Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1947-02-01 / 2. szám
Oi Phi* 1947 Február 38L.^ .- /4 ,:J ft/ y7 III, évfolyam 2. szám Cfcazekcu ßeziehet Részletmegoldásoknak a természetéből folyik, hogy általában még a kitűzött részletcélokat sem érik el, ha kezdeményezői nem valamely átfogó egész szerves kiegészítését látják benne. Amikor valamely társadalom, kormányzat, szociális kérdéseknél csak a legszembeszökő jelenségeket veszi észre és oldja meg j ól-rosszul, ténylegesen nem is törekszik gyökeres megoldás elérésére. Sőt. Az, amit az Osztrák-Magyar monarchiába tartozó régi Magyarország itt-ott liberális cikömyákkal felékesített, lényegében a dolgozó nép elnyomatáséit állandósító politikája a szociálpolitika terén létesített, szintén nem volt egyéb, mint a legkirívóbb nyomorúság eltakarítása a nagyon is látható felszínről. Ilyen körülmények kő”* született meg ez 1901. VIII. és XXI. te. hangzatos mondata: „Minden elhagyott gyermeknek joga van az állam védelmére.“ A szép mondat mögött azonban ott rejtőzött a menhelyi sivárságban, ridegségben, tes'i-lelki szenvedésben bővelkedő gyermekéletek! nyomorúsága. A szisztéma azóta sem igen változott, nem is változhatott, a 25 éves reakciós Horthy-uralomnak természetesen eszeágában sem volt ennek a gyermekkategóriának a helyzetét megjavítani. Az első világháború előtti Magyarországról, igaz, származik a menhelyen kívül még egy állami gyermekvédelmi intézmény, a kisdedóvóké, melyeket ilt-ott napközi otthonos óvodává is alakítottak. Azonban az állam részéről olyan szűkmarkúak és szűklátókörüek voltak bz intézkedések, hogy a napközi, az ott dolgozó személyzet legjobb akarata ellenére sem jelentett egyebet inségintézménynél. Ugyanakkor, mikor a nyugati országokban a szó igazi értelmében vett, kitünően felszerelt gyermeklkiertek működtek, nálunk ez a nagyszerű teljesítményekre alkalmas forma a múltban sohasem épült ki valódi gyermekgondozássá. Szükségmegoldás maradt ez is, amellyel alig enyhítették a proletárgyermek magárama r adottságát. Most azonban, amikor a hároméves terv kapcsán lehetségessé válik az ország átfogó gazdasági és kulturális újjáépítése, elérkezett végre az alkalom, szintén átfogó gyermekvédelmi rendszer alapjainak lerakására. Az anya giakkal, melyekkel a terv szerint az állam ai magyar gyermekgeneráció megmentésére siet, nem bántak fukarul. Gyermekvédelmi intézmények beruházási költségeire 87,740.000 forintot, fenntartási költségeire pedig a három év alatt összesen 190,000.000 forintot irányoz elő a terv. Átfogó volta, következe» tesen demokratikus, s a dolgozó nép családjait féltő gonddal megóvó szelleme, tömören jut kifejezésre a terv szövegében: „Az elmúlt korszak „Gyermek, védelme“ lényegében kimerült az elhagyott gyermekekről való zsugori „gondoskodásban“ abban, hogy állami menhelyeken kqplaltatták vagy „nevelő szülőiénél“ helyezték el őket. A hároméves terv ezen gyökeresen változtat. A gyermekvédelem súlypontja a megelőzésre, tehát valóban a gyermekgondozásra helyezi, a családban, az iskolában.“ A hároméves terv 1950-re a gondozásban részesülő gyermekek összszámát 239.000-ben állapíilja meg. Közülük 171.000 járna napközi otthonos óvodáikba. Ami pedig a csecsemők és iskolások napközi elhelyezését illeti, ezekről az eddigihez képest kb nyolcszoros arányban történne ' gondoskodás. Gyökeres változás fog végbemenni a menhelyi gyermekek sorsában, nemcsak a tartásdíjak fokozatos emelésével, hanem az egész szisztéma átépítésének energikus megkezdésével is. 1950- re a menhelyi gyermekek több, mint egyharmadrésze már nem „nevelő szülők“-nél, hanem megfelelő otthonokban és a hajdúhadházihoz hasonló gyermekvárosokban nyer elhelyezést. Természetesen ez azt jelenti, hogy a hároméves terv befejezését követő esztendőkben az egész kihelyezési rendszert fokozatosan felszámolják és gyermekotthonokkal helyettesítik. Ahhoz, hogy mindezt megvalósíthassuk, úgy mint a hároméves terv összes problémáinál, a mja)gyar dolgozó társadalomnak szorosan össze kell fognia a demokratikus államhatalom megfelelő szerveivel. A felszabadulás ótia eltelt idő tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyermekvédelem terén társadalmi segítség nélkül talán a felét sem értük volna el az eddigi — különben még igen szerény — eredményeknek sem. A Nemzeti Segély és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége jóformán még a csata zajában, magában a felszabadulás pilla« natában kezdték meg a magyar gyermekek megmentésére irányúié tevékenységüket. Hathatós segítséget nyújtottak a ha'óságoknak egész sor gyermekvédelmi intézmény helyreállításánál, sőt ujjakat is szerveztek, sokszor olyan helyeken, ahol ilyennek azelőtt nyoma sem volt. Feladatuk most különösen abban áll, hogy a három év folyamán már meglévő gyermekvédelmi intézményeiket igyekezzenek úgy egészségügyi, mint pedagógiai szempontból magasabb színvonalra emelni és továbbfejleszteni. A hároméves terv szerint lehetővé fog válni, különösen a gyermekek napközi elhelyezésé^ ről gondoskodó intézmények számára, hogy évről-évre növekvő számban támaszkodhassanak az állam, bár szerény, de állandó 'ámogatására. Uymódon a társadalmi erőfeszítést és az állam szociálpolitikai gondoskodása szerencsésen hidalja át ezt a periódust, melynek célkitűzése, mint minden demokratikus államé, hogy a társadalom vállairól az állam vegye 1? a szociálpolitikai anyagi terheinek túlnyomó részét. Ugyanakkor az állam tovább is támaszkodna a társadalmi segítségből előtörő kezdeményezésre, lendületre és szervesen beillesztené azt az állam szociálpolitikai munkájába. Budapest, 1947 február 18-án. Reakció és szociálpolitika A reakció a maga céljainak elérése érdekében mindig igyekezett a szociális kérdéseket is felhasználni. Természetesen sohasem pozitív értelemben a tömegnyomor enyhítésének vonalán, hanem pillanatnyi érdekeinek megfelelően. A XIX. század Angliájának nagytőkései nem segítőkészségük megnyilvánulásaként hoztak munkásvédelmi törvényeket, hanem azért, mert a gyermekmunka további embertelen kizsákmányolása az angol munkásosztály elsatnyúlásával és ennek következtében a munkásanyag minőségének csökkenetével járt volna- A magyar reakció szociális vonatkozású törvényei sem a magyar dolgozókat védték, hanem a katonaanyag minőségét féltették- Másrészt viszont a „szociális olajcseppek“ a tömegek elégedetlenségének levezetését, a társadalmi bajok elkendőzését szolgálták. A reakció napjiainkban sem felejti ki fegyvertárából a szociálpolitika eszközeit. Nem véletlen., hogy megkísérelte a népi demokrácia szociális szerveit is a maga céljaira felhasználni- Igyekezett beépíteni embereit és az Arany Bálintok és Hőgye Mihályok segítségével a különböző szociális szervezeteket a maga bástyáivá kiépíteni- Mikor ez a Nemzeti Segélyben nem sikerült és ádáz harcok árán sikerült szervezetünk demokratikus segítő jellegét megőrizni, más eszközökhöz folyamodott. Igyekezett a Nemzeti Segélyt paraszt- és értelmiségellenes szervezetként feltüntetni, mely csak munkásokat segélyez. Azonban a dolgozó tömegek pártkülönbségre való tekintet nélkül, átláttak a.z alaptalan propagandaszólamokon. Ezért volt kénytelen Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt főtitkára. akinek kapcsolatai az összeesküvőkkel ma már közismertek, 1946 decemberében körlevélben megismételni a Független Kisgazdapárt 10 hónappal ezt megelőzően hozott határozatát, melyben visszahívja delegáltjait a Nemzeti Segélytől. A Független Kisgazdapárt demokratikus tagjai nem tudták ugyanis megérteni a főtitkár álláspontot, mely a nélkülözők megrövidítésének árán igyekezett a Hetes Bizottság céljait szolgálni. Azonban az összeesküvők nem elégedtek meg a Nemzeti Segély megfogalmazásával- Igyekeztek a különféle szociális szervezetekbe épült embereiken keresztül saját klikkjük felsegélyezését biztosítani. így történt meg, hogy a belgiumi küldeményeket nem a rászorultak, hanem protekciósok gyermekei kapták, hogy Franciaországba Wünschen Frigyes Hangya-elnök, háborús főbűnös gyermekeit küldték nyaralni, Olaszországba grófok és más „társadalmi előkelőségek“ gyermekeit. így történt, hogy a török Vöröskereszt adományaiból jómódúaknak juttatott ajándékcsomagokat, ahelyett, hogy az éhezőkön segített volna. S a harc tovább tart... A reakció igyekszik lehetetlenné, tenni a nélkülözők szociális segítését, a bajok megelőzését. Hiszen az újjáépítés elszabotálásának szociális vonatkozásai is vannak. Mennyivel könnyebb lenne tifuszoltás alkalmazása mel-A hároméves terv és a inagy ar gyermek vedel cin
