Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-09-08 / 10. szám
Az elmúlt év vége felé, amikor a németek már látták, hogy a Vörös Hadsereg diadalmas előrenyomulását inem lehet semmiféle csodafegyverrel megakadályozni, egy cél lebegett a szemük előtt; mind-ént elpusztítani. És ekkor akadtak bátort önfeláldozó hazafiak, akik nem törődtek a veszéllyel; minden erejükkel azon fáradoztak, hogy megakadályozzák a németek rablását és pusztítását-1. Gerhes János mozdonyvezetővel, aki egykor az Északiban dolgozott. Rávették, hogy lopja el a gyutacsokat. Izgalmas napok következtek. A gyutacsuk eltűnését felfedezték. Nyomozás indult a tettes és a felbujtók felfedezésére. Akkor halál várt rájuk, ha elfogják őket. A Vörös Hadsereg megkezdte Budapest ostromát. Gyutacs nélkül nem tudták használni a robbanóanyagot, | másikat szállítani már nem volt idő- Így nem került sor a Hungária-úti vasúti híd, az Északi főműhely és a Józsefvárosi pályaudvar környékén lévő keresztezések, váltók és egyéb műszaki berendezések elpusztítására. Az igaz magyar munkások így harcoltak a fasizmus pusztítása ellen s részben így akadályozták meg, hogy az orsz ág vérkeringését baribár módon teljesen tönkretegyék. Szergényi Pál Az első hadifogoly kórházakat a Nemzeti Segély vidéki szervezetei állították föl November volt, csúnya ködös idő. A szovjet csapatok Pest alatt álltak. A nagyváros zajába már ágyúdörgós is vegyült. Magyar ifjakkal, nyersanyagokkal és gépekkel megrakott szerelvények gördültek nyugat felé. A németek kidolgozott terv szerint megkezdték a rombolást. Az Északi főműhelyben is elterjedt a hír, hogy robbanóanyagot akarnak elhelyezni az üzem területén, hogy az adott pillanatban megsemmisítsék a telepet. Régi Gábor szerszámlakatos Jávor Nándor fémesztergályossal megkezdték a nyomozást. Állandóan figyelték: szállítanak-e a telepre robbanóanyagot? 2. Decemberben parancs jött, hogy az értékesebb gépeket, műszereket »biztonságosabb« helyre kell szállítani. Ezeket leszerelték, vagónokba rakták. Akadt olyan gyászmagyar művezető, aki még sürgette is az elszállítást. Régi Gábor és Jávor Nándor az egyik öntudatos kocsirendező segítségével elérték azt, hogy a vágópinkát külső vágányra tolták. Ezáltal nyolc nappal később került sor a gépek elszállítására. Egyre jobban szorult a hurok a németek nyaka körül. Aknák fütyültek bombák robbantak' Már életveszélyes volt a főműhely területén a nyílt pályán járni- Ennek dacára Régi és Jávor fáradhatatlanul járták a telepet, amikor egyszer különös dologra lettek figyelmesek, őrjáratuk alkalmával sokszor találkoztak Szemerédi István vízvezetékszerelővel, akivel beszélgetésbe elegyedtek. Kiderült, hogy Szemerédi is ugyanolyan célból járja a főműhelyt, mint ők. Szemerédit Csata Albert, a főműhely szociális érzésű, munkásbarát főnöke bízta meg, hogy őrködjön. Ha valami gyanúsat észlel, azonnal jelentse neki, hátha sikerül valamilyen módon megakadályozni a pusztítást. Ettől kezdve a három munkás mindig együtt járt. Valamiben módon értesültek, hogy a józsefvárosi, pályaudvaron állomásozó utászcsapat kapott parancsot az Északi főműhely és a környező vasúti berendezések felrobbantására. 3. Régi, Jávor és Szemerédi azonnal akcióba léptek. Megismerkedtek az egyik utásszal, ] Nemzeti Segély táborának minden új tagja tr ft • erősíti a fasizmus elleni küzdelmet A hazatérő hadifoglyok fogadását és ellátását most inár központosítják a Demokratikus Nők kezdeményezésére, a »Hadifogoly Szolgálat« néven megalakult szervezet irányítása mellett. Ebben a munkában továbbra is tevékeny részt vesz a Nemzeti Segély is, amely — mint mindenhol, ahol sürgős segítségre van szükség — az első volt, amikor kézbe kellett venni a hazatérő hadifoglyokról való gondoskodást. Naponta 1.000 hadifoglyot étkeztet a Nemzeti Segély Nem érdektelen esak néhány kiragadott adatot felsorolni arra nézve, hogy a Nemzeti Segély abban az időben, amikor a hadifoglyokról való gondoskodás még nem volt megszervezve, mit tett a hazatérők érdekében. Budapesten a Munkácsy Mihályutcában otthont állított fel a hazatérő hadifoglyok részére. Ebben az otthonban azelőtt az ellenállási mozgalomban való részvételük, vagy fasisztaellenes magatartásuk miatt elhurcoltak és most visszatértek voltak elhelyezve, amikor azonban ezek számára megnyílt a szabadsághegyi otthon, a Munkácsy Mihály-utcait átadták a hadifoglyok részére. Ezenkívül úgy a központi, mint a kerületi konyhák naponta 100—150 hadifoglyot étkeztetnek, úgyhogy Budapesten naponta mintegy 1000 hadifogoly kap meleg élelmet a Nemzeti Segély konyháin. Első volt ezenkívül a Nemzeti Segély, amely a pályaudvari kirendeltségei útján egészségügyi ellátásban részesítette a hazatérő foglyokat. De ititi sem állít meg a szervezet munkája. Az élelmiszeren kívül egyéb juttatásokban részesítette a hazatérteket, akiknek javára egyes kerületek jólsikerült tömbünnepségeket is rendeztek. Kórház Békéscsabán, Orosházán és Mosonmagyaróváron A legnagyobb áldozatkészséggel siettette a hazaérkező hadifoglyok támogatására a vidéki N. S. szervezetek abban az időben, amikor a hadifogolyellátás még egyáltalában nem volt megszervezve. Itt is csak egy-két jellemző adatot említünk meg. Előljártak a jó példával a határmenti városok. Gyomán például eddig 17.000 átutazó hadifogolynak adott élelmet a N. S. helyi szervzete. Példát mutató áldozatkészséggel állt az ügy szolgálatába az orosházai és békéscsabai szervezet. Ezen alkat helyen már hónapokkal ezelőtt, amikor még semmi sem törcént a hadifoglyok ellátása érdekében, külön hadifogoly-kórházakat állítottak fel és ezek voltak az országban az első intermények, amelyek egyáltalában foglalkoztak a hazatérő foglyokkal. Békéscsabán állandó jelleget öltött a hadifoglyok gondozása. A múlt héten érkezett meg az első vasúti szerelvény Békéscsabára a focsani táborból hazaszállított hadifoglyokkal. Ezt a vonatot a N. S. szervezete és a Demokratikus Nők Szövetsége ünnepélyesen fogadta zeneszóval, fehér kaláccsal és libapecsenvéyel. Mintegy két óra hosszat állt a vonat a békéscsabai állomáson és ezalatt nagy szeretettel vendége ték meg a hazatérőket. Kecskeméten a N. S. kezdeményezésére múlt hét szerdán az egész város élelmiszerajándékkal sietett a vasúti állomásra, melynek közelében, egy parkban, állandó üdülőállomást rendeztek be. A szolgálatot itt is a N. S. látja el. Mosonmagyaróváron a hadifoglyokat élelmező konyhát ugyancsak a N. S. tartja fent. Szegeden és az ország számos más városában és községében is szeretettel gondoskodnak a N. S. szervezetek a hadifoglyokról, akiknek ügyében ezenkívül szervezeteinkhez állandó rengeteg tudakozódás is érkezik be az orszáe- mlnmn részéről. Ezeknek ügyét is lelkiismeretesen intézi a N. S. amely így derekasan kiveszi részét a hadifogoly gondozásból is. Orvosok a hadifoglyokért A Magyar Orvosnők Szabad Szakszervezetének a napokban megtartott első ülésén dr. Grünzweigné, dr. Sfrausz Akiéi beszámolt a Nemzeti Segélynek a pályaudvaron működő orvosi vizsgálóállomásairól. Ezek a betegszűrő állomások 5-ik hónapja működnek és naponta 3—5000 hadifoglyot és más visszatérőt látnak el ,orvosilag nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül. A betegvizsgáló állomások felkészülnek most a hadifoglyok tömeges hazatérésére. A nemes célra való tekintettel felkérjük a budapesti orvosokat és orvosnőket, hogy vállaljanak 2—3 hetenként 3-órás, esetleges éjszakai inspekciót pályaudvari vizsgálóállomásokon és címüket közöljék a Nemzeti Segélv nyugatipályaudvari kirendeltségével. if 1 u iin Akik négy éves korukban már csavarogtak/ de most dolgoznak Debrecentől 13 km-re van a magányos utcagyermekek otthona: a fiúk falva. Vezetője 23 éves, barnára sült fiatalember, Pataki Gyula, akit fiatal kora ellenére a még 14—15 éves kamasz fiúk is »Gyuszi bácsiénak szólítanak. — 16 éves korom óta, 7 éve foglalkozom az elhagyott utcagyermekek problémájával — kezdi »Gyuszi bácsi«. — Gyermekkorom óta minden vágyam az volt, hogy ezeket a szerencsétleneket az igazi életre, munkára neveljem. — Mennyi földjük van itt? — kérdezem. — 10 holdunk van, amit magunk művelünk. Sajnos, egyelőre semmi élelmünk nincs, de remélem, jövőre, ha minden jól megy, már saját termésünket fogyaszthatjuk. — És most, hogy oldják meg ezt a nehéz problémát? — Másodnaponként bejárunk szekérrel a Nemzeti Segélyhez Debrecenbe, ahol fölruházták a gyermekeket, mielőtt ide kijöttünk és most ellátnak bennünket élelemmel. — Voltaképpen hogyan ke rültek ide és kik ezek a fiúk akik itt vannak? — Rendszerint régi csavargócsaládok gyermekei, akik már i éves korukban kezdik el a csavargást. Mikor 5 évesek, már cigarettáznak, felszedve az utcai csikkeket, »dariznak«, azaz koldulnak, míg részeg apjuk vagy anyjuk ott áll a közelben és lesi a keresetet. Ezek a szerencsétlen apró- ( ságok, akik ugyanúgy élhetné- i nek, mint más gyermekek, ha | véletlenül más családba születnek, mindig az életen kívülálló, minden erkölcsi érzék nélkül való szüleik áldozatai. Vagy virágot áruitatnak velük, vagy — ha már nagyobbacskák — a vonatról kell az utasok csomagjait cipelniök. 8—10 éves korukban már a lopásra is megtanítják őket. Emellett otthon állandóan ütik-verik és legtöbbször éjszakára is elüldözik a szerencsétleneket. Rendszerint az ilyen gyermek később meggyűlöli mocskos, gonosz otthonát és önállósítja magát. Nyáron bokrokban vagy a várótermekben alszik, télen helyet keres magának a téglagyár zugaiban, a temető kriptáiban, belefúrja magát a gázgyár salakjába, ahol különös kékes fények táncolnak a törmelékek között, amit a falusiak lidércfénynek néznek és nem mernek arramenni. A legmagányosabb pillanat... Pataki Gyula egy kis szünetet tart, elgondolkozik, majd folytatja: — Itt kezdődött az én feladatom. Felkerestem őket ezekben a zugokban. Elkaptam őket legmagányosabb pillanataikban. Egyszer egy fiúra a leghidegebb téli hajnalon úgy találtam rá, hogy arcát a hideg elől lótrágyába rejtette és úgy aludt. Nem keltettem fel, mert legnehezebb az erőszakkal felkeltett gyermekkel beszélni. Őriztem álmát s mikor felébredt, hívtam, jöjjön velem, én visszavezetem az életbe. A szabadságát nem veszti el, mondtam, ott kint a tanyán is a maga ura lesz. Ott minden az övé, ha dolgozik, saját magának teszi. A legtöbb fiú nem tud ellenállni a különös, előtte ismeretlen élet csábításainak. Velem jön és aztán odakint... _— Tudom, — szólok közbe — hiszen hallottam, mikor az egyik fiúk falvai fiú a városban azt mondta a másiknak: T>Tudod, aki egyszer Fiúk falvára kerül, az onnan sosem vágyik elmenni.«. — Ez nem egészen így van, — válaszol a vezető — mert előfordul, — ha ritkán is — hogy egy-egy gyermek megszökik. Ebben leggyakrabban a szülők a hibásak, aikik — mikor látják, hogy elvesztették keresőjüket — egyszerre gondos, jó emberek lesznek és hazacsábítják a fiút, akiben benne szunnyad még a régi csavargó hajlam. Azért nem féltem ezeket a gyerekeket, mert egy idő múlva a legtöbb visszajön hozzám. Hogy menynyire szeretnek itt lenni, bizonyítja a következő eset: mikor két hét előtt egy nagy verekedés után az egyik fiúnak azt mondtam, szedje a holmiját, menjen, nem való közénk s kiadtam az utasítást, hogy többet sem ebédet, sem vacsorát ne adjanak neki, a fiú két napig étlen-szomjan ott maradt a tanyán, míg a harmadik nap odajött hozzám, megkért, bocsássák meg neki és engedjem meg, hogy velünk maradhasson. Egyébként most mutatok egynéhányat a fiúk törzslapjaiból, amelyen adataikat vezetjük. Kezembe veszek egy ilyen törzslapot. Jellegzetes, mert a személyi adatoknál korábbi lakása mellett zárójelben ezt olvassuk: »búvóhelye«. A törzslapokon többek közt ilyenek vannak feljegyezve: »... már négyéves korában kezdte a csavargást... mint minden szerencsétlen utcagyermek, már ebben a korban elkezdte a eigarettázást, illetve a csikkezést... Leginkább az átjáró hidak alatt aludt... Kisebb korában virágot árult és »darizott«. Kopognak. Egy fiú hoz egy tálban hófehér kenyeret, kanosában tejet és csészéket. A nevelés Mikor kimegy. Pataki Gyula büszkén jegyzi meg: — A legtöbben nem is tudják megérteni, milyen öröm nekem, mikor ezeknél az elvadult fiúknál már el tudom érni. hogy betartsák az udvariasság legelemibb szabályait és kopognak, mielőtt belépnek az ajtón. — És hogyan neveli őket? — Hosszú idő és nagy türelem kell hozzájuk. Bizalmas egyéni beszélgetéseken keresztül történik a nevelés. Sokszor 2—3 hónapba is beletelik, míg annyira őszinték, hogy ki tudom állítani törzslapjukat. — És a munkára hogyan szoktatja őket? — A munkára csak tömegesen lehet rávenni őket. Úgynevezett belehecceléssel, versenyszerűen kezdjük el, míg később már rájönnek, hogy itt maguknak dolgoznak és megszeretik a munkát. Csak hallgatná meg, milyen büszkék arra, hogy saját földjük van és jövőre már nem szorulnak senkire. ■— És hogyan alakítják ki a fiúk későbbi életét? — Itt megszeretik a munkát. Lassanként azután megkedveltetem velük az ipari foglalko-Akik szembeszálltak a nácipusztítás ördögével Munkáshősök akadályozták meg az Északi Főműhely, vasúti hidak ós fontos közlekedési berendezések felrobbantását
