Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-10-15 / 15. szám
ÁRA: 10 pengő I» évfolyam 15. szám 15. HÉTFŐ 1945 október Eidekes tervek a főváros újjáépítésére Kézrekeriill a buchenwaldi halálgyár parancsnoka, aki 250.000 gyilkosságért felelős Érdekes részletek 62.000 fogoly megmeneküléséről Szálast már 1931-ben fel akarta akasztatni a munkásvezéreket Érdekes részlet Szálasi „mozgalmi naplójából“ a Sztranyavszkyval folytatott megbeszélésről Emlékezzünk! Ma egy éve ve^ék át Szálasiék a hatalmat. Ez a cikk megmutatja, hogyan készült a „vezér“ az uralom átvételére. A háborús bűnösökkel együtt tudvalevőleg Budapestre szállították a náluk talált nagymennyiségű naplót, feljegyzést és okmányt is. Ezeknek az áttanulmányozása most Stranyavszky lövetni Szálasi naplójának ez a részlete feleleveníti az 1931-es év súlyos gazdasági válságát. Ebben az esztendőben úgy Európában, mint a tengerentúli országokban sokmillió ember éhezett és fázott. A munkanélküliség elérte csúcspontját. Ugyanekkor Brazíliában hajóraikothányszámra öntöttéit a tongerbo a kávét, Kanada búzáját, Argentina fagyasztott húsát nem juttatták el a fogyasztókhoz. A gyárkémények nem füstölögtek, a gépek rozsdásodtak. Magyarországon katasztrófái!« voli a munkásság helyzete. A jogaikból kisemmizett, kenyerüktől megfosztott munkástömegek elkeseredésükben végre kivonultak az utcára. — Munkát, kenyeret! — harsogták az éhező munkások. A belügyminisztériumban nagy volt az izgalom és lázas tanácskozások folytak, hogy miképen lehetne elfojtani a tüntetéseket. Sztranyavszky Sándor, az akikori belügyi államtitkár ezeken a megbeszéléseken a legszélsőbb álláspontot fogfolyik a Népügyészsógen. Különösen Szálasi Ferenc vezetett részletes feljegyzéseket. Többek között van egy „mozgalmi napló"-ja, amelyből számos új, eddig ismeretlen eseményre derül fény. Egyik érdekessége ennek a „mozgalmi napló“-nak, Szálasi önvallomása arról, hogy már 1931-ben ki akarta végeztetni a munkásság vezetőit. akar a munkásságra lalta el. A legkérlelhetetlenebb módon kívánt leszámolni a munkássággal. Holott a munkások csak az eleihez való jogukat követelték, ''lem nviiúak a sztrájk fegvveréhe? és utcai tüntetésük is méltóságteljes demonstráció volt. Sztranyavszky azonban még ezt sem tűrte el. Feudális gőgje vért kívánt. Mint Szálasi naplójából kiderül, Sztranyavszky, amikor látta, hogy a munkástüntetések nem akarnak megszűnni, felhívta telefonon a vegyesdandár parancsnokságát. A kagylót — a sors különös iróniája — Szálasi Ferenc vette fel, aki ak kor vezérkari tiszt volt. Katonásan jelentkezett a belügyi államtitkár hívására, mire Sztranyavszky a következőket mondotta: — Katonaságot veszek igénybe nem tűröm tovább a munkások mozgolódását. Kérem őrnagy urat, fáradjon fel hozzám azonnal a belügyminisztériumba. Szálasi nyomban autóba ült és j leihajtatott a Várba. Mintegy fél óra hosszat tartott Sztranyavszky és Szálasi megbeszélése. Sztranyavszky azon az állásponton volt, hogy fegyverrel keli elnyomni a munkások „lázadását''. — Ha vért akarnak, megkaphatják — mondotta. A megbeszélésen először érvényesíthette Szálasi tébolyult fasiszta elveit, amelyek akkor még csak csirájukban voltak meg benne. Mindenben helyeselte Sztranyavszky véleményét, csupán a sorrendet és a részleteket illetőleg volt különvéleménye. Csöpnet sem irtózott a vérontástól, előbb azonban a munkásság vezetőivel kivánt lesrámolni és a leghatározottabban kiielentette hogy elsősorban a szociáldemokrata vezérekkel kell végezni. Szálas! a lámpavasat ajánlja — Fel Kell huzni őket a legelső lámpavasra — mondotta a későbbi „hungarista vezér“, — akkor nem lesz több tüntetés az utcákon. Ha pedig mégis kimerészkednek a munkások tüntetni, akkor sortüzet adunk rájuk. Nem Sztranyavszkyn és Szálasén múlt, hogy tervüket nem sikerült megvalósítani. A reakciós kormányzat csak attól a világbotránytói félt, amelyet a vérontás kiváltott volna Ha Sztranyavszkyn és Szálasin múlt volna, akkor a katonaságot felvonultatták volna az utcán és vérbefoitótták volna a munkásság megmozdulását, a szociáldemokrata vezéreket pedig felakasztották volna. Mátrai Sándor. Bécsből jelenti az Europa Riport; Nürnbergi jelentés szerint az elmúlt évek legelvetemültebb szőr nyetege kerül a közeljövőben az igazságszolgáltatás elé. Az amerikai zónában önként jelentkezett Otto Hoffmann SS főcsoportvezető, a buchenwaldi haláltábor parancsnoka. Elmondotta, hogy nem bírta tovább a bujdosást. Lelkiismeretfurdalása is kcnyszerítette a jelentkezésre. Auschwitz, Bergen Belsen, Mauthausen és a többi halálgyár mel.ett szomorúan jelentős szerepe volt Buchenwaldnak. Ez a Weimar közelében volt tábor sokezer magyarnak is végzetét jelentette. A múlt év közepén magyar munkásszázadok tömege került oda. A tábor „alapítótagjai“ lengyelek voltak, azután megindult a végtelen sor... Otto Hoffmann azzal védekezett, igyekezett a gondjaira bízott embereket megmenteni, hogy ez nem sikerült, nem rajta múlott. Az SS főcsoportvezető a már közismert sablon szerint felsőbb parancsokra hivatkozik. Szerinte legfeljebb 50 ezer táborlakó halt meg. Azt állítja, hogy csakis a betegségek, valamint az éhezés következtében elpusztultak kerültek a krematóriumba. Tanuvahomások azonban meg cáfolták ezt a védekezést. Gázkamrákbaní tjZCZerszám ölték meg az embereket. A tábor főorvosa élveboncolási kísérleteket folytatott, s ezeknek következtében is rengetegen vesztették éleüket. Volt foglyok szavahihető előadása szerint negyedmilliónál több a buchenwaldi halálgyárban megöltek száma. Feltűnően érdekes Otto Hoffmann vallomásának az a része, melyben azt igyekezett bizonyí tani, hogy egyéni „jósága“ mentett meg a felszabadító amerikai hadsereg közeledésének idején a lemészárlástól a buchenwaldi foglyokat. Csakhamar kiderült, hogy e téren sem mondott valóságot. Detektívregénybe illő részleteket közölt egy német volt deportált arról, hogy miképpen menekültek meg a buchenwaldiak. Két nappal az amerikai előőrsök benyomulása előtt megszólalt Hoffmann irodai telefonja. Az irodában táborbeli foglyok dolgoztak. Az SS főcsoportvezető lakásán csomagolt. A nemet irodista fogoly vette fel a telefont, amelyen át a következő parancsot diktálták: „Ma éjszaka aknázzák alá a barakkokat és röpítsék levegőbe. Ha nem lenne elég robbantóanyag, akkor génfeavverezzék le a foglyokat.“ Ugylátszik meg sok ilyen parancsot kclett közölnie a telefonálónak, mert csak azt kérdezte még meg, hogy megértették-e a parancsot? Az irodában dolgozó foglyok nem közölték a telefonüzenetet Otto Hoffmannal, aki még aznap este megszökött. így menekült meg 62 ezer lengyel, osztrák, román, csehszlovák és magyar fogoly a lcgyilkolástól. Hús helyett a legkülönfélébb gombaételeket szolgálják fel. Magyarországon a legnagyobb gomba termesztő cég a Suppan Champion Kultúrák budatétényi telepén 36.000 négyzetméternyi területen, hatalmas pincékben termeszted tek gombát. Tavaly a honvédelmi minisztérium a W. M.-gyár rendelkezésére bocsójt-otta a pincék legnagyobb részét. A termesztés megállt. A készleteket a németek elrabolták és a tél elején megkezdték a gépek leszerelését. Suppan Kornél igazgató — bizlosan oka volt rá, hogy miért — a Vörös Hadsereg bevonulása előtt ismeretlen helyre távozol'. Az ostrom alatt a csira-laboratórium teljesen elpusztult. Ez az oka, hogy a Suppan-cég nem hoz forgalomba gombát. Az újjáépítés a Suppan-telepen is megindult, lfi.000 négyzetméternyi területen 30 pár ló helyett 3 pár lóval megkezd ék a termesztést A vezetőség ígérete szerint tíz hé* múlva megjelenik a Suppan-gomba. Hogy a gomba elfogadható áron kerül forgalomba és hogy a közönség nem lesz kiszolgáltatva egyes lelkiismeretlen „kereskedők“-nek, akik a szabadkereskedelmet összetévesz*’k az uzsomival, biztosíték arra, hogy Vas Zoltán polgármester a Suppan-céget átvette az Elhagyott Javak Kormánybiztosságától és ez az sgen fontos élelmiszer a Községi Élelmiszer Üzem fiókiain keresztül elfogadható áron kerül a dolgozók asztalára. Szergcnyl Pál DCilme matyyan munkás lúnlialála r m / / De a mártírok családjai nem '(ßi^(LWL£.LÓ~fi$,&L(£CjfO)di'L részesültek még a földosztásban Múlt év november 5-én Nagyrosziban a nyilasok és németek ;szefog‘ak kilenc magyar munkást, évszerint Varga Jánost, Tóth Mikist, Kovács Miklóst, Kristóf Jásst, Garazsi Miklós, id. Dóris Mikst és fiát, Rakoncza i Istvánt, ztankovics Istvánt s azon a elten, hogy az ille'ők titkos gyűlést irtottak, mind a kilenc munkást hurcolták Németországba. Monini sem kell, a munkások derék, iravaló családos emberek voltak s ryellen „bűnük“, hogy szervezett onkások voltak. Ezért lettek a pilas besúgók aljasságának áldoitai. Mint kiderült, Szabó Flórián yilas vezető vitette el őket, akit :ért a népbíróság el is ítéltt de :ak 3 esz'endőt kapói4 a kilenc agyar munkás elhur coltat ásá írt i kínhaláláért, azért, hogy kilenc agyar családn1 gyászba borított, remekeiket apátián árvákká tetaz asszonyokat özvegyi sorba itta'ta. Nemrég hazajött német fogságból szomszédos Dejtár községből való engyel Kálmán, akit szintén eletek a németek s rettenetes dol>kat mesél a kilenc magyar munis kálváriájáról. November 8-án állították Németországba a kis sportot. Flossenburgba vit‘ék cet, koncentrációs táborba, ahol inden ruhájuktól megfosztották rongyokba öltöztették a szerenétleneket. Ez volt az ezután köstkező mindennapos szenvedések :vezetése. Nap1—' ysizer kap tak enni. Az is fagyos káposzta volt, vízben főve, korpával, minden zsi radék nélkül. Ez a még csak minimális élelmezésnek sem mondható ellátás igazán nem lehetett elegendő arra, hogy egy ember szervezete meg tudjon birkózni a hideggel s az egyre jobban terjedő járványokkal. Szegény Rakoncza i István bele is halt a nélkülözésekbe rövid idő alatt. December 10-én a csoport tagjait Herzburgba vitték, ahol a legnehezebb munkára fogták a fizikai erejükben megtört embereket. A tábor'ól 7—8 kilométerre kellett menniök munkahelyeikre. Aki nem bírt-c az u'at, vagy elfáradt a munkában, az SS- katonák kíméletlenül lelőtték. Másokat szadista módon halálra kínoztak vagy farkaskutyákat uszítottak rájuk s azokkal tépették szét. Varga János és Sztankovics István a sok nélkülözéstől, rossz élelmezéstől vérhast kapott. Mivel betegen dolgozni képtelenek voltak, azon a elmen, hogy szabotálnak, gyalog útnak indították Herzburg■ ból Dachaúba, szigorúbb büntetésre. Amint Lengyel később egyik baj-társától hallotta, 3800 embert vittek ugyanakkor Dachaúba, különböző táborokból, de a 3800 em bér közül csak 400 érkezett meg. A többiek, akik még együtt maradtak s bírták a borzalmakat. feltsmerhetetlen csontvázzá sovánvodtak le. Aztán vagy elpusztultak az éhségtől, vagy agyonverték a gyilkos SS-ek, vagy más módon végeztek velük a német hóhérok. A kilenc nagyoroszi munkásból sem került haza egy sem. A földreformról szóló törvény határozottan előírja, hogy a politikai magatartásuk miatt szenvedett mártírok és azok családtagjai kivételes elbánásban részesülnek és minden körülmények között földhöz juttatandók. Az ember azt hinné, hogy ennek a kilenc munkásvérta nunak a családja is rég megkap’a az elveszett férj, apa, fiú után a csekély kárpótlásul, joggal megillető pár hold földet. Sajnos, nehéz il elmondani hogy a bürokráciának milyen retoríáin mennek át néha ezek az ügyek. Tény, hogy ezek a nagyoroszi családok mai napig sem jutottak hozzá pár hold földjükhöz. Előbb a helyi földigénylő bizottság akadékoskodott a szegény, magukra maradt családtagokat szemben, aztán Balassagyarmaton akadt el kérvényük. Szeptember 19-én végre újabb tárgyalás után az országos földbirtokrendező bizottság megállapította jogaikat, de Budapesttől Balassagyarmalig s onnan Nagyorosziig, úgy látszik, minden rendelet átalakul, végrehajihatatlanná lesz. A legelemibb követelés, hogy Dobroczky jegyző úr s a községi tanács haladék' alanul és véglegesen ültesse birtokukba a vértanuságot szenvedett munkások özvegyeit és gyermekeit Nagy László Elioai ö gomba! De azért kilónként 8000 pengőért lehet kapni A háziasszonyok rettegve mennek ki a piacra, mert nincs olyan nap, hogy valami „kellemes“ meglepetés ne érje őket. Az egyre felfelé száguldó árak melleit egyes fontos élelmiszerek eltűnése okozza a házi" asszonyok félelmét. Érdekes eset történt az utóbbi napokban a gombával. Megkönnyebbülve tapasztalhattuk, hogy a hústpó:ló gomba kis mennyiségben ugyan, de kapható volt a vásárcsarnokokban és az üzletekben. Aztán egyik napról a másikra, mintha egy bűvös varázsló intésére történt volna, eltűnt a gomba! Ahol pedig kapható, dugva mérik és (mikor ezeket a sorokat írjuk) 6—8000 pengőt kémek kilójáért. Felderítő körútra indultunk, hogy beszámoljunk, mi a helyzet a gombafronton? — Ezt a keveset is nagy áldozatok árán, sok utánajárással kaptam — mondja Szabó Józsefné gombakereskedő, aki épen szárított vargányát árusított helyszíni szemlénk idején a Hunvadi-téri vásárcsarnok, ban. — A friss gomba lényegesen olcsóbb volna, de abból egyáltalán nincs felhozatal. Rossz a termés, | kevés az eső, nincs lótrágya — legalábbis így véli a kereskedő. A Frugifer gombanagykereskedö cégnél a következő felvilágosítást kaptuk: — Mi mindennap egy bizonyos ^mennyiségű árut bocsájtunk a kisíkereskedők rendelkezésére Hogy- a nagyközönséghez mégsem kerül, annak talán az a magyarázata, hogy vendéglők, espressók vásárolják fel a készletek legnagyobb részét.
