Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-08-25 / 8. szám

— 5300 volt. Az anya- és cse­csemő védelem keretében ötvenmillió anya része­sült orvosi tanácsadás­ban. Ötmilliónál több kisgyermek jár gyermekkertekbe, óvo­dákba. A sokgyermekes anyáknak ebben az évben egymilliárd rubelt fizetett ki az állam. Betegsegélyezés formájában 800 milliót köl­tött az állam újszülöttek ápo­lására, csecsemők táplálásá­ra, szülésekre, terhes asszo­nyokra. A szakszervezetek ezeken kívül százezreket ál­doztak gyermekszanatóriu­mokra. Étkezdék, vendéglők a Szov­jetunió egész területén leve­szik a nők válláról a háztar­tás terheit. Nincs csodálkoz­nivaló azon tehát, hogy ilyen körülmények között a nők számára széles le­hetőségek nyíltak a ter­melés, a művelődés, a társadalmi élet és az ország kormányzásában való részvétel terén. A háború előtt a nagyipar­ban dolgozó munkásoknak mintegy 40%-a volt nő. A háború idején természetesen sokkal több nő dolgozott a nagyiparban. Számos ipar­ágban a nők óriási többség­ben vannak. Nagy szakkép­zettséget követelő iparágak­ban is nagy százalékban dol­goznak nők. A, kolhozokban a nők nem maradnak a fér­fiak mögött, a kolhózelnökök, vezetőségi tagok között sok nőt találunk. A háború előtt a kolhozok vezetőségi tagjai­nak 20%-a volt a nő. Szel­lemi téren például a közokta­tás területén a nők az állá­sok felét, a közegészségügyi intézményeknél pedig három­negyedrészét töltik be. A nők az állami életben is jelentős mértékben vesznek részt. A Szocialista Szov­jetköztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsának tag­jai között 189 nő van. Százá­val választottak nőket a szö­vetséges és autonóm köztár­saságok Legfelsőbb Taná­csaiba, tízezrével a helyi szovjetekbe. A Szovjetúnió női megmu­tatták a gyakorlatban, hogy milyen hatalmas erőt jelent, ha a nő egyenjogú a férfival, ha ledobta rabláncait és a társadalom többi tagjaival együtt vesz részt a közélet­ben, valamint az alkotó mun­kában. Ezt bizonyította be a nagy honvédelmi háború is. A nők milliói álltak a munkapad­hoz és felváltották haclba vonuló férjeiket, fiaikat, fi­véreiket. Erélyesen és öníel­­áldozóan végezték a legnehe­zebb férfimunkát és a hősies­ség példaképeiként minden szükségessel ellátták a fron­tot. A nők százezrei a békés alkotómunka közben tevé­kenyen készültek a haza vé­delmére. Külön kiképzésben részesültek. Nemcsak mint ápolónők és orvosnők, ha­nem mint frontkatonák, par­tizánok, repülők vettek részt a nagy háborúban. A Szovjet asszonya lángo­lóan szereti hazáját, amely neki és gyermekeinek egyen­jogúságot, szabadságot és boldogságot adott. N. s. híradó Gyermekek Palii Lijsagja Angyalföldi emberpalánták Dunaföldváron... Keszthelyen Keszthely is azok közé a ba­latoni községe^ közé tartozik, ahol sok N. S.-gyerek nyaral. Egyik lelkes munkatársunk, Stern Lászlóné lement megláto­gatni a Keszthelyen nyaraló gyermekeket s beszámolójában többek közt a következő kedves dolgot írja: A Balaton három percre van. örömrivalgással vetik bele ma­gukat a gyermekek a langyos hullámokba. Labdázással, halaes­­kázással és napozással telik el a délelőtt. A megéhezett gyerekek nagy étvággyal látnak neki a pompás ebédnek: marhagulyás és palacsinta. Bárhogyan vigyá­zott a mindenki által szeretett Graumann néni, hogy igazságos legyen, a szemeseknek mégis si­került egy-egy palacsintát még kipanamázni. Ozsonnáig pihenés, olvasás. Majd megmutatják a kö­zösen szerkesztett faliújságot■ Ezen mindenki érvényesítheti tehetségét. Az egyik a keretet rajzolta: szép virágokat, színes ceruzával, mások versikéket, apró eseményeket írtak. Vala­melyik lerajzolta, hogyan repedt szét Bélának a nadrágja, aki úgy meghízott, hogy sem cipője, sem nadrágja nem jó neki. Még sze­rencse, hogy a Balaton partján vannak, egész nap mezítláb és fürdőruhában lehetnek. Grau­­mann néni a nadrágba ugyan beletoldott egy szép csíkot, mert ha moziba mennek, mégsem le­het, hogy Béla otthon maradjon. Aztán önkritika-játékot játsza­nak. A kiválasztott gyermeknek mindenki elmondja a hibáját, sa­játmaga is és megbeszélik, ho­gyan lehetne ezekről a hibákról leszokni. Természetesen a jó tu­lajdonságaikat is megmondják. Az illetőnek tűrnie kell minden kritikát és fogadalmat kell ten­nie a megjavulásra. Ha nem tűri a kritikát, mondjuk sírvafakad vagy goromba és nem fogad ja­vulást, akkor jellemtelennek bé­lyegzik és egy napig senki sem szól hozzá. Az ilyen gyerekből lesz a legjobb azután. A moder­nül berendezett üdülő, ahol ed­dig csak a leggazdagabb gyerme­kek nyaralhattak, most proletár­­gyermekek vidámságától hangos. Ezek a gyermekek már a közös­ség szellemében élnek itt. Ez a generáció pillére lehet az új de­mokratikus Magyarországnak. Ki kaphat az amerikai gyógyszerekből ? A napilapok hírt adtak már arról, hogy az Amerikában élő magyar testvéreink se ffítő kezet nyújtanak, hogy a fasiszták által kifosztott és rombadöntött országunkat falépíthessük újra, amihez nem utolsó sorban az általuk rendelkezésre bocsátott nélkü­lözhetetlen gyógyszereik hozzátartoznak. Az első gyógyszerk ü 1 dein én y már aneg is érkezett és a gyógy­szerelosztó csúcszervezetek között szétosztásra kerültek. A Nemzeti Segély a fasiz­mus üldözöttéinek, valamint az ellátatlan szegénybetegek számára már ebből a ■tiűde■ ményből is juttat. AJ nélkii lözhetetlen gyógyszerekből díjmentesen azt inak a bete geknek fog juttatni, akik igazán rászorulnak, nugvásá­rolni azokat nem tudják és egyéniségüknél, magatart i- Hiknál fogva a Nemzeti Se­gély támogatására ér 'eme sek. Az ellátásban részesülőknek érezniük kell, hogy a Nem­zeti Segélyen kérésztől tör lí-vö gyógyszerellátás a n*pi szolidaritás egyik jele Dunaföldvár, augusztus Tátott szájjal leheli forrósá­gát a nap a kisváros jellegű nagyközségre. Negyven an­gyalföldi csemete vidáman kuncogva, de illedelmesen, fe­gyelmezetten, párosával halad a mélyúton lefelé a Duna­­partra. Köszönnek. — Hová mentek! — Strandolni, — hangzik a felelet. Hozzájuk csatlakozom. Elkí­sérem őket egy darabig. — Hogy érzitek magatokat Földváron! — kérdem az egyi­ket. — Bár sohse kellene vissza­menni Pestre, — hangzik a fe­lelet. — Nem kívánkozol vissza a szüléidhez! — Nincsen papám és a ma­mám dolgozni jár — feleli a gyerek. — Milyen az ellátás! — kér­dezem a másiktól. — Ma mákostészta volt az ebéd< mézzes mákostészta. (így mondja: mézzes, megnyomja a zé-t.) Egy kislány beleszól a beszélgetésbe. — Vasárnap délben libasül­tet ettünk újburgonyával és uborkasalátával. Este pedig libaaprólékot tarhonyával. Kurfürst Piroska tanítónő­höz fordulok, aki az itteni N. S. lelke. Neki köszönhető, hogy Dunaföldvárott két elhagyott házban, minden igényt kielé­gítő gyermekotthont rendez­hettek be. Külön vannak a fiúk és külön a lányok, minta­szerűen berendezett hálóter­mei. A közös termekben aszta­lok, székek, társasjátékok. Für­dőszoba is van. Külön szobák Mosonmagyaróváron né­hány héttel ezelőtt alakult meg Rujder János polgár­­mester elnöklete mellett a Nemzeti Segély helyi szerve­zete. Rövid idő alatt szép eredményt ért el a csoport. Napközi otthont tartanak fenn, amelyben 65 gyermeket lát­nak el. Az óvodában 40 kis­gyermek kap naponta teiet. A hadifoglyok hozzátartozóit hathatósan segélyezik. Eddig 110 családnak készpénz-, 160 családnak pedig természetbe­ni segélyt adtak. A vendég látó iparosok és a cukrászok 1 százalékot juttatnak a N. S. céljaira. Kitüntetett rohammunkások. A Nemzeti Segély jelentős pénz­jutalomban részesítette a roham­munkában kitűnt pécsújhelyi bá­nya- és áramfejlesztő telep mun­kásait. Pestszentlőrinci szerveze­tünk érdekes tervvel foglal­kozik: kéthetenként matinét tervez. Ezeket a pártokkal közösen rendezik. A matinék keretében zenés és műsoros előadások kerülnek műsorra. Terménygyüjtés. A N. S. hadifoglyok és politikai el­hurcoltak részére termény­­gyűjtést szervez. Eddig 30 környékbeli község jelentke­zett gyűjtésre. Az összegyűj­tött terményekből tartják fenn a visszatért politikai el­hurcoltak és hadifoglyok szá­mára a konyhát. Békéscsaba. Adatok a békés­csabai Nemzeti Segély eddigi működéséről: az intézmény fenn­tart két napközi otthont, egy át­meneti gyermekotthont, egy hadi­fogolyotthont, vasútállomási kony­hát. A szervezet 1945 március óta 200.000 pengőt meghaladó pénz­­forgalmat bonyolított le. A me­gye 28 helységéből 12-ben már működik a Nemzeti Segély. Most van szervezés alatt: szülőotthon, diákinternátus és gyermekambu­lancia. állanak a felügyelők és a kony­haszemélyzet rendelkezésére. Piri néni, — mert így szólítják a gyerekek — elmondja, hogy naponta ötször étkeznek. Reggel hat órakor van éb­resztő, hétkor reggeli, utána, ha szép az idő, kivonulnak vagy a Dunához, vagy a park­ba, ott játszanak, fürdenek, sütkéreznek. Aj tízórait kint fogyasztják el. Fél egykor ebéd, — utána két óra pihenő. Uzsonna után ismét kimennek sétálni, játszani. Este hétkor vacsora. Utána énekelnek, je­leneteket adnak elő, táncolnak, tábortüzet gyújtanak. Kilenc órakor kiki nyugalomba... Előfordul az is, hogy valahová messzebbre, valamelyik gyü­mölcsösbe kapnak meghívót a gyerekek. Legutóbb a helybeli szeszfőzde látta vendégül saját gyümölcsösében a pesti gyere­keket. A község elöljárósága ingyen adja az olaj-fejadagot és a tü­zelőt. A malom többször a fej­adagon felüli lisztet bocsát díj­talanul rendelkezésre. Hüve­lyeseket a gabonakereskedők adnak, zsírpótlást a kisgazdák és törpebirtokosok. A kommu­nista és szociáldemokrata párt néhány lelkes tagja háziagitá­­cióval szerzik meg a zöldség­félék egy részét. A Kommu­nista Párt a salát mozijában egy ízben már díjtalanul ven­dégül látta a gyermekeket. így zajlik az angyalföldi emberpalánták élete Dunaföld­várott, Ez a generáció a kol­lektív nevelés hatása alatt hasznos tagja lesz az új demo­kratikus Magyarországnak. V. F. A II. kerületi elöljáróság az I. kerületi Állami Nyomda csapatával labdarúgómérkő­zést játszott. A teljes bevételt. 1800 pengőt a Nemzeti Segély javára fordították. Augusztus 26-án délelőtt 10 órakor a VI. kerületi Nomzeti Se­gély nagyszabású tömbünnepélyt rendez a Dózsa György út 140- ben, hadifogolyhozzátartozók szá­mára. Az ünnepély keretében 150 gyermeket lát vendégül a VI. ke­rületi Nemzeti Segély. Augusztus 25-én a II. kerü­leti Nemzeti Segély a Baar Madas intézetben, délután öt órai kezdettel zeneünnepélyt rendez. Békeünnepély. A Haller-utca 12 —18. sz. ház lakói békeünnepélyt rendeztek, melynek jövedelmét, 8182 pengőt a IX. kerületi Nem­zeti Segély javára adományoz­ták. A kerületek versenyében Kispest két új napközi-otthont állított fel. A VIII. kerületi N. S. 140 má­zsa burgonyát hozott fel Sza­bolcsból, melyet önköltségi áron az újjáépítésben résztvevő Ganz­­gyári munkásoknak osztottak ki. Vácon újjáalakították a Nem­zeti Segély helyi szervezetét. Az alakuló ülésen megjelentek a ha­tóságok, az összes pártok kikül­döttjei és számosán mások. Az alakuló gyűlés a helyi szervezet új elnökének, dr. Kristóf Béla polgármestert kérte fel, aki az elnöki tisztet készséggel elfo­gadta. A szervezet munkáit a MADISz fiataljai fogják ellátni. Az első előadás jövedelmét az újjászervezés terveinek megvaló­sítására fordítják. így Vácon is rövid időn belül megvalósulnak mindazok a szociális intézmé­nyek, amelyek más szervezeteink­ben már olyan szépen működnek. Sallai Imre (Tátra) utca 31. sz. alatt kabarét rendeztek a N. 8. tejkonyhája javára. A jövedelem több mint 2000 pengő volt. Á követendő példa A Nemzeti Segély szelleme kezdi áthatni a társadalmat. Egyre szélesebb rétegek értik meg, hogy a társadalmi segí­tés gondolata nem ötletszerű adományokat, hanem szerve­zett megmozdulást vár el tő­lük. E folyamatnak egyik ér­dekes és ígéretes jelét látjuk a Belvárosban, ahol a kerület egész kereskedőtársadalma ön­ként megmozdult, hogy részt­vegyen a Nemzeti Segély mun­kájában. Szakmánként csopor­tosulva folynak a megbeszélé­sek, melyeknek célja, hogy minden kereskedő havonta forgalmának egy bizonyos szá­zalékával vagy meghatározott összeggel támogassa a Nem­zeti Segélyt. Ez a megmozdu­lás valóban példaadó módja a társadalmi segítésnek, amelyet más kerületek s más városok kereskedői is kell, hogy köves­senek. Reméljük, nemsokára már összegszerű adatokkal szá­molhatunk be róla, mit jelent a belvárosi kereskedők meg­mozdulása. Hisszük, hogy nem lesz kereskedő, aki kivonná magát e mozgalomból. KI TUD RÓLA? Fröhlich Ilust (Budapest, 1908) 1944 novemberében az óbudai téglagyárból vitték el Németor­szág felé. Legutolsó híradás Gö­­nyüről volt decemberben. Érte­sítést kér Radnay Miklósné Bu­dapest XII., Budakeszi-út 30/a. Radnay Rózsay Károly musz. (Budapest, 1902): Csepelről vitték el 1944 novemberében. Aki tud róla, értesítse feleségét: VII., Rákóczi-út 8/a., III. emelet. Gunskircheniek! Ki tud Radnay Miklós festőművészről! (1900. Bu­dapest.) Állítólag május 4-én sza­badult amerikaiak által. Értesí­tést kér Radnay Miklósné, XII., Budakeszi-út 30/a. Deutsch Károly 12 éves kisfiút — aki Budapest ostroma alatt a Vöröskeresztben volt elhelyezve — keresi édesanyja, Deutsch Jó­­zsefué szül. Gönczi Gizella. La­kása: VT., Szív-u. 28. Keresem Gál István zászlóst, Gál András őrmestert. Gál Feren­cet, akik Csíkszeredáben vonul­tak be s azóta semmi életjelt nem adtak. Értesítést kér Nagy László, Munkácsy Mihály-u. 19. Szigetváry József V. éves or­vostanhallgatót elvitték az egye­temi hallgatók csoportjával Né­metország felé s azóta nem tu­dunk semmit róla. Értesítendő Sütő Lászlóné Budapest, Bajesy- Zsilinszky Endre-út 76., II. 2. A VII. kerületi Nemzeti Se­gély dicséretre és követésre méltó példát mutat. Felkérte a kávéházak, éttermek vezetőit, hogy havonta egyszer »Nemzeti Segély-nap«-ot tartsanak, amely­nek tiszta bevételéből bizonyos százalékot a kerületi N. S. ren­delkezésére bocsátanak. Az ak­ciónak keretében a New-York kávéház jövedelméből 15.000 pen­gő jutott a VII. kerületi N. S. céljaira. A VII. kerületben az elmúlt héten 2 tömbünnepélyt rendeztek nagy sikerrel. Magyart Java A Nemzeti Segély hetilapja I. évfolyam. 8. szám 1945 augusztus 25. Felelős szerkesztő és kiadó: GERŐNÉ FAZEKAS ERZSÉBET Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VT., Munkácsy Mihály-u. 19. Előfizetési ára 1 évre: 150 P-453142. Athenaeum. — Felelős Talabér Ferenc.

Next

/
Thumbnails
Contents