Magyar Hirnök, 1970. július-december (61. évfolyam, 27-44. szám)
1970-09-17 / 38. szám
8. oldal MAGYAR HÍRNÖK Thursday, Sept. 17, 1970 Marika fényes lakodalma Irta: SÁGI PÁL Marika fényes lakodalmával tele van a nyugateurópai sajtó. Majdnem annyit írnak róla, mint amikor Jackie Kennedy feleségül ment Aristotles Onassishoz. Nem is csoda. Jackie “csak” ex-elnökfeleség, Ari csak gazdag ember, Marika azonban hercegnő és hercegnek adta a kezét. De nehogy egyik szavamat a másikba öltsem, az elején kezdem. Marika, noha ilyen szép, magyarhangzásu neve van, nem magyar; iraki, mégpedig iraki cigány és azért hercegnő, mert az apja az odavalósi cigányok kormányzó-hercege. A vőlegény neve is magyarosan hangzik: .Janika, de ő sem magyar, hanem német. Janika. azért herceg, mivel az apja, aki egyébként dúsgazdag szőnyegkereskedő, a német cigányság vezetője, és ezen az alapon hercegnek titulálják. Esküvőjüket Nyugat-Németországban tartották, Hannover tájékán, Würmsee fürdőhelyen. 10 országból gyűltek össze a vendégek: Németországból, Jugoszláviából, Olaszországból, Irakból, Görögországból, Perzsiából, Romániából, Izraelből és Angliából. Magyarországról is jöttek — legalábbis igy szól a helyszíni beszámoló. 800 vendégnek terítettek pompás lakomára, hatalmas tölgyfák alatt felállított asztalokon. Napjában többször is megrakták az asztalokat minden földi jóval: a lakodalom nyolc napig tartott. 400 csirke és tyuk, 300 liba és kacsa, 15 sertés, 6 marha került terítékre és 2800 üveg itallal öblítették le a napi többszöri dús lakomát. — Élni akarunk és vidáman akarunk élni — mondotta Janika apja és valóban jól is éltek. Nyolc napon át állt a meseszerü, hegyen-völgyön lakodalom, nyolc napon át ropták a táncot, 12 banda muzsikált felváltva, de mivel senki sem próféta a saját hazájában, 4 “fehér” jazz-zenekar is húzta a talpalávalót a cigányoknak. Amilyen fényes volt az esküvő, olyan fényes volt a vendégsereg is. Mindegyik országból válogatott előkelőségek érkeztek, a szine-java, akiket a hazájukbeli népük bárói, grófi, hercegi címmel ruházott fel. Sőt király is akadt. Akármir lyen furcsán is hangzik, Izraelből jött és Rosenberg a neve. Rosenberg nevű cigányról eddig, azt hiszem velem együtt még senki sem hallott, de akármi is a neve, Rosenberg Őfelsége állítólag a világ cigánynépének elismert királya és önálló nemzetté akarja szervezni az 5. földrészen szétszórtan élő 12 millió jövendőbeli alattvalóját. Talán sikerül neki a lehetetlennek látszó feladat. Akkor majd végre megírják ennek az érdekes életű népnek igaz, hiteles történetét. Ideje is, mert az eddigi irodalom adós vele. Sokat Írtak róluk, de amit feltártak, az mindig csak töredékes képet adott. Már a származásukról is tucatnyi a feltételezés. Johann Christoph Wagenseil német teológustanár azt akarta bebizonyítani, hogy zsidók. Vályi István a tudós magyar református pap állapította meg elsőnek, hogy India az őshazájuk. Ez látszik a legvalószínűbbnek. Egyik águk sok évszázados vándorlással Perzsián keresztül Afrikába került. Ezek sokáig élhettek Egyiptomban, amit a történészek azzal is bizonyítanak, hogy angolul a cigány gypsy, spanyolul gitano és mind a két szó azt jelenti: egyiptusi. Az afrikai ág átjutott Spanyolországba, onnan rajzottak ki Nyugat-Európába. Másik águk ugyancsak századokig tartó vándorlással Görögországba ment. Görög földről az akkori Oláhországba vitt az ütjük. Innen kapták az oláh-cigány elnevezést, mig a másik ághoz tartozókat spanyol-cigány néven ismerik. Az északamerikai és délamerikai cigányok az utóbbiak leszármazottai. Az oláh cigányok a török hódítók elől a szomszédos országokba menekültek. Magyarországra körülbelül 550 évvel ezelőtt érkeztek Oláhországból. Zsigmond király kiváltságokat adott nekik. Megtelepiteni azonban nem tudta őket. Hiteles, pontos leírás nincs akkori, itteni életükről. Csak egy biztos: 100 év múlva, 1525-ben a hatvani országgyűlés lakomájára már cigányzenészeket szerződtettek. Alighanem ott hangzott el először a lelkes buzdítás: — Húzd rá cigány!... A következő századok során Közép-Európában és Nyugaton sok helyen kegyetlen törvényeket, intézkedéseket hoztak ellenük. A német Reus hercegségben elrendelték, hogy férfit, nőt, gyereket válogatás nélkül lőj jenek le. I. Frigyes Vilmos megparancsolta, hogy a 18 éven felülieket bírói eljárás nélkül akasszák fel. A francia Orleansban barbár vérfürdőt rendeztek köztük és sokezret Afrikába deportáltak. Magyarországon is megesett, hogy előítélettől vezetett helyi hatóságok ártatlanokkal kegyetlenkedtek, a felsőbb szervek azonban nem estek túlkapásokba. Legfőbb törekvésük az volt, hogy megszüntessék nomád életmódjukat. Mária Terézia a törökök kiűzése után a Bánságban próbálta letelepíteni őket, de nem sikerült. A paraszti élet nem tetszett nekik, a kísérlet megbukott. Mária Trézia erre más, kevésbé emberséges módszerrel próbálkozott, elrendelte, hogy a gyerekeket vegyék el a szülőktől és adják nevelésbe parasztokhoz, akiknek az állam tartásdijat fizet utánuk, ezenfelül cigány nő ne köthessen házasságot cigány férfivel. — Ha cigány fehérrel házasodhat, akkor a vegyes házasságok révén néhány nemzedék múlva eltűnnek — igy indokolta intézkedését az udvari tanácsban a királynő. A magyar hatóságok azonban humánusabbak voltak, mint Bécs. Nem nagyon igyekeztek a gyerekeket elszakítani a szülőktől és ha kénytelenkelletlen meg is tették, a rajkók szépen visszaszöktek. A szerelmeseknek pedig méginkább nem parancsolhatott a törvény. A hetykebajszu cigánylegény mégiscsak tüzesszemü cigánylányt választott. Legfeljebb nem álltak pap elé. De ha egyházi áldást kértek, abból sem lett bajuk. A magyar papok erkölcsi szempontból fontosabbnak tartották az egyházi esküvőt, mint a beolvasztási törvényt és szemethunytak afölött, hogy a menyasszony is, a vőlegény is füstösképü. Feljegyzés maradt róla, hogy a vásárhelyi plébánost kihallgatásra rendelte a püspök, mivel panasz érkezett, hogy a törvény ellenére cigánypárokat esket. — Isten törvénye erősebb, mint a királynéé — mondotta a plébános, mire a püspök szótlanul rábólintott és minden maradt a régiben. Később Magyarországon még sokat próbálkoztak a letelepítéssel. József főherceg több iskolát és telepet állított fel nekik, a többi között Alcsuton is. Az ő kísérlete sem járt jelentős sikerrel. Legtöbbjének kedvesebb volt a szabad élet, mint a kötött életforma, még akkor is, ha rossz a sorsa, amit a maga nyelvén igy faragott dalba: Lacso devla lacsesz del! Csőre romesz jov käme!, Kana o rom phureresz dzsa! Hegedüve te kopál Hin leszke baro bárvalipe» Andre lime lesztar jón avon. Herman Antal gyűjteményéből való ez a dal, a szövege magyarra fordítva igy hangzik: Jóságos az Isten, jót ád! Szereti a cigány dolgát, Ki ha vénségre jutott: Hegedű és koldusbot Terem csak számára, Velők a világot járja. Persze nem minden magyar cigány élt mostoha körülmények között, sokan elpolgárosodtak, ipart űztek, mások vásári lókupeckedéssel kezdték és a végén gazdag lókereskedő lett belőlük. Erdély ben néhány gazdag ló- és marhakereskedőt örménynek mondottak, holott cigányok voltaik. A hires zenészektől, prímásoktól eltekintve azonban mégis csak kevesen futottak be karriert. Például az egyik a Nemzeti Színház egykori hires drámai színésznője, a másik a budapesti Műegyetem vegyész-professzora volt. Mindenki tudott a származásukról, csak ők hallgattak róla, A cigányság zömének élete és jövője Magyarországon és az egész világon ma is rendezetlen, kettős probléma. Szociális kérdés és etnikum kérdése. Megoldása nem könnyű feladat. Nehéz elképzelni, de lehet, hogy egyszer mégis valóra válik Rosenberg Őfelsége ma még utópiának tűnő terve és az Egyesült Nemzetek zászló-erdejében uj zászlót Inget majd a szél. Erre az esetre javaslatom is van, hogy milyen legyen: fekete alapon arany hegedű. BERLINI LEVÉL | A CIVILIZÁCIÓ KÉRDŐJELE Néhány lépésre a szállodától, ahol lakom, a nyugatberlini utca megszükül, egy bozótos telken gépszörnyek zakatolnak, az építkezés a járda jó részét elragadja. A léckerítést egész hosszában fehér olajjal mázolt feliratok tarkítják: “Elnézést kérünk, hogy épitkezésünkkel kényelmetlenséget okozunk, ám a munkával éppen az Ön kényelmét szolgáljuk. Mi nem titkolunk semmit, nézze meg ön is! (A kerítésen két kerek lyuk.) Azután jöjjön vissza egy év múlva és nem hisz majd a szemének. Uj szállodát építünk azzal a korszerű civilizált felszereléssel, amit Ön eddig nélkülözött, s a lehetőségéről nem is mert volna álmodni ...” Bizonytalanul olvasom, engem eddig egy közepesen felszerelt szálloda is kielégített, mi lehet az, amiről álmodni sem mertem volna? Ágyamba — amely első pillantásra még nélkülözi a korszerűséget — láthatatlan masszírozógépet rejtettek, amely elalvás előtt tizenöt percig egyfolytában ráz. Megdöbbent ez az ágy, hirtelenében nem is tudom, jó-e nekem, amit csinál. Talán jó, csak én még soha nem kívántam egy ágytól, hogy elalvás előtt masszírozzon. Öt perc múlva megunom a rázást, de az automatát nem lehet kikapcsolni. Lekászálódom az ágyról és leülök — helyesebben belenyomom magam az ülésre szolgáló, de hagyományos értelemben, széknek nem nevezhető, felfújt, firos plasztikgömbbe, mely engedelmes öleléssel követi a süppedő test vonalait. Ettől a gömbtől végképp lehangolódom, magam sem tudom, hogy miért. Ennyire szivemhez nőtt volna a hagyományos szék, a régi ágy ? Nem akarom elhamarkodni a választ. Ki kell várni a végét. Hiszen az uj szálloda ennél is korszerűbb és civilizáltabb felszerelést igér. De milyen lehetősége van még egy ágynak, egy széknek ? Mivé fejlődik egyszer a régies gót betűkkel vasárnapi istentiszteletek rendjét hirdető tábla, mely egyelőre minden ravasz szerkezet nélkül áll még a hallban, a fotocellás óriás liftek előtt. Nem is nagyon messze innét, a Gey és Wossenack közötti erdőkben irta Hemingway ezeket a verssorokat: “A következő háborúban — a halottakat celofánba csomagolva —temetik el. Kardos G. György SÁGI PÁL
