Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1947-09-01 / 9. szám
1947 SZEPTEMBER 1. Magyar Jövő 5 Boross László riportja; Beszélgetés Dr. Münnich Ferenc főkapitánnyal Budapest legnépszerűbb emberével A rendőrség munkájáról és jeladatairól szerénytelenség lenne nekem nyilatkoznom, — felelte kérésünkre Virányi András rendőrezredes, a G. R. O. vezetője. — Forduljanak Münnich altábornagy úrhoz, ő a mi gazdánk és szívesen beszél azoknak, akik szeretettel érdeklődnek a rendőrség élete és munkája iránt. Nehéz volt elképzelni, hogy a főkapitány fogadjon bennünket. Ha számba vesszük azt a hatalmas fejlődést, amelyen magyar rendőrség átment, amióta a rettegett, brutális osztálycselédből népszerű és szeretett alakja lett Budapestnek, — okkal feltételezhetjük, hogy ennek a testületnek vezetője nagyon elfoglalt ember lehet, akihez nem lehet csak úgy, előzetes bejelentés nélkül, bejutni. Bizonytalanul léptünk be a Főkapitányság épületébe és magunk csodálkoztunk legjobban, amikor dr. Hámos György rendőralezredes úr, a sajtóosztály vezetőjének jóvoltából feltehettük az első kérdést a markánisarcú, határozott, de mégis mélységesen bizalomkeltő és barátságos Dr. Münnich Ferenc altábornagy úrnak. Az elmúlt harminc hónpp történetéről szeretnénk valami felvilágosítást kapni. Az elmúlt két és félesztendő rendőrtörténete nyitott könyv a nagyközönség előtt. Mindenki szeme előtt folyt le az a hatalmas munka és könyörtelen harc, amelyet a rendőrség folytatott az alvilággal. Az első hónapokban nincs közbiztonság, teljes bizonytalanság és rettegés tölti el Budapest lakosságát, •— éppenúgy, mint a többi világvárosokét, amelyeken átcsapott a háború hulláma. Napirenden voltak a vetkőztetések, rablások és gyilkosságok és besötétedés után kihalt a város. Csak akkor mentek az emberek éjjel az utcára, ha semmiképpen sem tudták ezt elkerülni és egy ilyen út valóságos halált-megvető expedíciónak számított. Ma Budapest a Metropolisok biztonságos éjjeli életét éli. Jó időben a Városliget, a Halászbástya és a Margitsziget telve van sétáló párokkal és a Főkapitányság• éjjeli ügyeletén nem ritka az olyan nap, amikor semmi jelentenivaló nincs. Ezt a körülményt nem is kell bizonyítgatni, hiszen mindenki maga tapasztalhatja, hogy így van. Hogyan érte el a rendőrség ezeket az eredményeket? Kezdeti lépésünk az R. csoport megalakítása volt. A rendőrség legkiválóbb, legelszántabb és legkipróbáltabb tagjaiból szerveztük meg ezt a csoportot és éjszakánként a Belügyminisztériumtól kapott páncélos ■ Jeep kocsikon fésültük át a várost és környékét. A munka nem volt veszélytelen. Talán elég, ha megemlítem, hogy e harcok során a rendőrség és a nyomozótestület több, mint félszáz halálos áldozatot vesztett a bűnöző alvilággal folytatott elszánt küzdelmében. A közelmúltból még rriindenki emlékezik Krammer főhadnagy esetére, akit Sántha lőtt le, a Csaba-utcai rendőrgyilkosságra és annak az őrszemes bajtársunknak esetére, aki életmentés közben a Dunába fűlt. Mivel éri el főkatpitány úr, hogy ilyen önfeláldozóan teljesítik hivatásukat emberei? Az, hogy a rendőrség kötelékébe tartozók életüket is áldozzák hivatásuk teljesítése közben, —• szívvel, lélekkel átérzik munkájuk fontosságát, — egyrészt a rendőrség magasrendű hivatástudatának, másrészt annak tudható be, a rendőr tudja, hogy ha bármi történik is, nem hagy maga után nyomorgó családot. Éppen úgy gondoskodunk ittmaradottjairól, mintha a családfő élne. Nem ritka eset, hogy a rendőrség hőslihalottját előléptetjük és minden árván maradt családnak a teljes nyugdíj jár, sőt éppen úgy részesül minden anyagi juttatásban, mint áldozatul esett bajtársunk életében. Sok esetben sebesült meg a bűnözők elleni harcban valamelyik bajtársunk (soha sem lehet tudni előre ki lesz az közülünk), akinek életét csak a leggondosabb kezelés mentette meg. Én a magam részéről személyes kötelességemnek tartom, hogy ilyen esetekben azonnal gondoskodjak arról, hogy a legkitűnőbb orvost és a leggondosabb ápolást kapja. A rendőrség minden esetben külön jutalmazza azokat, akik bajtársaink talpraálUtásáért fáradoztak. A rendőrök ma lói öltözöttek, csinosak és jól felszereltek. Bizonyára ezt sem volt könnyű ♦elérni. Emlékeztetem a közönséget a felszabadulás Utánü nemzeti-színű karszalagos, micisapkás rendőrökre és ezen a téren is, — mindenki láthatja, nagy haladást tettünk. A mi rendőreink csinosak, jőarcúak, fejlődőképes fiúk, akik nyugodtan felvehetik a versenyt bármely nyugati állam rendőreivel. Csak a legjobb emberanyagot vesszük a rendőrség kötelékébe. Két évvel ezelőtt sok ide nem való elem furahodott sorainkba és ezek eltávolításáért is komoly munkát kellett végeznünk. Azok a pártok, melyek nem rokonszenveztek velünk, sok sajtótámadást indítottak ellenünk, — nagy „leleplezésekkel“ jöttek elő, — de ezek minden esetben rendőr sérti eljárásokról szóló beszámolók voltak. Sohasem lehetett megtorlatlanul a rendőrség kötelékében a legkisebb bűnt sem elkövetni és ma már büszkén mondhatjuk hoav a meaújult, rendőrség az ország legbecsületesebb erkölcsi testületé. Ma már a fegyelmü eljárások száma is a lehető legalacsonyabb. A magvar rendőr kedves, becsületes, nyilttekintétű és a közönséggel való érintkezésük híven visszatükrözi a demokrácia szellemét. A züllés veszélyének kitett gyermekek problémájáról volna szíves a főkapitány úr valami felvilágosítást adni. A társadalom egyik legnehezebb és legnagyobb problémája az elhagyott, a züllött bűnöző gyermekek kérdése. A nyilas idők és az ostrom zűrzavara megmételyezte a gyermekek lelkét és elszakított minden gátat az otthon falai közül kikerült és elcsavargott, vagy más tragédiák folytán magukra maradt gyermekek között. Ezek nagyrésze csoportokba verődött és bűnözéssel tartja fenn életét. Nagy és nehéz küzdelmet folytatunk ez ellen. Ennél a kérdésnél nem mulaszthatom el, hogy hálás köszönetét ne mondjak legjobb segítőtársunknak a Nemzeti Segélynek, amely nagy megértéssel és elhivatottsággal, több szolgálatot tett a kérdésben, mint bárki más. Elsősorban az elhagyott gyermekek otthonaira gondolok. A demokrcútikus rendőrség nem a régi rendőrség szellemében jár el ezekben az ügyekben. Nem megtorolni akarjuk a kiskorúak által elkövetett bűnt, hanem megnevelni akarjuk ezeket a gyermekeket, akiknek bűneiért az elmúlt társadalom felelős. A Belügyminiszter úr támogatásával nagymértékben kifejlesztettük a Gyermekvédelmi Osztályt. Itt kínálkozik elsőrendű szerep a női rendőröknek, akik valósággal anyaként foglalkoznak az idekerült gyermekekkel. Mindaddig óttmaradhatnak, amíg megfelelő elhelyezést, foglalkozásit, vagy otthont nem tudunk szerezni számukra, vagy a szülőkkel, hozzátartozókkal nem tisztáztuk mi késztette a gyermeket bűnre. Ezen a téren annyira beváltak a rendőrnők, hogy a külföld, Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia felfigyeltek és állandóan érdeklődnek, felvilágosításokat kémek a női rendőrök foglalkoztatásáról Szinte végszóra nyílik az ajtó és belép egy női rendőr. Képeskönyvbe való! Derűs (és nyílt tekintetével, formás arcával, ápolt, rendes külsejével igazán kedves látvány. Jelent egy nyúlfarknyit. Katonásan és ügyesen. Mindenki mosolyog és az altábornagy úr az apa szeretetével nézi a kedves jelenséget. Sarkonfordul és már indul is. Kár! Mi van a rendőrség 3 éves tervében főkapitány úr? Természetesen mi is felállítottuk 3 éves tervünket. Minden ügyosztályunk kidolgozta a maga tervét, ahol évről-évre pontosan megállapított terv szerint akarjuk tökéletesíteni munkánkat. A programm főképpen szociális természetű. A 3 éves terv keretében új otthont kap a budapesti Főkapitányság. A Markó-ütca, KlotUd-utca és Honvéd-utca által határolt hatalmas telken fog felépülni a Főkapitányság új épülete, amely egyesíteni fogja a rendőrség ma még szétszórt osztályúit és a közönség dolgát is jelentősen megkönnyíti, mert nem kell majd a város különböző pontjain elintézni dolgait. Itt egy épületben talál mindent. Ebben a tervben foglaltatik a rendőrség teljes felruházása és legégetőbb hiányunk a gépesített járművek nagy hiányának pótlása, valamint a rendőrség szociális intézményeinek: rendőrotthonoknak és napközhotthonoknak felállítása. örülnék, ha a nagyközönség széles rétege ismerné azt a gyermekotthont, amelyet a Budapesti Re-dőregyesület Nőbizottsága és a Nemzeti Segély hozott létre 50 gyermek számára. Egy kis tündérország! Minden a gyermekek testi méreteihez van szabva. Alacsonyra szerelt villanykapcsolók, kis öútoriok, asztalkák, székek, kis mosdók és W. C.-k épültek bele. A gyermekek napi négyszeri élelmezést, elsőrendű nevelést kultúrát és szórakozást kapnak és délután 5 órakor a rendőrezredes és rendőrőrmester együtt várják gyermekeiket a folyosón a legbarátibb hangulatban. Ezek a gyermekek már testi-lelki jóbarátok és nem ismerik a különbséget „úr és nem úr“ között. A mai rendőr igazán értékes és népszerű tagja a társadalomnak. A rendőröktől ma már senkii sem fél, csak az, akinek van félnivalója, de az annál jobban ■— fejezi be a beszélgetést Münnich Ferenc altábornagy, Budapest első rendőre. A Kárpát-utca mosolyog A Kárpát-utcát jól ismeri a külső V. kerület. Csupa gyár, hulló korom, vigasztalan tűzfar lak, vedlett kerítések. Semmi szépet nem tudtunk mondani a Kárpát-utcáról mind a mai napig. Mert a mai napon felragyogott a Kárpát-utca kormos levegője, a kopott macskakövek felett. Mosolygó emberekkel telt meg a szürke kis utca. akik napi elfoglaltságuk után reményteljes várakozással siettek a 7~es számú házba. Napköziotthont avat a külső V. kerület, méghozzá olyant, amelyik 100 gyermek befogadására alkalmas. Mindenki kiváncsi, milyen lesz az új otthon? A legvérmesebb reménykedők elképzelését is felülmúlja, amit magunk előtt látiűnk. Egy nagyméretű 3 szobás lakás, ragyogó tisztára festve, fénVp-~ zett parkettával — a keret. Belül liliputi asztalok és székek az apróságoknak, kékre, rózsaszínre lakkozva. Ezenkívül, amit az apróságok sikoltó örömmel fedeznek fel. a mesebeli 7 törpe, a Donald Kacsa, a Walt Disney filmekről ismert „nagy rossz farkas“ és a három kis malac. A felnőttek mosolyába kis nosztalgia vegyül, ők is szívesen játszanának ezekkel a kedves figurákkal. Mire az ünnepi beszédekre került a sor, a közönség, akiket a gyermekszeretet és szociálpolitikai érdeklődés hozott össze már meggyőződést nyert arról, hogy ez az otthon komoly eredménye annak az áldozatos munr kának, amit a Nemzeti Segély végez. Hálás ünnepléssel fogadták Vas Zolánt, a Gazdasági Főtanács főtitkárát. Beszédében elmondotta ,.küzdenünk kell azért, hornt a mai gyermekeknek boldogabb gyermekkort biztosítsunk, mint amilyenben nekünk részünk volt“. Kárász Győző, a Nemzeti Segéki főtitkára az új ivtézményt átvevő beszédében közölte, hoav szervezett támar dásra készülünk a társadalmi nyomor ellen. A 3 éves terv első hónapjában ez már a lO-Hk gyermekvédelmi intézmény, és a Nemzeti Segéki ezt* a nagyjelentőségű szociálpolitikai munkál folytatni és fokozni fogja. Az avató ünnepség műsora méltónak bizonyult az otthonhoz magához. A vándorkórus éneke igaz élvezetet 'nyújtott mindenkinek- Az ünnepély befejezéseként a gyermekek uzsonnáztatása következett teljes sikerrel és megelégedéssel. Elmenőben a szemembe ötlik a falon egy feliratos tábla: „Aki gyermekotthonokat épít, börtönfalakat rombol". Erdős Magda.
