Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1947-02-01 / 2. szám

Gyermeküdülő és fürdő a fafai Nemzett Segély munkaprogrammján Tokodi, dorogi, tatai és.tokodaltai bányászok harcolnak gyermekeik jövőjóért A Nemzeti Segély tatabányai napközi otthonában vagyunikL Szép, világos épület. Mindenütt rend és ragyogó tisztaság. Kint a szénportól szennyes hólepel dereng. Hegyek kontúrjai szinte belesüllyednek a lassan ereszkedő ködbe. A Rákosi Mátyás Gyermekott­hon egyik vezetője beszél: — Ma üres a Napközi Otthon. Vasárnap a szülőknél vannak a gyermekek. Azért szünnapokon is van munkánk elegendő. Az in­tézménynél megkívánjuk a töké­letes rendet és tisztaságot. Ilyen­kor tehát takarítással, rendezke­­déssel foglalkozunk. — Milyenek az egészségügyi viszonyok errefelé? — Adataink, sajnos, nem meg­nyugtatók. A tatai bányászgyer­mekek magas százalékban tüdő­bajra mutatnak hajlandóságot. Az én ismereteim szerint az arány magasan felette áll az országos sta­tisztikának. Majd két és félszere­sét teszi ki a fővárosi statisztika által kimutatott százalékszámnak. — Mi az oka ennek? — A gyermekek — annak el­lenére, hogy üzembizottságaink, maga a bánya, a Népjóléti mi­nisztérium és a Nemzeti Segély mindent megtesz azirányban, hogy a kicsinyek kellő táplálék­hoz jussanak — a múltban nem kapták meg a kellő kalóriameny­­nyiséget és a szervezetüknek feltétlenül szükséges vitamint. Ezt mindezideig sem heverték ki. A bányászlakások állapota sem kielégítő. Az épületek sem megfelelőek. A gyermekek által belélegzett levegő is telítve van szénporral. Ezekután érthető, hogy az aktív megbetegedések száma is megdöbbentően nagy. Nagyon szeretném — folvt.atja a Nemzeti Segély munkatársa —, ha délutáni megbeszélésünkön ön is mejelenne és végighallgat­ná többi intézményünk és az üzemi bizottságok kiküldötteinek tanácskozását. Ezekről a problé­mákról beszélünk ugyanis. * A délutáni tanácskozás a me­gyei titkárságon folyik. A meg­beszélést Felgyői Pál megyei tit­kár vezeti. Itt vannak a tokodi, dorogi, tokodaltai munkatársak is, majd megjelennek a tatabá­nyai szénmedence üzemi bizott­ságainak elnökei. 42 üzem mun­kássága választotta őket. Kemény emberek. Megfontoltan, lassan beszélnek, az olyan férfiak szo­kása szerint, alak megszokták, hogy a munkát két kezükre bíz­zák s közben alig-alig ejtsenek néhány szót. Szavaikból tisztele­tet parancsoló tervek bontakoz­nak ki. Az egyik jelenlévő a megépí­tendő gyermekfürdőről beszél Érvei egyszerűek, de itt mindenki egyet akar, így tehát nincs is szükség különös megegyezésre. — A fürdőre szükség van — mondja az egyik bizottsági elnök — mert a tisztaság fél egészséget jelent. — Még fogjuk csinálni! — Helyeselnek valamennyien. — A gyermekek üdüléséről és levegőváltozásról is gondoskod­nunk kell — veti fel a problémát a Nemzeti Segély egyik munka­társa. — Küzdelmes út, amíg el­jutunk odáig, de meg kell szü­letnie a balatonaVmádii gyermek­­üdülőnek is! Minden munkánk hiábavaló addig, míg a gyerme­keknek nem tudjuk biztosítani a tiszta levegőt, napfényt, jó táp­lálkozást és tökéletes pihenést. Bólogat mindenki és nyilván­való, hogy ezek az emberek nemcsak beszélnek, de évekig, sőt évtizedekig képesek harcolni, hogy kitűzött céljaikat megvaló­sítsák. Ezt bizonyítja az is, hogy bár ez a terv látszólag túlnő a Nemzeti Segély lehetőségein, mégis a megvalósulás stádiumá­ban van, a nyáron az intézmény már üdülést' nyújt sok bányász­apróságnak. Most a Nemzeti Segély tehené­szetére kerül a sor a megbeszélé­sen. Az intézmény. 500 gyerme­ket, valamint várandós és szop­tatós anyákat lát el tejjel. A te­henészet anyagi nehézségekkel küzd. — Meg kell mentenünk — mondja az egyik üzembizottsági elnök. — Hiszen az a pár jószág gondoskodik a kórház tejszük­ségletéről- is. Néhány perces tanácskozás és már döntöttek a tehenészet sor­sáról: Bármilyen terhes is a rá­fizetés, a tehenészetet fenntart­ják. íjí Esteledik, mire a tanácskozás véget ér. Néhány egyszerű, ke­resetlen szó hangzik el: A jelenlévők megköszönik a Nem­zeti Segély munkatársainak eddigi fáradozásaikat, erőfeszí­téseiket. Bizalom és megértés csendül hangjukból, hiszen a Nemzeti Segély munkatársai is bányászokból lettek a gyermek­mentés katonái, A fizikai munká­nál is megállták a helyüket és most mintaszerűen teljesítették a reájuk háramló feladatot. * A tatabányai adatok beszélnek magukért. Alig van hozzátenni valónk. Az ország egyik legérté­kesebb munkásrétegéről van szó. Segítenünk kell, hogy célkitűzé­seiket megvalósíthassák ,és nap­fényt, jó levegőt, üdülést — te­hát egészséget — biztosíthassa­nak gyermekeiknek. lett és helyett ,az ország csatornázá­sát megjavítani. Mennyire hozzásegí­tene bennünket „a tisztaság fél egészség“ elvének megvalósításához a falvak megfelelő világításának biz­tosítása. (Hiszen ;a tisztálkodást a rosszul világított helyiségek nagy­ban akadályozzák, s folytathatnánk a példák felsorolását tetszés szerint.) A reakció igyekszik a társadalmi segítés jelentőségét kisebbíteni, lé­nyegét elhomályosítani. Ahhoz, hogy valóban a nélkülözőkön tudjunk se­gíteni és tudjunk is segíteni, elen­gedhetetlenül szükséges a demokra­tikus szociális szervezetek megerősí­tése- A Nemzeti Segély a rászorulta­kon, nélkülözőkön segít a dolgozó társadalom nyilvánosságának közre­működése mellett. Mikor a magyar társadalom minden rétegét be akar­juk vonni munkánkba, ezt azzal a tudattal tesszük, hogy a szerveze­tünkbe tömörült segítőkészség a ma­gyar társadalom élniakarását, nél­külözésének megrövitásét és a jobb jövőt jelenti-Kádár Iván Otthont az elhagyott gyermekeknek Művészeink példaadó összefogása a gyermeknyomor enyhítéséi e A Nemzeti Segéiy a Zeneművészeti Főiskola nagytermében rendezte meg díszhangversenyét. A magyar mű­­vészt arca dalom szine-java jött el, hogy produkciójával szociálpolitikánk egyik legégetőbb problémáját, az elhagyott gyermekek kérdését segítsen megol­dani. A Nemzeti Segély és a művész­társadalom közötti kapcsolat nem új keletű. A felszabadulás küzdelmes óráiban talán a Nemzeti Segély volt az. egyetlen szervezet, amely felis­merve, hogy a művészekre miyen ha­talmas munka vár az újjáépítés küz­delmes korszakában, intézményesen és rendszeresen segítette a zene, a betű, piktura és a szinpad szellemi mun­kásait. Művészeink most, a Nemzeti Segély hívó szavára felsorakoztak, hogy a szervezet célkitűzését: otthonhoz jut­tatni az elhagyott gyermekeket ők is hathatósan támogassák. Az intézmény iránt való szeretetüket és azt a haj­landóságukat, hogy a Nemzeti Segély­­lyel együtt akarnak harcolni az ag­gasztó gyermeknyomorúság ellen, ki­­* hangsúlyozták azzal is, hogy teljesen önzetlenül, minden tiszteletdíj nélkül szerepeltek a Nemzeti Segély ünnepi műsorán. Jemnitz Sánd- , a kiváló zeneszerző és kritikus nyitotta meg az estet. Be­vezetőjében rámutatott arra a szét­­bon thatatlan kapcsolatra, amely az igazi művészt és a közösséget össze­kapcsolja. A zenei műsor Beethoven Kreutzer­­szonéiíójával kezdődött. A nagy oszt­rák mester muzsikája valóban ugyan­azokat az eszményeket hirdeti, mint amelyeket a Nemzeti Segély tűzött zászlajára: humanizmus, embereket és népeket összefogó szeretet és hősies kiállás az igazság s a szabadság mel­lett és a népeket letipró zsarnokság ellen. A szoqptát Böszörményi.Nagy Béla, a Zeneművészeti Főiskola ta­nára és Zathureczky Ede, a Főiskola igazgatója szólaltatta meg. A két ki­tűnő muzsikus produkcióját aligha kéül méltatni. Böszörményi-Nagy a mai zongorista-gárda egyik legnagyobb kultúrájú és fegyelmű képviselője. A tiszta formálás, a nemesen zengő tó­nus és a férfiasán tartózkodó líra egyesül előadásában. Zathureczky vir­tuóz kiállása, zengő hegedűhamgja mintaszerűen simult a zongoraszólam­hoz, az igazi kamaramuzsikálás jegyé­ben. Neményi Lili, a Magyar Állami Operaház énekesnője sorozatinyi dal­lal gazdagította a műsort. József Attila és Babits Mihály versére írt dalokkal (Reinitz Béla és Kardos István kompo­zíciói) aratta a legforróbb sikert-Külön tanulmányt kíván Jemnitz Sándor szóló-brácsára írt szonátája. A zeneszerző, mint mindig, a járatlan, meredélyes utat választja, büszkén el­hajítva minden közhelyet és mutatós, behízelgő hatóeszközt. Az igényes és nagy elmélyedést kívánó művet Lu­kács Pál játszotta miintaszerű hang­szertudással és előadói invencióval. Fischer Anniét már a dobogón való megjelenésekor ünnepléssel fogadta a közönség. Fischer Annie valóban nem­csak zongoraművész, hanem poétája hangszerének. Chopin F-moll fantá­ziája, az ő tolmácsolásában, felejthe­tetlen élmény maradt mindnyájunk számára. Lengyel Gabriella, a párisi zene­verseny egyik győztese, stílusban Bar­tók Béla Román táncaival fejezte be a műsort. Meggyőződésünk, hogy ez a hang­verseny egy mozgalom elindítója vo-t csupán. Egy országos mozgalomé, mely szoros összefogásra szólítja fel a mű­vésztársadalom kiválóságait, hogy ól: is, — a szellemi és kétkezi munkások ezreivel együttesen, — segítsenek le­­kitejdtent a gondokat, mellyel a demo kratikus Magyarország legszebb Ígérete, az ifjúság harcol. Gál György Sándor Belgiumba mennek a gyermekek Az orvosi rendelőt halk zsongás tölti be: gyermekek és szülők vára­koznak kipirulva az izgalomtól. A terem közepén hófehér asztal, rajta az orvosi munka kicsit félel­metes és mégis bizalomgerjesztő eszközei: szívhallgató, homloktűkör, hőmérő, az asztal mellett állómér­leg és mérőléc. A most érkező fiatal orvosnő in­tézkedésére a gyermekek vetkőzni kezdenek. Bizony, Rubens, a pufók kis angyalkák festője, nem sok mo­delt találna, itt. Vékony kis testele, a bordák majd kibökik a bőrt, a lapockacsontok is ijesztően kiálta­nak, a horpadt mellkasok felett sá­padt gyermekarcok fehérlenek. Az orvosi asztalnál egyre-másra készül­nek a jegyzőkönyvek. Az eredmény döbbenetes: alig van a gyermekek között aki elérné az életkorának megfelelő súlyt és testmagasságot. Két testvér kerül most az orvos­nő elé. Az egyiknél minden rend­ben van, — már mint a belgiumi nyaralás szempontjából, — mert kisebb, mint ahogy korának megfe­lelne, de ewébként makkegészséges, A másik kislány pirosarcú, látszólag kicsattan az egészségtől, de a szép szín lázas, aktív tuberkolózist lep­lez. A pirosarcú kislány csak annyit ért meg a dologból, hogy ő nem mehet, de a testvére igen. Rettene­tes sírás, jajveszékelés támad, az anya pedig rémülten öleli magához a beteg gyermeket. Csak most tudta meg, hogy a kislány súlyos beteg. Nagy nehezen sikerül az orvosnő­nek a feldúlt édesanyát megnyug­tatnia: — „Az egyik gyermek Belgiumba megy, a másikat bejuttatjuk a Nem­zeti Segély szanatóriumába s onnan egészségesen fog kikerülni." Amint helyreáll a nyugalom újabb tragédia történik- Az egyik •jólfejlett fiúcska megtudja, hogy súlya és testmagassága megfelelő az orvosi előírásoknak, tehát helyét át kell adnia olyan gyermekeknek, akiknek növekedésre, súlygyarapo­dásra van szükségük. Csodálatos, mennyire él ezekben a gyermekek­ben a vágy új, jobb környezet után. Valami csodát várnak, mely a gyer­meki fantáziának megfelelően, a rossz, kopott ruhák helyett díszes és vadonatúj öltönyt jelent s a rossz, egészségtelen lakást játékokkal, könyvekkel telt tündérpalotával cseréli fel. Az orvosnő néhány egy­szerű, gyermekésszel is megközelít­hető érvet sorol fel. A kisfiú meg­nyugszik- Megérti, hogy vannak nála gyengébbek, szánandóbbak is, akik jobban rászorulnak a segít­ségre. A fiúcska talán most, életé­ben először érzi, mit jelent ez a szó: együttérzés... Megérti a leckét: már nem sír, nem könyörög, szép lassan öltözködni kezd. * A belgiumi nyaralásra csak kevés gyermeket lehet elhelyezni. Ezek a kicsinyek a nyomortelepeik lakói közül kerülnek ki. A Nemzeti Se­gély minden törekvése odairányul, hogy már ebben az évben vala­mennyi rászoruló gyeidnek részesül­jön néhány hetes nyaralásban, hogy egészséges ifjúság nöjjön fel a sza­bad országban. Sz. E. Külföldi magyarság hangja Magyar Jövő | New York, 1946 nov. 9. ,,A né­met gyárosok felelősek elsősorban a náci megszállta országok ipari ki­fosztásáért és ők felelősek a háború alatt Európa különböző országaiból Németországba hurcolt kényszer­munkások lealázó, embertelen ki­zsákmányolásáért!“ Magyar Szemle, Páris, 1927 január 5. ZiUiacus angol képviselő nyilatkozata. A ke­leteurópai államokban, mint pl. Magyarországon a bel- és külföldi reakció néhány hónap alatt elpusz­tította az első világháború utáni de­mokráciákat. Az új demokrácia, felépítése mindenütt a legszoro­sabban összefügg az újjáépítéssel, amely gazdaságilag a szakszerve­zetek, a termelői és fogyasztási szövetkezetek kifejlesztését, politi­kailag pedig a koalíciós kormány­zást teszi szükségessé

Next

/
Thumbnails
Contents