Magyar Hirnök, 1970. július-december (61. évfolyam, 27-44. szám)

1970-07-16 / 29. szám

' Thuísáay, ‘ July 16, 1970 " MAGYÁR HlftNÖK 11. oldal A MAGYAR NYOMDA MŰVÉSZET: KNER-UZEtl RAK SAMUN Békéscsaba jellegzetesen alföldi környezetéből, nyugal­mas városképéből néhány hó­napja egy vasbeton torony­­ház növekszik a magasba. Építői már az utolsó, kilence­dig emeletén dolgoznak; s müvük a Kner Nyomda gra­fikai műtermeinek és irodái­nak jövendő otthona rövide­sen készen áll. A torony mel­lett széles, kétemeletes épü­let húzódik. Falai készen áll­nak — az épitők belső termei­ben szorgoskodnak; különle­ges betonpadlót simítanak, erős acélalapokat szerelnek a gépek alá. S már dolgoznak a szerelők is: a modern mély­nyomó- és ofszetgépek alkat­részei egymás után kerülnek elő a ládák mélyéről, hogy helyükre rakják őket a szer­kezetek okos rendjében. KNER-MUZEUM GYOMÁN A Békéscsabán és Gyomán dolgozó Kner Nyomda harma­dik, s mind ez ideig legna­gyobb rekonstrukciója folyik' a nyomdakulturájáról neveze­tes békési városban, 350 mil­lió forintnyi befektetéssel, uj épületekkel és gépekkel for­málva át gyökeresen a terme­lést. A nyomda vezetői — Bo­­tyánszki Pál igazgató.és H'á­­romszéki Pál főmérnök és munkatársaik azonban nem­csak az uj lehetőségek nyo­mán megnyíló utakat kisérik figyelemmel. Mert jól tudják, mivel tartozik szükebb pátri­ájuk, Gyoma és Békéscsaba nyomdaipara és mivel az egész magyar nyomdászszak­ma és tipográfus-művészet azoknak a kiváló magyar nyomdászoknak és tipográfu­soknak, a békéscsabai Teva­­néknak és a Kner család há­lom nemzedéken át Gyomán élt tagjainak, akik itt, ezen a vidéken megteremtették a nyomdaipart, s — sokszor a nyomasztóan értetlen környe­­nyezet ellenére — kicsiny üzemükben a hazai nyomda­­művészetet, a valóban Euró­pai színvonalú és kultúrájú Kner-féle tipográfiát. A jö­vő építése mellett jut tehát figyelem és gondoskodás a hagyományoknak is: az uj Kner Nyomda, Kass János grafikusművész segítségével, s a gyomai és békéscsabai munkatársak, Elek László ta­nár és Szabó Ferenc levéltá­ros, a Kner család Írásos és szellemi hagyatékának önzet­len gondozói közreműködésé­vel a világ ötödik nyomdaipa­ri múzeumát teremti meg, elődeinek emléke előtt tiszte­legve; a Kner család egykori gyomai lakóházában, az ő | üzemükből kinőtt mai nyomda épületeinek, elevenen zakato­ló gépeinek szomszédságában. A CSALÁD LETELEPEDÉSE Hogyan történt a Kner család letelepülése és a gyo­mai Kner Nyomda megnyi­tása? A család ősei is könyvekkel foglalkoztak: vándorló könyv­kötők és könyvárusak voltak. Letelepülésük a Bach-korszak utlevélrendeleteinek követ­kezménye volt, amely mega­kadályozta további mozgásu­kat. Kner Sámuelt, a család gyomai ágának ősét, Kner Imre nagyapját Gyomán érte utói a letelepülés kényszere; itt folytatta hát 'könyvtkötő mesterségét. Fia Kner Izidor — Imre apja, a nyomda ala­pítója — már Gyomán szü­letett, s inasévei után nem le­települőként, hanem hivatásá­val tisztában levő mesterem­berként jött haza falujába, hogy otthon alapítson üzemet és folytassa- mesterségét, a nyomdászatot és a könyvkö­tészetet. Az 1882-ben alapított kis nyomda persze eleinte inkább műhely volt, mint üzem. A hetvennégy forintnyi alaptő­ke csak a legszükségesebbek­re futotta, a többit szívós munkával kellett előteremte­ni, felvirágoztatva a mű­helyt, s szüntelen fejlesztve felszerelését és tevékenységi körét. És Kner Izidor jó szak­embernek és jó üzletember­nek bizonyult. Üzleti tevé­kenységét a közigazgatás nyomtatvány - szükségletének kielégítésére alapozta, s az 1890-es évektől kezdve annak elsőszámú szállítója lett. — Közigazgatási' Nyomtatvány Mintatárában esztétikus, ala­pos gonddal komponált űrla­pokat kínált a hivatalok min­denfajta tevékenységéhez. Betümintakönyve még ha­tározottabban tanúskodik üz­leti érzékéről és az esztétikus munka iránti hajlamáról. A különböző alkalmakra invitá­ló nyomtatott meghívók pe­dig, amelyeknek divatját épp ő teremtette meg, jó művé­szek által készitett rajzaik­kal és elegáns tipográfiájuk­kal már-már művészi karak­terről tettek tanúságot. A KÖNYVKIADÓ KNER CSALÁD A Kner Nyomda tevékeny­ségi köre a századforduló után tovább bővült; Kner Im­re, a család legtehetségesebb tagja irányításával ekkor kezdték meg Thury Zol­EMBEREK ÉS ESETEI tán összes müveinek kiadá­sával — könyvkiadói tevé­kenységüket. Kner Imre azonban nem csupán a szép könyvek, a be­tűk művésze volt, hanem munkájának, kora nyomdá­szatának jeles teoretikusa is. Szinte inaséveinek befejezésé­től fogva szüntelen foglalko­zott a tipográfia és a nyom­datechnika elméleti kérdései­vel, a színelmélettől a köny­­nyü olvashatóság pszicholó­giai összetevőiig, s a reklám lélektanáig. A színharmóniá­ról Írott első tanulmányát ti­zenkilenc esztendős fejjel publikálta a Nyomdászok Év­könyvében; Könyv a könyv­ről cimü kötetét pedig 1912- ben, huszonkét éves korában adta közre. Munkássága később még szélesebb horizontot fogott át: Nyolc levél a reklámról cimü irás-sorozatában sze­mélyes hangon foglalta össze a hirdetés pszichológiáját, bölcsebben és felkészültebben szólva róla szinte valameny­­nyi kortársánál. A régi gyomai Kner-ház­­ban, a család hagyatékából s a hazai, főleg az alföldi nyom­dászat emlékeiből alapitott muzeum az uj Kner Nyom­da hozzájárulásával, s Kass János és segitői értő rende­zésében hűségesen követi vé­gig nyomdászatunk és tipog­ráfia-művészetünk e fontos periódusának történetét. Ter­mei alapos ismeretanyagot közölve és számtalan tárgyi emléket mutatva kisérnek át fejezetein. A BÉKÉSI NYOMDAIPAR A kiállítás legtöbb terme a gyomai nyomda és művé­szei emlékének van szentelve. Rendezői felsorakoztatnak vitrinjeiben minden fontos darabot, amit csak fellelhet­tek — Kner Sámuel fényké­pétől Kner Izidor betüminta­­könyvén és nyomtatvány tá­rán át a család által alapitott kiadóvállalat dokumentumai­ig és müveiig. A muzeum kiállítása nem zárul le Kner Imre halálával: 'következő termei már újjá­születésének dokumentumait, a Gyomán nyomott könyveiket és a Békéscsabán gyártott esztétikus csomagolóanyago­kat — cigarettás, gyógysze­res, kávés stb. dobozokat, emlékbélyegeket — sorakoz­tatják fel érzékletesen szem­léltetve a most folyó munka és az év végén befejeződő fejlesztési program hatását a megújult, szakmai erényeire büszke békési nyomdaiparra. Horváth György KALAP-ÁLDOZAT 19S2-ben Görög-országban jártunk. Férjein a mykénéi vár romjait fényképezte, ami­kor szaim akalapj át'beleaj tet­te egy feneketlen kútba. | 1967-ben a kék ballonsap­: kámat felejtettem a Montre­­ál—New York-i autóbuszban. Mostani utazásunknál még ügyesebb voltam: a férjem kalapját az enyémmel együtt felejtettem ott a los-angelesi repülőtéren. “Nem tudom megérteni” — • korholt a férjem. “Úgy kér­­. telek, hogy vigyázz azokra a ■ kalapokra. Te mondtad, hogy ■ te majd viszed, hogy meg­­[ számlálod a csomagjaidat, ■ hogy bírod vinni, hogy . . .” Nem válaszolok semmit, de ■ szivem mélyén boldog vagyok, i Hát nem jó ez igy? Valaha embereket követeltek áldoza­­r túl az irigy istenek. Milyen ; derék, hogy fejünk helyett 1 most beérik kalapjainkkal... ÖRÖK TITOK Az alábbi ügynek nincs ’ magyarázata, a történetnek nincs csattanója, egyszerűen nem értem. Elutazásunk előtt barátunk­­, tói kaptunk egy térképet, Sydney városáról és azon szá­­. mos okos tanács, útbaigazí­tás mellett öltözködési utasi­­, tások voltak. Ezek egyike igy hangzott: “Hölgyek sohasem viselnek fehér cipőt”. Ennél­fogva úgy érkeztem meg a . 90 fokos ausztráliai nyárba, hogy csak sötét, színes szan­­. dált vittem magammal, j Rajtam kivül minden nő fe­- hér szandált viselt a sydneyi utcákon. TELEFON-VICC Lehet, hogy fenti esetben : a térkép szerkesztője viccelt.- De ugyanezen az utunkon az . alábbi gazságot én követtem i el. 3 — Tudod, milyen telefon­- szolgálat van nálunk ? — kér­- dezte egyik barátnőm. — Fi­- gyelj ide. Ha X. Y. nincs ott­- hon, bekapcsolja a kis készü­­t léket . . . hallgasd . . . Tárcsázott, majd a fülem­hez tette a kagylót. 1 — Halló, jó napot kivánok, : itt dr. X. Y. lakása. Az ügy­- véd ur csak éjszaka érkezik , haza, nagyon kérem, hogy t szives üzenetét tessék addig t is közölni — mondta egy ked­- vés női hang. — Milyen kár, hogy nem , találtam otthon. Szerettem- volna találkozni vele. Hiszen- csak a neve említésére is sziv- i dobogást kapok ... — mond­­j tam és nevetve letettem a i kagylót. e — Te őrült, mit csináltál? ,. — sápadt el barátnőm. — Ez magnetofon volt. A nő hang­ja is. És most felvette az üze­netet. Haza fog menni éjsza­ka .. . Meghökkentem. — Ne haragudj. Megőrül­tem. Ellenállhatatlan volt. Ha az embertől egy barátságos hang azt kéri, üzenjen vala­mit,, hát arra muszáj is mon­dani. Majd meghallgatja, ne­vet és letörli . . . — És ha nem ő hallgatja meg. hanem a felesége ? Az a félti kény bestia? . . . Hűha. Mit lehet csinálni? Újra felhívni, bemutatkozni, megmondani, hogy tréfa volt, európai vagyok, csak kipró­báltam . . . — Hagyd, majd én beszé­lek a feleségével . . . őszintén rosszul éreztem magam. Négy héttel később barát­nőm nevetve mesélte. A férj sohasem hallotta az üzenetet. A feleség ért hamarább ha­za, letörölte az üzenetet, de nem szólt a férjének. Hanem azóta sokkal kedvesebb hozzá. Félti, vigyáz rá. Egy ilyen hóditó férfira. FELIRATOK A legkedvesebb feliratot egy kórházban láttam: “A ne­vetés ragályos”. A legjobb hirdetést, a syd­neyi rádió hirdetését, egy vá­rosi autóbuszon: “Amennyi­ben ezt az autóbuszt légi ka­lózok Kubába viszik, a mi rár dióállomásunk lesz az első, amelyik ezt Önnel közölni fogja.” Egy optikus hirdetése (mi­­nibetükkel): El tudja Ön olvasni ezt a hirdetést ? Nem? Akkor éppen ideje, hogy be­jöjjön hozzánk és vegyen uj szemüveget. (Örök hálám a sydneyi hirdetésnek. Amint hazaér­jem, elrohantam az SZTK szemészetére...) Fehér Klára Idős árvízkárosultak SZEGED — A felső-tiszai árvíz 460 idős családot, ezer belül 7G5 idős személyt súj­tott. A károsult családok kö­zül 421-nek volt saját laka sa, érvényes biztosítása azc-n­­j ban csak 63-nak. Az öregek támogatására többféle elképzelés született ezeket azonban még egyeztet­ni kell. A leglényegesebb kérdés­ben már döntöttek: 161 ár­­! vizkárosult, magános, állandó ! gondozásra szoruló idős sze­mélyről intézményesen gon doskodnak, őket szociális ott­honban helyezik el.

Next

/
Thumbnails
Contents