Magyar Hirnök, 1969. július-december (60. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-24 / 30. szám

MAGYAR HÍRNÖK ThwTsday,, July 24, 1969 v2. OLDAL j i ■■ /ji/V ». ■ «4A»** ■'■■V^^w^Vinwi nn^A» «* »«4/Vr-Hires kémek, kalandorok és bűnügyek ’ Budapestből Mekka II. és egyéb alvilági trükkök (Folytatás) Délután fél három. A Borzalmak Házá­nak nézőterén csak néhányan vagyunk. Először is Rucsek ur, a sziníház tulajdono­sa, Knapik Károly artista, az ikrek mened­zsere, Carmencita táncosnő, lovag Ja­minszky László, az ikrek betanitója, va­lamint az idecsőditett orvosok és az artis­ta szakma jelesei. Felmegyünk a színpadra, bejutunk a függöny mögé; a színpad közepén kis pam­­lag. Rajta a két meztelen, összenőtt spa­nyol parasztlány. Háttal ülnek egymás­nak, arcukban végtelen szomorúság. Ne­héz ezt a szomorúságot, ezt a tompa but, ezt a hangtalan reménytelenséget riport­szavakkal érzékeltetni. — Tessék nézni, milyen szépen össze vannak nőve! — szólít fel bennünket lovag Jaminszky László, s az ittlévő néhány or­vos rosszalló tekintettel válaszol. A be tani tó, vagyis lovag Jaminszky oda­megy a lányokhoz és megmutatja a bioló­giai tragédia helyét. A comb és a derék között űzött gonosz játékot a véletlen. így szemmel nem is lehet látni egyebet, mint két egymáshoz simuló, kövérkés, egészsé­ges leánytestet. A szemükön sokkal kife­jezőbb az összenövöttség. Próbálunk velük (beszélgetni, de nem fe­lelnek, csak néznek. Maria szebb, mnt Con­­ehta. — Conchita Manresában szerezte őket, ptt van ugyanis a világ legnagyobb torzs­­zülött-börzéje, ahoí mindenféle csodaem­bert, szakállas nőt, egyszarvú férfit és két­­szarvú nőt adnak, vesznek. Megtudjuk, hogy ezer pengőt fizettek érte és hogy bizonyos Don Jósé Perez a manresai csodaember-tőzsde vezetője kap­ta érte a pénzt. Amikor megkérdeztük, hogy miért ő kapta, hogy lehet, hogy az ő tulajdona a két lány, a válasz igy hang­zik: — Az övé! Ez a börze tulajdonképpen nem is annyira börze, mint inkább nagy­­kereskedés. A spanyol nép igen vallásos. Istencsapásnak tekinti a torzszülötteket és az ikreket. Még akkor is, ha nincsenek ö s s z e nőve. Ha Spanyolországban valamelyik iker meghal, akkor a halott koporsóján kívül kis jelképes kopor­sót is készítenek. Abban temetik el az élet­ben maradt ikertestvér faszobrát. Conchi­ta és Maria apja teherhordó munkás volt. Szörnyen félt istentől és ezért nagyon dug­­dosta az emberek elől az összenőtt gyere­keket. Megvárta, amíg tizennyolc évesek lettek, s azután eladta őket Don Jósé Pe­reznek. . — Halán meg lehetne próbálni a szét­választásukat — szólt közbe az egyik or­­vosb. — Kérem, már érdeklődtünk azután is, az összenövés területe ötven négyzetcen­timéter. Orvosok már megnézték, de ha akarják, önök is megnézhetik. Ebből öt négyzetcentiméter csont. Állítólag neme­sebb szervek nyúlványai is összenőttek. Ta­lán szét lehetne őket választani, de egye­lőre nem ez a cél ... A rezsit be kell hoz­ni .. . Bennünket humánus szempontok vezérelnek. Még nincsenek konkrét orvo­si vélemények a szétválasztásra vonatko­zóan. Van valami fontosabb szervi össze­tartozás is közöttük. Például, ha Conchita combjába tüt szúrnak, ezt Maria is meg­érzi, de csak halványabban. A lovag szerint minden életörömük a táplálkozásban merül ki, szerelemre soha nem vágytak. Csak azt szeretik, ha meg­simogatják az arcukat. Orvosi megálla­pítások szerint gyermekük nem lehet. Ma­ria néha kézimunkázik. Járni csak nehe­zen tudnak. Este négy ember emeli őket ágyba. A vánkost közéjük teszik, egymás­nak dőlve alszanak. Lovag Jaminszky most tanítja őket te­­leptikus trükkökre, mert enélkül nem elég vonzó a mutatvány. Maria lehajta a fejét, Sóhajt. Ugyanab- Iblan a percben ugyanezt teszi Conchita is. Halálos kimerültség látszik mindkettői jük arcán. — Fáradtak? — kérdezem tőlük. A meztelen parasztlányok, akiket elad­tak Don Jósé Pereznek, nem szólnak egy szót sem, csak hálásan mosolyognak. Sir­­nivaló ez a hálás mosoly, ez a némaság. Megtudjuk még, hogy Carmencita adop­­táln fogja őket. — Carmencita nagyon szereti a magya­rokat és ezért hozta az ikreket Budapest­re, noha igen előnyös bécsi ajánlatot ka­pott. Az orvosok vizsgálgatják, s megállapít­ják, hogy az összenövés valóban nagy te­rületen van, a műtét életveszélyes lehet...” Az újságok beszámoltak arról is, hogy a két orvos megfogta a lányok vállát, s igyekeztek egymástól kissé elhúzni őket, mire mindketten fájdalmassan sikoltzni kezdtek. “Oly természetes és oly állatian fájdalmas volt ez a sikoltozás, hogy az agyvelőkig hatott . . .” És aztán néhány nap múlva elkezdőd­tek Conchita és Maria előadásai — tizfil­­léres belépti dij ellenében. Rengetesen cso­dálták meg a biológiai szenzációt, s Kna­­pikék nyakra-főre kapták az ajánlatokat, most már nemcsak a hazai arista ügynök­ségektől, hanem külföldről is. Jó másfél hónapja szerepelt állandó mii­­sorszámként a Borzalmak Házában a sziá­mi ikerpár, amikor egy szemfüles újság­író leleplezte a trükköt. Beszámolója igy hangzik: — Jó két hónapja megírták az újságok., hogy “titokzatos” ikrek érkeztek Buda­pestre. A tudósítások beszámoltak az ösz­­szenőt Conchita és Maria pályaudvari fo­gadtatásáról, szomorú életükről és rejté­lyes spanyol származásukról. Azt is meg­írták, kik hozták őket Budapestre, s hogy a szerencsétlen lányokat hogyan vásárol­ták előzőleg a manresiai csodaember-bőr­­zén, ezer pengőért. A lányok egy szót sem tudtak magyarul, arcukról lesirt az össze­növöttség tragikuma. A menedzserek kö­zölték mindenkivel, hogy az orvosok nem merik szétoperálni az ikreket, mert a mű­tét következtében esetleg nemesebb szer­vek is megsérülnének. Nem hagyott azon­ban nyugodtan, hogyan lehet egy ilyen em­beri tragédiát mutatványos bódéban mu­togatni, ahol a két lányt tizfilléres belépi dij ellenében csodálhatja meg minden ér­deklődő. Több estén át végeztem nyomozást a mu­tatványos bódé körül, s néhány nappal eze­lőtt sikerült kilesnem, amint Conchitát és Mariát beszállítják népligeti lakhelyükre, ahol aztán a nyilvánosságtól elzártan kü­­lön-külön sétálgatnak a szobában, nyilván azért, hogy felfrissítsék az egésznapos “összenőttségből” származó ernyedt izmai­kat, megropogtassák csontaikat. Utána­néztem, sikerült megállapítanom: Con­chita és Maria Suarez nemcsak, hogy nem összenőtt sziámi ikrek, hanem még nem is közönséges ikrek. Az egyik huszonnégy éves, a másik huszonkilenc éves és elvált asszony. Nem testvérek, de mégcsak nem is spanyolok. Conchita Suarezt Horváth Ellának hívják, a Ceglédi úti városi szük­séglakásban lakik, Maria Suarez pedig Ko­­■> ács Teri — a városligeti mutatványos bó­dék világából. Hogy rövid legyek: az ik­rek pesti bevonulását Knapik Károly és lovag Jaminszky László “adminisztrálta”. Knapik Károlynénak rokonai vannak Bar­celonában, akikkel állandóan leveleznek. Az egyik ilyen Barcelonából érkeződ levél borítékjába egy Pesten készült levelet tet­tek, amelyet Knapik diktált a nejének, aki lefordította spanyolra. A levélben Knapik­­né értesítette férjét, hogy Manresában cso­dálatos “fogásra” tett szert: “összenőtt ik­reket vásárolt a torzszülött-börzén.” Meg­írta, hogy mikor érkezik az ikrekkel Buda­pestre és megkérte a férjét, gondoskod­jék arról, hogy a pályaudvaron ne keltse­nek nagy feltűnést, “mert szegények na­gyon félnek”. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents