Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-08-04 / 5. szám
A közösségi szellem Irta t LÁSZLÓ FERENC A közösségi szellem nálunk az óvóhelyeken kezdett kialakulni Egy-egy nagy budapesti bérház lakói, akik addig alig ismerték egymást, az óvóhelyen összebarátkoztak és ettől kezdve már nem álltak idegenként egymással szemben. Érdekes volt megfigyelni, hogy egyes körökben milyen nehezen ment a »felmelegedé««. A viszonyok kényszerítő hatása azonban végül mégis csak közelebb hozta egymáshoz az egy házban lakókat Amikor sötét éjszakákon az álmukból felriasz tott emberek lebotorkáltak az emeletekről az óvóhelyre, már támogatták egymást, a férfiak elvették az idősebb nők csomagjait, fiatal lányok segítettek többgyermekes anyáknak, karjukba véve egyik vagy másik apróságot Az ostrom hosszú hetei alatt azután kényszerű közösségi élet fejlődött ki az óvóhelyeken. őszintén meg kell állapítani; a pincéknek ez a közösségi élete nem volt a legrokonszenvesebb, hiszen ezer kellemetlen körülmény, az összezsúfoltság, az idegek végső megfeszülése, a nélkülözés érthető módon megmérgezte a légkört Mégis a hoszszú időre összezárt emberek, ha meg is ismerték egymás gyengéit, megtanulták becsülni masok erényeit, ügyességét, segítőkészségét és áldozathozatalát is. Amikor azután az ostrom véget ért és végre feljöhettünk az óvóhelyekről, kezdett a budapesti lakosságban az igazi közösségi szellem kialakulni. Rengeteg emberen kellett segíteni. Voltak családok, melyek nem mehettek vissza belövésektől szétdult otthonukba, ezeket gyakran az épségben maradt lakások bérlői látták vendégül, sokszor hosz- 8zú hetekig. Sok embernek nem volt egy falat élelme sem azokban az időkben, amikor annak beszerzése Budapesten még lehetetlen volt, ezeknek, valamint a város különböző részeiből lassan hazaszivárgó, továbbá a deportációs táborokból hazatérő családoknak »a ház adta össze« azt a minimális élelmiszerkészletet, amelyre az élet újrakezdésénél múlhatatlanul szükségük volt. De nemcsak élelmiszerekkel támogatták egymást a szomszédok, hanem minden egyéb tekintetben is. Az egyik lakónak volt még kevés fűtőanyaga és legalább a konyhája volt fűtve, itt melegedtek esténként pislogó mécses világa mellett a. fagyoskodó szomszédok. Egyeseknek nem maradt egyetlen ruhájuk vagy fehérneműjük sem, a ház lakói adták kölcsön a légnél küiözhetetlenebb ruhadarabokat. Rengeteg példát lehetne még felsorolni arra, hogy milyen sok alkalom kínálkozott a kölcsönös segítésre. A bérházak lakóinak közösségi szelleme később még csak kiszélesedett, amikor már a háztömbök is megalakultak. A közmunkákon és a tömbgyűléseken lassanként megismerkedtek a szomszédos bérházak lakói és egyfajta szolidaritás érzése fejlődött ki idővel közöttük. Akadtak háztömbök, amelyeknek közös betegszobájuk volt, ahol felváltva ápolták a lakók a rászorulókat. Közös gyűjtési akciókat indítottak a háztömbmegbízottak, egyöntetű intézkedéseket hoztak és mindez állandóan közelebb és közelebb hozta egymáshoz az egy körzetben lakókat. Azt lehetne mondani: szinte patriarkális kisvárosi élet fejlődött ki egy-két szomszédos utcában, emberek, akik addig közömbösen mentek el egymás mellett, most már törődnek a másik gondjával és igyekeznek segíteni a bajban lévőkön. Legutóbb éppen ezeken a lasábokon mutattunk rá arra, hogy a háztömb-ünnepségek ;gy új színházi műfajt terminek ki. De ezeken a házömb-ünnepségeken is mindobban érvényesül a közösségi rzés. A műsorösszeállítás, a özös rendezés és végül maga íz előadás mind gyakrabban ereli össze egy-egy háztömb akóit, akik egyre jobban negismerik egymást erényeikül és hibáikkal együtt és logy eredményes munkát fejtlessenek ki, igyekeznek alkalnazkodni egymáshoz. Ma nem frázis, amikor azt mondjuk, hogy »történelmi időket élünk«. Kétségtelenhogy az ország demok’-otik’-'« berendezkedésével együtt társadalmunk olyan mélyreható átalakuláson megy keresztül, amilyenre még talán sohasem volt példa. A fejlődésnek legvilágosabb irányvonala elvi láthatatlanul a közösségi szel lem kifejlődése és megerősödése. Éppen ezért ne becsüljük le a látszólag jelentéktelen alkalmakat — a háztömbünnepségeket, vagy lakógyűléseket — sem, amikor ennek a közösségi szellemnek a kialakításáról van szó. Egymásra kell találnunk, a válaszfalaknak le kell omlaniok, mert csak a szolidaritás, a testvéri közösség érzésének ébrentartásával emelkedhetünk ismét fel abból a szakadékból, ahová a fasizmus döntött bennünket. Strand, játék, bőséges ennivaló a szabadsághegyi gyermeküdülőben Ahol a rohammunkás ok gyerekei pihennek Az autó szuszogva kapaszkodik a meredek, kanyargós Istenhegyi-úton felfelé. Forró, kánikulai szél csap az arcunkba, mély lélegzettel szívjuk be a tiszta hegyi levegőt. A Mátyás király-úton szinte bebólogatnak a kocsi ablakán az út két oldalán őrtálló gesztenyefák lombjai, Fehér, rácsos kapu előtt állunk meg. A kapun szerény, kézzel festett tábla: »A Nemzeti Segély gyermeküdülője.«• Kívülről semmit sem látni a sok zöld lombtól. De alig teszünk néhány lépést, máris vidám kiáltozás üti meg fülünket és hirtelen valóságos strand-élet tárul elénk. Tarka trikókban 15-20 gyermek lubickol egy jókora medencében, néhányan napoznak a medence körül, a pázsiton, a többi pedig szívetvidámító kacagással, hangos és vidám sikoltozással kergefi egymást, nem is veszik tudomásul jöttünket, zavartalanul lubickolnak tovább. Barátságos, fiatal nő, jön elénk, dr. Török Sándornó, Jakab Agnes, az üdülő vezetőnője. — Jókor jöttek, — mondja — ma' éppen mindnyájan itthon vannak a gyerekek. Délelőttönként ugyanis rendszerint sétálni szoktak, de ma itthon maradtak. Ilyenkor abrakot gyűjtenek Gizikének. Csodálkozó tekintetünkre nevetve mondja: — Giziké kecske, kedves és sok tejet ad, erre pedig nagy szükségük van ezeknek a kis sovány, leromlott gyerekeknek. — Gyerekek, ki mutatja meg a vendégeknek Gizikét! Egyszerre egész nagy csoport gyerek vesz körül, szinte beleszédül az ember feje az egymást túlharsogó hangzavarba. — Erre tessék jönni, majd én megmutatom! — Majd én! — szólal meg egy kis hangocska valahonnan igen mélyről: két csöppség áll előttünk, olyanok, mint két mosolygó margaréta, amint éppen kidugták fejecskéjüket a földből... — Andris és Kati négy évesek, — mondja a védőnő — és a legjobb barátok. Igaz, hog; néha kissé elpüfölik egymás de azért elválaszthatatlanok. Giziké valóban megnyerő jc lenség, szelíd és hálásan fc gadja a sok zöldséget, amivé a kis lurkók etetik, — még az sem bánja, ha egyik-mási csupa szerétéiből kicsit meg döfködi az oldalát egy-eg; gallyal Közben előkerül egy mási' védőnő is, mi pedig elhagyj ul a gyerekeket, csak etessék te vább Gizikét szorgalmasan, - különben nem lesz holnap te jecske! » Visszasétálunk az épülethez A ház előtt vidám munka fc lyik: zöldbabot tisztít egy asz szony ebédre; segítőtársa a imént még a vezető-védőn volt, akkor hagyta abba, ami kor mi érkeztünk. Most megnézzük az otthon belülről is. Amint szobáról szobára járunk, az az érzá sünk, hogy ennek a háznak ta Ián nincs is fala, mindent be ragyog a napfény, a tárgya szinte mosolyognak. A hálószc bábán kis fehér ágyak sora koznak, világoskék flanelltc karó mindegyiken. Föld igén hatalmas üvegajtók nyílnak terraszra. A falak mentén pol cos szekrények, teli mesés könyvvel és társasjátékkal. Az ebédlő csendes most — Van ám itt nagy zaj ebéd időben! — mondja a vezetőnl A konyhában ragyogó tiszta ság és ínycsiklandó illatok fc gadnak. Lángos lesz ebédre, ép pen azt sütik. Zöldbableves é lángos! — nem rossz! A gyom rom fenyegetően kezd korogn Nézelődés Jjüzben megtud juk, hogy 4—14 éves korú gyei mekek vannak az üdülőben. ^ Weiss Manfred-gyárban csúcs teljesítményt elérő munkáso, gyermekeit utalta be az'orvoi háromhetes időtartamra. H letelt a három hét, más gyár ból, más dolgozók gyermeke népesítik be majd a házal Megtudjuk azt is, hogy szigor; orvosi vizsgálat után, kizáró lag teljesen egészséges, de fizi kailag leromlott gyermekei kerülnek ide. Közben elérkezik az ebédidő megtelik az ebédlő hangos ka cagással, üde gyerekhangok kai. — Naponta ötször étkeznek a gyerekek — mondja a védőnő. Vaj, méz szintén van bőven ... Feri és a Nagy Boci Feri még nincsen három éves és amikor a Nagy Bocival megismerkedett, még járni is alig tudott. Tulajodonképpen sohasem találkozott a Nagy Bocival, aki csupán a fantáziájában élt és homályos, gyerekesen torz körvonalakban mindazt a sole, titokzatos szörnyűséget testesítette meg, amitől egy harminc hónapot be nem töltött fiatalembernek félnie illik. Ha rossz volt, vagy nem hallgatott az anyja szép szavára, csak annyit kellett neki mondani, hogy »Jön a Nagy Boci!"- és máris megjuhászodott. Végső esetben valaki az ajtó mögül félelmetesen bőgő-búgó hangot hallatott, ami Ferit azonnali, feltételnélküli kapitulációra bírta, abban u hiszemben, hogy első számú köz- és magánellensége, a titokzatos Nagy Boci fenyegeti. A Nagy Bocival, személyesen Szilveszter éjszakáján találkozott Feri először■ Rettenetes Szilveszter volt ez, pusztító fergeteg, eleven pokol: német bombák hullottak a városra és bomba hullt arra a zuglói bérházra is, amelyben Feri, a mamájával lakott. Három lakás pusztult el a házban, köztük az övék is. Isten csodája, hogy élve maradtak, mert jól lehet a ház népe már karácsony óta az óvóhelyen lakott, ők még mindig a megmt . ... szokott, puha ágyban aludtak, • Magyar JOVt, | nagy könnyelműen, u karma- I dik emeleten. Mindenük elpusztult, csak az életük maradt meg és Feri, a testi éi lelki megrázkódtatástól egy kissé kábán, akkor éjszaka jelent meg először az óvóhelyen, hogy osztozzék a már régebben ott tanyázók nyomorúságos, de biztonságosabb sorsában. Hogy mi ment végbe kis gyermekleikében, arról se akkor éjszaka, se később nem beszélt, ami nem is csoda, már csak azért sem, mert akkor még nem valami nagy mestere volt a beszédnek. Első éjszaka úgy aludt, mint akit tarkón ütöttek, de már másnap és az óvóhelyen töltött következő napokon különös, viszszatérő nyugtalanságot árult el, annak bizonyságaként, hogy a nagy élmény nem pusztult el benne nyomtalanul. Dörgött az ég, a német repülők tovább zúgtak a rettegő város felett és Feri, aki a. dolgok összefüggését még nem ismerte, csak sejtette, ^ felfigyelt a félelmetes búgásra. Mutatóujját figyelmeztetően a füle elé helyezte és mint aki egu nagy, csak általa ismert titkot árul el, gagyogta: —- Boci! ...A Nad Boci!... Nem félt, mert nagy, barátságos társaság vette körül s mert fényes nappal volt, már amennyire a nappal a gyéren világított óvóhelyen fényes lehetett. De éjszaka!... Éjszaka felriadt arra, hogy valaki horkol. Helyesebben egy alattomos, gépies morajlásra riadt fel, amely az előző éji pusztító repülőtámadás kísérő zenéjére emlékeztette. — A Nad Boci búg! — sikoltott fel rémülten. — A Nad Boci bombát dob a Fejite fejire!... — Dehogy is, kisfiam! — próbálta megnyugtatni az anyja. — Nem a Nagy Boci búg, csak a bácsi horkol!.., Hiába! Feri sírt, bömbölt és nem volt képes megnyugodni, még akkor sem amikor a horkoló alvótárs átmenetileg beszüntette tevékenységét. S mert történetesen minden éjszaka horkolt, a riadalom minden éjszaka megismétlődött, hasonló, szívettépő fejleményekkel. Azóta több, mint egy félesztendő telt el és Feri, aki közben okosabb és tapasztaltabb is lelt, bizonyára elfelejtette az ő egykori, félelmes mumusának, a Nagy Bocinak az óvóhelyen tett. különös látogatásait. Feri most, a Nemzeti Segély jóvoltából faluhelyen nyaral és minden bizonnyal rájött arra, hogy a Naay Bocit ártatlanul gyanúsították ellene irányuló összeesküvéssel. A Nagy Boci jó, szereti a kicsi fiút és ad neki jó, finom fejecskét. hogy meghízzék, nagyranöjjön és kiheverje azokat a testi és lelki fáradalmakat, amelyek Szilveszter éjszakáján és az azt követő, baljós emlékezetű napokon érték. Isten éltesse a Naay Bocit és adjon belőle minél, többet a magyar gyereke*■ ellátására! ; Kondor László Visszaélés a Nemzeti Segély nevével Egy magát Kirschner Gyula, újpesti, Aradi-n. 8. szám alatti lakosnak mondott fiatalember gyűjtőívvel jelent meg a Búzavirág Kft.-nál és a Nemzeti Segély részére akart gyűjteni. A gyüjtőíven »Ifjúsági Szervezet Budapest, 1945.« bélyegző volt. Miután a Búzavirág Kft. alkalmazottjának a dolog gyanús volt, kérte a fiatalember igazolványát, aki erre elővette a Nemzeti Segély tagsági igazolványát, de mi után átadta, a gynjtőívet és az igazolványt otthagyva elszaladt. Felhívjuk a közönség figyelmét arra, hogy gyűjteni esakis Nemzeti Segély nyomású és lebélyegzésű számozott gynjtőíveken lehet, a gyűjtést eszközlőnek pedig a kerületi szervezettől szabályszerűen aláirt és lebélyegzett igazolvánnyal kell rendelkeznie. A tagsági igazolványok még nem jogosítanak gyűjtésre. Tegnap rakott-tész' ebéd, lekvárral és t. ve, tegnapelőtt tója a vacsora ma teje. kaláccsal... Véget ér az ebéd. Szuszogva kelnek fel az asztaltól a gyerekek, sorbaállnak és elvenként járulnak a vízcsaphoz: mosogatni. (Persze, azt nekik nem kell tudniok, hogy amikor ck már javában alusszák délutáni álmukat, a nénik újra elmosogatjak, rendesen, meleg vízben a tányérokat, evőeszközöket...) I — Ez okozta a legnagyobb nehézséget, — mondja Jakab Ágnes — az evőeszközök és általában a felszerelés előteremtése. A németek még hírmondónak sem hagytak a szállóban eigy tányért, kanalat, matracot... De a Nemzeti Segély mindent előteremtett I Fel sétálunk az emeletre, a hálószobába. A kisebbek már alszanak, a nagyobbak csendben mesét olvasnak. Andris a hasán fekszik, feje féloldalt.. édes mosoly játszik szara körül, egy kis szőke hajfürtje rendetlenül a takaróra hull és álmában rendületlenül szopja a hüvelykujját ■.. |Sajnálom, hogy nem vagyok festő. | A délutáni csend-óra után. mint a méhkasból, rajzanak j ki a gyerekek. Torna következik! Megtudjuk, hogy egy lelkes tornatanámő, valamelyik szomszédos nyaralóból minden ellenszolgáltatás nél. kül tornáztatja őket I A 11 éves Marika szép mutatványokat végez a kertben felállított gyűrűhintán. A , többiek már türelmetlenkednek sokallják a produkciót. Sanyi ! — 10 éves — odafut hozzá és udvariatlanul kicsavarja Marika kezéből a gyűrűt. Marika sír, a gyermeksereg felrivall: j Népbíróság elé Sanyival! I Ezt nem értjük. De nem maradunk sokáig tájékozatlanok. Ott, helyben megkezdik?* a bírósági tárgyalást. A bíróság elnöke Jutka, aki már I »majdnem nagy« — 12 éves. i Miközben elővonszolják az 1 egyik kerti padot »vádlottak i padjának«, létrehívjuk i kát és tőle, mint legilletskej sebbtől érdeklődjük meg, hogyan is van ezzel a tárgyalással? Jutka nehezen nyilatkozik! — könnyebb szólásra birni egy primadonnát mint őt Végül kiderül, hogy ők i maguk bíráskodnak egymás j fölött, egymásnak szabják ki a büntetést de persze: — Ági nővér is segít azért és Ági nővér nem elég szigorú. Megkezdődik a bírósági tárgyalás. Jutkát »hivatalos teendői« elszólítják] tőlünk, s most mér mi is búcsút veszünk. A kapuban vagyunk már. mikor halljuk: — Sanyinak egy órával tovább kell holnap délután feküdnie a »csend-órában« büntetésül ... Jóleső melegséget érzek a szívem körül. Holnap vidámabban megy majd a munka. (] yn y
