Magyar Hirnök, 1967. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-06 / 27. szám
Thursday, July G, 1967 MAGYAR HÍRNÖK I I —M». I I I ■!■ ■■ 7. OLDAL Megtekintette New Yorkot Kosygin szovjet miniszterelnök. Balról: Dobrynin szovjet nagykövet, Kosygin, a lánya Mrs.Gvishiani és Gromyko külügyminiszter. AKI ELÉRI A NYUGDÍJAS KORT, NE VONULJON NYUGALOMBA! NEW YORK. — A Columbia egyetem népesség és munkaerő kutatási osztályának igazgatója, Dr. A. J. Jaffe és munkatársa Dr. J. B. Gordon hosszas, alapos tanulmányozás után jelentést készítettek a 65 éves és idősebb amerikaiak jövő helyzetének alakulásáról és az egyetem ezt a jelentést a kongresszus elé terjesztette. A két szociológus a kilátások gondos mérlegelése alapján ezt a tanácsot adja azoknak, akik ebben az évben vagy később elérik a 65 éves kort: “Aki tud magán segíteni, ne vonuljon nyugalomba.” A 65 éven felüliek számát 19 millióra becsülik. Milliók vannak köztük, akiknek ez a tanács, ez a felhívás szól. Indokolás: 1. A 65-ik évüket meghaladó emberek életszínvonala' olyan tempóban száll le egyre mélyebbre, amilyen mértékben növekszik életkilátásuk. 2. Sokaknak azok közül, akik most nyugalomba vonulásra gondolnak, megélhetési gondjaik és problémáik lesznek. 3. Annak ellenére, hogy néhány év óta egyre több köz- és privát nyugdíjalap létesült, a nyugdíjasok kényelmes megélhetés^ nem tekinthető biztosítottnak, mert a szükségleti cikkek árai egyre emelkednek, olyannyira, hogy sok nyugdíjalap gazdaságilag egészségtelenné válik. A privát nyugdíjbiztosításnak nagy hátránya az, hogy hasznosságát veszti, ha a munkás állást változtat. Ez nagy probléma, tekintve, hogy az amerikaiak könnyebben, gyakrabban változtatnak állást, mint más országok munkásai. A nagy uniók már évek óta szorgalmazzák a “hordozható nyugdíj rendszert”, vagyis olyan törvényi rendelkezést sürgetnek, amely lehetővé teszi, hogy az egyik vállalatnál eszközölt befizetések a másik vállalat nyugdíjalapjába menjenek át, ne menjenek veszendőbe. Javíts szenátor ilyen értelemben törvényjavaslatot terjesztett elő. A nyugdíj ilyen biztosításának alapjául szolgálna egy országos viszontbiztosítási intézmény. Ennek az az előnye is lenne, hogy a nyugdijak kifizetésre kerülnének akkor is, ha valamelyik nyugdíjalap fizetésképtelenné válnék. A 39 éves Charles McCalla, mikor elbocsátották a Stateville börtönből, szociális munkás lett. Mikor bevonult 4 elemije volt, ott letette az érettségit és három college osztályt végzett. A televíziónak felelni lehet WASHINGTON. - Annak az általános hiedelemnek, hogy a televíziót csak hallgatni lehet s ami nem tetszik, azt “le kell nyelni” — véget vetett a múlt héten hozott szövetségi fellebbezési bírósági elvi döntés, amely úgy szól, hogy bizonyos esetekben lehet a televíziónak felelni; akit a TV megtámad, az visszafelelhet, aki pedig valamely közügyét eloldaluan állít be, számíthat arra, hogy szót eme! — ugyanazon a TV-n — az ellenvélemény szószólója. A televíziót és más hírközlési intézményeket ellenőrző országos hivatal, a Federal Communications Commission, már régebben, 18 évvel ezelőtt felállította a “méltányossági elvet” (fairness doctrine), amely szerint a TV, a rádió, stb. kötelesek díjtalanul megszólaltatni ellenvéleményt. — Például: ha a TV és g. rádió felmagasztalja az egyik vagy másik cigarettát, az állomás adjon módot az American Cancer Societynek vagy az országos egészségügyi szolgálatnak arra, hogy a cigaretta ártalmasságára hívják fel a közönség figyelmét. Egy perre vitt esetben most a szövetségi fellebbezési bíróság kimondta, hogy a “méltányossági elv” alkalmazása nem sérti az alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyek a szólás és vélemény nyilvánítás szabadságát garantálják. Mert az alkotmány ugyanilyen szabadságot garantál annak is, aki ellenkező véleményen van. Adott esetben annak elbírálása, hogy az ellenvélemény nyilvánításának megengedése (díjtalan TV-rádió idő nyújtása) a méltányosságnak követelménye-e vagy sem, bíróság megítélésére tartozik. Az elmúlt évek politikai kampányai alatt tanúi voltunk annak, hogy a TV és a rádió díjtalanul “időt” bocsátott rendelkezésre politikai ellenfeleknek. Ez közérdekű udvariasság (courtesy) volt. Most azonban (amennyiben a fellebbezési biróság döntését a Legfelsőbb Biróság megerősíti) ezt a jogot törvényerejűnek kell tekinteni. Nem csoda, hogy a Federal Communications Commission rendelete és most már ilyen rendelkezésének bírósági megerősítése nagy izgalmat keltett a TV és rádió érdekeltség körében. A “Television Digest”, az érdekeltség lapja, megkonditotta a vészharangot: Ez a cigarettaűiirdetés halálos ítélete! Mit ér a cigarettagyárnak az öndicsérő hirdetés, ha nyomon követi a komor figyelmeztetés, hogy a cigarettázás tüdőrákot és más bajokat okozhat ? Gyártmányaik dicséretébe a cigarettagyárak rengeteg pénzt fektetnek be: A múlt évben TV- hirdetésekre 194 millió dollárt áldoztak, a rádió-hirdetések évi számlája 37 millió dollár volt. A halálos Ítélet nem egészen halálos, mondja az F.C.C. főtánácsosa, Henry Geller. Nem arról van szó, hogy a cigaretta ócsárlója ugyananynyi ingyenes időt kapjon, amennyit a cigaretta dicsérője milliós költséggel vásárol meg, hanem arra gondol az F.C.C., hogy például 15 perc dicséretre a cigaretta ellenségei 5 perc feletti időt kapjanak. Az F.C.C.-nek módjában áll a “méltányossági elvet” érvényre juttatni s ezzel ellenkezésnek, pereskedésnek elejét venni. Ugyanis a TV és rádió engedélyek bizonyos idő után megujitandók s az F.C.C. olyankor nyomást gyakorolhat a TV és rádió vállalatokra, ha úgy véli, hogy ezek nem eléggé méltányosan alkalmazták a méltányosság elvét. Egyébként tulhangosak a TV és rácjió vállalatok sirámai. Nem olyan nagy a veszedelem, ahogy azok el akarnák hitetni. Egy példa illusztrálja a helyzetet: A National Broadcasting Company az egyik most elmúlt héten 34 cigarettahirdetést sugárzott s többi hirdetéseinek száma 713 volt. Vagyis: hirdetéseinek, hirdetési üzletének csak 5 százaléka volt cigaretta-hirdetés. Ha az F.C.C. által ajánlott 3:1 arányt vesszük alapul, vagyis három dicséretre egy tagadás esik, hetenként 10—12 ártalmassági hozzászólás lenne — nem túlsók. Ha a dohányipar elégedetlen Í3 az F.C.C. rendelkezésével, mindenesetre bizonyos korlátozás szükségességét elismeri. Már ritkábban találkozunk a televízió tükrében sportnagyságokkal, akiknek testi-lelki felkészültségét valósággal felvillanyozza a cigaretta, éppen az, amelyet a hirdető, mint legeslegjobbat hirdet. És a koraesti órák programjaiba se szőnek bele cigaretta-dicséretet, ami a cigaretta-élvezet korai megkezdésére biztatná a fiatal fiukat és lányokat. Mi következik ezután? Egy napon megszólalhat egy hivatott vagy hívatlan biztonsági szakértő és ingyenes TV- rádió időt követel az automobilok biztonsági kritikája számlára . . . Minthogy pedig a TV és a rádió bizonyos fokig konkurrensei a sajtónak, egy rosszmájú TV-riporter már megpendítette az eszmét, hogy a cigaretta-hirdetéseket közlő újságokat is kötelezni kellene arra, hogy a cigaretta ártalmasságára figyelmeztessék olvasóikat. (Megteszszük ezt mi újságosok, több mint 3:1 arányban . . .) HA RÖVID A DOLLÁROD, TOLDD MEG EGY RARGAINNEL! NEW YORK. — Gazdasági körökben különböző nézetek vannak a megélhetési helyzet alakulásáról ez év végéig, de abban mindenki megegyezik, hogy mielőtt ez az év véget ár, az árak az egész vonalon — kevés kivétellel — emelkedni fognak. Hogy olyan lesz-e a drágulás, mint volt tavaly (hivatalosan 3,3 százalék, egyes supermarket enni-innivalók- 5an 30 és 50 százalék . . .) — vagy kisebb méretű lesz-e, azt ma még nem lehet előrelátni. Annyi bizonyos, hogy majdíem minden portéka és szolgálat drágább lesz, a dollár nem ér el odáig, mint elért tavaly és ezért a vásárlóközönségnek csak egy tanácsot lehet adni: lásd ennek az írásnak a felírását. A bargain-vadászat, amelyre a dollár folytonos értékcsökkentése serkent, mindenkinek érdeke: azé is, akinek munkabére ebben, az évben, mint a korábbi években is, emelkedett. Mert tény az, hogy a fizetésemelések még a gyárparban is lemaradtak a drágulás mértéke mögött. Ha a mai és nem a tegnapi dollár-értéket vesszük alapul, az ipari munkások reális heti bére 98,88 dollárról 97,62 dollárra zsugorodott, vagyis 1,26 a veszteség. Más, nem szervezett milliók még többet veszítettek már is és még többet fognak veszíteni ez év végéig. Mit tehet a vásárló ilyen körülmények közt? A drágaság elleni védekezésnek egyik módja a vásárlások időzítése. Az amerikai szabad gazdasági rendben a piaci viszonyok határozzák meg az árakat. A piac hol az eladónak, hol a vevőnek kedvez. Az élelmiszereknek és inyencfalatoknak idény-áraik vannak; aki idény után vásárol, olcsóbban vásárol. A földieper áprilisban drága volt, júniusban olcsó. A dinnye augusztusban olcsóbb lesz, mint ma. Aki ellen tud állni a kisértésnek és utószezon-árakra vár, jól jár. Aki a fagyasztóban felhalmozott husts és egyéb drága élelmiszereket, jól jár, mert ősszel az árak magasba fognak szökni. Nyári ruhát nyár végén vásárolni jobb. Karácsonyi ajándékokat már novemberben, december elején kell beszerezni. Uj automobilt akkor vásároljunk, amikor az első inegrohanás lelanyhult. Használt kocsi bargain-hónapja a február. A munkaügyi minisztérium árhullámzási kalendáriumát haszonnal olvashatja mindenki. Itt egy pár adat belőle: Tejtermékek — legolcsóbbak júniusban, legdrágábbak januárban és októberben. Friss gyümölcs és zöldség — legolcsóbb októberben, legdrágább júliusban. Hús — legolcsóbb május-juniusban, legdrágább szeptember-októberben. Hal — legolcsóbb május-juniusban, szeptember-decemberben, legdrágább februárban. Bútor — olcsóbb januárban és augusztusban, mint áprilisban. Férfiruha — február, március, julius jó hónapok, november, december rossz hónapok. Női ruha — januárban jobb árak kínálkoznak, ha októbert és novembert kihagyták a hölgyek. Cipő — augusztus jó hónap, november, december roszszabb. Használt autó — szeptemberben legolcsóbb, novemberben már felmegy az ár. Körséta a 200 év előtti Amerikában WASHINGTON. - A Smithsonian Institute-ban, a világ egyik legnagyobb múzeumában megnyílt “Az Egyesült Államok növekedése” címmel egy nagy kiállítás, amely Amerikának, az amerikai életnek három évszázadát fogja megjeleníteni. A most megnyílt első rész a 200 év előtti Amerika bemutatásával kezdődik s 1851-ig tekint vissza a múltba. Az 1851—1945 közti történelmi korszak képe csak másfél év múlva lesz készen. A kiállítás megalkotóje Peter C. Welsh, a muzeum kurátora; 1958 óta dolgozott a nagy programon. A méreteiben és kivitelében egyedülálló ‘kiállítás valósággal megjeleníti a múltat. Minden kiállított tárgy a maga korából való. Még az 1750- ben Ipwich, massachusettsi városban épített ház is valódi: az egész házat darabokra osztva elhozták Washingtonba és a kiállítási területen újra felépítették. A koloniális idők sok-sok érdekessége közt látható egy 30 láb magas vízimalom ; a vízben úszkál három kacsa, de nemsokára kikel még egy tucat a tojásokból. A 19. századba átlépve, a kiállítás közönsége láthatja a John Bull nevű “elsőgenerációs” lokomotivot, a hat láb magas William Penn faszobrot, egy foghuzót, amely úgy néz ki, mint egy dugóhúzó. És sok más tárgyata, amelyek fogalmat adnak arról, hogy mennyire fejlődött az amerikai élet az évszázadok folyamán. Welsh kurátor úgy véli, hogy a kiállítást ebben az évben legalább 12 millió ember fogj a megtekinteni.. CSALÁDI BAR BERLIN — Simon Eden forradalmi újítást vezetett be a bár-kulturában. Olyan mulatót nyitott Berlinben, mely az egész családnak szórakozást nyújt. Amig a szülőik a felnőttek számára fenntartott teremben sztriptiz-müsort néznek, a különböző korcsoportu ifjúság számára is gondoskodott játéktermiekről a direkció. Sőt, még uszoda is van a lokálban. A gyémánt útja a brilliánsig — az üvegvágótól az űrhajózásig Éppen száz esztendővel ezelőtt egy hollandi származású telepes farmer a délafrikai Kimberleyben borsószem nagyságú, szépen csillagé követ talált a várost övevző vulkanikus kőzetben. Hamarosan kiderült, hogy a kő 21 karátos gyémánt, s a szerencsés hollandus 500 fontot kapott érte. Egy év múlva egy néger szolga négyszer nagyobb, 84 karátos gyémántot kinált a farmernek eladásra, aki felismerte a kő értékét. 400 fontért, illetőleg ennyi értékű szarvasmarháért és egyéb áruért megvette a követ, majd 10 ezer fontért adta tovább egy londoni ékszerésznek. Ez a kő csiszolás után 47 karátra zsugorodott, de most már mint brilliáns 25 ezer fontért talált gazdára. Ez a két lelet indította el Délafrikában a gyémántbányászatot. Kimberleyt elözönlötték a kincskeresők, akik egyszerű eszközeikkel és kezdetleges bányászati módszereikkel nem sokra mentek ugyan, de rendületlenül dolgoztak egy szerencsés lelet reményében. Az amatőr bányászok nem sokáig kutathattak: tőkeerős bányaválvállalatok vették kézé a kitermelést olcsó néger munkaerőkkel. Délafrika kormánya szigorú törvényekkel sietett a vállalkozók segítségére. Magánosoknak megtiltották a gyémánt kivitelét, a csempészést tizenöt évi börtönbüntetéssel sújtották. A gyémánt adás-vételét felételekhez kötötték: az eladónak igazolnia kellett a gyémánt eredetét, .megszűnt tehát az illegális kereskedelem. Az 1870-es évektől kezdve Délfrika valósággal ontotta a gyémántot, annyira, hogy a világpiaci árak fenntartása érdekében egyes bányákat átmenetileg bezártak és lényegesen csökkentették a termelést. De még ilyen körülmények között is, az 1867-től 1917-ig terjedő 50 évben 200 millió karát gyémántot bányásztak. Csaknem egy évszázadig Délafrika szállította a világ gyémánttermelésének legnagyobb hányadát. Az ötvenes években Szovjet-Jakutiában is gazdag gyémántlelőhelyeket fedeztek fel. Mirnij lett a jakut gyémántlelő helyek központja, de hírnevét immár felülmúlja Ajhál városa, amelynek környéke még gazdagabb lelőhelynek Ígérkezik. Itt találta Maria Konyenkina munkásnő a róla “Maria-gyémántnak” nevezett 106 karátos gyémántot. De hát mekkorák is ezek a kövek? Tisztázzuk először is a karát szó fogalmát, amelynek két jelentése van. A nemesfényiparban az arany ötvözetének finomságát határozzák meg vele. A szinarany ugyanis lágysága miatt gyorsan kopik és nem munkálható meg. Ezért más fémekkel (rendszerint rézzel) ötvözik, s a karát az ötvözetben levő szinarany mennyiségét jelöli meg. A, szinarany 24 karátos, az 1 karát pedig 1/24 sulyrész finomságot jelent. A karát szó másik jelentése a drágakövek súlyának mérésére szolgáló sulyegység. Régebben a szentjánoskenyér-fa termésének magjával mérték a drágakövek súlyát. A szentjánoskenyér-fa görög neve keration, ebből származik a karát szó. Minthogy a magok súlya különböző lehet az ebből eredő bizonytalanságot a század elején úgy szüntették meg, hogy a karát súlyát egységesen állapították meg. Azóta 1 karát 0.2 grammnak felel meg, vagyis 5 karát 1 gramm. Ezek szerint a délafrikai 200 millió karát 40,000 kilogramm, (40 tonna) gyémántot jelent. Az eddig ismert legnagyobb gyémánt a Délafrikából származó 3024 karátos Cullinan. A legutóbbi negyedszázad alatt a gyémánttermelés háromszorosára növekedett, s évente 30 millió karátnál (6 tonnánál) többet bányásznak. Ehhez járul még évi kb. 5 millió karát mesterséges gyémánt termelés. A természetes gyémánt, amely a szén kristályos módosulata, a föld mélyében igen nagy nyomáson és magas hőmérsékleten keletkezik. A mesterséges gyémántot hasonló viszonyok között, százezer atmoszféra nyomáson és háromezer Celsius hőmérsékleten grafitból állítják elő. A szintetikus gyémánt tulajdonságai teljesen megegyeznek a természetes gyémántéval, de kis méretei miatt kizárólag ipari célokra használható fel. A világ természetes- és szintetikusgyémánt, termelésének növekedésével együtt növekedett a gyémántszerszámok jelentősége. Ipari felhasználásra a gyémánt azért alkalmas, mert a legkeményebb anyag. A gyémánt csak saját porával csiszolható, semmilyen más anyaggal megkarcolni nem lehet, míg a gyémánt minden más anyagot megkarcol. Megfigyelhetjük, hogy az üveges a gyémánthegyü szerszámmal az üveget milyen könnyedén elvágja. Gyémántszerszámokkal munkálják meg a rakétahajtómüvek, műszerek, elektronikus készülékek elemeit, főleg nagy keménységű, rideg anyagokat. A gyémánt fontos alkalmazási területe a fúrás és a mélyfúrás. Az alkalmazási területek felsorolása korántsem teljes, és az iparban egyre fontosabb szerepet tölt be a munkára fogott gyémánt. .
