Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-09-08 / 10. szám
Magyar Kommunista Párt VIII. Tisza Kálmán tér 27. ÁRA 3 PENGŐ A hadifoglyokért Irta László Ferenc G. FAZEKAS ERZSÉBET: MOSZKVA UTCÁIN A nevető város — Ahol esnek az árak — Éjszakai főpróba a Vörös-téren — Szabad népek testvérországa A Szovjetunió megértő jóakarata lehetővé tette, hogy a eéltalan harcba kényszerítőit és hadifogságba került magyar katonák tízezrei jóval a békekötés előtt visszatérhessenek otthonaikba, hogy oly hosszú idő és annyi szenvedés után ismét magukhoz ölelhessék szeretteiket és bekapcsolódhassanak abba a hatalmas újjáépítő munkába, amely az új demokratikus Magyarországért lázas ü te miben folyik. A hazatérő hadifoglyokról és a leszerelő katonákról való gondoskodás minden országban a legelsőrendűbb feladatok közé tartozik. Nem elég csupán az, hogy a magyar hadifoglyokat Sztálin generaliszszimusz nagy hálával fogadott rendelkezése értelmében szabadonbocsátottá.k a különböző táborokból, a most hazatérő férfiak tízezrei csak úgy kacsolódhatnak he az építő munkába, ha róluk az állam és a társadalom gondoskodik, ha módot nyújt nekik arra. hogy a kezdeti átmeneti nehézségeket legyűrjék. ha hajlékot kapnak lebombázott, vagy rommálőtt házuk helyett, ha rongyaik helyett ruhát és cipőt adunk nekik, ha az első időkben legalább mindennapi kenyerüket biztosítjuk. Ezek azok az elemi szükségletek, amelyek kielégítése nélkül senkitől sem várhatjuk, hogy beálljon a munkapad mellé, elfoglalja helyét a ülőhelyben, vagy az íróasztalnál. Felismerte a hadifoglyokról való gondoskodás nagy fontosságát a demokratikus magyar társadalom is, a MNDSz kezdeményezésére most Hadifogoly Szolgálat néven olyan központi szervet létesített, amely a társadalmi tömegszervezetek és más demokratikus intézmények közreműködésével hivatva van a hadifoglyokról gondoskodni. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy a Nemzeti Segély, amely elsőrendű feladatának tekinti a szociális munkát és a fasizmus elleni küzdelmet, teljes erejével és minden munkakészségével résztvesz a Hadifogoly ,Szolgálat embermentő, nagyfontoMságú munkájában- Q Nem felesleges azonban hivatkozni arra, hogy még jóval ennek a most felállított szervezetnek a megszületése előtt a Nemzeti Segély elsőnek ismerte fel a hadifoglyok ellátásának rendkívüli fontosságát és pillanatnyi késedelem nélkül állt az ügy szolgálatába. Természetest, hogy önmaga erejéből a Nemzeti Segély a hadifoglyok óriási tömegéről nem tudott megfelelően gondoskodni, de elég elolvasni azt a osak néhány adatot tartalmazó beszámolót, amelyet ezeiken a hasábokon ma másutt közlünk, hogy lássuk, milyen hatalmas munkát végzett ezen a téren is a Nemzeti Segély. Büszkék vagyunk arra, hogy vidéki szervezeteink, amelyek az ostrom után a zord téli napokban elsőknek indítottak élelmiszerszállítmányokat a főváros éhező lakossága részére, most is az elsők voltak, amikor a hadifoglyokon kellett segíteni és így többek között az első magyarországi hadifogolykórházakat is felállították. Megnyugvással_1 átjuk, hogy a hadifoglyok ellátását és gondozását most már országos központi szervezet vette át, s a kormány a munka irányítására Miliők Sándort nevezte ki kormánybiztossá. Az ő személye garanciát nyújt arra, hogy a kormánybiztosság feladata magaslatán fog állni és a Hadifogoly Szolgálattal karöltve, eredményes működést fejt ki. A Nemzeti Segély a 'fest véri u tézményekkol együtt továbbra is a legnagyobb áldozatkészséggel kíván közreműködni ebben a munkában. Szeretetteljes gondoskodásunk, áldozatkészségünk és kötelességtudásunk semmivel sem lesz kisebb, vagy gyengébb!, mint akkor volt, amikor még majdnem egyedül kellett a munka oroszlánrészét végeznünk, de természetesen kielégítőbb eredményt remélhetünk most, hogy ezt a munkát más szervezetek központi irányítás mellett megosztják velünk. A munkát meg lehet osztani, a felelősség azonban egyformán hárul mindenkire. Az egész magyar társadalom nagy próbatétel előtt áll. A demokratikus Magyarországnak most meg kell mutatnia, hogy valóban gondoskodni tud emberi módon fiairól. A hazatérő hadifoglyoknak látniok és érezniük kell, hogy a szabadság és a demokrácia földjére érkeztek. Mikor egy hónap előtt a repülőgépből egyenest Moszkva zsibongó embersokaságába perdültem ... — nem, ne várja az olvasó, hogy így fejezzem be a mondatot, mint azt ilyenkor szokták: úgy éreztem, távoli, ismeretlen világrészbe kerültem. Egyáltalán nem így volt. Ellenkezőleg, az volt az érzésem, csak a kezemet kell kinyújtanom Budapest után s elérem. Nemcsak azért, mert 5 óra 10 perc alatt .tettük meg az utat, hanem elsősorban azért, mert Magyarországon megszűntek azok az okok, melyek kínai fallal választották el nagy szomszédjától, a Szovjetuniótól. A hu szouötesztendős reakciós rendszer örökre elbukott, mikor a felszabadító Vörös Hadsereg pörölycsapásai szétzúzták a reakció főfészkét, Hitler-Németországot s elsöpörték az akadályokat a magyar demokrácia megszületésének latjából. Továbbá nemcsak függetlenségünk előfeltételeit teremtette meg nagy szomszédunk, de egyenet segítő kezét nyújtja Először is ne lepődj meg azon, hogy a házakat itt nem építik' újjá, mert ezen itt nincs mit újjáépíteni, csak továbbépíteni kell azt, amit a háború kitörése miatt annakidején abbahagytak. Magyar-1 országon a letűnt reakciós rendszer sajtóhazugságain keresztül az a tévhit terjedt el, mintha a repülőtámadások erősen megtépázták volna a szovjetfővárost. Ezzel szemben a valóság az, hogy Moszkva nagyszerű légvédelme annakidején, messze a város határain túl szétszórta már az ellene küldött repülőrajokat, s az a néhány repülőgép, mely a háború első hónapjaiban valahogy bevergődött a város fölé, nem sok pusztítást tudott okozni ebben a hatalmas kiterjedésű metropolisban. Rendszertelenül leszórt néhány bombájukat aztán olvan »katonai« célpontokra szórták, mint az Operaház meg az egyetem. Bennük sem tudtak nagy kárt tenni, s már ezt is rég helyreállították. Most éppen szembenállunk a Szverdlov-téren az Operaház homlokzatával; klasszikus oszlopsor tartja a hatalmas tümpanont, melynek tetején ógörög harckocsi elé fogott tüzes paripák ágaskodnak. A járókelők sokasága áramlik minden irányba és irányból a téren keresztül. Ki az országunk talpraállítására, újjáépítésére. Számomra azelőtt sem volt ismeretlen a Szovjetunió, hiszen mindössze egy esztendeje, hogy elhagytam Moszkvát, ahol hosszú évekig éltem. Szeretnék ezért olvasóközönségünk segítségére lenni, ho"- ő is megismerhesse s ezáltal még nagyobb szeretettel és bizalommal fordulhasson felé. Mert a Szovjetunió az az ország, amelyben még sohasem csalatkozott a népek belévetett bizalma. Csak egyetlen tényt idézek: a második világháború legsúlyosabb pillanataiban nyilatkoztatta ki, hogy nemcsak saját függetlenségét védi, de kötelességének tartia az egész világ nemzeti felszabadító harcának élén haladni. S szavát fényesen beváltotta. Igaz, egy cikkecskében keveset lehet elmondani. de megpróbálom röviden vázolni Moszkva mai életét, melyből kisugárzik a hatalmas ország vérkeringése. Kedves olvasó, Opera, ki a vele derékszgbe fordítva a térre könyöklő Malij teater (a »Művész Színházi«-zfa>l együtt a város első drámai színháza) pénztárai felé siet, ki az Ochotuij-rjadra (»Vadászsor«) fordul be, ahol egymással szemben sorakoznak fel a háborúelőtti városépítés remekei; a Népbiztosok .Tanácsának hatalmasan és mégis karcsún emelkedő elegáns épületszárftyai és vele szemben az ugyancsak tizenkétemeletes s szintén fehér terméskővel borított, erkélysorokkal hímzett Moszkva Szálló épülete. Az üzletekben — bőség Belépek találomra a Moszkva szálló egyik fényes üzlethelyiségének ajtaján. Itt is sokan vannak. A fehérköpenyes, fehérbóbitás kiszolgálókisasszonyok kedvesen ajánlgatják az üvegszekrényekként kiképzett elárusítóasztalok mögül igen kellemes árujukat: párizsit vagy krakkóit óhajt, ajánlhatom ezt a moszkvai szalámit, avagy a vadászkolbászt, ámbár ha tetszik, éppen gyönyörű friss sonkánk érkezett, de ha a császárhúst jobban szereti... Már nem is hallom, szédülten és találomra mortadellát meg májashurkát választok, de alig veszem át a csomagot, máris a következő elárusítóasztal tündére hívja fel figyelmemet a különféle tortákra és ezüstnapírba burkolt töltött esokoládécukorkákra. És cukor! Amennyi tetszik. Vásárolok és még nem is sejtem. hogy néhány nap múlva rendelet jelenik meg a cukor- és cukorkakészítmények 30 százalékos árcsökkentéséről, sem az t^ hogy a hús- és hentesáruk ugyancsak ennek értelmében 15—20 százalékkal lesznek olcsóbbak. Az árcsökkentés egyöntetű, mert az üzletek államiak. Egyelőre bemegyek a szomszéd üzletbe, ahol inkább valami elegáns váróteremben képzelhetné magát az ember. Nincsenek elárusítőpúltok, csak kis üveg falú asztalkák. melyekben minden oldalról kényelmesen megszemlélhetek a kiállított tárgyak: szeszélyesformájú parfőmösüvegek, csinos púderdobozok, krémek, stb. Kiválasztok egy hatalmas palack kölnivizet. Pár nap múlva, az aug. 20-i rendelet után ennek a 40 dekás kölnivíznek az ára 200 rubelről 150-re esett. Kilépek az üzletből s a napfényes utcákon a járókelők sokaságával szinte tovább sodródom. Hiába, ezek a moszkvaiak mindig sietnek — nappal. Igaz ebben a sietésben egészen mások most a (mozdulatok, mint a háború nehéz évei alatt voltak. Akkor valami el szánt, kemény mozdulat vegyült minden lépésbe s az emberek szájukat összeszorítva, gondolatokba merülve suhantak el egymás mellett. Ma a járókelők sietségéből, könnyed lépéseiből sugárzik a megelégedettség s valami jóleső harmónia. A szemek csillognak. a homlokok redői eltűntek, az ajkak lágy vonalban simulnak egymásra s könnyen mosolyra nyílnak. Moszkva nevet, teli tüdővel lélekzik. erőt s jókedvet sugárzik és teljes erejével veti bele magát abba a harcba, mely a Szovjetunió lényegéből folyik: az építés, a termelés, a jólét és kultúra fejlesztésének munkahareába. Igaz, a főváros ép, de azország nyugati, délnyugati és déli részét rettenetesen feldúlták annakidején Hitler teuton hordái. S. Moszkva, az ország szíve, minden erejét megfeszítve dolgozik, nemcsak önmagáért, de főleg az elpusztított országrészek gazdasági és kulturális életének helyreállításáért. Nem tündérálom — valóség Azt sem érezni meg a városon, hogy időközben kitört, az immár mindössze három hét alatt diadalmasan befejezett menjünk egyszerűen sétálni a moszkvai utcán.
