Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-10-15 / 15. szám
TöMkzäz fiyermeh csodás mesmenehDfése a nyilas gyilkosok karmai közül Tüntető reakciósok A reakció, amely a felszabadulás utáni első hónapokban ijedjen meglapult és rettegve várta sorsának beteljesedésé^, meglepő gyorsan tért magához és most már anynyira vérszemet kapót-, hogy a legutóbbi napokban kimerészkedett az u'-cára tüntetni. A fővárosi választások izgalmas légkörében ezek a reakciós rétegek ostobán olyan reményeket tápláljak, amelyek csak újabb bizonyítékai határtalan korlátoltságuknak, de egyben felháborító szemtelenségüknek is. A választási harc utórezgéseként ..egyetemi hallgatók“ és „városházi tisztviselők“ utcai tűnte ésére került sor. Ezt az alkalmat felhasználták az eddig lapuló legsötétebb reakciós elemek, a közelmúlt szélsőjobboldali és faji jelszavait harsogó. verekedők, németeket kiszolgáló és nyilasokkal cimboráló fasiszták, a M. É. P. és a Nyilaspárt volt elemei, hogy felvonuljanak az utcákon és egy demokratikus pár-tai próbálják elleplezni kilétüket. De hiába a változtatott jelszavak, hiába a nemzetiszínű lobogó is náluk, — mindenki tudja, hogy ez csak jelmez. Mindig a zavarosban halásztak ezek a reakciósok. Súlyosan tévednek azonban ezek a reakció fullajtárjai, ha azt hiszik, hogy Üt még valaha régi gazdáikkal együtt szerepük lehet, vagy hogy egyáltalán meg is szólalhatnak. Egészen mindegy, hogy a reakció csapatai nagyravászul most hol próbálnak menedéket keresni, milyen tömegekbe igyekeznek beférkőzni, a becsületes, valóban demokratikusan érző és gondolkodó, tehát ugyanígy cselekvő magyarság megvetéssel, jogos felháborodással kirekeszti őket soraiból. A reakció dőrén abban reménykedik, hogy eljöhet még az ő ideje Magyarországon. Már kivonul az utcára, már rekedten ordít, már provokálni merészel. Mindezzel azonban nem érheti el célját. Megtagadják azok is, akiknek oltalmába igyekszik menekülni, akiknek színeit magára aggatia takaróul. A dolgozók milliói pedig a szemérmetlen próbálkozás nyomán legalább tisztán látják, hogy még korántsem fejeződött be a harc a fasiszta országrontók ellen, hanem az csak mosf kezdődik igazán. A demokratikus Magyarország^ semmiféle reakciós próbálkozást nem tűr meg és ha eddig túlzott kímélettel kezelfe a fasizmus ittmaradt gyászvitézeit, az utolsó napok eseményei felvilágosíthatták arról, hogy ezekkel a reakciósokká» szemben a legkérlelhetetlenebb szigorra van szükség. A húszéves „Artek" A Szovjetunió szerető gondoskodással és minden képzelő-et felülmúló luxus-kényelemmel veszi körül a jövendő szovjetpolgáraU — a gyerekeket. Húsz évvel ezelőtt a szovjet állam még nem volt olyan gazdag és hatalmas, mint ma, de a szovjet a gyerekekről már akkor is a legnagyobb áldozattal gondoskodott. Ennek a gondoskodásnak egyik megnyilvánulása a gyermeküdülőknek az a hatalmas hálózata, melyből az éppen most nemrégiben alapításának huszadik évfordulóját ünnepelt krimi gyermeküdülő, az „Artek“ pionirtábor, mint legrégibb és legszebb emelkedik ki. A Krim-félsziget egy csodálatosan szép részén Gurzuv közelében az Aju-Dag (Medve) hegység lábánál fekszik ez a gyermeküdülő. A háború előtt 35.000 gyermek üdült az Artek pionirtáborban. A német fasiszta hódüók nagy károkat okoztak itt. Felégették az alsó tábort, kirabolták a nagyértékű könyvtárat és kivágták a park ámyatadó fáit. Az Artek azonban működött a háború időszakában is. A messze Szíriába áttelepített pionirtelep ott is folytatta nagyjelentőségű munkáját: a gyermekek ápolását és nevelését. Miután a Vörös Hadsereg megtisztította a Krímet a német barbároktól és visszaadta a gyermekeknek a szeretett üdülőt, több mint 5000 pionír pihent itt közvetlenül a harcok után. *Ezek a gyermekek a német hódítók elleni harcok hősi halottjainak gyermekei voltak. Az Artek nemrég lett húsz éves. Ma már ismét teljes erővel dolgozik a szovjet gyerekek érdekében. Ahogyan a múltban is volt, úgy a jövőben is egészséges, erős és kulturált szovjet emberek százezrei fognak szeretettel visszaemlékezni az arteki gyermeküdülőre, mely gyermekkorukban szerető gondoskodással és gyógyító, vidámító, egész életre erőt adó Keretet tel vette körül őket. 2 MÄGYÄR JÖVŐ A Szív-utca 46. számú házat a nyilasok teljesen kiürítették. Szokásuk szerinl a legnagyobb kíméletlenséggel vitték véghez az evakuálást: az asztalokon ottmaradtak az edények, bennük a félig elköltött étel, a szobasarkokban a felhalmozott szegényes motyó, amit a lakók már nem tudtak magukkal cipelni, A zöldinges banditák a házmester felügyeletére bízták a sokszáz gyereket. A házfelügyelőnek az volt az első dolga, hogy túltéve minden porkoláb kegyetlenségén, személyesen járta végig a telezsúfolt lakásokat és minden ajtót gondosan bezárt, vagy ha módja volt rá, lelakatolt. Öra múltán a kicsinyek siránkozni kezdtek és kikéredzkedtek. Mindenütt lelakatolt ajtó! A tanárok és óvónők — maguk is bebörtönözve — tehetetlenek voltuk. Hiába minden dörömbölés, kiáltozás. A ház mester kijelentette, hogy ha íoly"tatják a csendzavarást, nyilas őrjáratot hoz és kiirtatja a gyermekeket tanárostól együ'ft. Este 7 óta felé a helyzet már tarthatatlan volt. Az oktatók — zárt ajtón keresztül — könyörgőre fogták a dolgot. A házmester feleletképpen lezárta a vízvezeték központi csapját úgy, hogy a szerencsétlenek víz, élelmiszer, fűtés és világítás nélkül maradtak. (A villamosvezeiékeket már előzőleg szétszaggatták a becsapódó gránátok.) Este fél 9 órakor — a házmester betartotta fenyegetését — megjelent a nyilas őrjárat. Korom Pár perc múltán a 16 éven felüli fiúk és férfitanárok elindultak a Dunapart felé. Koromsötét éjszaka, csak a fényszórók és a világító, rakéták fénye hunyorgott az égal. jón. A dermedt, csendes éjszakában élesen, keményen koppant a mene. félő gyermekek lépése. A Váci-út felé kanyarodott a menet. Legelői Léderer igazgató-tanár, tartalékos tiszt, jónéhányszor kitüntetett öreg frontharcos. Biztatja a fiúkat: — Fel a fejjel! Valahogy csak ki. vágjuk magunkat! A kísérteties halálmenetelés nem úgy fest, mintha ebből menekülni lehetne. Kétoldalt géppisztolyos örök, á sor végén három briganti, kezükben dobásra kész kézigránát. Közel az újpesti határhoz a főhóhér álljt parancsol. — Az első öt ember kilép! —adja ki a parancsot egy rekedt, pálinkamarta hang. Négy diák és egy vezetőtanár elindul az üres telkeken keresztül a Dunapart felé. A lüktető, feszült csendben kemény csattanás hallatszik: öt emberélet befejeztetett! fagyott mosolyú rongybabáik és is- Scoláskönyvek szanaszét hajigálva. az egyik küszöbön vér, tudj’ Isten, ki hullatta oda ... Ebbe a kiürített házba zsúfolták be karácsony estéjén a nyilasok a Fiúárvaház, a Leányárvaház és az Andrássy-úti Gyermekotthon kis védenceit. sötétben rendelték el a sorakozót. r)gy földszinti lakásban, ahol óvodások nyertek elhelyezést, a zöld. inges tömeggyilkosok lassúnak ta. lálták a gyülekezést. Két gyalogsági kézigránátot hajítottak be a la. kásba. Az egyik nem robbant fel, a másik öt gyermeket megölt s a szoba majd minden lakóját megsebesítette. Az első emeleten egy fiúcska, aki a beszállásolást megelőző „koptató“, sétát mezítláb kínlódta végig, össze, fagyott lábaival jajgatva vánszorgott le a lépcsőn. A nyilasok azon. nal felismerték, hogy itt valami kü. Ionos szórakozásra van lehetőség. — Szaladj csak körül az udvaron — röffent rá az egyik hóhér. A gyerek futott pár lépést, aztán térdrebukolt. Valóságos golyóeső porzott körülötte: a nyilasok oda. puskáztak a közvetlen közelébe, hogy evvel serkentsék futásra. A gyerek még néhányszor próbálko. zotit, majd odabukott a síkos, jeges keramitkockákra. Egyetlen softfiz végzett vele. Léderer igazgató-tanár most -1. ugrik a sorból és harsányan, mintha újra a tartalékos tiszti egyenruha feszülne rajta, adja ki a parancsot: — Fiúk! Futás! Mindenki meneküljön! A koromsötét éjszaka megtelik ordítással, fegyverropogással... A felvillanó fegyverek fényénél rohanó sziluettek tűnnek föl. Valaki el. bukik, sikolt, társa már rántja is fel és sodorja magával. Léderer igazgató, akit erre a halálútra felesége is elkísért, önkéntesen, az igazgató-tanár pár ügyes vezényszóval egy sötét mellékutcába tereli a menekülőket. Lassan elcsendesedik az utca: megmenekültek. A fiúk egy részét Slezák József vette védelmébe, áld akkorra már oltalmat adott dr. Fábinyinénak, az Arvaház egyik védnöknőjének is s aki valóságos élelmiszerdepót teremtett az üldözöttek segélyezésére. A Sziv-utca 46-ban visszamaradt csoport közben reszketve várta a reggelt. A nyilasok azzal búcsúztak el, hogy másnap délelőtt 10 órakor kivégzőszakaszt küldenek értük. Borzalmas éjszaka ... Asszonyok, kicsinyek, öntudatlan lázbetegek, az éhségtől, szomjúságtól és hidegtől agyonkínzott emberek bújnak össze, hogy egymástól nyerjenek kis bátorságot, erőt és meleget. Az újpesti vesztőhely felé... Másnap 9 órakor az udvaron megszólaltatták a légóharangot. Mindenki az udvari ablakokhoz lódult. Lent szuronyos őrök. A parancsnok felkiált; — Mindenki sorakozik! Beteg nincs! £s indult a második menet az újpesti vesztőhely, a Dunapart felé. Pár percnyi gyaloglás után a parancsnok megállította a csoportot. — Ide hallgassanak! ____ suttogta a parancsnok, — adják tovább csöndesen, hogy mi az Ellenállási Mozgalom tagjai vagyunk. Ha csendesen és okosan viselkednek, ha nem okoznak feltűnést, akkor megmentünk minden embert. Ennek a pár szónak leírhatatlan hatása volt. Ott álltak gyerekek és felnőttek magukba fojtva az örömet, ott álltak és jónéhány percig tartott, mig megértették, hogy hóhérkézből becsületes magyarok kezébe jutottak. Az Ellenállási Mozgalom parancsnokságát egyébként az a dr. Vajda János értesítette és alarmirozta, aki később a Nemzeti Segély országénítő munkájában fontos szerepet vállalt. A megmenekült csoport most egy nagyon merész „hadmozdula Ital“ elindult a Vilma királynő-úti Arvaház felé, ahonnan néhány órával ezelőtt a nyilasok hurcolták el őket. Az egyik tanár aggályoskodott is: — Borzasztó könnyelműség visszatérni oda, ahol már egyszer „lebuktunk“! A vezető egy legyintéssel oszlatta el az agodalmat: — Nyugodjon meg, barátom! A Vilma királynő-út 21. szám alatt dr. Tonelli Sándor orvoshadnagy vezetésével egy negyventagú partizáncsoport áll fegyverben. Ennek az alakulatnak egyébként különböző rombolások a feladatuk, de el vannak szánva rá, hogy ha segítséget kérünk, fegyveresen támogatnak bennünket. Ugyancsak itt van Oláh százados automobilos csoportja, amely fegyverzetével és járműveivel egy modern rohamosztaggal ér fel. A Vilma királynő-út szemközti házaiban a Pálffy-féle partizánmozgalom alakulatai rejtőznek. Az Arvaházban pedig ott vagyunk mink! Kevesen ugyan, de azért nem ijedünk meg senkitől. . Megmenekültek1 Déli 12 órakor — kacskaringós kerülők után — a csoport beérkezett az Árvaházba. A konyhán percek alatt ebéd készült, a melegedőben pislákolni kezdett a tűz s az el kínzott gyermekarcokon lassan felderült a mosoly. Csak épp bealkonyodott, a Vilma királynő-út és Bajza-utca sarkám feltűnt egy nyilas őrjárat. A Szírutca 46. elmenekült gyerekei utáa nyomoztak. Megdöngelték az Arvaház vaskapuját: — Halló! KI van itt! — Karhatalmi osztag! — felelt • partizáncsoport őrszeme. — Kölykök nincsenek itt? — Nincsenek. — Majd megnézzük. A partizán őrszem levegőbe Jött. Az épület felől rohanó léptek. A Tonelli-csoport szintén puskalövéssel jelentkezett. A brigantik azon vették észre magukat, hogy fegyveres erővel állnak szemközt. A zöldinges urak nem szerelték az ilyesmit. Ahol vissza is ütnek. Azonnal takaródét fújtak és elosontak az éjszaka leple alatt. Az elkövetkező napokban és hetekben már a Vörös Hadsereg védelmezte a gyerekeket. Pompás pilóták, csodálatos tüzéreik simára söpört ók az Arvaházhoz vezető utakat. Ott nem mertek sétálgatni többé Szálasi hóhérjai. S végül eljött a felejthetetlen nap: az első orosz őrszem átlépte az Arvaház kapuját, A gyermekek végre biztonságba kerültek... Gál György Sándor Balázs Béla a dolgozó nőkről A Dolgozó Nők Klubjának évadnyitó előadását Balázs Béla, a kitűnő író tartotta, aki 25 éves távoliét után tért vissza hazájába, hogy a magyar kultúra ügyét szóban é* írásban szolgálja. — A klub vezetősége arra kért — kezdte előadását Balázs Béla —, hogy a szovjetunióbeli női klubokról tartsak beszámolót. Ha ezt akarnám tenni, nem lehetnék most itt önök között, mert külön, speciálisan női klubot a mai Oroszország nem ismer, mint ahogy nem ismer különbséget szellemileg, morálisan és jogilag sem, nő és férfi között, A szovjet vezető pozícióiba« igen nagy számmal vannak képviselve a nők. Egyes foglalkozási ágakban pedig még szívesebben is látják őket a férfiaknál, mert rátermettebbnek. hivatot/tabbnak tartják őket nemüknek hajlékonysága és alkalmaz!? odóképessége következtében. így például nemcsak a pedagógusok és orvosok túlnyomó része kerül ki a nők közül, de a bíróké is, sőt a moszkvai színházigazgatók — s a szovjet fővárosba« igen sok a színház — 80 százaléka is nő. Azt pedig bizonyára tudják, hogy a lányok és asszonyok a Vörös Hadseregnek jelentős részét alkotják. — Nehogy azt képzeljék azonban —- folytatta beszámolóját Balázs Béla —, hogy a szovjet nő nem éppen olyan, vagy még sokká! nőiesebb, mint a többi európai államokban. A leningrádi. vagy moszkvai asszonyok éppen úgy gondozzák, ruzsozzúk magukat, mint a párisiak, vagy budapestiek. az öltözködést, szépségápolást csalt úgy fontosnak tartják, mint a régi társadalom asszonyai, de életüket nem egyedül ez tölti ki. A dolgozó nő pedig nem kevésbbé szép és nőies, mint a nem-dolgozó nő, csak szépsége, bája másmilyen: a kor követelményeinek megfelelő. — Legnagyobb asszonyélményem — emlékszik vissza az író párisi diákéveire — Mme. Curie volt, a „legdolgozóbb dolgozó nő“, aki az éterikus báj és harmonikus szépség megtestesítője volt, s akiről meg kellene írni a dolgozó nőről szóló tankönyvet. Mert míg kezdetbe« férjével, annak halála után pedig önállóan dolgozott a tudomány egyik legnagyobb felfedezésén, két gyermekének maga varrt, főzött é» dolgozott, mint a többi polgáraszszony. Az a vád tehát, hogy az egyenlőség, a férfi-munka férfiassá teszi a nőt, nem helytálló, csak a régi, üvegházi szépség alakult át korszerűvé az egyenlő munka és érvényesülési lehetőség következtében. — A Dolgozó Nők Klubjának végcélja tehát az — fejezte be előadását Balázs Béla —, hogy megszüntesse önmagát, vagyis egy olyan társadalmat segítsen létrehozni, amely nem ismer különbséget nő és férfi között. De addig — ez nagy és szép feladat — olyanná kell nevelnie a nőket, hogy az egyenlő jogokat mindenképp«« megérdemelje és gyakorlatilag jól fel is haaroáija. F. A. Megjelennek a nyilasok: kézigránát robban Of emberélet... FONALÁT angórát minden mennyiségben veszünk-TEXTILFELDOLGOZÓ KFT. EUZSÉBET-KKT. 33 I. EM. 2. D.E. 8-1
