Magyar Hirnök, 1970. július-december (61. évfolyam, 27-44. szám)
1970-07-16 / 29. szám
Thursday, July 16, 1970 MAGYAR HÍRNÖK 9. oldal HOMOKI ERZSEBET LELKI KLINIKAJA BUTA Nő JELIGE — Kedves Erzsébet, olvassa el ezt a levelet, amelyet egy buta nő ír, mert én vagyok a legbutább nő, aki a világra született. Csak nevetni tudok magamon, pedig jobb lenne sirni. Otthon gimnazista voltam, 56-ban kiszöktem Bécsbe, onnan Kanadába jöttem. Az életben megálltam a helyemet. Itt senkim sem volt. Az elején vendéglőben mosogattam. Közben megtanultam varrni és szabni. Akkor szalonba mentem dolgozni. Utána önállósítottam magamat. Ma gazdag vagyok, mindenem megvan. Sokan irigykednek. Csak az nincs, amit mint nő kívánok. Nem a szexuális vágy fütött, de a 14 év alatt 8 férfivel estem szerelembe. Mindegyik otthagyott. Mi lehet bennem a hiba? Miért nem kell az én szerelmem? Valamit rosszul csináltam? VÁLASZ— A nő, aki gyorsan szerelmes lesz, olyan, mint a rossz autóvezető. Tulgyorsan indít, tulgyorsan robog és tulkésőn fékez. Nyolc lecke után most már próbáljon jobban, főként óvatosabban vezetni. * * * NÉVTELEN — Kedves Homoki Erzsébet, nem vagyok hisztérika, de kétségbeesve látom, hogy öregszem, hiába próbálok akármit tenni, itt vannak a ráncok, jön az öregség és én úgy félek tőle. Ne sértődjön meg azért, amit irok, a fényképéről látom, hogy nem fiatal lány és bámulom, hogy mennyi energia van abban, amit csinál. Kérve-kérem, feleljen nekem, hogyan lehet megmenekülni az öregség réme elől. VÁLASZ — Abban igaza van, hogy már nem vagyok mai csirke. De ne az én koromról beszéljünk, hanem a maga félelméről, az öregedésről, amit olyan nagy rémnek lát. Az öregedés természetes folyamat. Születésünktől kezdve minden órával közelebb kerülünk hozzá. Sok nő azonban nem hajlandó ezt tudomásul venni és beleesik egy veszedelmes csapdába: a fiatalsághoz való konok ragaszkodás betegségébe. Könyv, televízió, mozi, hirdetés azt a kényszerképzetet táplálja bennük, hogy fiatalnak kell maradniok akármilyen áron is, mert a fiatalság jó, az öregség pedig rossz. Emiatt túlságos érzékenységgel reagálnak mindenre, ami a fiatalságnak akárcsak a látszatával is összefügg. Ez valóságos lelki iszonyt vált ki belőlük. Például meggyülölik az arcukat, ha ráncosodni kezd. A ránc megjelenése valóban nem kellemes, de a félelem az öregségtől jobban összeráncolja a lelket, mint az öregség az arcot. Pedig ha élni akarunk és valami kis örömmel akarunk élni, úgy kell elfogadni önmagunkat, ahogy vagyunk, minden pillanatban, minden korban. A kétségbeesett ragaszkodás a fiatalsághoz, rengeteg akaraterőtől fosztja meg azt, akit hatalmában tart. Az öregségtől rettegő nő veszedelmes körforgás sodrába kerül. Minél több energiát pazarol fiatalsága nyomainak megőrzésére, annál reménytelenebb lesz, amikor a tükörbe néz és minél reménytelenebbnek fogja érezni magát, annál gyorsabban fog öregedni. Gyorsabban, mint az, aki elfogadja korát. A hiba ott van, hogy sok ,nő olyan célokat tűz maga elé, amelyek az ő korában már elérhetetlenek, amiket sem a hormoninjekció, sem a kozmetikai sebész segítségével sem érhet el. Az igazi szép női arc az, amely kozmetikázva is híven mutatja viselőjének egyéniségét, életének tapasztalatait és változásait. Ez az arc bizonyítja, hogy elfogadja önmagát és múló éveit, mert tudja, hogy ez az élet és tudja, hogy tovább élni és a lehetőséghez képest megelégedetten élni csak ezzel a filozófiával lehet. Erre gondoljon, mert nem az a tragédia, hogy megöregszik. A tragédia abból lesz, ba nem tud megöregedni. * * * MRS. B. 0. — Kedves Mrs. Homoki, én már 69 éves vagyok és sok rosszat láttam a világban. Olyan rosszak még soha nem voltak az emberek, mint a mostani emberek. Az a legrosszabb, hogy mindenki önző, mind az emberek, csak azt akarják, ami nekik jó, másokkal nem törődnek, nem fáj nekik, hogy másnak baja van, az önzés rontja meg az emberiséget. VÁLASZ — Az önzés bizony nem a legszebb tulajdonság. Az igazán őszinte ember ritka, mint a fehér holló. Mindent feláldozó teljes önzetlenség talán nincs is, mert valljuk be, hogy mindnyájunkban van egy többé-kevésbé kisebb vagy nagyobb velünkszületett egészséges önzés. Mindnyájunkban van annyi erő, hogy el tudjuk viselni mások baját. * * - * HÁZASPÁR JELIGE — Négy év óta vagyunk házasok, gyerekünk nincs, most voltunk orvosnál, aki megvizsgált és azt mondta, hogy sajnos, nem is lehet. Én is és a férjem is nagyon szeretnénk gyereket, mert nagyon hiányzik és arra gondoltunk, örökbefogadunk egyet. Mit tanácsol, hogyan csináljuk? VÁLASZ írjanak vagy menjenek el felvilágosításért az Adoption Services nevű intézményhez. Cime: 80 Lafayette St., New York City. — Esetleg érdeklődjenek valamelyik magyar egyesületnél vagy magyar egyháznál. NEMZETKÖZI FIGURA MARIA CALLAS Görög származású. New Yorkban, 1923-ban született. Családi neve: Maria Anna Cecilia Sofia Kalogeropoulosz. Tizennégy éves korában már színpadra lépett Athénban, Santuzzát énekelte. Túlságosan telt alakja azonban nehezítette karrierjét. 1944-ben ismét szerepelt a görög főváros antik szabadtéri színpadán, a Herodes Aticus színházban a Fidelo Leonórájaként. A háború után visszaköltözött az Egyesült Államokba. Több színháznál próbált szerencsét — sikertelenül. Harminc kilót fogyott. Próbálkozott egy utazó staggionénál is. A társulat művészi vezetőjének, a budapesti Opera akkor tengeren tulon időző karmesterét, Sergio Failonit szemelték ki. Failoni felismerte Callas kivételes tehetségét. A produkció azonban csupán terv maradt. Callas visszautazott Európába. Veronában 1947-ben aratta első diadalát Ponchielli Giocondája címszerepében 25 ezer néző előtt. A Turandot címszerepét már szabadtéri színpadon, Caracalla császár római fürdőinek romjai között énekelte. Ünnepelték Velencében, a milánói Scalában, Firenzében. 1953-tól ő a primadonna assulata: abszolút primadonna. Magánéletéről, egy-egy operaházi botrányról sokat írnak a nyugati magazinok. Ugyanakkor barátságos, kedves, közvetlen, egyszerű művésznek mondották a közelmúltban vele dolgozó uj prózai Medea-film munkatársai. Hatalmas hangterjedelme lehetővé tette, hogy mély mezzó szerepektől a bravúros koloraturszoprán szólamokig mindent elénekelhessen: Luciát, Normát, Ebolit. Puszta színpadra lépése is élmény, s kivételes tehetségű színésznő. Ma már személyisége és művészete leszürtebb, komolyabb, érettebb,, mélyebb. Nagy énekes. Mike Bender .......................................... •I | NEGYEDI SZABÓ MARGIT \ i í I Madár dalol j — i “Madár dalol a lombos ágon”.';;. Mily szép e dal, mily isteni! ^ Ilyet csak költő lelke tud*, K'\ Ha vérzik teremteni. Midőn először haliám e dalt, ~ A lelkem úgy megreszketett, Mint mikor Isten szava zeng *j Át a völgyek, s bércek felett. ‘ A lemondás buját, keservét Nem hallám még igy zengeni, A haldokló szív e zenéje, Mintegy telkemet tépte ki... ,, FÉRFI SAROK "AZ MÁS...” f 1 Tíz éve élt boldogan egy házaspár. Gyerekük nem volt, de mindketten szerették munkájukat és abban is megtalálták a maguk örömeit. A férj hivatalnok volt, a feleség pedig egy nagyüzemi vezérigazgató titkárnőjeként dolgozott. Ai aszszony főnöke és a férj gyerekkori barátok voltak. így hát megesett, hogy ha a férj korábban végzett a hivatalban, akkor Mancikát, a feleségét az igazgatói szobában várta meg. E'gy alkalommal értekezleten volt mindenki, csak a hivatalsegéd őrizte a telefonokat a titkárságon. A férj a “vezér” szobájában cigarettázott. Véletlenül bepillantott az asztalon nyitva maradt határidőnaplóba, ahol a megelőző szerdai dátummal csak ennyi bejegyzés szerepelt: “Este Mancika!!!” A férjnek rögtön eszébe jutott, hogy felesége aznap feltűnően későn jött haza és azt mondta, a félévi mérleget zárták le a gyárban. A férj, anélkül, hogy megvárta volna az aszszony, hazament, majd amikor felesége megérkezett, revolvert fogott rá és felszólította: Ha bevallód, hogy megcsaltál az igazgatóval, megbocsátok. Ha tagadod, megöllek! Az asszony — szemben a csőre töltött fegyverrel mindent elismert. Másnap reggel a férj a feleséggel együtt bement az üzembe, egyenesen a vezérigazgatóhoz. Az előző napi jelenet megismétlődött. A régi jóbarát azt igyekezett bizonyítani, hogy mást is hívhatnak Mancikának — a revolver azonban nem remegett a férj kezében. A főnök vallani kezdett, ám a következő pillanatban kiütötte a fegyvert a férj kezéből. A dühöngő férfit a berohanok lefogták, mentőautó szállította zárt osztályra. A férj hosszú ideig tartó kezelés után sem mondott le bosszújáról. Akkor az osztályvezető főorvos behivatta a rokonokat. Azok mondták el, hogy Mancika évek óta a város legcsapodárabb menyecskéje és csak a férj meg a vezérigazgató ur nem tudta, időnként milyen könnyüvérü nőt tartanak a karjukban. Amikor a főorvos mindezt — tapintatosan — közölte az “őrült” férjjel, az elmosolyodott, s teljesen megnyugodva megszólalt: Az más. Azóta a hivatalnok elvált, másik városba költözött, gyárban dolgozik és a hírek szerint házasodni készül. Remélhető, hogy ezúttal nagyobb szerencséje lesz és megtalálja a receptet a féltékenység ellen. Pálos Miklós [
