Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-09-08 / 10. szám

orosz-japán háború. Az esti ut­cák tovább is fényárban úsz­nak és az ívlárapasorok alatt gondtalanul sétál — este nem siet —, napi munkája végezté­vel, frissen vasalt nvári ru­háiban a közönség. Különösen az ifjúság lepi el a szeles ut­cákat, tereket, még jóval éjfél után is élvezve az enyhe nyári éjszakát. Lassan ritkul csak a sétálók tábora. Már elvonult a színházakból kiáradó közönség is, halkul a város zaja, csak a Moszkva Szálló kivilágított he­­todikemellleti terraszáról szóród­nak le a táncmuzsika foszlá­nyai. Egyszerre karcsú, fehér, sárga, kék trikókba öltözött lá­nyok, tenisznadrágos atletak tűnnek elő a Forradalom-teré­nek félhomályba burkolt mé­lyéből. A járókelők összecső­dülnek. A téren a nagv snor+­­ii n népéi y résztvevői sorakoznak fel, — főnróbára. Már el is in­dultak a Vörös-tér felé vezető utcába. Fent a téren a reflek­torok tündéri fényben fürde­tik ezt a minden szentiván­­éji álmot elhomályosító cso­dát: izmos hajlékonysággal hullámzó, kígyózó testek hol a tenger hullámait varázsolják elénk, hol virágerdővé válva fonódnak koszorúba, hol Kö­­zép-Ázsia 8zökőkntjai szök­kennek elő színes szalagok já­tékából, ezüstlabdák, ezernyi telihold, röpködnek, pörögnek a 'légben, majd hirtelen ma^ gasra emelkedik egy nvuitó a tömegből s rajta hintázva, lengve, szédületes mutatvá­nyaikkal az ország legjobb tornászai. Biciklisták rajai su­hannak most elő sárga, kék, pi­ros, zöld selyemzászlókat lo­bogtatva ... Pár nap múlva, verőfényes ég alatt bontakozik ki az or­szágos sportünnepség szinpom­­pája. A tornászok nemcsak a legjobb sportegyesületek leg­jobbjait képviselik, de felse­­reglettek Moszkvába a Szov­jetunió 16 nagy testvérköztár­saságának küldöttségei is. A művészien rendezett, zenés, sokszor táncba, máskor akro­batikába átmenő tornagyakor­latok után, megjelenik minden egyes küldöttség nemzeti vise­letű táncegyüttese is. Testvéri egyetértésben, a közönség lel­kes tetszésnyilvánítása köze­pette lejtik nemzeti táncai­kat ukránok és turkmének, esztek és georgiaiak, oroszok és kirgizek, mind, mindany­­nyian a szovjet népek nagy testvériességének békés meg­testesítői. Nemrég ezek a fiatal atléták még a Vörös Hadsereg sorai­ba harcoltak, vállvetve^ egy­más mellett, közös hazájukért, ahol a legkisebb nép is tökéle­tes egyenjogúságot élvez. Ez volt az egyik döntő záloga a Szovjetunió győzelmének s ez a békés újjáépítés és az ország további felvirágzásának is. Megdöbbentő adatok Hitler bűnlajstromához A mauthauseni gázkamra és fürdő szörnyű titkai ... Elmentem megnézni a mautliauseni ki végző termet és a gázkamrát. Eddig irtózva el­kerültem ezt a két helyet Ir­­íózatomat leküzdve néztem meg a borbélyszékhez hasonló »fényképezőszéket«, amelybe az áldozatot beleültettéík. eléje tettek egy fényképező masi­nát, fejét egy kicsit hátrahaj­tatták és akkor Bachmayer tarkónlőtte. Láttam a gázkam­rát. Körülbelül úgy nézett ki, mint egy fürdőszoba. A meny­­nyezeten sűrű apró lyukakkal ellátott csövek vannak. Aki nem, tudja, könnyen abba a tévedésbe eshet, hogy zuha­nyozó teremben van. De mi­nek egy zuhanyozó teremhez légmentesen záródó ajtó? Miért nincsenek szellőztető nyílások vagy ablakok? * A Magyar Nemzeti Bizottság a hozzá érkezett bejelentéseket a háborús bűnösök kivizsgálá­sára alakult nemzetközi tör­vényszékhez továbbította. r Tömeggyilkosság... Domokos József budapesti ügyvéd tanúvallomása: 1945 február 16-án Mauthau­­senhe érkezett egy fogolyszál­lítmány. A foglyokat a dél­után folyamán a gyülekezőhe­lyen mezítelenre vetkőztették. Az 5. blokkból — ahol én tar­tózkodtam — órákon át láttuk a szerencsétleneket. Mint ké­sőbb megtudtam, egész éjszaka mezítelenül kellett állmok a fürdőhelyiség és a konyhaénü­­let mögött. Az éjszaka történ­tekről Csapó Dezső (15* blokk) adhat felvilágosítást, akinek Freud Lajos nevű barátja szintén ott volt- Csapó ismé­telt kérésemre újra megláto­gatta Freudot és ez a követ­kezőket. mondotta; — A foglyok egv Berlin melletti táborból jöttek, mint­egy 1400-an, köztük kh. 350 beteg. Mauthausenba megér­kezve. ez a 350. felszólításra, betegként, jelentkezett. Ezeket külön állították és levetkőz­hetitek. A február 17-re virradó éjszakát a konyhaépület mö­gött, a szénporral belepett föl­dön töltötték. Éjfél felé mind a 350 embert a fürdőhelyiségbe vezették és ott félórán át hi­deg tust kaptak. Utána ned­vesen és vizesen ismét kiza­varták őket a szabadba, ahol dermesztő hideg volt. Mintegy 2 óra megismételték a hideg tust. Reggel 548 és 8 óra kö­zött azok, akik még életben voltak — állítólag magasabb helyről — kegyelmet kaptak. — Azokat, akik nehézkesen tudtak talpraállni, vagy a gyengeség más jeleit mutat­ták, — ezt még mindig Freud elbeszéléséből tudom — SS katonák agyonverték. Meztelen holttestek... — Reggel % 8 óra felé, ma­gam is láttam, hogy a krema­tórium mögött a földet mezí­telen testek borítják. Talán tévedek, de 200—250 emberre becsültem őket. Nagyobb ré­szük, mintegy 75%-uk mozdu­latlanul feküdt a hidegben. Néhányan, 6-an vagy 8-an, bár nehezen, de feltudták emelni felső testüket Egyetlen egy sem tudott közülük felkelni. Egyetlen embernek volt még annyi ereje, hogy Wt métert kússzon a földön, hogy egy rongyot gyűrjön a teste alá. A többiek csak fejüket vagy karjukat tudták emelni anél­kül, hogy a hangjukat hallot­tam volna. Ekkor megjelent a magas SS altiszt, akit' mi ».Lustig’s Landsmann« néven ismertünk. Egy nagy bottal a teljes erejével a földön fek­vőkre sújtott, mégpedig azokra, akik még mozogtak. Főleg a nyakukra célzott. Legtöbben az első ütés után mozdulatlanok lettek. Az egész jelenet hang nélkül ját­szódott le, mintegy 10 percig tartott, utána a katona eltá­vozott. Nemsokára ezután meg­jelent egy másik katona, aki­nek arcát nem tudtam felis­merni. Jól táplált volt. közép­magas, őszes hajjal. Ugyanazt tette, mint a másik, valamivel rövidebb ideig, azután ő is el­ment. Majd megjelent egy tá­bori tűzoltó, névszerint Lutz (német Elzászból). Csak le fel sétált anélkül, hogy tett volna valamit. Ö talán megtudná nevezni a fent említett kato­nát. — A délelőtt folyamán sze­metet hordva, háromszor je­lentem meg a krematórium és a tábor közötti téren. Ekkor láttam, hogy mintegy 6 em­ber különös ruhában, katona­szerű köpenyekben, kis kocsi­kon magasan felhalmozott holttesteket szállít. A hullákat a krematórium lépcsőjére dobták. Egy fogolytársam az egyik hullára irányította a fi­gyelmemet, erős, magas fiatal­ember teste volt. A véres kocsi... — A hullák ledobása után láttam, hogy a kocsit vasta­gon borítja a vér. .Kiét munkás 2—2 vödörrel hordta a vizet, hogy megtisztítsa a kocsit, összesen 3 hullaszállítmányt láttam és biztosan állítom, hogy néhány test a kocsin még gyengén mozgott. Lát­tam, hogy a krematórium lépcsőjén az egyik test a má­sikon fejjel lefelé feküdt, az alatta levő pedig lábbal le­felé. így a felsőnek a lába az alsónak a fején feküdt. Lát­tam, hogy az alsá akinek ez a helyzet szemmelláthatóan el­viselhetetlen volt, a lábat saját fejéről lassan egy mellette fekvő bajtársának a vállára tolta. Később láttam, hogy a konyha mögötti részt, amelyet a tűzoltólaktanya határolt, fecskendőkkel tisztították meg a vértől és piszoktól. A kony­ha falát, amelyet mintegy lA méter magasságban vér és ki­loccsant agyvelő borított. ugyancsak megtisztították. A vérnyomokat azonban még ezután is fel lehetett fedezni. * * Miliők Sándor: »A kínok útja« (Budapesttől—Manthausenig) cí­mű páratlanul érdekes élmény­regényből a fenti fejezetet mu­tatjuk be. A fasizmus elleni harcban szinte kötelező olvas­mányként kellene terjeszteni a kitűnő művet, amely Müller könyvkiadó értékes kiadványa. Ahol proletárgyermekek tüdejét gyógyítják A demokratikus átalakulás a Szabadsághegyen is érezteti hatását. A luxusvillákon, ahol azelőtt gazdagok laktak, most egyszerű feliratok hirdetik, hogy ott most munkásgyerme­kek üdülnek. Ilyev feliratok­kal találkozom: »VI. kér. Nemzeti Segély vasutas gyer­mekek otthona«, a »Nemzeti Segély Mátyás király-úti gyermeküdülője«, »Evetke-úti N. S. gyermeküdülő« a »VI. kér. Kommunista Párt Rákosi Mátyás gyermekotthona«, »Nemzeti Segély _ tüdőbeteg gyermekotthona« és legvégül egy impozáns épület, a Nem­zeti Segély dr. Schönstein Sán-A demokrácia minden hívének a Nemzeti Segély táborában a helye // „Sok szerencsét, boldogságot... Dr. Csizmadia Zsigmond új­pesti tanácsnok, az anya­könyvi hivatal vezetője érde­kes újítást vezetett be. A pol­gári esküvők alkalmával, 'ami­kor elhangzott a két -»igen«, az anyakönyvvezető gratulál elő­ször: — Sok szerencsét, boldogsá­got kívánok!... Újpesten a szokásos szeren­csekívánat után kisebb beszé­det mond az anyakönyvvezető. Felhívja a fiatal házaspár fi­gyelmét a Nemzeti Segély szo­ciális és antifasiszta munká­jára. Az intézmény támogatá­sát kéri. A kérés eddig még egyszer sem hangzott el hiá­ba. Dr. Csizmadia Zsigmond követendő példája jelentős összegeket eredményez a N. S. céljaira. Ady Endre a dunavölgyi népek együttm üködéséért Irta N agy László Ady Endre versei — a du­­namenti népek bibliájává le­hetnének. Ha hitet, bátorítást, buzdítást akarunk meríteni, ha az ember és ember iránti szeretet szavait keressük, ha a népek közösségéhez vezető úton óhajtunk járni — csak Adyhoz kell folyamodnunk' Ady megmutatja a célt, az irányt. Abban a mérhetetlen tenger­árban, amely az utóbbi évtize­dekben szennyes hullámokkal öntötte el a népek és nemze­tek barátságát, abban a ret­tentő sötétségben), amely fe­kete leplével olyan gyászosan borult rá az emberiség szabad fejlődésére — Ady maga a fény, a fáklya, csillagtalan éj­jel a világítótorony. A Magyar Messiások, a Téli Magyar irszág, a Jövendő Fe­hérei című ciklusai, nemcsak nekünk szólnak, magyaroknak, de szólnak minden népekhez, szólnak főként a Dunavölgye népeihez. Csak egyetlen ver­sét idézem, a »Magyar jako­binusok dalá«-t, annak is csak néhány sorát: Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon, Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barrikádokon? Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarokt Milyen magukkal) ragadó, izzó verssorok! És vájjon nem egy­formán izzik fel benne a ma­­gyar-román-szláv fájdalom? Vájjon nem egyformán zúg fel benne s tör ég felé a ma­­gyar-román-szláv bánat szökő­árja? S vájjon nem egyformán akar új világot minden ma­gyar, román, szláv testvéré­nek a magyar sors hű éneke­se, a magyar jövő rajongó és rajongott költője? Igen, a magyar-román-szláv bánat dal­noka az egész Dunavölgyéért kesereg, az egész Dunavölgyé­­ben akar új életet, új világot. De ki hallotta meg akkor, ki ad stt hitelt az igaz szónak, ki bízott benne? Csak a meg­törtek, az elnyomottak, az »utca népe, az Ahasvérusok«. Adynak azonban mégis iga­za lett. A táltos jövendölése beteljesedett. Az ige kihajtott, szabadság nőtt ki belőle. Né­pek és nemzetek szabadsága. Benne a dunavölgyi népek szabadsága is. Ez a szabadság azonban még nem teljes. Virága kinyílt, de öntözni kellj, hogy színt kap­jon s színe fölmosolyoghasson a kék égre, örök sugárzást nyerjen. Ezért az örök sugár­zásért még sokat kell tennünk. Még sok könnyet kell letöröl­nünk, sok kezet kell _ egybe­fognunk, ökölbe szorítanunk, munkára serkenteni- Különö­sen itt, a Duna völgyében, ahol olyan süketek voltak a fü­leik, maradiak az értelmeik, csökönyösek a szándékok. Ahol a szabadság virágát még mindig nem tudják eléggé megbecsülni, illatát alig érzik, színét nem tudják ragyogása szerint igazán értékelni. De a dunavölgyi népek éb­redeznek s a testvériség fája sarjadozik. Ennek gyönyörű, szép példája a romániai Haza­fias Népvédelem első szabad kongresszusának lefolyása Bu­karestben. Erre az első szabad kongresszusra a bukaresti Ha­zafias Népvédelem rádióüze­­nettel meghívta a magyar Nemzeti Segélyt is. íme, a magvak, melyek kö­zül az elsőket Ady Endre ve­tett el »a magyar ugaron« — kikeltek. Van már szabad ma­gyar föld s szabad fiai en­nek a földnek, akikkel a szomszéd népek testvéri sze­retettel összefogjanak. A bukaresti meghívás ezt iga­zolja. S a Nemzeti Segély ezzel a bukaresti útjával be­kapcsolódott a népek szoli­daritásának megteremtésébe. Ez a meghívás is igazolja kül­detését. Hivatása van. Nem­csak az itthoni közösségi élet kialakításában, de a dunavöl­gyi népek békéé jövőjének fel­virágoztatásában is. Hogy a magyar-román-szláv bánat a múlté legyen és a jö­vőben örömök forrásává is lehessen. Hogy a demokratikus új Magyarország összejöjjön a Dunamedence népeinek új éle­tével. dór tüdőbeteg gyermekek sza­natóriuma.« A gyógyulásija]. Az épület csodálatos szép­ségű. óriási fenyőfákkal borí­tott parkban fekszik. A lép­csőn a szanatórium vezetője. — ahogy a gyermekek nevezik Dodó néni — fogad. A szobák­ban mindenütt a legnagyobb tisztaság. A szanatórium a Fe­hérkereszt Gyermekkórház tu­lajdona, amelyet a vezetősége átadott a Nemzeti Segélynek. A fekvőcsarnokban, egymás melletti ágyakban gyerekek játszanak babákkal, autókkal, képeskönyvet néznek. A na­gyobbak olvasnak, beszélget­nek. Pici rácsos ágyakban cse­csemők gőgicsélnek. Megkér­deztem egy kislányt, hogy hol jobb, otthon-e vagy itt. Rám­vetette kék, nagy szemét és komolyan mondja: »/ff jobb, mert itt mindig lehet kérni ebédet!.« A vezető nővér el­mondja, hogy a gyermekek el­látása a mai viszonyok mellett a lehető legjobb: napi ötszöri bőséges étkezés, tej. vaj, gyü­mölcs. Meg is van az ered­mény, mondja elégedetten és nem ritka eset. hogy egy gyer­mek másfél kilót is hízik egy hét alatt. Az ellenőrző röntgen­vizsgálatok is mutatják: a be­teg tüdőrészek a levegő, hízás, pihenés és kezelés mellett las­san gyógyulni kezdőnek. Havi 24.000 pengő... Minden szegény gyermek, akinek gyenge, beteg a tüdeje, jelentkezhet felvételre a Nem­zeti Segélynél. Azután a kerü­leti Nemzeti Segély megbízott­ja kimegy a lakásba és kör­nyezettanulmány után állapít­ják meg az igényjogosultsá­got, tehát a ráutaltság, szerint történik a beutalás. A Nemzeti Segély ismét gyönyörű intézménnyel bőv iette széleskörű munkáját. Fel­vette a harcot a magyar nép legszörnyűbb ellensége, a tbc ellen. Van ugyan még a Sza­badsághegyen egy-két magán­kézben levő üdülő, de itt a napi ápolási díj 800 pengő, szó­val havonta 24.(HjO pengő. Váj­jon melyik magyar dolgozó tudja ezeket az árakat megfi­zetni? De most a budapesti proletárgyermekek is hozzá­jutnak az üdüléshez, gyógyu­láshoz, ami a múlt időkben fő­leg a gazdagok kiváltsága volt.

Next

/
Thumbnails
Contents