Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1947-05-01 / 4. szám

1017 május III, évfolyam 4. szám Két év után,.. Tildy Zoltán köztársasági elnök megnyitóbeszédé a Nemzeti Segély I. országos kongresszusán Uj feladatok Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes beszéd© Tisztelt Kongresszus! A Ner - zeti Segély munkáját és annak jelentőségét helyesen kiértékelni csak az tudja, aki ott volt ennek a munkának kezdetén, mint ma­gam is. Azokban a sötét és ne­héz időkben, amelyekről Darvas József barátom előbb szólt, ami­kor valóban ott égett szemünk­ben a megkapott szabadság tüze, egy mérhetetlen szenvedésen át­ment főváros és ország, a lélek­ben reménykedő, de testileg vég­letekig leromlott társadalom sö­tét mélységében a Nemzeti Se­gély felemelte a szolidaritás sza­vát és tettekké váltotta át. Két esztendő után, sok mindent elfe­lejtettünk. Néha megdöbbenten látom, hogy a magyar társada­lom egyes rétegei ma már mint­ha nem is tudnák honnan jöt­tünk ki, milyen utat jártunk meg. Olyan emberek ajkáról hallani nemcsak panaszt, de a zúgolódás szavait is, akik nemhogy meg­akadályozni akarták annakidején a romlást, de tűrték, vagy részt­­vettek a romlás előkészítésében. Ma a demokrácia hallatlan erőfeszítése és nagy eredmé­nyei után vannak emberek, akiknek semmi sem elég. Ez csak azért lehet, mert elfelej­tették, honnan jöttünk, az életnek mely mélységeiből. De sok mindenki elpusztult volna, ha a Nemzeti Segély akkor nem keresi meg a leg­elesettebbeket, a legnyomo­rultabbakat, azokat is, akik magyar szemérmükben nem tudtak elmenni oda, ahol se­gítség kínálkozik. A Nemzeti Segély maga ment ezekhez a szerencsétlenekhez; szellemi értékeink közül sokat tar­tott életben és mentett meg. Kereste a segítés útját, fel­ébresztette azok lelkiismere­tét, akikről kiderült, hogy sok mindenük maradt. Amikor a Nemzeti Segély mun­káját felmérjük, erre az első hős­korszakra mindenekelőtt vissza kell emlékeznünk. Bárki' jön hoz­zánk külföldről, mindenki meg­állapítja, hogy az életakarat ekkora jeleit, mint a magyar föl­dön,.. ebben a fővárosban, ■ nem­­látják sehol Európában. Népünk — és ez alatt minden dolgozót, a kisipari munkást, a földmívelőt, az értelmiségi munkást értem — nem adta meg magát a remény­telennek látszó sorsnak, amibe kerültünk. Még el sem csillapult az ostrom zaja, a fővárosban megindult az élet. Megindult az élet a gyárakban, ahol a munká­sok valóban reménytelennek lát­szó munkába kezdtek; üszkös ro­mok között tisztogatták maguk­nak munkahelyet, ahonnan meg­indul az élet. A párásítók a föl­deken két kezükkel, sokszor min­den eszköz híjján láttak neki a föld megmíveléisének. Nemcsak a kétkézi munkás, de az értelmi­ségi téren dolgozó minden lelki­­ismeretes magyar ember még a nyomorúság idején munkába fo­gott. A magyar demokrácia erő­feszítései a jövőben kell, hogy még nagyobbak legyenek mint eddig. Kétségtelen, hogy minden munkát maga az állam, vagy a közületik nem tudnak majd elvé gezni. Amikor azt látom, hogv a Nemzeti Segély a maga arcát a magyar jövő felé fordítja és elsőrendű feladatának a jövő munkában a gyermekek megmen­tését tartja, a gyermekét, aki el­­esettségében a züllés útjára ke­rült, vagy akinek nincs otthona, akkor meg kell állapitanom, hogy a legjobb munkára vállalkozott a Nemzeti Segély. Nem szabad elvesznie senki­nek ebben az országban, sem fizikailag, sem lelkileg. Ez a mai társadalom, amely annyi terhet hord, vegye magára a jövő terhét és tárja ki szívét azon gyermekek számára, akiknek szüleit elsodorta a háború vihara. A mély felelősség a jövőért és a gyermekek jövőjéért áthatotta a Nemzeti Segély vezetőségét és ismételni tudom csak, hogy a leg­szebb', legfelemelőbb és legjobb munkát végzi a maga nemében, amikor programjának központ­jába a gyermekek megmentését állította. A Nemzeti Segély munkája kez­detén igyekeztem abban tőlem telhetőén résztvenni; sokszor gondoltam azóta is a Nemzeti Se­gély munkájára ,es- sokszpr kíván­tam, hogy ez a munka jó kezek­ben sok eredményt érjen el. A mostani Kongresszus mun­kájához sok sikert kívánok és ki­férje áldás'a nemes elhatározáso­kat. Meleg szeretettel köszöntőm mindazokat, akik magyar földről, ’vagy más országokból eljöttek erre a Kongresszusra és őszinte bizakodással nézek a Kongresszus jövő munkája elé. Kötelességemnek tartottam, hogy a Nemzeti Segély Kongresz­­szusára én is eljöjjek és néhány szóval kifejezzem hálámat azért a jó munkáért, amit a Nemzeti Segély a fiatal magyar demokrá­ciáért az elmúlt két — nem köny­­nyű — esztendőben végzett. Az emberek emlékezete meglehető­sen rövid és különösen a rosszat gyorsan elfelejtik. De én még jól emlékszem, amikor még a kor­mány Debrecenben volt és jöttek a hiob-hírek, egyik rosszabb, mint a másik, hogy néz ki a felszabadult főváros, mekkora a nyomor, milyen kilátástalan a helyzet; senki sem tudja, mit kell csinálni. Ezekben a nehéz napokban, amikor mindenki biztosan szár. ,;<Mt arra, hogy Dudapes ten ezrével vagy tízezrével szedi majd áldozatait az éh­halál, —- született meg — ta­lán szerénytelenség nélkül állapíthatom meg, a mi pár­tunk kezdeményezésére — a Nemzeti Segély. Akkor hosszú hónapokon ke­resztül 30.000 gyerek kapott napi meleg ételt a Nemzeti Segélytől. Ma. amikor hála Istennek ezeken az időkön túl vagyunk, talán nem is látszik olyan nagy teljesít­ménynek, akkor azonban szerve­zetileg is, anyagilag is óriási jelen­tősége volt Budapesten. Mi az or­­,szág gazdasági erőviszonyait is­merjük Látjuk, hogy ennek az intézménynek még hosszú eszten­dőkig fontos szerepe lesz az álla­mi intézmények mellett. Mi szo­cialisták, kommunisták különösen a régi kapitalista világban, ami­kor a mai demokráciának még ke­vés nyoma volt, nem voltunk ba­rátai a társadalmi segítésnek. Ma azonban ez- a kérdés is megválto­zott és látjuk, hogy a társadalmi segítésnek, s az ilyen intézmé­nyeknek mint a Nemzeti Segély még hosszú évekig jelentős sze­repük lesz az ország védelmében. És hogy ez igy van, mutatja a nagy éVdeldődés, „amdy . ezzelaz intézménnyel szemben nemzetkö­zileg is megnyilvánult. Felhasz­nálom az alkalmat és köszönetét mondok - a - svédeknek, .dánoknak; aJonitnak és mindazon szer­vezetnek, akik a N. S.-t segí­tették. mindazokért a segít-’ ségért és támogatásért, amiben a Nemzeti Segélyt részesítették. Hozzáteszem, hogy amennyiben nekem, .mint vendégnek van ta­nácsadói jogom,- kérem, hogy ezek a külföldi intézmények vál­toztassák meg a segítés módját. 1945-ben az országnak első­sorban élelmiszerre és gyógy­szerre volt szüksége; jelenleg az élelmiszerbéhozatal jelen­tősége lassanként csökken, sőt meg is szűnik. Ha a jelek nem csalnak, hárora hónap- múlva jó aratásrá számít­hatunk és ezzel kapcsolatban meg­szűnnek az ország élelmezési gondjai és azt hiszem, a Nemzeti Segély támogatói is boldogan vesznek búcsút a kenyérjegytől, cukorjegytől és a háború okozta egyéb kényelmetlenségektől. Ha­sonló a helyzet például a gyógy­szerekkel. A gyógyszerek túl­nyomó többségét ma már a hazai ipar nemcsak a belföldi szükség­letre tudja kígyód «ni hanem je­lentékeny exportunk is van és egy-egy jelentős gyógyszeraján­dék több zavart, mint hasznot okoz az ország egészségügyi hely­zetében. Természetesen nem vo­natkozik az olyan ritka gyógy­szerekre, amelyeket itthon nem gyártanak, mint pl. a penicillin. De azt hiszem, a Nemzeti Segély és a rászoruló más szervezetek rém haragudnának, ha ilyen se­gítségek helyett mást kapnának külföldről. A magyar nép legelesettebb ré­tege kétségkívül az újgazdák; Az újgazdák túlnyomó többségének a demokrácia — kifosztó! tsága következtében — a szó szoros ér­telmében csak a puszta földet tudta átadni és bizony nagyon ne­héz a- kis parcellákon, amiket kaptak, igaerő nélkül olyan gyor­san, mint szeretnének, virágzó kisbirtokokat alapítani. Azok a külföldi jóakaróink, akik méltányolják a magyar demokráciának valóban ha­tártalan erőfeszítéseit és azt, hogy legalábbis az első két évben a külföldi segítség a belföldi erőfeszítésnek maxi­mum lVt-át tette ki és ered­ményeink 99*/»-át annak a régi közmondásnak: „segíts magadon, Isten is megsegít“, köszönhetjük, — ha ezek a körök tovább akarnak segí­­, teni, alakítsák át jóindulatú támogatásukat oly irányban, hogy az akár gép, akár más formában elsősorban az új­gazdáknak jusson. Meggyőződésem, hogy a városi ^lakosságnak. az a része, amély to7 vább is a Nemzeti Segély ■ támo­gatására szorul, megtalálja ilyen

Next

/
Thumbnails
Contents