Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1947-09-01 / 9. szám

1947 SZEPTEMBER 1. Magyar Jövő 5 Boross László riportja; Beszélgetés Dr. Münnich Ferenc főkapitánnyal Budapest legnépszerűbb emberével A rendőrség munkájáról és jel­­adatairól szerénytelenség lenne ne­kem nyilatkoznom, — felelte kéré­sünkre Virányi András rendőrez­redes, a G. R. O. vezetője. — Fordul­janak Münnich altábornagy úrhoz, ő a mi gazdánk és szívesen beszél azoknak, akik szeretettel érdeklőd­nek a rendőrség élete és munkája iránt. Nehéz volt elképzelni, hogy a fő­kapitány fogadjon bennünket. Ha számba vesszük azt a hatalmas fej­lődést, amelyen magyar rendőrség átment, amióta a rettegett, brutális osztálycselédből népszerű és szere­tett alakja lett Budapestnek, — ok­kal feltételezhetjük, hogy ennek a testületnek vezetője nagyon elfog­lalt ember lehet, akihez nem lehet csak úgy, előzetes bejelentés nélkül, bejutni. Bizonytalanul léptünk be a Főka­pitányság épületébe és magunk cso­dálkoztunk legjobban, amikor dr. Hámos György rendőralezredes úr, a sajtóosztály vezetőjének jóvoltá­ból feltehettük az első kérdést a markánisarcú, határozott, de mégis mélységesen bizalomkeltő és barát­ságos Dr. Münnich Ferenc altábor­nagy úrnak. Az elmúlt harminc hónpp törté­netéről szeretnénk valami felvi­lágosítást kapni. Az elmúlt két és félesztendő rend­őrtörténete nyitott könyv a nagy­­közönség előtt. Mindenki szeme előtt folyt le az a hatalmas munka és kö­nyörtelen harc, amelyet a rendőrség folytatott az alvilággal. Az első hó­napokban nincs közbiztonság, teljes bizonytalanság és rettegés tölti el Budapest lakosságát, •— éppenúgy, mint a többi világvárosokét, amelye­ken átcsapott a háború hulláma. Napirenden voltak a vetkőztetések, rablások és gyilkosságok és besöté­­tedés után kihalt a város. Csak ak­kor mentek az emberek éjjel az ut­cára, ha semmiképpen sem tudták ezt elkerülni és egy ilyen út való­ságos halált-megvető expedíciónak számított. Ma Budapest a Metropo­lisok biztonságos éjjeli életét éli. Jó időben a Városliget, a Halászbástya és a Margitsziget telve van sétáló párokkal és a Főkapitányság• éjjeli ügyeletén nem ritka az olyan nap, amikor semmi jelentenivaló nincs. Ezt a körülményt nem is kell bi­zonyítgatni, hiszen mindenki maga tapasztalhatja, hogy így van. Hogyan érte el a rendőrség eze­ket az eredményeket? Kezdeti lépésünk az R. csoport megalakítása volt. A rendőrség leg­kiválóbb, legelszántabb és legkipró­­báltabb tagjaiból szerveztük meg ezt a csoportot és éjszakánként a Bel­ügyminisztériumtól kapott páncélos ■ Jeep kocsikon fésültük át a várost és környékét. A munka nem volt veszélytelen. Talán elég, ha megem­lítem, hogy e harcok során a rend­őrség és a nyomozótestület több, mint félszáz halálos áldozatot vesz­tett a bűnöző alvilággal folytatott elszánt küzdelmében. A közelmúlt­ból még rriindenki emlékezik Kram­­mer főhadnagy esetére, akit Sántha lőtt le, a Csaba-utcai rendőrgyilkos­ságra és annak az őrszemes bajtár­sunknak esetére, aki életmentés köz­ben a Dunába fűlt. Mivel éri el főkatpitány úr, hogy ilyen önfeláldozóan teljesítik hivatásukat emberei? Az, hogy a rendőrség kötelékébe tartozók életüket is áldozzák hivatá­suk teljesítése közben, —• szívvel, lé­lekkel átérzik munkájuk fontossá­gát, — egyrészt a rendőrség magas­rendű hivatástudatának, másrészt annak tudható be, a rendőr tudja, hogy ha bármi történik is, nem hagy maga után nyomorgó családot. Ép­pen úgy gondoskodunk ittmaradott­­jairól, mintha a családfő élne. Nem ritka eset, hogy a rendőrség hősli­­halottját előléptetjük és minden ár­ván maradt családnak a teljes nyug­díj jár, sőt éppen úgy részesül min­den anyagi juttatásban, mint áldoza­tul esett bajtársunk életében. Sok esetben sebesült meg a bűnö­zők elleni harcban valamelyik baj­társunk (soha sem lehet tudni előre ki lesz az közülünk), akinek életét csak a leggondosabb kezelés mentet­te meg. Én a magam részéről személyes kötelességemnek tartom, hogy ilyen esetekben azonnal gondoskodjak ar­ról, hogy a legkitűnőbb orvost és a leggondosabb ápolást kapja. A rend­őrség minden esetben külön jutal­mazza azokat, akik bajtársaink talpraálUtásáért fáradoztak. A rendőrök ma lói öltözöttek, csinosak és jól felszereltek. Bi­zonyára ezt sem volt könnyű ♦elérni. Emlékeztetem a közönséget a fel­­szabadulás Utánü nemzeti-színű kar­szalagos, micisapkás rendőrökre és ezen a téren is, — mindenki láthat­ja, nagy haladást tettünk. A mi rendőreink csinosak, jőarcúak, fej­lődőképes fiúk, akik nyugodtan fel­vehetik a versenyt bármely nyu­gati állam rendőreivel. Csak a leg­jobb emberanyagot vesszük a rend­őrség kötelékébe. Két évvel ezelőtt sok ide nem való elem furahodott sorainkba és ezek eltávolításáért is komoly mun­kát kellett végeznünk. Azok a pár­tok, melyek nem rokonszenveztek velünk, sok sajtótámadást indítottak ellenünk, — nagy „leleplezésekkel“ jöttek elő, — de ezek minden eset­ben rendőr sérti eljárásokról szóló be­számolók voltak. Sohasem lehetett megtorlatlanul a rendőrség kötelé­kében a legkisebb bűnt sem elkö­vetni és ma már büszkén mondhat­juk hoav a meaújult, rendőrség az ország legbecsületesebb erkölcsi tes­tületé. Ma már a fegyelmü eljárások száma is a lehető legalacsonyabb. A magvar rendőr kedves, becsü­letes, nyilttekintétű és a közönséggel való érintkezésük híven visszatük­rözi a demokrácia szellemét. A züllés veszélyének kitett gyer­mekek problémájáról volna szí­ves a főkapitány úr valami fel­világosítást adni. A társadalom egyik legnehezebb és legnagyobb problémája az elha­gyott, a züllött bűnöző gyermekek kérdése. A nyilas idők és az ostrom zűrzavara megmételyezte a gyerme­kek lelkét és elszakított minden gá­tat az otthon falai közül kikerült és elcsavargott, vagy más tragédiák folytán magukra maradt gyermekek között. Ezek nagyrésze csoportokba verődött és bűnözéssel tartja fenn életét. Nagy és nehéz küzdelmet folytatunk ez ellen. Ennél a kérdésnél nem mulaszt­hatom el, hogy hálás köszönetét ne mondjak legjobb segítőtársunknak a Nemzeti Segélynek, amely nagy megértéssel és elhivatottsággal, több szolgálatot tett a kérdésben, mint bárki más. Elsősorban az elhagyott gyermekek otthonaira gondolok. A demokrcútikus rendőrség nem a régi rendőrség szellemében jár el ezekben az ügyekben. Nem megto­rolni akarjuk a kiskorúak által elkö­vetett bűnt, hanem megnevelni akar­juk ezeket a gyermekeket, akiknek bűneiért az elmúlt társadalom fele­lős. A Belügyminiszter úr támogatásá­val nagymértékben kifejlesztettük a Gyermekvédelmi Osztályt. Itt kí­nálkozik elsőrendű szerep a női rendőröknek, akik valósággal anya­ként foglalkoznak az idekerült gyer­mekekkel. Mindaddig óttmaradhat­­nak, amíg megfelelő elhelyezést, foglalkozásit, vagy otthont nem tu­dunk szerezni számukra, vagy a szülőkkel, hozzátartozókkal nem tisztáztuk mi késztette a gyermeket bűnre. Ezen a téren annyira beváltak a rendőrnők, hogy a külföld, Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia felfigyeltek és állandóan érdeklőd­nek, felvilágosításokat kémek a női rendőrök foglalkoztatásáról Szinte végszóra nyílik az ajtó és belép egy női rendőr. Képeskönyvbe való! Derűs (és nyílt tekintetével, formás arcával, ápolt, rendes kül­sejével igazán kedves látvány. Je­lent egy nyúlfarknyit. Katonásan és ügyesen. Mindenki mosolyog és az altábornagy úr az apa szeretetével nézi a kedves jelenséget. Sarkonfor­­dul és már indul is. Kár! Mi van a rendőrség 3 éves ter­vében főkapitány úr? Természetesen mi is felállítottuk 3 éves tervünket. Minden ügyosz­tályunk kidolgozta a maga tervét, ahol évről-évre pontosan megálla­pított terv szerint akarjuk tökéle­tesíteni munkánkat. A programm főképpen szociális természetű. A 3 éves terv keretében új ott­hont kap a budapesti Főkapitány­ság. A Markó-ütca, KlotUd-utca és Honvéd-utca által határolt hatalmas telken fog felépülni a Főkapitányság új épülete, amely egyesíteni fogja a rendőrség ma még szétszórt osz­tályúit és a közönség dolgát is je­lentősen megkönnyíti, mert nem kell majd a város különböző pont­jain elintézni dolgait. Itt egy épü­letben talál mindent. Ebben a tervben foglaltatik a rendőrség teljes felruházása és leg­égetőbb hiányunk a gépesített jár­művek nagy hiányának pótlása, va­lamint a rendőrség szociális intéz­ményeinek: rendőrotthonoknak és napközhotthonoknak felállítása. örülnék, ha a nagyközönség szé­les rétege ismerné azt a gyermek­­otthont, amelyet a Budapesti Re-dőr­­egyesület Nőbizottsága és a Nem­zeti Segély hozott létre 50 gyermek számára. Egy kis tündérország! Min­den a gyermekek testi méreteihez van szabva. Alacsonyra szerelt vil­lanykapcsolók, kis öútoriok, asztal­kák, székek, kis mosdók és W. C.-k épültek bele. A gyermekek napi négyszeri élelmezést, elsőrendű ne­velést kultúrát és szórakozást kap­nak és délután 5 órakor a rendőrez­redes és rendőrőrmester együtt vár­ják gyermekeiket a folyosón a leg­barátibb hangulatban. Ezek a gyer­mekek már testi-lelki jóbarátok és nem ismerik a különbséget „úr és nem úr“ között. A mai rendőr igazán értékes és népszerű tagja a társadalomnak. A rendőröktől ma már senkii sem fél, csak az, akinek van félnivalója, de az annál jobban ■— fejezi be a be­szélgetést Münnich Ferenc altábor­nagy, Budapest első rendőre. A Kárpát-utca mosolyog A Kárpát-utcát jól ismeri a külső V. kerület. Csupa gyár, hulló korom, vigasztalan tűzfar lak, vedlett kerítések. Semmi szépet nem tudtunk mondani a Kárpát-utcáról mind a mai napig. Mert a mai napon felragyogott a Kárpát-utca kormos levegője, a kopott macskakövek felett. Mo­solygó emberekkel telt meg a szürke kis utca. akik napi elfog­laltságuk után reményteljes vá­rakozással siettek a 7~es számú házba. Napköziotthont avat a külső V. kerület, méghozzá olyant, amelyik 100 gyermek befogadá­sára alkalmas. Mindenki kiván­csi, milyen lesz az új otthon? A legvérmesebb reménykedők el­képzelését is felülmúlja, amit magunk előtt látiűnk. Egy nagyméretű 3 szobás lakás, ragyogó tisztára festve, fénVp-~ zett parkettával — a keret. Be­lül liliputi asztalok és székek az apróságoknak, kékre, rózsaszínre lakkozva. Ezenkívül, amit az ap­róságok sikoltó örömmel fedez­nek fel. a mesebeli 7 törpe, a Donald Kacsa, a Walt Disney fil­mekről ismert „nagy rossz far­kas“ és a három kis malac. A felnőttek mosolyába kis nosztal­gia vegyül, ők is szívesen ját­szanának ezekkel a kedves figu­rákkal. Mire az ünnepi beszédekre került a sor, a közönség, akiket a gyermekszeretet és szociálpoli­tikai érdeklődés hozott össze már meggyőződést nyert arról, hogy ez az otthon komoly ered­ménye annak az áldozatos munr kának, amit a Nemzeti Segély végez. Hálás ünnepléssel fogadták Vas Zolánt, a Gazdasági Főta­nács főtitkárát. Beszédében el­mondotta ,.küzdenünk kell azért, hornt a mai gyermekeknek bol­dogabb gyermekkort biztosít­sunk, mint amilyenben nekünk részünk volt“. Kárász Győző, a Nemzeti Segéki főtitkára az új ivtézményt átvevő beszédében közölte, hoav szervezett támar dásra készülünk a társadalmi nyomor ellen. A 3 éves terv első hónapjában ez már a lO-Hk gyer­mekvédelmi intézmény, és a Nemzeti Segéki ezt* a nagyjelen­­tőségű szociálpolitikai munkál folytatni és fokozni fogja. Az avató ünnepség műsora méltónak bizonyult az otthonhoz magához. A vándorkórus éneke igaz élvezetet 'nyújtott minden­kinek- Az ünnepély befejezése­ként a gyermekek uzsonnázta­­tása következett teljes sikerrel és megelégedéssel. Elmenőben a szemembe ötlik a falon egy feliratos tábla: „Aki gyermekotthonokat épít, börtön­falakat rombol". Erdős Magda.

Next

/
Thumbnails
Contents