Magyar Hirnök, 1967. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-10 / 32. szám

Thursday, August. 10. 1967 WäGYÄÄ tHílNOK 7. OLDAL Drágább biztosítás lesz az ára a négerek romboiásainak NEW YORK — A biztosí­tási intézetek körében bizo­nyosra veszik, hogy a nége­rek pusztításai, gyújtogatá­sainak következményekép­pen a biztosi tási dijak az egész vonalon emelkedni fog­nak. Nemcsak azokban a vá­rosokban lesz drágább a biz­tosítás, amelyekben nagy volt a kár, hanem oly helye­ken is, ahol nem volt néger garázdálkodás, oly helyeken is, ahol egy néger sem él. Ez azért van igy, mert a biztosí­tási üzlet állami ellenőrzés alatt áll, a biztositási dijakat ez az állami hivatal hagyja jóvá — az egész állam terüle­tére. Battle Creek, Mich.-ben a biztosítás ára éppen úgy emelkedni fog, mint Detroit­­ban, ahol a borzalmas néger battle folyt napokon át. Ez azonban nem jelenti a biztositási dijak egyenlőségét az állam minden részében. Mint normális körülmények közt, most is lesznek eltéré­sek, például a rizió nagysága tekintetében; egyes helyek kárveszélyessége nagyobb, mint másoké. Minden biztositó tekintete most Detroit felé irányul, ahol legnagyobb volt a pusz­títás, a kár. Mindenekelőtt rámutatnak arra, hogy na­gyon sok üzlet és lakás nem volt biztosítva, úgy hogy a kár, amelyet a város lakos­sága szenvedett, csak nagyon kis részben fog megtérülni. Komplikációkkal is számolni kell. Lehetséges — nagyonis valószínűnek tetszik, -— hogy biztosító társaságok azt, ami Detroitban (és egyebütt) tör­tént, lázadásnak (inserruc­­tion) fogják minősíteni, és a legtöbb biztosításból oly ok­ból történt károsodás megté­rítése kifejezetten ki van vé­ve. Ilyen vélekedéssel szem­ben azonban rá lehet mutat­ni arra, hogy a losangelesi Watts rombolások után a biz­tosítók kifizettek 38 millió dollár biztosítást. Egyéb eltérések is lesznek. Például egyes városokban az állami törvény nem ismer el kártérítési igényt azon az ala­pon, hogy a város nem része­sítette kellő védelemben a la­kosságot károsodás ellen. Mi­chigan államban igy szól a törvény. Ellenben New Jer­sey államban a városok fele­lősségét törvény írja elő. Detroitban és egyebütt to­vábbi későbbi kár származik a négerlázadásból kifolyólag azért, mert sok biztosítást a biztositó társaságok meg fog­nak szüntetni (cancellation). Ahol négerlázadásck ismét­lődnek, a biztositó társaságok nem fognak a jövőben bizto­sítást vállalni. Ilyesmire már van példa: italboltok rossz városnegyedekben már most sem kaphatnak biztosítást. Ügyvédeknek aratásuk lesz, mert lesz sok jogi két­ség és nehézség. Például: Sok tűzbiztosítás kiterjed a tűz­zel együtt járó lopásokra is. A négerlázadásoknál a lopás együttjárt a gyújtogatással? Ezt sok esetben a biztosítók kétségkívül tagadni fogják, hivatkozva arra, hogy a lopá­sokat a gyújtogatástól külön követték el, más-más időben. Detroitban már jelentke­zett egy biztositó — Kemper Insurance Group — azzal a bejelentéssel, hogy igyekezni fog minden indokolt esetben haladék nélkül a kárigényt elismerni és a kárt megtéríte­ni. * * * NEWARK, N. J. — New Jersey államnak ez a legna­gyobb városa soha többé nem lesz az, ami volt. A néger ne­gyedek nagy része kihalt vá­ros lesz, ghost town. A fel­gyújtott, kifosztott üzletek legtöbbje végleg eltűnik, a kis üzletemberek, ha akarnák is, nem tudják újra megnyit­ni üzleteiket. Hiába volt Ti­mothy Still néger vezér intel­me a lázadóikhoz: “Ha ti el­pusztítjátok ezeket az üzlete­ket, hol fogtok kapni kenye­ret és tejet, orvosságot?” Hoz­­zátehette volna: “És hol fog­tok munkát kapni?” A négerlázadás nyomában megalakult elsősegéy-bizott­­ság elnöke mondja: -‘A legna­gyobb vésztők a Central Ward környék néger lakói lesznek. Sokan közülük köz­segélyen élnek és ha elfo­gyott a segély, az ottani kis üzletekben hitelre vásárolhat­tak a következő segély-csek­kig-. Most mi lesz. A belvárosi üzletekben készpénzzel kell fizetni.” * * * DETROIT — Semmi kilá­tás sincs arra, hogy minden írü Jetet, minden üzletet, amelyet felgyújtottak, valaha is újra felfognak építeni. Detroit sokáig “foghíjas” vá­ros lesz, mint sok európai vá­ros a világháború után, bcmbatámadások után. Fog­híjas lesz tiz évig, vagy még tovább. Csodálatos véletlennek tudható be, hogy éppen Det­roit legértékesebb ingatlanai sértetlenek maradtak: nem voltak tüzek a downtown vá­rosrészben, az irodaépület ne­gyedben a General Motors Building körül és a gyárak­ban. A legnagyobb baj az, hogy a kis üzletemberek sok esetben jóvátehetetlen káro­kat szenvedtek, mondják a Greater Detroit Board of Commerce emberei. Ha újra is akarnak kezdeni, nagy aka­dályok tornyosulnak eléjük: bankkölcsönt alig kaphatnak a tűzfészkek tájékain és csak­nem az egész város tűzfészek lett. Tűzbiztosítást alig kap­hatnak, és ilyen biztosítás nélkül nincs hitel, még a Fe­deral Housing Administra­tion is megköveteli a tűzbiz­tosítást. Nem kis baj az, hogy a kárigények elintézése egy évig is eltarthat. Watts emlékeztet: Ott 1965- ben 40 üzletet elpusztitottak a négerek, ezek közül csak hármat nyitottak meg újra, és csak négy uj üzlet nyilt meg abban a városnegyed­ben. Gyűlölte az adósságot LONDON — Albert Boys nyomdász gyűlölte az adóssá­got, soha senkinek egy pen-W ASHING TON. - A kö­zelmúltban rendkívül érdekes és figyelemreméltó beszédet mondott a képviselőházban tichard L. Roudebush kong­­esszusi képviselő. (R. Ind.) V képviselő felszólalásából az .lábbi részleteket idézzük: — Őszintén bevallom, kép­telen vagyok megfejteni azt a rejtélyt: miért költünk sok­­ezer dollárt arra, hogy a Ka­ribi Szigetcsoport táján élő majmok társadalmi életét és szokásait tanulmányozzuk ? — Bizonyos vagyok abban, hogy sok tudóst érdekel, miért viselkednek a majmok úgy, ahogyan éppen viselkednek — kérdésessé teszem azonban azt a körülményt, hogy ezek­nek a tudósoknak az érdeklő­dését az amerikai adófizető polgároknak kell-e finanszí­rozniuk ? — A közelmúltban az ad­minisztráció hozzájárult ah­hoz, hogy az adófizető polgá­rok pénzén fenntartott “Na­tional Science Foundation” tu­nyvel nem tartozott, gyalog, járt, hogy pennyket spórol­jon. És a spórolással meggaz­dagodott. És most felbontot­ták a végrendeletét és a roko­nok megrökönyödve olvasták, hogy mindössze ezer font sterlinget kapnak, 16,000 fon­tot Boys a kormánynak ha­gyott, hogy csökkenthesse Anglia 32 billió font állam­­adósságát. Mert ő még az ál­lamadósságot is gyűlölte. FEGYVERES KÉPVISELŐK BRASILIA — Brazília — A brazil képviselőház egyes tagjai javasolták: az izzó vi­tákra való tekintettel, belé­pés előtt, mindegyik brazil képviselő adja oda revolverét a képviselőház fegyveres őr­ségének. A képviselők nagy­része azonban ezt nem akar­ja megtenni. dósai 13,500 dollárt fordítsa­nak a Karibi Szigetcsoport tá­ján élő majmok társadalmi életének tanulmányozására. — Nem kétséges, hogy az ország költségvetési kereté­ben a 13,500 dollár apró por­szem csupán. Úgy gondolom azonban, az adminisztráció költségvetési tervezetéből sok­millió dollárt lehetne egysze­rűen kihúzni, az efféle célta­lan és haszontalan tételek megsemmisitésével. — Körülbelül hat, vagy en­nél is több amerikai polgár­nak kell egy egész éven ke­resztül dolgoznia ahhoz, hogy a majmok társadalmi életé­nek tanulmányozására 13,500 dollárt fordíthassunk. Ezen­kívül azonban, évi 25 billió dollárba kerül a vietnami há­ború, fejünk felett fenyege­tően lebeg a Johnscn-féle adó­emelési javaslat —mi viszont, a majmok társadalmi életét tanulmányozzuk. — Tegyük fel őszintén a kér­dést: milyen következményei lesznek annak, ha nem tud­juk meg, hogy miért viselked­nek a majmok úgy, ahogyan viselkednek ? Meggyőződésem, hogy az amerikai adófizető polgár a legteljesebb nyuga­lomban élhet akkor is, ha ezt 3oha sem fogja megtudni. — SS végezetül, le akarom szögezni: tudomásom szerint, a Karibi Szigetcsoport táján élő majmok sem kérték az Egyesült Államokat _ efféle elemzésre — önmaguk felöl. MAO SZELLEMÉBEN ÚSZTAK PEKING — A pekingi rá­dió közölte: Több, mint fél­millió kínai rendezett “ünne­pi úszást” a Yangtse folyó­ban, az elmlékezetes Mao­­uszás évfordulóján, hitet té­ve Mao Tse-t’ung eszméi mel­lett. Ilyen tükörrel tanítják a pilótákat, hogyan kell repülőgéphordozó hajó fedélzetére leszállni misszió­juk után. _ .......... .......... .. ___________„ .......... Julie Andrews filmsztár gyöngyös ruhában uj szerepére készül. MIÉRT ÉRDEKLI AMERIKÁT A MAJMOK TÁRSADALMI ÉLETE? St. Cloud, Minn-i otthonába hazatért az asszony, ezt találta ott a tornádó után. CS0RT0S-ANEKD0TAK Irta: HAJMÁSSY MIKLÓS Csontos Gyulának, többek között volt egy furcsa szoká­sa. Nem szeretett mással egy kocsiban utazni. Ezt minden filmes társaság ismerte és minden alkalommal, külön ko­csit küldtek érte, ha felvételre vitték. De volt rá eset, hogy a vállalat kényszerhelyzetbe jutott. így volt ez egy alka­lommal, amikor a Mester Film vállalatnál Tatán forgattunk. Jómagam is játszottam a filmben, de autótulajdonos lé­vén nem tartottam igényt a produkció kocsijára és igy sa­ját kocsimon mentem a felvé­telekről a színház esti előadá­sára. Csontos játszotta az egyik főszerepet és aznap este a Nemzetiben is játszott, tehát neki hat órakor legkésőbb el­keltett indulni Tatáról, hogy félnyolcra bent tegyen a vá­rosban. A Mester Film-nek két kocsi állt rendelkezésére, de az egyik, valami motorhiba miatt üzemen kívül volt. Cson­tos mellett még Pataky Jenő, a Nemzeti fiatal bonvivánja is játszott a filmben és ugyan­csak, aznap este, a Nemzeti­ben is. Nem volt más lehető­ség. Kiss Miklós, a Mester Film egyik kitűnő tulajdono­sa, odament Csortoshoz: — Kedves Mester . . . Saj­nos a másik kocsink üzemkép­telen lett . . . Kivételképpen engedje meg, hogy az egyszer Pataky Jenő is ezzel a kocsi­val menjen be Pestre. — Kérem ... ha nincs más­képp ... Pataky Jenci beül Csortos mellé a hátsó ülésre. A kocsi elindul . . . Csortos nem do­hányzik. Pataky egyik ciga­rettát a másik után szívja. Nyergesujfaluig nem volt semmi baj. Ahogy a falut el­hagyta az autó, Pataky oda­fordult udvariasan Csortos­hoz: — Megengedi Mester, hogy rágyújtsak? — Nem engedem meg! — volt a lakónikus válasz. Pataky elteszi a cigaretta­­tárcát és szó nélkül tovább ül a helyén. Dorognál már kezd a helyzet kibírhatatlan ten­ni .. . — Kedves Mester ... ha szabad kérdeznem, miért nem engedi meg, hogy rágyújtsak ? ... Én szenvedélyes dohányos vagyok . . . — Nézze kérem ... eltekint­ve attól, hogy én nem dohány­zóm, engem a füst zavar . . . Maga rágyújt egy cigarettá­ra. A kocsi egyet zökken . . . Maga megfogódzik az ülés­ben ... A cigaretta hozzáér a nadrágomhoz . . . Maga azt mondja: “pardon” ... én azt mondom, “kérem” ... és lyu­kas a nadrágom . . . * * * Csortos nagy ínyenc volt, magyarul: imádta a hasát, imádott jól enni. Gyerek ko­rában állítólag sokat éhezett. Gundel városligeti helyiségét kultiválta. Amikor csak tehet­te, ott vacsorázott. Az öreg sváb Golovits volt annak ide jén a főpinoér, aki tudta, is­merte Csortos minden rigolyá­ját. Az asztalon oda volt ké­szítve a hámozott kovászos­­ugorka j ég között, megrendel­te előre kedvenc ételét, a tu­­róspalancsintát, odakészitette a behütött üveg “Badacsonyi Kéknyelűt” .Mondom. Csortos nagyigényü vendég volt, de mindig jól fizetett. Golovits ott volt az asztalnál, ahogy Csortos megérkezett és már előre megvolt a terve, hogy mit fog ajánlani neki. — Jó estét, Golivits . . . No, mi jót ad nekem ma este? — Alászolgája, herr Künst­ler .., Ha szabad valami aján­lani . . . kérem van nekünk ma igen finom rákot . . . elő­ételnek . . . Nagyon tudom ajánlani. — Jó! Küldjön egy szép pél­dányt. — Kérem . . . személyesen fogok kiválasztani ... — és már megy is. •Pár pillanat múlva megjele­nik egy pincér két gyönyörűen körített rákkal. Csortos kive­szi az egyiket és látja, hogy az ollójának az egyik fele hi­ányzik. — Halló pincér . . . Küldje ide a főurat! — Tessék parancsolni, mél­­tóságos ur . . . — Mi ez Golovits . . . En­nek az egyik ollója hiányzik? — Ja kérem. Herr Künstler, tetszik tudni, az úgy van ... hogy ezek a sok rákok benne vannak et naty medencébe ... osztá verekszenek egymással... Az erősebb az levágja a gyön­gébbnek az olló . . . — Nekem hozzák a győzte­sét ! V- * * * Délután az Andrássy utón szokott sétálni Csortos a gomblyukából lelógó monok­lijával és két selyempincsijé­­vel. Imádta a kutyáit és jog­gal, ahogy ő mondta; “Soha egy ember úgy nem örült ne­kem, ha haza jöttem, mint ez a két kutya.” És ebben van valami igazság . . . Mondom, egyik tavaszi na­pon ott sétált Csortos az And­rássy utón. Egy, az ő korában lévő, jólöltözött, szakállas ur siet utána és megszólítja: — Szervusz Gyulám! . . . — Nem ismersz meg! Én vagyok Mészáros Feri . . . együtt jár­tunk a Mester utcába.... Nem emlékszel már rám? A hato­dik B-ben egymás mellett ül­tünk egy évig . . . Csortos éppen tréfás kedvé­ben volt. Ránéz: — Én nem jártam semmi­féle szakállas gyerekkel isko­lába. * * * Mikor Hóman Bálint kul­tuszminiszter lemondott és Gróf Teleki Pál tett az uj mi­niszter, sok panasz merült fel Németh Antal nemzeti szín­házi igazgatója elten. Teleki kiváncsi volt az egyes művé­szek véleményére és magához hivatta Csortos Gyulát egy kis eszmecserére. Titkára azonnal jelentette Csortos ér kezesét. Teleki eléje jött: — Köszönm, hogy eljöttél kedves Gyula. Ne haragudj, hogy idefárasztottalak, de nagy sújt helyezek a véle­ményedre. — Miben tehetek a szolgála­todra, kegyelmes uram ? — Ha megengeded, én rög­tön a dologra térek . . . Annyi mindent hall az ember erről a Németh Antal igazgatóról . . . Mi a te véleményed ennek az embernek a ténykedéséről? — Kértek kegyelmes uram, röviden . . . zseni! ' ~ ' , — Na ugye . . . szóval sze­rinted zseni . . . — Határozottan az ... Ez az ember elérte azt, amit ed­dig senkinek sem sikerült. — No ugye ... És mi az? — Hogy, amikor a legtöbb reflektor ég, akkor van a leg­sötétebb a színpadon. Másnap már nem Németh Antal igazgatta a Nemzeti Színházat. A nagy színészek között örökös volt a vetélkedés és egymás művészetének lebecsü­lése. Például Hegedűs . Gyula és Csortos Gyula már tiz éve nem beszéltek, mikor én meg­ismertem őket. Hogy mi volt a harag oka . . . fogalmam sincs róla. Talán égy rossz vicc, ami a másik tudomásá­ra jutott . . . vagy egy sze­mélyes nézeteltérés ... de legtöbbször nő volt a dolog­ban. Az alábbi eset nem volt iiyen súlyos, ez egy tréfa volt inkább, egy “Csortosiáda”, ahogy mondani szoktuk. A 'Bucsinszky kávéházban volt egy törzsasztal a színé­szek számára. Egy alkalommal bejött Csortos, leült és szo­kása szerint rendelt egy sö­tét kapucinert. Láttam, hogy mondani akar valamit . . . — Mi újság a Nemzetiben? — Nem játszom már egy hónapja . . . Moziba voltam. Tudja . . . nem láttam ezt az utolsó filmünket . . . Valami “Gentry fészek” a címe. Vet­tem egy jegyet, jó előre, mert már a látásom sem a régi . . . Egyszer csak hátul megszólal egy sztentori hang: “Kiss Fe­renc”. “Kiss Ferenc” .. . Meg­fordulok, gondolom . . . most már a moziba is reklamiroz­­zák ezt az urat? Hát ahogy a hang előbbre jön, hallom, hogy azt mondja: “Friss pe­rec” . . . Tudja . . . vannak emberek, akik mindent elértek az életben ... Itt van az ekla­táns példa, Kiss Ferenc. Min­denfelé az ő nevét hallom . . . A Nemzeti Színház játékmes­tere, a Rádió főrendezője, a Színművészeti Akadémia igaz­gatója, a Színész Kamara el­nöke . . . Vajon mit véthe­tett ez az ember, hogy még nem miniszter? Csortost úgy hivtják a kli­ensei “Budapest első számú Palija”. — Amikor a Vígszín­házban próbált, egy kétfoga­­tu gumiradler állandóan ott állt a színház előtt. A Lipót körúton, a Vígszínházzal szem­ben volt a Schück étterem. Próba után oda vitette magát a bérkocsival és ezért az utért 20 Koronát adott a kocsis­nak , . . t

Next

/
Thumbnails
Contents