiló cukrot, 35 kiló kakaót és nagymennyiségű tej-, hús-, főzelékkonzervet és gyermektápszert osztottak ki. A kiosztás, megrázó jelenetek közepette játszódott le. Egy asszony sírógörcsöt kapott, a másik anya magához szorította az ajándékcsomagot és hisztériásán kacagni kezdett. Nem lehetett lecsillapítani. Darabig állt, szinte földbegyökeredzett lábakkal, aztán rohanni kezdett hazafelé. Vitte az ennivalót a gyermekeinek. Az élelemosztást a lehető legnagyobb körültekintéssel szervezték meg. A tehéntartó gazdák nem kaptak tejkonzervet, s nem részesültek lisztjuttatásban azok,' ajkikről beigazolódott, hogy az ősszel őröltettek, vagy valamely iparvállalattól kaptak ellátást. Cukor elsősorban a 12 éven aluli gyermekeknek, valamint a szoptatós és állapotos anyáknak jutott. Helyénvalónak tartanók, hogy az új településeket mindenütt megvizsgálják szociálpolitikai szempontból. Elsőrendű nemzeti érdek, hogy ennek az új gazdarétegnek minden segítséget megadjunk! övék a föld, műveljék meg! De gondoskodnunk kell arról is, hogy távol tartsuk a bűnös kezeket az új telepesek egzisztenciájától. A köztársaság és a demokrácia ellen bujkálva munkálkodó erőket ki kell iktatnunk a kulcspoziciókból, nehogy tervszerű aknamunkájukkal kiüssék a kenyeret az új gazdák kezéből és hogy ne legyen alkalmuk tovább szítani az ellentétet és viszálykodást a visszamaradt sváb réteg és a telepesek között. Azcikban a pozíciókban, melyek a föld, az állatállomány, a gazdasági felszerelés észszerű és igazságos elosztása iránt intézkednek, meggyőződéses, becsületes demokratákot kell látnunk, akik nem háborúskodást, hanem megbékélést, nem parlagon heverő földeket, hanem dús aratást, nem elégedetlenséget, hanem összefogott szorgalmas munkát indítanak el a demokrácia és a szebb magyar jövő jegyében. A Nemzeti Segély megalakulása óta felvetette és állandóan felszínen tartotta az elhagyott és züllés veszélyének kitett gyermekek problémáját. Tudósok és szakemberek bevonásával több ankéten állapította meg a legsürgősebb tennivalókat, melyek ezt a múltból ránkmaradt feladatokat megoldás felé viszik. Mozgalmunkat „Fedelet az elhagyott gyermekeknek!“ jelszóval indítottuk meg. Nem elégedtünk meg azzal, hogy otthonokat, létesítettünk az elhagyott gyermekek elhelyezésére, hanem igyekeztünk a társadalom legszélesebb rétegeit Ls az elhagyott gyermekek megmentésének munkájába bevonni. Örömmel közöljük, hogy a Nemzeti Segély fáradozásának és törekvésének komoly visszhangja támadt-. Már befejezéséhez közeledik Kórost Mihályné elnökasszony kezdeményezésére 100 elhagyott gyerme. két befogadó intézmény berendezése. így most már a Vörös Kérészi is magáévá tette az elhagyott gyermekek problémáját. Örömmel üdvözöljük az újabb kezdeményezést, amely úttörő munkánk nyomán jött létre és meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar tárradalcm minden rétegének bevonásával az elhagyott és züllés veszélyének kitett gyermekek problémája nagy lépéssel jut közelebb a megoldáshoz, amely eddig legfőbb gondja a demokratikus magyar népjóléti kormányzatnak. örömmel üdvözöljük.. / A Nemzeti Segély L Országos Kongresszusa A hölgy5 m fcufyea és a harmadik A három kívánság. Egy régi mese mai változata. Mindannyiunk gyermekkorának kedves emléke: „Mese a három kívánságról“. Az első kívánság egy darab kolbász és ebből az ártatlan, falatka csemegéből kerekedik az a furfangos bonyodalom, amelynek végén a mese hősének nem marad semmije, de ennek a semminek úgy örül, mintha valóban valami csudálatos jótétemény részese lenne. Milyen más, átgondolt a mai gyermek három kívánsága. Az alábbi kis igaz történetet azért mondjuk el, hogy a felnőttek is lássák, mily gyökeresen átalakították a gyermekek lelkét az elmúlt évek, évtizedek fekete élményei. A Sallai Imre Elhagyott Gyermekek Otthonának (Sarolta-út 12.) egyik kis lakója, Inkey László, 9 éves, félárva gyermek. Édesapját elsodorta a háború, édesanyja elárusítónő egy áruházban. Lakásuk nincs. A kisfiú a Nemzeti Segély Otthonában, édesanyja albérletben lakik. A Nemzeti Segély Otthonának vezetője a gyermekeket képességvizsgálatra vitte, hogy ezekből a vizsgálatokból kiderüljön, melyik gyermek milyen pályára alkalmas és milyen élethivatásra kell előkészíteni. A vizsgálaton minden gyermeknek le kellett Írnia íz ő három kiviviágát Miki? I*(H idillid) m Imi Ili T. í síd fűzés nélkül írom le: 1. Édesapám jöjjön haza. 2. Legyen egy saját lakásunk W. C.-vel és fürdőszobával. 3. Ne legyen ezen a földön soha többé háború. Ez volt Laci három kívánsága és legyen ez számunkra parancs, hogy az új népi demokráciában minden családnak rendes, egészséges otthon jusson, vessük latba minden erőnket, hogy háború ne fenyegesse ezután az építés munkáját, és hogy egy kis család boldog fészkét ne dúlhassa szét többé a pusztulás, szülőket és gyermekeket elszakítva egymástól. H elyreigazítás Legutolsó számunkban, „A Nemzeti Segély számára, befolyt összegek az 1946. érben“ című rovatban csak a stabiUzáoió öt hónapja alatt befolyt nagyobb adományok értendők. A felsorolást egyébként folytatni fogjuk. Barátságtalan hideg idő van. A járda síkos, mint a jégpálya, a kocsiúton autók suhannak s néhány szerencsétlen fuvaros küzködik a még szerencsétlenebb lovakkal. Nyargal mindenki, mintha valami veszedelem elől menekülne. A körút sarkán toprongyos kis kölyök álldogál. Fagyott markában hosszú póráz, a póráz végén hodorított hajzatú kis kutya. A gyerek beszél. Nyilván a kutyához: — Micike, siess már. Micike úgylátszik nem találja a dolgot olyan sürgősnek s az időt sem olyan barátságtalannak, mert egyáltalán nem siet. Igaz, Micike ruházata is lehetővé teszi, hogy gazdája dacoljon a tél viszontagságaival. Micikén ugyanis bársony kabátka van. Szép zöld kabát, vörös bőrszegélyzettel. Szóval a kiskutya nem siet, hanem tempósan emelgeti a hátsó lábát és mozgatja az orrát: szaglászik. Közelebb lépek. ... fu gyerek, honnan van neked i!jli! uíp kutyád? így kiöltözve, hajbodorítva? A kisfiú végigmér pillantásával■ — Nem az enyém■ — Hát kié? — A Kovácsné nagyságáé! — Hát miért van veled? — Az úgy van, hogy a nagysága szokta sétáltatni a kutyát. De most, hogy ilyen hidegre fordult, a nagysága nem akar lejönni az utcára. Hát megalkudtunk. Minden sétáért kapok 20 fillért. Naponta háromszor jövök. Reggel, délben, meg este 9 óra tájt. De máma olyart hideg van, hogy kedvem szerint el se jöttem volna■ Mondtam is a Kovácsné nagyságának, de 6 azt mondta, hogy az alku — az alku! — Fázol? — Nagyon. — Mit ettél ma? — Kenyeret, meg cukor nélküli planta-teát. — Hát a kutya mit reggelizett? — Levest raktak elé, úgy láttam, volt benne egy kis tészta, meg húsmaradék is. De hozzá se nyúlt. Válogatós. Pedig Isten bizony egész gusztusos étel volt. Azt mondta Kovácsné nagysága, Micike csak a sültet kedveli, meg az édestésztát. Hát ilyen válogatós. —• Te nem vagy az? — Óh... Nem is válaszol többet a gyerek, de ebben az egyetlen hangban, ebben a lemondóra sikerült szótagocskában o.nnyi vád van és kényszerű lemondás, annyi panasz és nyomorúság, hogy egész vádirat kitelne belőle az emberi komiszság ellen. — A nap többi részében mit csinálsz? — Tanulok. + — Tankönyved van-e? —■ Van. Sándoriné nagysága vette. A gyerek már indul is tovább. A szél elkapja hangját, de azért hallom így is, mint valami panaszosan lebegő dallamot: — Siess, Micike, fázom. Én inkább Kovácsné őnagyságát sürgetném: Siessen, tanuljon a másik *asszonytól! Egy kedves háziállat becézgetése nem bűn. És ha igen, ezt a vétséget magunk Ls elkövettük, nem egyszer. . Az állat védelme és szeretetne humanizmusunk egyik szép vonását adja. Igenis, szeressük négylábú barátainkat, de ne egy rongyos kis gyerek rovására ... G. Mi történt Dorogon. Egyik napilapban hír jelent meg arról. hogy a Nemzeti Segély dorogi raktárában. lopás történt. A tettes a Nemzeti Segély Villányi nevű raktárkezelője volt. A Nemzeti Segélynek Dorogon sem raktára, sem raktárnoka nincs, így a Nemzieti Segély dorogi szervezeténél sem lopás, sem más bűncselekmény nem történhetett. Dorogon, Villányi nevű egyénnel a Nemzett Segély összeköttetésben nem áll. A külföldi magyarság hangja I Magyar Ssemle Páris, 1947 február 9. Értelmiségiek tiltakozása: alulírott Franciaországban élő magyar írók, újságírók, művészek és értelmiségiek felháborodott megdöbbenéssel értesültünk a demokratikus kö*társaság megdön. tését célzó összeesküvésről. Szüksé* gesnek tartjuk, hogy a magyar kormány a törvény teljes szigorával sújtson le a bűnösökre, hogy ezzel egyszer s mindenkorra elejét vegye a magyar nép demokratikus fejlő* dése ellen irányuló aknamunkának. Páris 1947 február 9. Bajomi Lázár Endre írja: A demokrácia, az igazi haladó és népi demokrácia, olyan rezsim, ahol minden polgár beleszólhat a közügyekbe, ahol minden hazafi jogának és kötelességének tartja, hogy felelőségre ionja a köz tisztviselőit, ha erre szükség van. A köztársaságnak szüksége van minden magyar éberségére. A horthyzmus tengernyi vérbe és könybe került. Egy haj szálon múlott, hogy örökre el nem tüntette a föld színéről országunkat és népünket. Senki ne csodálkozzék azon, hogy nem kérünk belőle, elég volt a horthyzmusból! Magyar Ssemle Páris, 1946 dec. 1. A Magyar Függetlenségi Mozgalom azt tűzte ki céljául, # hogy ápolja a múltat és munkálkodjék a jövőért. „Mi itt“ — mondja a Mozgalom kiáltványa, —• „a fiatal magyar demokráciának előretolt, nyugati bástyájává kell, hogy váljunk!“ Felelős szerkesztő és kiadó: KARASZ GYŐZŐ Kiadóhivatal és szerkesztőség: Nemzeti Segély országos központja, Budapest, Munkácsy Mlhály-utca 19. Szikra Irodalmi és Lapkiadó Vállalat,. Nyomdai Rt., Budapest. Felelős vezető: Nedeczky László
