Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1947-09-01 / 9. szám
4 Magyar Jövő 1947 SZEPTEMBER 1. As igasi Ady Barát Endre: PiiinnaiieltöeiiK eíy letűnt ullű$ műszoléiról A fejősök kinn álldogállnak az istállóajtó előtt. Most végeztek az etetéssel s van öt perc pinenojüK. Keveset szórnak s /akkor is ke-euioi. Kire haragudnak? Mire dühoskoüneK? A csoKonyosem újra meg ujrui visszatérő peicre, amikor megint a tenén alá kell ülni, laapjábah háromszor, odagornycüni a duzzadt tőgyek elé. A savanyú tejszag alj arja rúnájukat, a le-tuKtt, szinte Deieivödik a vérükbe is. Nem menaKudietnez: toDoe eltol a szagtoi. Meg jó, nogy mär nem is érzik. Tán asszonyaik sem, akikre átviszik a lauyar, erjedő, savanyú szagot. Csak onnét tudjak, hogy rajuk ragadt, lemosna t„ Lan uh hogy még a legpiszkosabb béresgyerek is elhúzódik mei.öiük. Uda keil ümi a tehén alá naponta háromszor, egymásután tíz tehén aia, lekucorug-i az egylábú fejőszékre, ölbevenni a sajtárt és fejni. Minő szépen hi.ngzik, amint sss, sss, a tej belespriccel az edénybe, ahogy habosán gyuiik-teuK. De közben a verejték ellepi az ember arcát, izzadtságban fürdik a? egész teste, inge ráragad, A fejős nekiveti fejét a tehén oldalának, sziníe egybesímui vele, hogy előre megérezze annak minden mozdul tat, A jószág között kerül olyan, amelyik rúg s még jó, ha csak a sajtárt röpíti ki a (erdei közül. |\l aponta háromszor tíz-tizenkét tehenet kell lefejnie egy embernek. Vasár■*-' nap is, ünnepnap is. Nem tudhaija azt senki, csak aki próbálta, hogy milyen izomeröitetéssel jár a fejes. Úgy látszik pedig, mintha az ujjak csak simogatnák az állat emlőjét. S milyen megerőltető munka. Az ujjak görcsös szorítása közben az alkar minden egyes izma erőlködik, a csuKlón kidagadnak az erek. Amíg valúki megtanul fejni, — esztendők’kellenek ahhoz, — hatalmas, szép izmokat kap :a karjb, ujjai olyanokká várnak, mint az acélfogó. De ha folytatja a mesterséget, újabb pár év múiva már visszasatíiyuinak az izmok, inak. A folytonos megerőltető munka elsorvasztja őkét, mintha agyonetetnek egy csecsemőt s elhal bélhurutban... Hiszen, ha legalább a fejőssel vége lenne a munkájuknak! De még azután nekiallm szecskát vágni, abrakot rakni, istállót tisztítani, tehenet vakarni, kefélni!.. Ki győzheti mindezt türelemmel. L' zért oly elégedetlenek, elkeseredettek ezek a „svájcerosok“. Hiszen az ő -*-J munkájuk különlegesebb s még nehezebb, mint a többi cserédé. Oro.,ké lázadoznak, mert úgy érzik, ők sokkal több bért érdemelnének, mint a béres, vagy a kocsis. S mintha a tej gőze megsavanyodva elmérgezné a telküket is . •. De egyik társuknak mégis öröm ragyog az arcán. Megkésve fut be az istállóiba. A többiek már a tehén alatt ülnek. Felkapja a k sszeket, meg a zsétárt s húzkodni kezdi a tejet.. A fejősgazda számonként tőle a késést s erre ő kidugja fejét oldalt, — a tehén csapdos a farkával, de ügy<_t sem vet rá. Gond-nyütte arca piros, az eibágyadt szemei huncut büszkeséggel csillognak. A koravén, ötvenes ember mintha hetyke, új fiatalságba lépett yolria, csak ennyit mond: „Gyerök, \ gazduram! /“’’o odáiatos nagy öröm! Gyerök! Mivel étetöd? — majd csak! Mibe csavarod? *— majd csak! Hogy osztod szét eztán már hétnek a kevéske életet, melyben részesedsz? Valahogy! Gyerök. Kúgkapálódzó, erős sivaikodású fiú. Igaz, lipényi csak a súlya, termete tollseprönél is alább, aprócska legény lesz belőle, Na fölnő is, — de mégis, mégis! Igaz, hegy megint kevés lesz az asszony teje, hogy utána csaik még gyorsabban sorvad-í-nayad •.. De mindezzel most nem törődik, fojtott újjongáesal, fütyörésző kedvvel a szavában, mell-düllesztve mondja- megint; „Gyerök, gazduram!.. S még hozzáteszi: — Ez a gyerök, ha felnő, máskép él majd, mint jómagam. Saját tehenéhez ül majd le s biztos nem lesz gondja, akárhány pulya lábatiankodjék is az ételes tál körül. Sok ember jár erre, aztán sokmmdönt meséi. Hiszöm is, nem is. Csak egyet tudok biztonsággal; jobb világ készül, nem elvesző tt embör a mi gyerökünk se. Romániai lapok a magyarországi gyermeknyaraltatasröl —/... Csehov: Elszámolás Előbb az emigránsok jöttek haza, a nagy szamüzotteK, akik, míg iathaza a aarutoUas politikai betyárviiag járta, kint, idegen földön o/ii* tek a magyarság igazi tradícióit. Aztán hazajöttek a száműzött bt* tűk is. Könyvek, melyeket egy sötét korszak cenzúrája kitiltott a könyvtárukból, az iskolákból és — a szívekből. Hazajöttek a száműzött betűk: illés ivem Kárpáti rapszouiája, Halvány Lajos Petőfije, Baiazs Heia idegen joiaon fogant versei és hazajött Böloni György bujdosó könyve- ,,Az Igazi Ady“ is. Bölöni munkája Parisban látott napvilágot. A ritkaságszámba menő példányt csak suttyomban olvashattuk mert a Horthy-zsandárok gondoskodtak róla, hogy e veszedelmes dugáru, át ne szivárogjon a határon. Miért féltek úgy tőle? A válasz nagyon egyszerű: a huszonöt esztendős Horthy-rezsim képtelen voll megölni Ady lobogó emlékezetet. Frontot változtattak tehát és mec,r kísérelték kisajátítani a nagy poétát. Kisajátítani oly módon, hogy az ő igéivel igazolják a fajmithosz förtelmes ábrándját, a zsentnből lett, vagy dzsentrit utánzó percemberkék véres-boros farsangját, a Herrenvolk-morált és az óköllel mért igazságot, a frázissal való országépítést és a rablásra alapozott történetszemléletet, mely ' Voronyezshez, 1944 októberéhez s végül a dicstelen futáshoz és gaz zsákmánymentéshez vezetett. Nem csoda, hogy féltek Bölöni könyvétől, mert ez az írás — nincs túlzás benne, ha azt mondjuk — ez a remekmű Ady Endre igaz arcát mutatja meg. A forradalmárt, aki tévedéseken, botlásokon, nekilendüléseken és megtorpanásokon keresztül/ mindvégig a haladás igehírdttője volt, aki tévedhetett mint ember, de mint kóitö sosem hibázott: tisztán és messzecsengőn hirdette, hogy Magyarországot a zsellémycmorúságtol kell megszabadítani és mindazoktól, akik a zsellérnyomo-' ^ rúságot állandósítani akarják, tehát a parasztverejték vámszedőitől, a „Disznófejű nagyúr“, Pénz-Istenség harácsoló papjaitól, oligarcháktól, akik jogtipró törvényekkel, hadat keverő praktikákkal és országrontó dáridókkal prédálják. el az ország kincset: a betegségtől, nyomorúságtól és tudatlanságtól amúgyis megtizedelt magyar embert. Bölöni nem hízeleg. Elmondja azt is, hogy a bohémes lendület, cigányos felelőtlenség hogyan sodorta Ady Endrét olykor-olykor távútokra. Nem holmi szentet állít elénk, hanem egy embert, aki nagy volt tévedéseiben, de még sokkal hatalmasabb — tört énét formáló igazságokban. Nem hízeleg, hanem a jó barát szemével vizsgálja ezt a csodálatos életet, a jó barátéval, aki nemcsak ünnepeit, de hétköznapjait is látta Ady Endrének. A fényből és árnyékból egy megr rendítően nagy ember portréja rajzolódik ki. Egy nagy emberé, aki az 6-test ament um Mózeséhez hasonlatosan csak a vágyakozás hegytetőjére hághatott fel, hogy nagy mészsziségből megpillantsa az ígéret földjét, de a szent humuszra már nem tehette a lábát. Így Ady Endre is csak álmai fénysugarával világíthatott rá arra a jövendőre, mely a Dunavölgy szomorú hűn ivadékainak is meghozza a demokrácia és a tisztább, magyarabb, igazdbb élet tavaszát. A bujdosó Bölöni könyve most hazatért. Magyar munkáskezek, hazai nyomdagépek állították elő sokezer példányban. A remekmű már nem könyvritkaság, hanem mindnyájunk olvasmánya. Fontos könyv. Egy halhatatlan költőt ismerünk meg belőle s' egy korszakot, melynek minden bűnét n*künk kell jóvátennünk. A múltkor behívtam do1 gozószobámba gyermekeim nevelőnőjét, Vaszilljevnát. El kellett vele számolni: — Üljön le, Júlia Vasziljevna! — szóltam. — Számoljunk el. .. Biztosan szüksége van a pénzre és maga úgy köti magát a formákhoz, hogy nem szól... Nos. Megegyezésünk szerint jár magának havi harmincöt rubel... — Negyven volt... — Nem, kérem: harminc... Nálam fel van írva... Neveiőnőknek én mindig harmincat fizettem. Tehát: két hónapot tő.tölt itt... — Két hónapot és öt napot... — Éppen két hónapot!... Nálam így van felírva. Vagyis jár magának hatvan rubel... Ebből lejön tíz vasárnap ... Mert hiszen vasárnap nem foglalkozott Mikivel; csak sétált... Aztán volt két ünnep .. -Julia Vaszilejvnai elvörösödött, kendőjét ráncigálta, de egy szót se szólt! — Három ünnep ... vagyis tizenkét rubel le... Miki négy napig beteg volt, akkor vele nem volt semme dolga. Csak Veronkával foglalkozott ... Három napig fájt a foga, akkor a feleségem megengedte, hogy ebéd után ne csiná jón semmit... Tizenkettő meg hét, az tizenkilenc. Levonva ,.. marad.., hm ... negyvenegy rubel. Űgy-e? Julia Vasziiejvna balszeme vérvörös lett és megtelt könnyel. ÁLa remegni kezdett. Idegesen köhécselt, szipákolt. de nem szólt egy szót sem. — Újévkor eltörött egy teáscsészét. aljával együtt. Tehat még két rubel le ... A csésze többéiért, családi darab volt, de... Isten neki! Több is veszett!... Aztán Miki a maga hanyagságából felmászott az almafára s és eíszaggatta a kabátját... Lejön tiz... A szobalány, szintén a maga hanyagsága miatt lophalta el Várjá kis cipőjét. Magának kötelessége mindenre ügye.ni. Azért húzza a fizetést. Vagyis megint lejön öt... Január tizedikén kapott tőlem tíz rubelt. — En nem kaptam! — suttogta Julia Vasziljevna. — De nálam úgy van felírva. — Hát akkor ... legyen. — Negyvenegyből levonva huszonhetet, marad tizennégy. Mindkét szeme megte't könnyel... Hosszúkás, szép orrán veríték gyöngyözött. Szegény leány! — Én csak egyszer kaptam — szólt reszkető hangon.- — Kedves feleségétől három rubelt kértem... Többet nem kaptam. — Ügy? Ni, ez nálam fel sincs írva! Tehát lemegy még három rubel... A magyar népi szövetség központi lapja, a Kolozsváron megjelenő Világosság és a nagyváradi Fduya nagy cinkekben számolnák be a \ magyarországi nyaradatasról hazatérő gyermenek fogadtat ásaró-Popoviciu -Vazul esperes, Cars (aszaiymj tolta viuéíkek íe.sege-yeze.ére alakult bizottság) váram elnöke, majd a Magyar raépiszovetseg neveben uuiíács rmréne üdvozo te a hazatérőket és hálás köszönetét mondott a vendéglátó magyar nemzetnek. A Világosság beszámolója szerint külön teherkocsit kanett kapcsolni a szereivenynez a vendéglátó családoktól kapott ajándékok számara. Volt ezek között egy gaiiamóketrec is, me.yről Szűcs Margit képviselőnő elmondja, hogy sémimképpen sem lehetett! lebeszélni ennek boldog tulajdonosát, hogy ne hozza el magával. Emlékül kapta a vo-t nevető szülőktől. Rengeteg ajándékot nem tudtunk elhozni. Voitak gyermekek, akik malacot, bárányt is akartak magukkal hozni é ő emlékül az eltöltött boldog hónapokra A Nemzeti Segély részéröl Fischer Sándorné mondott üdvözlő beszédet. > Boldog vagyok — mondta —, hogy megismernettem azt a népet, meiynek gyűlöletére akartak tanítani. Mi magyarok most megtanultuk, hogy közös ellenségünk van a román dolgozókkal: azok, akik gyűlöletre akartak tanítani berniünket. Az új magyar demokratikus értelmiség közös úton akar haladni a demokrata szomszédáilamok do gozóival. Az ünnepély záróbeszédét Szűcs Margit a következőképpen fejezte be: — Meg vagyok győződve arról, hogy a Cars és a Nemzeti Segély munkája — a két ország gyermekeinek megsegítése — komoiy a-apot adott a két ország baráti együttműködéséhez és a barátsággal, szeretettel megtelt gyermekszívek sohasem fogjak gyű-ömi egymást. tizennégyből három, marad tizenegy ... itt van a pénze, kedvesem ... Jtiarom, három, nárom... egy és egy ... Tessék. , Átadtam neki a tizenegy rubelt... Ö átvette és reszkető kezzei gyűrte a zsebebe. — M e r c i — suttogta. Felugrottam és elkezdtem a szobában fel s alá járkálni. Elöntött a méreg. — Mire mondta m e r c i? — A pénzre ... — De a mindenségét! Hiszen én meg.optam, kif oszlottam magát! Hiszen a' zsebéből loptam ki a pénzt! Erre mondja maga: mere;! — Más helyeken egyáltalában \ nem kaptam meg a pénzemet... — Nem kapta meg? Hát nem csodálom ... Én csak kegyetlen leckét akartam magának adui ... Megkapja az egész nyolcvan rubeljét: ott van, kikészítve maga számára a borítékban. Hogy szabad i.yen elsavanyodott semmiséget csinálni magából? Miért nem nyitja ki a száját? Miért nem tiltakozik? A mai világban az embernek legyen ökle! Lehet valaki ilyen puhány? Sanyarúan mosolygott és azt olvastam le arcáról: „lehet“. Bocsánatot kértem tőle és nagy csodálkozására, átadtam neki a nyolcvan rubelt. Félénken megköszönte és kiment. Utánanéztem éa ezt gondoltam magamban: de könnyű ezen a világon hatalmasnak lenni! Cselédek
